Egy hete már megírtam első benyomásaimat az újonnan beszerzett HTC Desire-ról. Azonban szükség volt még egy hétre, hogy részletesebb és biztosabb tapasztalatokkal rendelkezzek új okostelefonomról. Nézzük akkor, hogy mik voltak a szempontok. És miért döntenek a geekek egymás után a Desire mellett...

Pozitívumok

Ár/érték. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a csúcskategóriás, független okostelefon 129-139 ezer forintba kerül idehaza, a viszonteladóknál (2 év garanciával, helyi szervizeléssel.) Ami teljesen jó árnak mondható, főleg, ha mondjuk egy itthon vásárolt, hivatalosan függetlenített iPhone 3GS árával vetjük össze. Ár/értékben a Desire a jó választás. Ezt nehéz lenne vitatni. Akinek a 129 ezer forint túl sok, az ebben a kategóriában egyelőre nem talál magának készüléket. (Akinek a gyengébb felbontás és a gyengébb proci is rendben van, annak ott a Deziré kistestvére, a HTC Legend.)

Kijelző és felbontás. Kezdjük vizsgálatunkat a legszembetűnőbb tulajdonsággal. A Desire AMOLED-kijelzője olyan élmény, ami után bármilyen más telefon kijelzője avittnak, gyenge minőségűnek hat. Szóval ez az egyik nagyon fontos pozitívum. Ki kell próbálni. Mindehhez egy nagyon kellemes 480x800 WVGA felbontás is párosul. Ez a két tulajdonság együttesen a biztosíték arra, hogy megjelenítésben a Desire valóban a csúcskategória csúcsát képviseli.

Két klikk: fotózom, megosztom.

Processzor, memória, gyorsaság. Már a tech specből is egyértelmű, hogy az 1 gigahertzes cpu, az 512 MB rom, valamint az 576 MB-nyi ram repíteni fogja az alkalmazásokat. Ez pontosan így is van. Ritkán akadnak az animált váltások, vagy a programok. Az a lóerő, amit a Desire-be tettek szükséges is, hiszen egy multitaskingot támogató készülékben észrevétlenül lopjuk bele a feladatokat a memóriába és szívjuk fel a processzor motorját.

Multittasking. Teljesen egyértelmű, hogy az okostelefonok gui-ja indokolttá, sőt, szükségessé teszi a multitaskingot. Sok szituációban egyszerűen elképzelhetetlen lenne, hogy ki-be lépkedjünk az alkalmazásokból. Egyszerűen teljes értékűvé válik a Desire  azáltal, hogy úgy használhatjuk, mint egy igazi számítógépet. És egy másik kérdésre is megkaptam a választ: a Dezirén azért van 4+1 fizikai gomb, hogy ne kelljen bonyolult gesztusnavigációval lépkedni ide-oda. A "home", "back", "search", "menu" gombok épp a multitasking, vagyis a több alkalmazás egyidejű futtatása és használata miatt válik indokolttá. Azt gondolom tehát, hogy a HTC mérnökei mélyen és helyesen értették meg, hogy hogyan használja az ember az okostelefonját. Örvendetes, hogy a borítás dizájnjának oltárán nem áldozták fel a használhatóságot és a funkcionalitást.

Áttekinthetőség. Az összes desktop és widget összerántva egy felületre.

