Közszereplő-e a blogger?

Miközben tegnapelőtt írtam a postot a Kathy Sierra-ügyről, folyton azon járt az agyam, hogy vajon meg lehet-e mondani, hogy egy blogger mikortól közszereplő. Persze nincs is olyan, hogy a blogger úgy általában. Attól, mert valaki valamit publikál a weben még nem közszereplő, mint ahogy azzal sem válunk közszereplővé, ha az utcán mondunk valamit egy másik embernek.

Ugyanakkor a bloggerek jogállását firtató ügyekből nem lehet egyértelmű tendenciákra következtetni. Nézzük is, hogy volt eddig...

Ugye Amerikában számos per meg ügy volt már ebből. Ismert az Apple bloggerfóbiája és blogellenes pere, vagy például a börtönbe zárt Josh Wolf története. Az első esetben a bloggerek nyertek, éppen azért, mert a bíróság kimondta, hogy a blogger jogállása nem különbözik az újságíróétól, vagyis nem köteles felfedni forrását egy exkluzív infót megszellőztető techblogger, még akkor sem ha az Apple-t kapja a nyakába felperesnek.

A Josh Wolf-ügy meg arra figyelmeztet, hogy a civil újságírás éppen olyan veszélyes, mint újságírónak lenni. Emlékezzünk a Judith Miller-ügyre! Mindkettőnek lehet börtön a vége.

A közszereplőség tehát odaát sem egyértelmű. Nehéz eldönteni, hogy Kathy Sierrának kell-e többet elviselnie, mint egy "átlag embernek".

És akkor itt kapcsolnám az európai példát. A litván parlament szerint a blogger nem kaphat sajtóakkreditációt, mert ő nem számít újságírónak, úgyhogy nincs joga tudósítani. Nézzük is a nyakatekert érvelést:
The Media Law describes a journalist as a person who collects, disseminates and provides information to the media, based on a contract with the media, or who is a member of a journalists' union.
Ugye a magyarázat első fele még érthető, ám ez illik a bloggerekre is. A második fele meg egy szánalmas intézményi-legitimációs érv, ami nagyon de nagyon hasonlít a régi - nem feltétlenül demokratikus - idők gyakorlatára.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy az újságíró, csakúgy mint a blogger, nem más, mint egy átlagon felül érdeklődő állampolgár, akinek joga és lehetősége kell hogy legyen, hogy megismerje és ismertetni tudja a parlamentben zajló eseményeket.

Csak nyakatekert és nevetséges érveket lehet találni, ha az újságíró és a blogger jogállása közti különbségek akarná valaki elmagyarázni. Mert miért hitelesebb ember az, aki a MÚOSZ tagja, és miért hitelesebb ember az, aki valamelyik nagy médiacég munkatársa? Szánalmas ez az egész.

Az újságírás és az újságíró privilégiumai nem léteznek, és nem ártana, ha Európa ezegyszer nem évtizedekkel később ismerné ezt föl.

Na de vissza az eredeti kérdéshez: fogalmam sincs, mikortól számít közszereplőnek valaki, és nem is nagyon érdekel. Az biztos, hogy a szólásszabadságot akkor is védeni kell, ha az éppen nagyon nehezünkre esik. Nyilván van egy határ, amikor a szólásszabadság összetalálkozik a bűncselekménnyel. Bárhogy is van, a törvények mindenkire éppen úgy vonatkoznak: mindegy, hogy valaki újságíró, blogger vagy magánszemély. Ha egyszer az újságírók nem kötelesek felfedni a forrásaikat Amerikában, akkor a bloggerek sem.

Persze mindig ott van ez a "higher interest", felsőbb érdek-érv is, ami a médiapereket annyira képlékennyé teszi. De a lényeg akkor is az, hogy nincsenek előjogok, és a közszereplőség nem életforma, hanem egy ragadvány. És éppen ezért: hivatkozni rá meglehetősen necces.
Címkék: média blogok bloggerek kommuniti filozomatika
2007.03.29. 12:40. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Az újságírás és az újságíró privilégiumai nem léteznek"

Mivan?

A gondolatmenetet folytatva meg a wikipedia óta történészek és tudósok sincsenek, mert az is lehet ma már mindenki?
Az, hogy vannak szar újságírók is szép számmal, nem jelenti azt, hogy ez nem egy szakma, amit jó esetben kell és lehet is tanulni.
kúper ügynök, nem tudom, milyen zenéket hallgatsz, de nagy valószínűséggel a legtöbb, általad hallgatott zenésznek nincs zenész végzettsége

mégis zenészek


Az újságírói szakmának meg max annyi köze van a bloggerkedéshez, hogy mindkettőnek jól írni kell tudnia

(btw hány nagy író végzett íróiskolát?)


a privilégium ne legyen több egy press pass-nál
Mindenesetre ha kies hazánkban akarsz blogírásra hivatkozva akkreditációt kapni, akkor szólj és megyek rotflol-olni. Arról mát hallottam, hogy egy fesztivál-sajtópasszt vágtak valakihez ilyen alapon. Ha meg gond van, akkor inkább a véleménnyilvánításhoz való jogra érdemes hivatkozni. Bár rendkívül szórakoztató lenne, amikor valaki a Magyar Köztársaság Bírósága előtt próbálja előadni, hogy voltaképpen ő újságíró.
azért Ti kevertek ám pár dolgot!

