A napokban egy ajánlórendszereket fejlesztő ismerőssel beszélgettem a viselkedésmintákról, felhasználói attitűdökről. És ekkor került szóba az "add to cart" dilemma. Vagy máshogyan megközelítve: a shopping cart optimalizálás kérdésköre. 

Az alapdilemma úgy szól, hogy mit kezdjünk azokkal a felhasználókkal, akik egy e-commerce szájton ugyan rendszeresen kosárba tesznek termékeket, de amúgy nem igazán vásárolnak. Legalábbis nem akkor és ott. 

Az "add to cart" jelenséget nyilván többféle ok is magyarázhatja. Az egyik lehet, hogy ezt a funkciót egyszerűen lájkolás értelemben használják - leginkább a szabad pénzmaggal, bankkártyával nem rendelkező tinik. A birtokolni kívánt terméket beteszik a virtuáls kosárba, ezzel picit átélve azt, hogy milyen lenne, ha ténylegesen meg is vásárolhatnák azt a terméket. És ezen a ponton véget ér részükről a folyamat. Máshogyan fogalmazva: nem konvertálnak. 

Egy másik jelenség, amikor a felhasználó bookmarkként használja az "add to cart" funkciót. Beteszi a virtuális kosárba a megvásárolni kívánt termékeket, viszont még nem biztos abban, hogy az adott online boltban kapja a legjobb áron ezt az árut, vagy egyszerűen csak az időpont nem megfelelő neki a vásárlásra (mert például hó vége van), és azt szeretné, hogy ha később a szájtra látogat, már ne kelljen kikeresni ezeket a termékeket. Legyen meg neki ott a kosárban, egy klikkre a vásárlástól. Ők azok, akik ugyan az adott pillanatban nem konvertálnak, de a későbbiekben, hacsak el nem felejtik, jó eséllyel vásárlói lehetnek a szájtnak. 

Egy harmadik változatban a felhasználó számára nem világos a listaoldalakon, hogy pontosan mennyibe is fog kerülni neki az adott termék (mert nincs feltűntetve az adó vagy a szállítási költség), és ennek ellenőrzésére használja az add to cart funkciót, ahol jó esetben nem csak az adó, hanem a szállítási költség, esetleg a meglévő kuponjával kiigazított végső árat látja. Nem úgy, mint a listaoldalon, ahol a terméknek csak az irányárát látta. Ők azok, akik vonalkódleolvasónak használják a shopping cart oldalt. 

Mindhárom fenti eset kapcsán indokolt a mélyebb mérés, és ezeknek a vásárlói szegmenseknek a feltérképezése. És külön stratégiák alkalmazása ezekre a viselkedésmintákra. 

Nyilván akik mélyebben foglalkoznak webanalitikával, főként e-commerce szájtok esetében, azoknak ebben nincs túl sok újdonság. Mint ahogy abban sem, hogy léteznek hosszabb távon konvertáló felhasználói csoportok. 

Ha UX szempontból nézzük a dolgot, érdemes figyelembe venni, hogy egy ilyen funkció, mint a termékek kosárba tevése, egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben az azonnali vásárláshoz vezető legrövidebb út. Fontos végiggondolni, hogy akárcsak a fenti három viselkedés szempontjából is megfelelő-e a shopping cart oldalunk. Végiggondoltuk-e ezeket a vásárlási attitűdöket? Biztosak vagyunk-e abban, hogy egyetlen shopping cart oldallal letudható ez a kérdéskör? Sokféle válasz lehetséges. Érdemes megpróbálkozni azzal, hogy úgy építsük fel a szájt struktúráját, hogy minél hamarabb tetten érjük ezeket a szegmenseket. Például azzal, hogy már listaoldalakon lehetőséget adunk arra, hogy a szállítási költséggel, adóval, egyebekkel igazított árról is információt kaphat a felhasználó. Vagy az "add to cart" gomb mellett esetleg egy adott terméket lájolhatja, kívánságlistára teheti a felhasználó. Ezt a kívánságlistát pedig egyszerűen tudja megosztani emailben vagy Facebookon  - tinik esetében például a hitelkártyával rendelkező szülőkkel vagy a nagybácsival. 

Érdemes ezeket a dilemmákat, jelenségeket feltérképezni, még mielőtt azon sopánkodunk, hogy a felhasználónk, aki a tölcsér közepéig eljutva már majdnem konvertált, végül miért hagyta el az oldalunkat vásárlás nélkül. 

Címkék: add to cart kosárba teszem shopping cart optimalizálás e-commerce vásárlói szegmensek