Multimédia. Nekem konkrétan tátva maradt a szám, amikor kipróbáltam az 5 megapixeles, vakuval, autofókusszal megtámogatott kamerafunkciót a telefonon. Soha nem gondoltam volna, hogy mobiltelefonnal lehet szép, éles és színgazdag képeket készíteni. És eddig nem is találkoztam olyan géppel, ami ezt tudta volna. A Deziré tudja. Sőt, bizonyos szituációkban jobban is teljesített, mint a Canon PowerShot G10-es kompakt fényképezőgépem. Hasonlóan jókat tudok elmondani a 800x480 WVGA felbontásra képes videórögzítő funkcióról is. Persze a mobilkamera mobilkamera marad. Így a mozgásoknál a tipikus hullámzás itt is tapasztalható. És a mikrofon sem rögzít igazán jó hangzást. De a felvételek szépek és jó minőségűek. Adja magát, hogy az ember a Desire-t használja instant fotó- és videórögzítésre. Szintén nagyon intuitív a képek és videók megosztásának módja. Egy klikkel tudunk képet vagy videót tölteni Flickr-re, Picasára, YouTube-ra, Twitterre, Facebookra. És persze az emailben küldés is épp ilyen egyszerű.

Sense, Android 2.1 és a gui. Akik azért vettek eddig iPhone-t, mert a gui intuitív, egyszerű, működik, azok a Desire-rel is megtalálják számításukat. A Sense-nek hála, a Desire felületeinek, működésének kialakítása is éppen olyan finom, magától értetődő és használható, mint az iPhone OS-é.

Flash. Kár tagadni, az emberiségnek jelenleg, és a közeljövőben szüksége lesz a flashre. Lehet, hogy átmeneti időket élünk, és pár év múlva már nem így lesz. De ma még így van. A Desire böngészőjében ott van a flash bekapcsolása opció. Azzal együtt, hogy alapvetően nekem nincs bekapcsolva a flash, az elmúlt egy hétben is volt 3-4 alkalom, amikor jól jött, hogy egy weboldalon meg tudtam nézni a flash-alapú elemeket is. A választás szabadsága...

Egy klikkre a flashtől.

Váz, borítás. Elsősorban iphone-os ismerőseim jegyezték meg, hogy a Desire fogása sokkal jobb, mint az Apple telefonjáé. Nincs az az érzése az embernek, hogy mindjárt kicsúszik a kezéből. Tapintásra nem hideg, viszont kézre áll. Ez is egy olyan tulajdonság tehát, amit csak akkor tapasztal meg igazán az ember, amikor rendszeresen használja. A HTC tehát ebben is hozza a csúcsminőséget.

Micro SD. A Dezirébe akár 32 gigás micro SD kártya is pakolható. Nekem egy 16 és egy 4 gigabájtos kártyám van. Egyszerűen jó érzés, hogy cserélni tudom a tárhelyet a készülékben. Ez márcsak azért is fontos, mert a Dezirén valóban szép és jó élmény sorozatokat nézni. És a micro SD egyszerűen szabadságot ad. Nem kell a tárhelyen állandóan takarítani. Elég cserélgetni. És ha a 16+4 gigabájt is kevés lenne, veszek egy 32 gigabájtosat, rámásolom az összes kedvenc filmemet, és beteszem a pénztárcámba. Ha utazás közben filmet akarok nézni, akkor ott lesz. Kéznél. Lepattintom a hátlapot, akksi ki, kártyacsere, és ott lesznek a kedvenc filmjeim. Mivel a készüléket könnyedén tudjuk használni külső vinyóként is, nincs iTunes-hoz gyanús asztali programokhoz kötve a Deziré, ezért a töltés mellett a telefonon tárolt fájlok menedzselése is egyszerű és gördülékeny.

Notification. A Desire egyik legjobb tulajdonsága, hogy a beérkező információkat egy hírfolyamban jeleníti meg. A képernyő tetején található sávot egy gesztussal lenyitjuk (mint egy virtuális redőnyt), és máris láthatjuk, hogy érkezett-e email, akar-e csetelni velünk valaki, van-e friss twit vagy facebookos aktivitás, letöltődött-e már az alkalmazás, történt-e változás a beállításokban, van-e a közelben nyitott hotspot, stb... Szóval van egy egyszerű, kronologikus hírfolyam, ami a történéseket mutatja meg számunkra. Nem maradunk le semmiről. És finomhangolás után kiváló virtuális személyi titkárként üzemel ez a funkció.

