Nagyjából egy hónapja olvastam a The 100 Day Project elnevezésű kezdeményezésről. Az ötlet lényege, hogy vajon képesek vagyunk-e napi rendszerességgel végezni egy olyan tevékenységet, melyet nagyon szeretünk. Vajon hogyan változik a viszonyunk ehhez a tevékenységhez ebben a száz napban?

Nos, beszélgettem erről a témáról az irodában két dizájner kollégámmal, és arra jutottunk, hogy belevágunk. Igaz, mi nem a hivatalos szabályok szerint, Instagramon felcímkézve dokumentáljuk a folyamatot (bár ezen még változtathatunk), hanem pusztán egy blogban.

És a 100 nap helyett egy egész évet tűztünk ki célul. 

Vagyis az év minden napján tervezünk valamit. Bármit. Egy ikont, egy színátmenetet, egy kompozíciót, egy gombot, felhasználói felületet, tényleg bármit, ami csak érdekel minket az adott napon. 

Hárman heti váltásban indultunk neki az egyéves projektnek. Én kezdtem az első hetet. Őszintén szólva az első pár napban eléggé lehetetlennek gondoltam, hogy munka, család és szórakozás mellett még külön időt szenteljek arra, hogy háromhetente egy hét minden napján készítsek valamit egy blognak. 

Egy hét után azonban azt gondolom, hogy igenis lehetséges lesz végigcsinálni ezt az évet. Sőt, abban is biztos vagyok már most, hogy rengeteget fogok tanulni magamról és a két kollégámról is ezekben a hetekben. 

Két olyan dizájnt is csináltam a hetem alatt, ami mélyebb tanulmányozásra is ösztönzött. Az egyik a Gameboy, a másik a Xerox felület. Sőt, részben az Apple Watch app koncept is ide sorolható. Azt gondolom, hogy ha minden nap nem is lesz időm hosszú órákat tölteni azzal, hogy egy témát behatóbban is megismerjek, de törekedni fogok arra, hogy legyenek hasonló napok is az elkövetkezendő hónapok során. Próbálok minél többet tanulni ebből a projektből.

A mostani hetet Bokros "Hipra" György vitte, remek munkákkal. Jövő héten pedig Udvardi Ramóna fog minden nap tervezni. Róla azt kell tudni, hogy nem csak nagyszerű grafikus, de tanult tipográfus is. Úgyhogy én például nagyon várom, hogy vajon milyen tervekkel vezeti fel az első hetét.

A blog neve Design365.

update Közben kikerült a Gambeoy template-em a SketchAppSources-ra. Remélem, hogy hosszú utóélete lesz :)

Címkék: design process design365 the100dayproject

A magam részéről annyira lelkesítőnek találtam ezt a prezentációt, hogy egyből kétszer is megnéztem. A Verge foglalta össze nagyon jól, hogy miért volt zseniális ez a keynote.

Amíg a Szilícium-völgyben minden héten tart valaki valami forradalmi bejelentést arról, hogy 2 milliméterrel vékonyabb telefont vagy valami totál lényegtelen problémára megoldást adó mobilappot fejlesztett, addig Elon Musk fogja magát, kiáll egy színpadra, és mindenféle flikkflakk vagy fenhéjázás nélkül, tőmondatokban vázolja az emberiség egyik legnagyobb problémáját. Majd bemutatja ugyanilyen elegáns visszafogottsággal a Tesla megoldását erre a problémára. 

Siralmasnak találom, hogy a világ politikusai szájkarate-versenyt rendeznek ígérgetésekből meg sóhajtozásokból - talán csak az egy szem Németország a kivétel, ahol a kancellár Fukushima után világosodott meg, és hirdette meg a váltás politikáját -, viszont nálunk például a titokban gründolt Paks 2 a fő energetikai válasz a jelen és a jövő kihívásaira. 

Mindezekhez képest jól látszik, hogy akik igazán eltökéltek abban, hogy jobbá tegyék az emberiséget, azok a dumálás és a fenntarthatatlan energiapolitika helyett inkább dolgoznak. És problémákat oldanak meg. 

Solar power costs six to seven cents, he said, and wind costs four or five cents. Add 2¢ for the cost of a utility-scale Tesla battery, and renewables with reliable storage are still at half the price of new nuclear power. They’re also approaching the price of existing nuclear power. (Did Tesla Just Kill Nuclear Power?)

Elon Musk akkor is az egyik legígéretesebb figurája korunknak, ha épp nem is a jelenlegi PowerWall fogja megoldani az emberiség problémáját. Illetve nem is a nehezen újrahasznosítható Li-Ion elemek.

