2008-9 magasságában a Királyi Pál utcában volt a Prezi, a Moloko/Tripla nevű hely fölött. Akkoriban Razót, Farkas Szilvesztert és Pécsi Julit ismertem személyesen a néhány fős csapatból. Julinak például arról is sikerült meggyőznie, hogy a Prezi lakás alatti kocsmában tartsam a Webisztán Mikulás Partyt.
Így néztek ki a Királyi Pál utcai idők:
2009-ben éppen jött a jó hír, és a világmegváltás ígérete, tök jó további alapembereket vett fel a céghez a három alapító. Elkezdtek egy tényleg érdekesebb szoftvert készíteni, mint akár a PowerPoint, akár a Google online prezentációkészítője vagy a Keynote.
Ez a nem-lineáris történetmesélés egyszerűen kreatív dolognak tűnt, messziről nézve is. És nem volt még körülöttük az a sok nyakkendős amerikai. Szóval szabadabb volt a levegője a... hát cégnek nem is mondanám. Mondjuk inkább munkaközösségnek.
Aztán teltek múltak az évek, néha volt, hogy majdnem dolgoztam is náluk, aztán végül mindig másfelé mentek az útjaink. Számomra akkor döccent egy picit a történetük, amikor visszafordultak HTML5 témában, és maradtak a flashnél...
Szerintem ez volt az a fordulópont a Prezi történetében, amikor először komolyan újra kellett volna gondolni a termék alapkoncepcióját. Az a prezentációkészítő/néző, mely a touch screeneken nem képes szépen működni a táblagépek és okostelefonok évtizedében, az nem jár jó úton. Én legalábbis ezt gondoltam.
Illetve még egy dolog feltűnt nekem, aki főleg online médiát csináltam az elmúlt évtizedben: a Prezi webes jelenléte hervatag. Egyszerűen nem működik a termék online médiaként. Elkészítik a júzerek a prezijeiket, zárt ajtók mögött levetítik a célközönségnek, majd hazamennek és el is felejtik az egészet.
A Prezi az első öt évében nem törekedett arra, hogy valódi közösségi médiát építsen a felhasználók által létrehozott tartalmakból. Zárvány maradt. Egy offline szoftver. Egy céleszköz a tálcán. A drága csavarhúzó a kredencben.
Kevés embert ismerek, aki prezis prezentációkat fogyasztana... Olyanokat ismerek csak, akik néha elküldik az ilyenolyan konferenciára készített prezentációikat. De ők is többnyire Slideshare-en keresztül, mert azt legalább meg lehet nyitni bármilyen eszközön. Mobilböngészőben is.
A Prezi nagyvállalat lett. Elképesztő mennyiségű ember dolgozik azon, hogy üzletileg még 3,76 százalékkal jobban teljesítsen a core termék, mint az előző negyedévben. A kolumbiai júzereknek túl fehér a háttér, a koreaiaknak túl monokróm. Megy a globális pótmétertekergetés.
Remélhetőleg a három alapító ennek ellenére képes lesz még egyszer egy nagyobbat lépni, mint ami racionálisan indokolható lenne, és ahelyett, hogy egy eggyel színesebb és mosolygósabb PowerPoint lenne a Prezi végső állapota, valóban újragondolnák az egész prezentálás, kommunikálás, ötletmegosztás, tudásmegosztás mikéntjét.
Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de szerintem a Prezinek már a Slideshare-t és az Instagramot is maga alá kellett volna gyűrnie. (Ambíciózus? Miért, a PowerPoint lenyomása nem az? Dehogynem. És nagyon helyesen az.)
Öt év elképesztően rövid idő. Ahhoz képest, hogy 2009-ben még a Királyi Pál utca kövén törökülésben ittuk a rozé fröccsöt, kifejezetten impozáns a cég transzformációs képessége. Főleg idehaza.
Boldog szülinapot és még ambíciózusabb következő öt éves tervet kívánok a tisztelt prezistáknak!
