Egy ideje figyelem a Poronty körül szerveződő közösséget. Így egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy Hanna utóbb épp arról írt egy felvilágosító postot, hogy hogyan is kell porontyunknak blogot készíteni.

A porontyok nevében írt blog az utóbbi években saját műfajjá nőtte ki magát. Tudjátok, azokról a blogokról beszélek, melyeket a szülők írnak a gyerek nevében. Hogy például "ma elkezdtem járni", "kimondtam először, hogy papa és a nagyi furán pislogott", satöbbi. Az ilyen porontyblogok kicsit a családi újságok kultúráját támasztják fel. Nyugat-Európában még mostanában is találkozni ezekkel a családi hírmondókkal: a család tagjai szerkesztik egymásnak az újságot, melyben a csládtagokkal kapcsolatos hírek szerepelnek, pont úgy, mint egy újságban: képpel, cikkekel, rövidhírekkel, stb. Havonta szétküldik a családtagok címeire, és mindenki mindent tud.

A porontyblog elsősorban az ismerősöknek, családtagoknak készül. Mivel ma a szélessávú internet legalább annyira fontos egy háztartásban, mint a meleg víz, érthető, hogy egyre többen használják például a blogot mint formátumot arra, hogy ennek segítségével tájékoztassák rendszeresen az ismerősöket olyan fejleményekről, melyekért nem mindig emeli fel szívesen az ember a telefont.

Indítsatok blogot elnyomott babatársaim, és rántsátok le a leplet anyátokról és apátokról!

Az ilyen blogolásnak, twitterezésnek az is előnye, hogy nem kell minden családtagunknak külön telefonon elmesélni, hogy hogyan történt, amikor a gyerek megtette az első lépéseket. Persze a legközelebbi hozzátartozók szeretnék személyesen is hallani a történetet, de a szélesebb család és ismerősök megelégednek azzal is, ha néha rákattintanak a poronty blogjára, és onnan tájékozódnak az apró fejleményekről.

• Beleszületni egy geek családba

Címkék: blogok bloggerek kommuniti