Mindenesetre ő két dolgot mindig hangsúlyoz: 1. a napenergia a legjobb megoldásunk, 2. képesek vagyunk váltani, globálisan. 

Én biztos vagyok benne, hogy az olyan figurák, mint amilyen ő, sok évvel rövidítik meg az áttérést. És nagyon remélem, hogy ez még a mi életünkben be is fog következni.

Címkék: energiapolitika paks 2 elon musk tesla powerwall

Nos, mint múltkor írta, elromlott a telefonom. Pár önsorsrontó telefonmentes nap után egy hétig egy céges iPhone 6-ot használtam. 

Az első napok leírhatatlan kínszenvedéssel teltek. Nem is elsősorban a készülék fizikai adottságai, hanem az azon futó oprendszer miatt. Az iOS 8 egyszerűen egy toldozott-foldozott átgondolatlanság. És ez akkor is meglepő volt számomra, ha amúgy - hivatásomból fakadóan - napi szinten dolgozom iOS-en. Is. 

Oprendszer

Az iOS 8 a gyakorló iPhone-használók számára csak azért nem tűnik annyira idegőrlően következetlen operációs rendszernek, mert hosszú évek alatt egyszerűen hozzászoktak, alkalmazkodtak ehhez a világhoz. Ami organikusan jön az Apple-től - például az ikonok mozgatásának logikája, a Settings lehetőségek labirintusa, az alkalmazásokban a nem egységes navigációs útvonalak, a vizuális nyelv következetlenségei - azon nyilván soha a büdös életben nem fognak változtatni.

Viszont amiket az Androidról lopkodtak el az elmúlt években, azok ha lehet, még rosszabb implementációk. A fentről lehúzható notificationök, illetve az alulról felnyitható gyorsmenü - melyből épp csak a settings gomb maradt ki - rendre rosszul strukturált, haszontalan felületek. De tényleg nem akarok többszáz elemes listát írni az összes nyomorúságáról. Tök fölösleges.

That isn’t to say iOS 8 is without fault — in fact, it feels like one of the buggiest, most unpolished versions of iOS in years. The Verge - iOS 8 review

Az Android is ilyesmi volt az első években. De szerencsére jött a Jellybean, majd a Lollipop. Ez volt az a két korszakos verzió, amik szerintem egyszerűen felnőtté tette ezt az oprendszert, és egyben maga mögött hagyta az iOS-t. Mára az Android mintaértékű egységes vizuális nyelven beszél, egyszerű és következetes logikai sémák mentén felépülő navigációs lehetőségekkel rendelkezik, gyors, folyamatos élményt nyújt. 

Ami viszont sokkal jobb, mint az Androidon, az az ujjlenyomatra feloldodó lock screen. Ezt az Androidnak kell lenyúlnia jövőre az Apple-től.

Appok

Érdekes módon csepeg át a kuszaság az IOS-es appokba. Látszik, hogy az átlag nagy webes cégek többet foglalkoznak az iOS-verzióikkal, mint az Androidosokkal. Ez néhol nagyon szép vizuális nyelveket és kulturált felhasználást eredményez. Nagyon remélem, hogy az Android platform lemaradása ezen a téren a Lollipoppal csökkenni fog. 

Készülék

Maga a telefon fizikai paraméterei nem rosszak. Tényleg örvendetes, hogy 2014-re az Apple is gyárt már értelmes méretű készülékeket. Szép, ahogyan minden kerek, finom és strapabíró. (Bár a home gomb hülye kattogó hangját nem bírom megszokni. Pont ugyanaz a gagyi hang, mint a Macbookok touchpadjén a kattanás.)

De alapvetően nincsenek illesztési problémák, és a törékeny üvegváz-hatás is a múltté. Nem lehet olyan stabilan egy kézben tartani, mint a Nexus 5-öt (figyeljük meg, ahogy egy kézzel tartáskor a kisujjunkkal támasztjuk meg a készüléket), de ezt leszámítva egy szép és szerethető telefon. 

Régebben írtam, hogy ha az Apple rászánja magát végre a nagyobb kijelzős készülékek gyártására, megfontolom, hogy ne váltsak-e mégis. Most megfontoltam. Kipróbáltam.

Azt gondolom, hogy sajnos én az iOS filozófiájával nem tudok könnyen barátkozni. A készülék fizikai tulajdonságaival már igen. Nagyon remélem, hogy a következő verzióra egy, a Lollipophoz hasonló, konzisztens verziót sikerül összetenniük. Ha így lesz, és mindeközben a Google elbénázza a következő Nexus verziót, akkor komolyan megfontolom majd a váltást.

