Előszor is bocs a tegnapi csálé bejegyzésért. Az történt, hogy teljesen váratlanul csörrent a szerdai StartUP konferencia közben a telefonom, és derült ki, hogy kiutazhatok Svájcba, megnézni a Google új irodaházát. Mivel a gép hajnalban indult csütörtökön, aludni nem maradt időm. Félig kómában érkeztem meg tehát Zürichbe, és ugyanebben a félálomban szembesültem egy álomszerű munkahely IRL létezésével.

Rohamléptekben mutogatták nekünk végig a hatalmas, vadiúj irodaházat. Az egész napos prezentációk, előadások és szaladgálás után este ismét reptér, és hopp, ismét itthon. Nem mondom, hogy kialudtam magam. Mindenesetre most még friss az élmény, úgyhogy megosztom veletek, ami most eszembe jut az egészről.

Amikor korábban a kaliforniai Googleplexről írtam, azt gondoltam, hogy a beszámolók és képek idealizálják a körülményeket, biztos ott sincs kolbászból a kerítés. Hogy az egész csak píár, el van túlozva.

Ahhoz, hogy megtudjam, a Google valóban arra törekszik, hogy a világ legvonzóbb munkahelyét kínálja alkalmazottainak, az kellett, hogy rászánják magukat, és zürichi fejlesztési központjukat is olyanra varázsolják, mint a kaliforniai bázist.

A zürichi Googleplex külsőre éppen olyan, mint bármelyik irodaház. Szürke, kocka, nagy. Gyanút csak akkor fog az arra tévedő, amikor a bejárat előtt megpillantja a sok bringát. Köztük a fehér, "Google" feliratúakat. Mikor látja, hogy a véletlenül összetalálkozó munkatársak gondolnak egyet, és elmennek együtt kocogni egy órára. Mikor látod a gördeszkán, görkorin érkező fejlesztőket, a lattet szopogató, iPhone-on netező, törökülésben ülő életvidám geekeket.



A Googleplex népe alapvetően boldog és kiegyensúlyozott. Nem találkozni idegesen rohangáló emberekkel. Az érződik, hogy itt nagyon sokan nagy nyomás alatt végeznek komoly munkákat, de ez cseppet sem látszik a dolgozókon. Csak akkor szembesülök ezzel, mikor egy huszonéves csaj a világ legtermészetesebb dolgaként közli velem, mintegy mellesleg, hogy ő a Gmail fejlesztője, és ez meg ez a dolga, ezért meg ezért felelős a Gmail-projektben.

Aztán találkozom egy sráccal, aki meg a Google Maps fő fejlesztője. Szintén huszonéves. Ha a buszon futnék össze vele, azt gondolnám, kultúrantropológiát tanul valami vidéki egyetemen, és kedvenc hobbija a könyvtári szaklapokban megjelent recenziók kivagdosása és albumba ragasztgatása. De nem. Konkrétan ő az az ember, aki azon dolgozik, hogy a Google térképalkalmazásai a lehető legjobb teljestménnyel működjenek.  Plusz - miként ez a Google-nél általános - ő az, akinek rendszeresen kreatív ötletekkel kell előállnia a térképalkalmazásokkal kapcsolatban. A Google alkalmazottai ugyanis alapvetően abban is különböznek más munkahelyeket dolgozóitól, hogy napi szinten termelik a cégnek a know-how-t. Aki nem tud spontán gondolkodni, merészeket álmodni, kreatív elképzelésekkel foglalatoskodni, az biztosan nem fér be a Google-ba.

Odalép hozzám egy srác. Hallotta, hogy magyarul beszélek, s mivel ő is magyar, gondolta szóba elegyedik velem. Pár mondat után kiderül, hogy én nem ott dolgozom, csupán látogatóban vagyok. Ekkor zavartan elkezd kitérni a kérdéseim elől. Mivel tudom, mi a Google-nál a gyakorlat, feloldom gyorsan az egyre kényelmetlenebb beszélgetést: az időjárásról kezdünk filozofálni.

A Google-alkalmazottak nagyon lojálisak cégükhöz. Tényleg, úgy értem: tényleg nem adnak ki illetékteleneknek semmilyen információt. A térképalkalmazásokért felelős fejlesztő például négyszemközti beszélgetésünk során mosolyogva közölte velem, hogy két dolgot ne várjak tőle: jövőidejű álltásokat és számadatokat.