Értesítések a lehúzható virtuális redőny alatt.

Szövegtördelés böngészőben. A böngészőben duplaklikkre teljes szélességre tördelődik a fókuszban lévő szöveg. Az újratördeléssel kiváló nagyításban és rendereléssel kapjuk vissza a textust. Az egyik legfinomabb megoldás a Desire-ben.

Duplaklikknyire van az olvashatóság.

Tethering. Egy klikkel oszthatjuk meg a Desire és egy másik számítógép között a netkapcsolatot. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni.

Billentyűzet, gépelés. Eleinte kicsit nehézkesem ment a gépelés az érintőképernyőn, ám szerencsére rátaláltam a "calibration tool"-ra, és rövid tanulás után a készülék finomhangolta a klaviatúra érzékenységét. Az élmény olyasmi, mint egy iPhone esetében. Az ékezetes billentyűk is könnyen elérhetők, sőt, adott beviteli mezők esetében ".com" és "@" gombokat is kapunk a virtuális klaviatúrára. Azt nem mondanám, hogy hosszabb postokat szívesen írnék ezek a billentyűzeten. De twitelésre, csetelésre, rövid emailek megírására optimális.

Social contacts. Szintén kiváló elképzelés, hogy az ismerőseim Facebookon, Gmailen megosztott kontakt adatait passzintsa valahogy a telefon a híváslistámmal. Bár a HTC egyelőre nem tudta tökéletesre megcsinálni ezt a funkciót, de azért így is jó néhány facebookos ismerősömet társította telefonszámhoz. Vagyis híváskor az adott ismerős emailcímét, profilképét és egyéb elérhetőségeit, valamint legfrissebb facebookos híreit is látom. Remélhetőleg ezt a funkciót továbbfejlesztik majd, és egy igazán hasznos unified kontaktkezelés lesz az eredmény.

Telefonálás. A téma szorosan összefügg az előző bekezdéssel. A kontaktlista kitisztításához kellett pár nap. Plusz a kontaktok kereshetőségére rásegítettem azzal, hogy a "call history" és a "search people" ikonokat kitettem a nyitólapra, hogy könnyebb legyen elérni ezeket a funkciókat. Maga a telefonálás jó minőségű. Fura, de az iPhone próbálgatása után ez kifejezetten pozitívumnak számít. Akinek korábban nem volt érintőképernyős mobilja, az a "gyorsan felhívom ezt vagy azt" élethelyzet okozhat nehézségeket. De egy hét alatt megszokható a gyors gépelés, hívás, hívásmegszakítás mikéntje. Ebben nincs nagy különbség az iPhone-hoz képest. Aki iPhone-on tud rendesen telefonálni és hívást fogadni, hívást megszakítani, annak a Dezirével sem lesz gondja. A készülék hangja és mikrofonja pedig optimálisan, jól működik. Problémám nem volt eddig vele.

Negatívumok

Rendelkezésre-állási idő. Kezdem mindjárt a legfájdalmasabb negatívummal: a Desire akkumulátora aktív használat mellett nem bír ki egy napot. Sőt. A maximum nekem eddig 10-12 óra. Bárhogy is szépítjük, egy olyan készülék, amiben bika hardver van, és kialakítása, funkciógazdagsága, intuitív megoldásai arra ösztönzi használóját, hogy folyamatosan használja azt, nem köthet kompromisszumokat az akkumulátorral sem. Engem cseppet sem zavarna, ha a készülék néhány dekával nehezebb lenne, ha ezzel együtt a rendelkezésre-állási idő legalább a kétszeresére növekedne. A mostani felállásban viszont hozzászoktam ahhoz, hogy a töltő (de legalábbis egy mini usb kábel) mindig legyen a zsebemben. Mert könnyen előfordulhat, hogy belefeledkezem a Deziré használatába, és így út közben fogy ki belőle az energia. Pozsi barátom szerint áthidaló megoldás lehet, ha pótakksit vásárol az ember. És így biztosítja be magát a pirosan égő akku ikon rémképe ellen. Lehet, hogy igaza van. De azért lássuk be, nem ez a megoldás. Tessék jobb akkuval is árusítani a készüléket, és majd a fogyasztó eldönti, hogy pehelykönnyű, vagy hosszú élettartamú készüléket szeretne-e vásárolni.