According to a new report, Apple’s smartphones accounted for half of all smartphone activations in the U.S. in the quarter ending Dec. 31, 2014. This is yet another sign pointing to Apple’s iPhone 6 and iPhone 6 Plus taking center stage when the company announces its Q1 FY15 earnings next week on Jan. 27. Digitaltrends

Egyelőre azonban magabiztos vagyok: a Nexus 5 + Lollipop volt a kulturált, felvilágosult választás 2014-re. És az idei év első felére is. Hogy nem csak a levegőbe beszélek, és a véleményem megalapozott, azt a pénztárcámmal is demonstrálom.

Megérkezett ugyanis a szervizből az email: nyomtatott áramkört és a töltéshez szükséges áramkört is cserélni szükséges szerintük. 56 875 forintomba kerül. Kérdezték, hogy kérem-e a javításokat. Határozott igennel válaszoltam. Hétfőn megyek érte.

Note to self: költséghatékonyabb idejekorán megtanítani a gyereknek, hogy a telefon nem olyan strapabíró játék, mint a Duplo.

Címkék: iphone 6 nexus 5 ios 8

Tudom, már régen a 2015-ös webtrendekről szóló posztomat kellene élesítenem, de az élet mindig produkálja a témákat. És az újabb téma mindig érdekesebb. Történt, hogy tegnapelőtt elromlott a telefonom. Nem kapcsol be többé. Megadta magát. Vége. 

Az első nap még magamnál tartottam. Néha elővettem a zsebemből, megnyomtam a bekapcsológombot, hátha. De nem történt semmi.

Hazafelé kissé kényelmetlenül éreztem magam, amiért nem tudom lecsekkolni, hogy mikor ér a busz a megállóba. Illetve se a leveleimre nem tudok ránézni, se a családomat nem tudom elérni. Ők se engem. Egyedül vagyok a vadonban. Nagy levegő. Menni fog. 

A második nap látszólag könnyebben indult. Eleve pár hónapja vettem 2 ébresztőórát, úgyhogy az ébredés már nincs mobilhoz kötve. A reggeli kávé mellé inkább marad a merengés. Nem a hülye facebookozás, olvasgatás, emailolvasás. Hanem a bambulás. Nagyszerű.

Munka közben viszont már mindenhova cipeltem magammal a laptopomat. Úgy volt komfortosabb érzés. Aztán ebédidőben elugrottam az LG márkaszervizbe, leadtam a néma Nexus 5-öt, és a kérdésemre, hogy mennyi idő lesz mire megjavítják, valami elsőre érthetetlen választ kaptam. Csak később merte lefordítani az agyam az amúgy tökéletesen artikulált mondat valódi jelentését: "talán... talán jövő hét után."

Kétségbeesve próbáltam kérdezni, hogy esetleg addig is cserekészülék vagy felárért gyorsasági elsőbbség. De nemleges válaszokat kaptam csak. Áporodott, száraz téli levegőt fújt le a szél a Dózsa György úti metróaluljáróba. Vitt le, magával. Némán nyikorogtam vissza a metróval az irodába. 

Hazafelé bepakoltam a táskámba az íróasztalomon heverő könyvet. És ránéztem a faliórára, hogy tudjam a pontos időt. Két olyan dolog, ami soha nem jutott volna eszembe az elmúlt években. 

A busz megérkezett úgy is, hogy nem ellenőriztem le a menetidőt, az útvonalat és a forgalmi helyzetet. Felszálltam, kinyitottam a könyvet. Olvastam. Míg az utasok mobiloztak.

Az első két oldal közben végig azon járt az agyam: zavar, hogy üres a jobb nadrágzsebem. Csak a telefon helyét érzem. Mást sosem teszek oda. Lehet, hogy egy csomag zsebkendőt, vagy várjunk csak, inkább egy csomag rágót fogok ott hordani, addig is, amíg elő nem kerül a telefonom. 

És hogy a 2-way verification kódok ugye biztosan megvannak a cloudban. Mert ha kinyírom a sessionüket a jelenleg még hallgatag telefonon, akkor nehogy kizárjam magam. Aztán a harmadik oldalnál már tudtam koncentrálni. Sanghajról szólt a történtet, és hogy a Flickr hogyan lett egy elhagyatott virtuális tér. Hogy ez mindig lesz. A virtuális terek csak rövid távon lakhelyeink. Átmeneti szállásaink, amikbe úgy vackoljuk be magunkat, mintha az lenne az otthonunk. 

Mekkora hülyeség.

Címkék: mobil offline élet mobil nélkül

Litvánia nem csak euróra váltott, hanem útjára indította az utóbbi idők legérdekesebb közösségi média kísérletét. 