Miben is különbözik az élet a Googleplexben? Úgy értem, mi az, ami miatt tényleg az az ember érzése, hogy ez minőségi változás bármilyen más munkahelyhez képest? Két alapvetően fontos dolog jut az eszembe: hozzáállás és pénz.

Hozzáállás. Egyik legfontosabb alapbenyomásom, hogy a Googleplexben egyszerűen nem lehet megmondani, hogy ki beosztott és ki főnök. A szobák falai üvegből vannak, és a felelős beosztásúak éppen olyan helyeken ülnek, éppen úgy néznek ki, mint a kóderek. Sem öltözködésben, sem viselkedésben nincs különbség munkatárs és munkatárs között. Mint megtudtam, a Googleplex összes alkalmazottja hozzáfér a Google összes futó projektjéhez, és bele is szólhat bármibe. Emögött az a vállalatfilozófia áll, hogy egy jó ötlet bárhonnan jöhet, nem feltétlenül csak a projekten dolgozó emberektől.

A másik, hogy a Googleplex úgy van kialaktva, hogy mindenki megtalálhatja magának azt a zugot, ahol jól érezheti magát. Rengeteg közösségi hely van, és rengeteg olyan kis kuckó, ahova elbújhatnak az alkalmazottak, ha éppen magányra, relaxálásra vagy erős koncentrációra van szükségük munkájuk elvégzéséhez.

Elsőre talán fura, hogy hogy is jön ez ide, de szintén nagyon fontos tény, hogy a Googleplexben ingyen van az étel és az ital. Nem csak arra gondolok, hogy az étteremben mindenki azt és annyit eszik, amit csak akar. Hanem arra is, hogy a folyosókon, egy csomó helyen úgy vannak kitéve a rágcsálnivalók és az italok, mintha csak egy miniábécé polcait látnánk. Annyi a különbség, hogy az alkalmazottak annyit és akkor vesznek el az ételekből, italokból, amennyit és amikor csak akarják.

Néhány helyiség úgy van kialaktva, hogy saját amerikai konyhája is van, kávégéppel, hűtővel. Szóval pont úgy néz ki, mint egy jobbfajta bár vagy kávézó. A különbség csak annyi, hogy nincsen személyzet. Az egyik ilyen helyen várakoztam, mikor arra járt egy kisebb társaság. Egyikük bement a pult mögé, kávét kezdett el főzni a többieknek, egy másik srác meg a hűtőhöz lépett, kivett magának egy narancslevet, a harmadik meg telepakolta a zsebét csokikkal. A Google alapfilozófiája, hogy éhes vagy szomjas alkalmazott rossz alkalmazott.

A Googleplex kicsit kampusz hangulatú munkahely. Ahol senki nem feszeng, mindenki otthonosan érzi magát, nincsenek állandó munkaállomások, mindenki aszerint költözik, hogy éppen milyen projektben vesz részt. Nem érezhető főnök-beosztott reláció, mindenki a projektnek és magának akar megfelelni. És nem vélt utastásoknak, titulusoknak.

Itt nemhogy ciki, de kifejezetten alapkövetelmény is az aktivitás. Fitneszterem, masszázs, relaxációs szobák, Guitar Hero-terem, Wii-terem, biliárd- és csocsóterem - minden nagyon barátságos és élhetően kialaktott enteriőrökben.

A Googleplexet megálmodó svájci mérnökcsaj azt mondja, az volt a célja, hogy hogy a munkatársak folyton találkozzanak olyan más munkatársakkal is, akikkel nincsenek szoros munkakapcsolatban. Vagyis a közösségi helyek, étel- és italpultok, játékszobák úgy vannak elhelyezve, hogy ha oda akarsz menni, mindenképpen keresztül kelljen menned olyan közösségi helyeken, ahol más részlegek munkatársai fordulnak meg elsősorban. Fontos tehát, hogy ne legyenek klikkek az irodaházban. És hogy a munkatársak találkozzanak olyan emberekkel, akik más projekteken, más munkakörökben dolgoznak.

Folytatás holnap...

Címkék: google googleplex