Hangerőszabályzó. Nem tűnik nagy problémának, de én nagyon nehezen tudom megszokni, hogy a készülék bal oldalán van a hangerőszabályzó. Vagyis jobbkezes embereknek nem a hüvelykujjra, hanem a mutatujjra esik ez a funkció. Ami sokkal nehézkesebbé, esetlenebbé teszt a használatát.

Billentyűkombinációk hiánya. Ugyancsak hiányzik nekem, hogy a készülék fényerejét például ne segédalkalmazással, hanem használat közben, on-the-fly egy fizikai billentyűvel lehessen állítani. Szintén zavaró, hogy jelen pillanatban sincs screenshot funkció az Androidban. Fogalmam sincs, hogy miért maradt ki ez az egyszerű dolog. És miért kellene rootolnom a Dezirét ahhoz, hogy képet készíthessen a képernyőről. A screenshot tehát az a Desire-nek, mint a copy-paste vagy a multitasking volt az iPhone-nak: nevetséges hiba.

No avi. Klassz, hogy lehet mp4 videókat tenni a készülékre. És ha elég jó minőségű a videó, kiváló lesz az élmény is. Én ugyanakkor egy HTC készüléktől már 2010 tavaszán is elvárnám, hogy tetszőleges kiterjesztésű videofájlt le tudjon játszani.

Zenehallgatás. Egy hete gondolkodom azon, hogy vajon miért ilyen béna az Android zenehallgató szoftvere. És hogy a HTC miért nem volt képes egy jót, használhatót gyártani. Ne kerteljünk, a zenelejátszó nagyon gagyi a Dezirében. Talán az az oka, hogy az Android és a HTC fejlesztői is arra várnak, hogy valami nagy zeneipari cég finanszírozza és működtesse a zenelejátszást és -vásárlást a készüléken. Akármi is az indok, ez a funkció elnagyolt, és méltatlan a Desire egyéb képességeihez. 

Verdikt.

Sok mindent fel lehetne még sorolni pro és kontra. Én azt gondolom, hogy aki ma csúcsminőségű okostelefont szeretne vásárolni, és ehhez mérten funkciókban, használhatóságban, élményben a ma elérhető maximumot szeretné kapni, annak a Deziré a jó választás.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a készülék aktív használat mellett nagyon hamar (7-8 óra alatt) lemerül. Akinek ez túl nagy kompromisszum, semmiképp se vegye meg a telefont.

Persze, biztosan lesznek még jobb és még tökéletesebb eszközök a következő hónapokban, években (az új iPhone, az új HTC-k és egyéb androidos készülékek), de a Dezirével a zsebemben nem fogom rosszul érezni magam ettől. A Deziré egy kerek, végiggondolt, működő csúcstechnológiát képvisel.

Mint a jobb oldali képen láthatjátok, geek ismerőseim közül jópáran már az első héten leadták voksukat.

Természetesen a HTC Legend, az iPhone 3GS, a Xperia X10, esetleg a Spica vagy a Droid is nagyszerű készülékek. És mind jó választás is. Én azonban felfogásában és technológiájában a számomra legszimpatikusabb terméket választottam. A legjobb, hogy az elmúlt egy hétben egy pillanatig sem kellett győzködnöm magam arról, hogy jól döntöttem. A tapasztalt negatívumok ellenére sem. És végülis ezt várjuk egy ilyen összegű kütyüberuházástól.

Holnap arról fogok írni egy összefoglalót, hogy milyen appokat használok a Dezirén.

Címkék: mobil teszt htc htc desire