A Plague.io egy egyszerű mobil app: kontentet lehet vele megosztani. Van egy közepesen jó card ui felülete. Viszont az igazi jóság benne szerintem két dolog.

Az egyik, hogy a megosztott tartalmakat elsősorban helyben próbálja meg szórni. Elsőként az adott országban, ahonnan megosztottuk a kontentet, másodsorban a régióban, majd pedig a kontinensen, és ha nagyon jó, az újraosztások láncolatával: az egész világon. 

Ez azért okos ötlet, mert nagyon kevésszer lehet igazán európai közösségekbe becsatlakozni a weben. (Talán a Reddit az egyik kivétel.) Minden alapvetően Amerika-orientált. Onnan jönnek az alkalmazások, szolgáltatások, onnan jön a core felhasználó bázis, onnan jön a felhasználás kultúrája.

A Plague esetében meg többnyire maradunk lokális szinten. És szerintem nagyon izgalmas, hogy az európaiak miket osztanak meg, mikről beszélgetnek, miken poénkodnak. Majdnem olyan az egész, mintha amerikai lenne, de mégsem. 

Ja, igen. A Plague-ból látványosan kiesnek azok az országok, ahol jellemzően gyenge az angol nyelvtudás. Ide sorolódunk mi is, de a franciák vagy az olaszok is. Így a többség a Benelux országokból, Németországból vagy a skandináv országokból, illetve Nagy-Britanniából használja. Viszont így is van egy sajátos hangulata. Se nem provinciális, mint például a Facebook, vagy bármi, amit helyi nyelven használunk. És nem is annyira amerikai, mint például a Medium, Twitter vagy a Tumblr, ahol javarészt amerikaiak írnak, amerikai kultúrát osztanak meg. 

Nincs persze hatalmas különbség a kettő között, de például kultúra és politika kérdésében egészen meglepően más, mint amit megszoktunk a közösségi webtől. Eleve tökre nem beszélgetünk mi eleget egymással, európaiak. És ha kicsit törött is az angol, és esetlen a kezdet, de szerintem egy jelentősen érdekesebb összeurópai kommunikációs kísérlet, mint az EU vagy az Eurovíziós Dalfesztivál. 

A második érdekes dolog a lokális tartalom előtérbe helyezése mellett, hogy a Plague-on minden felhasználó minden egyes kontentjének egyenlő esélye van arra, hogy elterjedjen. Ha felszavazzák a kontentedet, akkor egy pillanat alatt eluralhatod vele a közösséget. Ha nem, akkor nem. Nincsenek véleményvezérek, nincsenek autoritások. Nem lehet követni senkit. Csak a vírus van, a maga instant, primer voltában. 

Szerintem érdemes bekapcsolódni.

Címkék: plague.io

Nagyon sok olyan esettel találkozom, amikor a reszponzív layoutokat, frameworkoket azért kezdik el használni site-ok építésénél, mert így legalább le van tudva ez az eszközfragmentációs probléma. Mindenki nagyon meg van rettenve újabban attól, hogy nagyon sokféle eszköz létezik a világban. 

Legutóbb az ős iPhone-júzerek ébredtek rá arra, hogy egy kijelzőméretnél és felbontásnál több létezik a világon. "Úristen, valamit kezdenünk kell azzal, hogy a tartalmunk nem úgy néz ki iPhone 5-ön, mint iPhone 6 Plus-on". Nyilván egy ős androidos ezen picit mosolyog, hiszen ezzel a problémával az Android platformon már jóideje szembesültünk. 

Az az állításom, hogy újabban sokan átestek a ló túloldalára. A reszponzív dizájnok jelentős része kinéz valahogy minden felbontáson és képernyőarányon, de felülettervezési szempontból ez a "valahogy kinézés" nem elég jó megfejtés. 

Mindenekelőtt egy állatorvosi lovat vennék elő a téma megvilágításához. A Co.Design idei egyik legnépszerűbb cikke az volt, amiben azt szemléltették, hogy miért jó a reszponzív dizájn. Ideidézném az egyik illusztrációjukat: 

A fenti ábrához azt a magyarázatot fűzték, hogy "míg a reszponzív dizájnok akadásmentesen méreteződnek át, addig az adaptív dizájnok ugranak egyet, amikor átméretezzük a böngészőablakot vagy a viewportot."

Hát ez igaz, viszont azt a kérdést szeretném feltenni, hogy a tesztelést leszámítva mikor fodul elő, hogy egy mobiltelefon változtatja a felbontását, viewport méretét vagy fizikai méreteit. Illetve hányan tüntetnek az utcán amiért ha átméretezik a desktop böngészőjük ablakát egy bizonyos ponton megváltozik az oldal elrendezése. 

