Még márciusban, Zürichben, a Google sajtótájékoztatóján villogott mellettem egy portugál kolléga friss, ropogós MacBook Airjével. Kölcsönadta pár percre az ultrakönnyű csodát, és számomra egyből világossá vált az Apple szemfényvesztése: ez egy instabil, sérülékeny, butuska laptop, ami jól néz ki, főleg egy kézzel lóbálva valami napsütötte tengerparton, de tökéletesen alkalmatlan például arra, hogy az ölünkbe vegyük és hosszasan nyomogassuk.

És akkor itt van nekünk ez az x300. A magyar Lenovo képviselet egy példányt köröztetett a magyar szakújságírók között. Úgynevezett tesztpéldány tehát ez, amit végigfogdosott, böködött, taperolt az összes magyar techújságíró.

Ez egyben azért is jó, mert láthatjuk, hogy masszív, két hónapnyi használat után mi fárad el leggyorsabban az x300-ban. Kezdem is akkor ezekkel.

A kijelző például úgy 160-170 fokos döntésnél kifejezetten lifeg, ami egy ThinkPad esetében meglehetősen fura jelenség. Körülbelül ezzel be is fejezhetném a negatív tapasztalatok felsorolását. Mert a gép szép, erős, halk (hála az ssd-nek) strapabíró (szén/üvegszálas keret), ultrakönnyű (1,3 kg), kiváló a billentyűzete, és benne van minden olyan apró okosság, ami miatt szeretni szokás a ThinkPadeket: billentyűmegvilágítás, ujjlenyomatolvasó, pöcök, kényelmes hangerőszabályzó gombok, kiváló beépített hangfalak, szuperhosszú rendelkezésreállási idő, LED-kiejlző, értelmesen (!!!) elrendezett funkciógombok és bemenetek.

Az x300 egyetlen szépséghibája az ára. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy van normális ember, aki 500+ ezer forintot költ egy laptopra, mely ugyan bírja az 1440-es felbontást, de mondjuk csak egy 1,2 core2 proci van benne. Tudom, Santa Rosa, meg minden, de azért ennél nyilván többre is képes lesz az x300 utóda. Ha lesz olyan egyáltalán. Merthogy...

Hogy egy kollégámat (az Indamail termékmenedzserét, Kristófot) idézzem, az x300-zal befejeződött egy korszak a notebookgyártásban: tök fölösleges a jövőben kutatás-fejlesztésre költeni. Ez itt a vége. Ennél jobb notebookra nincs szükség. Persze lehet még erősebb procival, meg még több memóriával kijönni jövőre, de inkább az árát kellene tudni valahogy letornászni, és akkor a kevésbé dúsgazdag emberek is megismerkedhetnének a notebookkal, amibe nem lehet nagyon belekötni.

Azért nem hagy nyugodni a gondolat, és ideírom, mit csinálnék picit máshogy a Lenovo helyében. A következő - nevezzük mondjuk - x400-ba egyáltalán nem tennék dvd-lejátszót. Minek?

Ugyanakkor hiányolom a még tartósabb aksit (bár kiváló, hogy a dvd helyére be lehet pakolni az extra aksit), a még erősebb kijelzőfényerőt. Meg talán lehetne készíteni egy 1600-as felbontású verziót is. Jöhetne a HD-VIDEO támogatás is.

Az SSD egyszerűen kiválóan működik. Észre sem venni, hogy nem egy kilós mozgóalkatrészes HDD zümmög a gépben, hanem egy hangtalan, ultrakönnyű, stramm csoda. Más kérdés, hogy egyelőre túl pici. Mindössze 64 gigás.

Napok óta folyamatosan gyilkolom a gépet. De nem tudok kiszeretni belőle. Ha egyetlen kütyüt vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, az minden bizonnyal ez a gép lenne, plusz persze egy szélessávú netkapcsolat.

Kinek ajánlott melegen az x300? Elsősorban azoknak, akik alapdolgokra használják a notebookot, de arra nagyon sokat. Neonomádoknak, bloggereknek, a minőség és az anyag erejében hívő geekeknek érdemes rá gyűjteni. Mint mondtam, nagyon drága gép. Úgyhogy nekem egyelőre emiatt még mindig csak a második a realitáslistámon, az r61 mögött.

Címkék: teszt notebook lenovo neonomád