Az újságíró ugyanúgy felelős a szavaiért, mint bárki más (sarki fűszeres, lódoktor vagy blogger).
Az újságírót azonban még a - példányszám miatt bizonyíthatóan - nagy tömegek előtt elkövetett bárminemű cselekmény ága is húzza. Bloggernél ez sokkal rugalmasabb.
A privilégiumok kérdését meg bizony onnan is meg kell nézni, hogy az újságró nem a semmiért tagja valamelyik szakmai szervezetnek, hanem ennek előfeltétele a szakmai tudás, képzés megléte.
Egyébként nem hinném, hogy bloger ne lenne képes képeznie magát, és bekerülni egy ilyenbe.
A blogger(respect sokuknak) gyak. azt ír, amit akar, nincs főszerkesztője, szerkesztőbizottsága, stb. (tudom, vannak kivételek, de a magányos bloggerre igaz ez)
Az újságíró minden esetben egy 'bejegyzett' médium szerződött tagja, aki nem, az szamizdat-író legfeljebb.
Sztem a litván parlament szabályozása helyett érdemes lenne azon nyafogni, hogy kínában meg lefejezik azt, aki blogol, sőt, akinek megfordul a fejében, hogy netán blogolni kéne ...

Az alapkérdés pedig roppant egyszerű: aki nyilvánosság elé lép, - a köz(össég) elé - az közszereplővé válik, és felkészülhet arra, hogy támadások érik - ossza az észt akár a halpiacon, az olajfák árnyékában, vagy egy blogon, de bántani fogják: rádöntik a halaspultot, felkalapálják egy keresztre, vagy halálosan megfenyegetik.

Ez van.
Gyanúsan hitvita ez a dolog. Azt érzem, hogy sokan szeretnének egy olyan ideális világban élni, ahol csak az arra felkent okosok írhatnak. A baj az, hogy az "okosokat" hol pártszempontok, hol haveri kapcsolatok, és ritkán képességek alapján "kenték fel" mindig is. Ha tényleg a tehetség, az írni tudás alapján lehetne valaki újságíró, akkor nem lenne min vitatkozni.
Csak ugye a net és a blogok terjedésével elöntötte az emberiséget a "bárki írhat bármit" káosza, ami sokakat zavar - engem csak azért, mert rengeteg energia kiválogatni a hasznos, megbízható infót a sok szemétből.
Én azért még mindig érzek egy halvány határvonalat: az "igazi" újságírók valamilyen szinten kapcsolódnak a valósághoz, a bloggerek meg abszolút a virtuális térben léteznek. Az "egyenjogúsítással" ebből szeretnének kitörni.
Egy apró adalék a - szerintem igen fontos - témához.
A német sajtószabályozás megkülönbözteti a "relatív közszereplőt" és az "abszolút közszereplőt". Az utóbbi kategóriába azok tartoznak, akiknek az élete, munkája a nyilvánosság színe előtt zajlik (politikusok, élsportolók, médiasztárok stb.). Relatív közszereplő az, aki valamilyen történés kapcsán alkalmilag kerül a közérdeklődésbe (például a fűszeres, akit kiraboltak). A két kategória más-más védettséget jelent. A politikus csajozásáról lehet írni, a fűszereséről nem (kivéve akkor, ha a csaja rabolta ki).
Az újságíró (és a blogger) pusztán azért nem számít közszereplőnek, mert a nyilvánosság számára ír.
off

csak azt nem értem, ez a témma miért nem érdekel több bloggert...
"A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

jó hogy ezt bevágta ide valaki. olvassuk már el, mi van az alkotmányban. mindenki azt GONDOL amit akar, de szó sincs arról, h mindenki azt MOND, amit akar. csak a VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS szabad. civilizált országokban, ha valaki olyan TÉNYT ÁLLÍT (tényt állít, és nem véleményt mond), vagy olyan tényre utal, amely alkalmas a becsület csorbítására, az EMBERI MÉLTÓSÁG megsértésére, akkor rágalmazásért, vagy becsületsértést felelősségre vonható. és figyelem itt nem az az érdekes, h a tényállítás igaz, vagy sem, hanem az, h sérti-e az emberi méltóságot, vagy nem.

azaz "x.y. k0sz0s c1g4ny bud0s zs1d0 k0cs0g buz1" normasértés függetlenül az illető vallási, etnikai, vagy nemi identitásától. mert egy tényállítás, ami sérti az emberi méltóságot. és a normasértés akkor is fennáll, ha az illető közszereplő.

a szólásszabadságnak tehát vannak korlátai. ilyen a személyes adatok védelme, vagy az emberi méltóság tiszteletben tartása.
ami szerintem kérdéses az a nagy nyilvánosság.

mert ha valaki az emberi méltóságot (1) ismétlődő rendszerességgel (2) nagy nyilvánosság előtt, (3) anyagi haszonszerzés céljából, (4) jelentős érdeksérelmet okozva, (5) aljas indokból sérti meg, akkor a rágalmazás vétsége súlyosabban büntetendő, és ha az összes kitétel fennáll, akkor az illető szabadságvesztéssel sújtható.

szóval a kérdés, h az internet nagy nyilvánosságnak számít-e. a válasz szerintem elég egyértelmű. igen. ennél nagyobb nyilvánosság nincs is.

az interneten azonban lehetnek zárt közösségek, ahová csak regisztrációval lehet belépni. nevezzük ezt intranetnek. itt azonban a nagy nyilvánosság nem áll meg.

persze ez nem automatizmus. kivételt tehet a bíró. egy publikus oldalra azt mondja, h az nem nagy nyilvánosság, mert mondjuk nem hivatkozik rá senki, az intranetre meg azt mondja, nagy nyilvánosság, mert kívülről számtalan hivatkozás van rá.

például kurucoknak azt mondanám, h csináljanak regisztrációt, és akkor zárt körben viszonylagos szabadsággal meg lehet mondani a frankót.

szóval csak azt akartam mondanai, h nem az újságíró igazolvány számít, a jog ilyen fogalmakkal nem operál, legfeljebb a múosz.