Ez a legnagyobb szemfényveszés, amivel a reszponzív dizájn létjogosultságát magyarázni szokták. Egyben rávilágít arra is, hogy miért jobbak az adaptív dizájnok, mint a reszponzívak. De előbb nézzük is, hogy mit értünk ebben az összehasonlításban adaptív dizájn alatt. 

Az adaptív dizájn is reszponzív, csak éppen egy sokkal rigidebb szemléletben, mint a reszponzívnak mondott fluid dizájnok. Az adaptív dizájnok esetében a következőképpen járunk el: 

1. Kutatás 

Mielőtt bármilyen oldal tervezéséhez nekiállunk, nagyon fontos, hogy megértsük, hogy az oldalunkat, alkalmazásunkat milyen eszközökön fogják döntő többségben használni. Nem csak a böngészőkre érdemes itt kitérni, hanem a tipikus hardverkörnyezetekre is. Ide véve a képernyőfelbontásokat desktopon és mobilon. Az esetek túlnyomó többségében a következőt fogjuk találni: 

- Az emberek döntő többsége desktopon landscape módban (16:9 körüli arányban) és teljes böngészőszélességben nézi az oldalakat

- Az emberek többsége desktopon vagy 1024-1280px, vagy 1280-1440px, vagy 1440-1920px széles monitoron nézi a tartalmunkat.

- Mobilon az emberek zöme portrait módban használha az oldalunkat, jellemzően 9:16 körüli kijelzőarányon

- Az emberek többsége mobilon 320-640 nem-retina, illetve 640-720 vagy 720-1081px retina kijelzőkön (portrait szélesség) nézi az oldalunkat.

Tudom, tudom. Vannak azok a csodálatos illusztrációk, melyek bemutatják, hogy mennyire horrorisztikusan fragmentált a mobilpiac, de ne ijedjünk meg. Az emberek bár különféle felbontásokon és némileg eltérő fizikai méretű és felbontású telefonokon fogyasztják a tartalmakat, de nagyjából 3 kategóriába így is be tudjuk őket sorolni.

2. Aránytartó, szigorú gridek

Az adaptív dizájnok nagyon fontos előnye a reszponzívakhoz képest, hogy lehet rájuk aránytartó layoutokat tervezni. Nem kell végtelen viewportot figyelembe venni, elég kitüntetett viewportokra dolgoznunk. Az egyik híres, és szerintem nagyon kellemes példája ennek a szemléletnek a 978 gridrendszer, mely mindössze 3 desktop és 2 mobil layouttal operál: 1024 és azalatti szélességeknél 978px széles grid, 1440 és 1024 közötti szélességeknél egy 1218px széles griddel. Afölött egy 1378-as griddel. Mobilon a szokásos 300-as gridet használja. Illetve bevezeti az iPad méretet egy 1024 szélességre optimalizált 748-as griddel. 

Amíg tehát 1440px vagy ennél keskenyebb szélességű ablakban nézzük az oldalt, 978 széles layoutot kapunk. Ha 1440-nél jobb felbontású laptopunk van, akkor 1218-ban. Ha nagy desktop monitoron nézzük az oldalt, akkor pedig 1378px széles lesz az oldalunk hasznos része. Nem több. 

***

Miért jó ez? Mert kontrollálható. Mondok is egy másik példát. 

Nemrégiben készítettem egy tesztgridet, mely arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy 1366-os (FWXGA) kijelzőszélességnél mi az ideális grid. Mivel szellős dizájnt szerettem volna készíteni, a guttert (oszlopok közötti helykihagyást) 30 pixelre lőttem be. Ha 12 oszloppal számolunk, akkor 1330 pixelből a 11 gutter esetén 1000 pixelünk marad az oszlopszélességekre. Csakhogy 1000-ben a 12 az 83,333. ez nem ideális oszlopszélesség. Lefelé menve olyan számot kell találnunk, mely 2-vel és 3-mal is osztható, és 1000-ben legyen meg maradék nélkül. A legközelebbi ilyen szám a 78. 78-szor 12 az 936. Ha ehhez hozzáadom a 330 pixelnyi guttert, akkor 1266-ot kapok. Vagyis az 1330px széles viewportomban a hasznos tartalom 1266 tud lenni. 

Ha a 78-at hárommal és kettővel osztom, hamar eljutok a 13 pixelig. Vagyis a 13x13 pixeles négyzet lesz a legkisebb legókockám, amivel játszhatok a dizájnban. Íme egy 1366-os ablakban az 1266-os grid: 

Jól látszik a 12 oszlop, mely 6-6 darab 78 pixeles minioszlopból áll. A 30 pixeles gutterek, és a legatomibb elemem, a 13x13 pixeles négyzet is. Mi történik, ha ezt a böngészőablakot megnövelem? A szélső margók nőnek, az oldal középre rendezett. A belső arányokat tartja az oldal. Csak a szélén lesz nagyobb a fehér sáv, egészen addig, amíg el nem érem a nagyobb breakpointot. Mondjuk az 1440-et. Akkor már az 1440-re optimalizált css fog betöltődni. 

Tettem tesztképpen a gridre egy tervet, ahol minden szépen és harmonikusan aránylik mindennel: 

A dizájn belső harmóniája a saját arányaiból fakad. Ha a szöveg és a vizuális elemek minden méretben máshogy és máshogy torzulnak (arányaikat tekintve), akkor a dizájn nem harmonikus. 

Az adaptív dizájnban az oldal megjelenését kontroll alatt tudja tartani a dizájner. Teljesen reszponzív dizájnok esetében ez nagyon nehéz és bonyolult folyamattá válik: ugyanis nincsenek kitüntetett viewportok, amikhez igazodna az a rendezési elv, arányszabály, melytől harmonikus maradna az oldal. Rendszerint fluid gutterekkel operálnak ilyenkor a tervezők. De ha egy négyzet a szájton 3 hasábot ölel fel, és méretezésnél változtatom a guttert, akkor a négyzet eltorzul téglalappá.

Ha lefelé akarom kiigaztani ezt a problémát, és egy nagyobb négyzetet rajzolni, akkor  a négyzet alatti felületi elemeket kell megint újrarendeznem. Ez így vagy egy hatalmas káoszhoz vezet, vagy arra jut a dizájner, hogy jó, akkor kapja be a reszponzivitás, és ék egyszerűségű (gyakorlatilag mobil layoutokat) kezd el használni, hátha így uralni tudja az N számú viewportban a szájt kinézetét.

Formátumokra lehet jól tervezni. Miként a printben is.

Minél bonyolultabb egy oldal szerkezete, annál több vesződség egy teljesen reszponzív dizájnt egyben tartani különböző viewportokra. És akkor még a százalékosan kezelt fontméretekre ki sem tértem... Ugyan ki és mikor látott már olyat, hogy egy adott betűtípus minden egyes méretben ugyanolyan klasszul nézzen ki. És ki látott már olyat, hogy egy fluid hasábban mindig kulturáltan törik a szöveg. A fotók tipikus arányai és az oldal arányainak kapcsolatát nem is említem itt. 

Tudom jól, hogy nem minden webes projektben annyira fontos az aránytartás, a harmóniára, tipográfiai tökéletességre törekvés. Ezzel együtt is én azt a szemléletet választottam magamnak, mely legalább annak ígéretét megtartja, hogy egy webdizájn is lehet olyan precízen felépített, mint egy könyv vagy egy ház.

Címkék: reszponzív dizájn adaptív dizájn

Én ugyan kis eséllyel fogok visszatérni a karóraviseléshez, viszont az Apple betörése az ékszerpiacra már érzékelteti a hatását. Nem, nem elsősorban a közepesen érdekes Pebble-re, FuelBand-re, vagy a még szörnyebb androidos "okosórákra" gondolok, hanem a következő három termékre. 

(Amúgy az Index épp ma közölt egy összehasonlító cikket okosórákról. Akit mégis a LED-kijelzős órák vonzanak, midenképpen fussa át. Illetve itt a Gizmodo nagy tesztje, amiből a Pebble Steel jön ki győztesen. Szomorú cikkek ezek.)

Withings Activité

A Withings szerintem sokkal jobban érzett rá erre a témára, mint mondjuk az Apple. Az órát meghagyták egy olyan ékszernek, amely valójában csak egy érzékelő periféria. A lényegi aktivitást pedig meghagyták a mobil appnak. Nem mellesleg egy finom, elegáns órát hordhatunk továbbra is, mindenféle giccses ikonokkal telehányt digitális kijelzők helyett. 

Instrmnt 01

Itt a tervezők egyszerűen lemondtak a digitális, okosórás tulajdonságokról, és egy teljesen minimalista, kizárólag az idő mutatására fókuszáló karórát hoztak össze. Még én is, aki sosem voltam egy nagy karóra viselő, szívesen hordanám ezt az ékszert. 

Aston Cain

Nagyon hasonlatos az előző termékhez. Annyi különbséggel, hogy megfizethető áron lehet hozzájutni az Aston Cain-hez. Szállítási költséggel együtt 90 brit fontért, vagyis nagyjából 36 ezer forintért vásárolhatjuk meg ezt a darabot.

Én azt gondolom, hogy ha egyáltalán lesz jövője az okosóráknak, azok biztosan sokkal jobban fognak hasonlítani felfogásban ahhoz az elegáns minimalizmushoz, amit egy csuklón hordott ékszertől mindig is elvártunk az elmúlt évszázadban. Ebben a koordinátarendszerben nekem az Apple-féle felülettervezési hozzáállás egyszerűen tévedésnek hat:

Az igazi baj az agyonzsúfolt interfészek mellett a LED-kijelzővel van szerintem. Amíg nem lesz tűéles színes e-ink, kapacitív réteggel, addig minden fém- és bőrszíjas órán ilyen hülyén fognak virítani a menük, mint az Apple Watch bemutató képeink. És az akksiidő sem lesz olyan impozáns, mint a cikk elején bemutatott karórák esetében.

Szóval szerintem egy karóra továbbra is két dologra jó: öltöztet és mutatja az időt. Valamint elfér benne pár szenzor, amik érdekes adatokat szolgáltathatnak az okostelefonunkra. Egyelőre eszünkbe ne jusson az "okos" részre koncentrálni, amikor az okosórák között válogatunk.

Címkék: smart watch apple watch Withings Activité Instrmnt 01 Aston Cain okosórák

Sűrű év volt. Nem csak rengeteg tanulással és munkával, de egy újabb munkahelyváltással is megspékelve. Nincs más hátra, mint hogy nagyon klassz jövő évet kívánjak nektek. (Magamnak meg több posztot és még jobb hírleveleket 2015-re.)

Izgalmas év lesz. Kellemes webépítést nekünk!

Nagyjából másfél évvel ezelőtt kezdtem el olvasni Meng To blogját, amikor elkezdtem átállni Photoshopról Sketchre. Ez volt az a posztja, amivel összetalálkoztam, és azóta is követem minden megmozdulását a weben. Főleg azóta, hogy fogta magát, feladta a munkáját a HeyZapnél, és elkezdett érdemben app dizájnnal foglalkozni. 

Elképesztően jó alapozó cikkeket írt Sketch témában, aztán létrehozta a Designcode oldalt és elkezdett fizetős ebookokat kiadni. Idén nyáron, nyaralás alatt olvastam végig a nagyrészét a könyveinek. Kiváló bevezetései vannak app dizájnba, Sketchbe, iOS7 és 8-ba, valamint a Swift használatába. 

Ő az a fajta dizájner, aki képes lépésről lépésre értelmesen elmagyarázni, hogy mit hogyan érdemes csinálni. Szóval az összes lótifuti konferenciánál és tanfolyamnál hatékonyabb a csávó. Ékes bizonyítéka ennek, hogy rengetegen csináltak a könyveiből megtanulva appokat, Sketch dizájnokat az elmúlt hónapokban.  Érdemes ezzel kapcsolatban megvizsgálni a Facebook-oldalán a bejegyzéseket és kommenteket.

Igen, a DesignCode is az a könyvsorozat, mint a korábban már említett UsTwo könyv (.pdf): amiből elég jól meg lehet tanulni webdizájnolni, appdizájnolni, azoknak is, akik eddig csak érintőlegesen foglalkoztak a témával.

A jó hír, hogy november 6-án Budapesten fog előadni. Végigturnézza az egész világot. Ő ma az az ember app dizájn témában, akire érdemes odafigyelni. Nem csak az igényesség, esztétikum, vizuális nyelv miatt, hanem a konkrét alkalmazásfejlesztésig elvitt dizájnszemlélet elsajátítása végett is. 

Címkék: meng to designcode.io app design

Nagyon fontos volt kétszer is az utcára vonulni, és ezzel visszakozásra készteti a kormányt. Úgy látszik azonban, hogy kizárólag az utcai demonstrációk jelentenek ellensúlyt az eszement kormányzati intézkedésekkel szemben. Ezért nagyon fontos tovább harcolni az internetadó ellen. Semmilyen formában nem szabad, hogy belopja magát a politika, sem az internetszolgáltatás árképzésébe, sem pedig az internet ellenőrzésébe. 

Úgyhogy ma délután 6-kor találkozunk a szokott helyen a József nádor téren, hogy világos legyen: sem bujtatottan, sem körmönfontan, sem "nemzeti konzultációt" színlelve, sem átnevezve, sehogy sem lesz ebben az országban internetadó, amíg mi itt élünk. 

A mindenkori kormány feladata az internethozzáférés könnyítése, a digitális kultúra mélyítése, a digitális szakadékok felszámolása és az internetes vállalkozások segítése. És nem pedig a netsemlegesség felrúgása, az információszabadság korlátozása, cinikus 700 forintokkal történő megregulázása, a piaci folyamatok torzítása. 

Hallasd a hangot! Ha százszor, akkor százszor.

Címkék: nem lesz internetadó

2008 áprilisában a szocialista kormányzás idején már megírtam, hogy mit gondolok az internetadóról, a netsemlegességet felszámolni akaró politikai próbálkozásokról. Akkoriban a Fidesz is sokat tett azért, hogy a tervezet végül a fiókban maradjon.

Tegnap kénytelen voltam a Cinkre is megírni ugyanezt. Az IVSZ közben okosan összefoglalta a témát.

Mindenkit csak arra tudok buzdítani, hogy álljon ki a netsemlegesség mellett, minden lehetséges fórumon tiltakozzon az ellen, hogy forgalomarányos adót vezessenek be az internetre, így téve különbséget információelérés és információelérés között a neten.

Illetve támogasson minden kezdeményezést, mely az internethozzáférés könnyítését segíti elő, és arra törekszik, hogy a neten minden információ egyenlő eséllyel legyen elérhető. Nem forintocskákon kell vitatkozni. Ez elvi kérdés.

A tiltakozókhoz itt és itt lehet csatlakozni.

Címkék: netsemlegesség internetadó internetadó 2015 internetadó 2008

A Slow Movement-ről, vagyhát a Lassú dizájnról már korábban is írtam ezen a blogon. Most egy friss megoldás kapcsán térnék vissza a téma egyik aspektusára: az időben változó, fejlődő, adaptív felhasználói élményre.

Artem Kyslicyn posztolta Githubra egyik friss projektjét, mely nagyszerű példája ennek az adaptív szemléletnek. Ő progressive reduction-nek, vagyhát fokozatos csökkentésnek hívja azt a módszert, hogy a felhasználónak aszerint mutatunk más és más állapotokat, hogy mennyi időt töltött már a weboldalunkon, alkalmazásunkban. 

Élethosszig tartó onboarding

A módszertan felvet egy másik problémakört is a számomra, amit szerintem érdemes lesz a jövőben megvizsgálni. Nem csak ikon és felirat, hanem layout szinten is változhat egy szolgáltatás az idő előrehaladtával. 

Gondoljunk bele abba, hogy van egy webes szolgáltatásunk, amit rendszeresen átalakítunk, optimalizálunk, jobbítunk, funkciókat teszünk be, veszünk el. Tehát van egy organikus fejlődése a terméknek. Ugyanakkor ezt az organikus fejlődést csak azok a felhasználóink élik végig velünk, akik a kezdetektől rendszeresen használják is ezt a szolgáltatást. 

Mi lenne akkor, ha az onboarding egy hosszútávú, fontos mérföldkövekből felépített folyamat lenne a felhasználó számára. Így aki évekkel később regisztrál a rendszerünkbe, az is átélheti a fokozatos építkezést, ahogyan funkcióiban is változik az élmény, ahogy minél többször és többet használja a szolgáltatást. Nem arra gondolok, hogy időben elcsúsztatva élje át a későn regisztrált júzert az összes hibáját, problémáját a szájtnak. Hanem arra, hogy a jó funkciókat fokozatosan ismertessük meg a felhasználókkal. Legyenek életciklusai a szájt használatának. Fokozatosság, a tempó uralása, adaptálódás a felhasználóhoz. Slow UX.

Nem mindegy ugyanis, hogy egy felhasználó milyen rendszeresen és mennyi időt tölt a szolgáltatásban. Erre érdemes lenne tekintettel lenni. Hosszabb távon is. 

Az adaptív szolgáltatás a post-Facebook világban

Leigh Taylor nevét először akkor jegyeztük meg, amikor a Medium alapdizájnjával jelentkezett. A Mediumot eleinte senki nem értette, majd később valahogy mégiscsak sokan kezdték el őket másolni. Hogy csak a legutóbbi példát mondjam, az Evernote új bétája egy-az-egyben Medium-koppintás. 

Taylor azt képviseli, amit minden webdizájner hisz a lelke mélyén: kőkemény, rigorózus, kérlelhetetlen fundamentumokra kell építeni egy jó webdizájnt. Egy végiggondolt, arányokban és elrendezésekben szigorú grid, egy végiggondolt, szigorú, szabálykövető tipográfiai szemlélet, és egy még ezeknél is szigorúbb, kérlelhetetlenebb színkezelés a szájt teljes egészén.

A jó webdizájnhoz erre van szükség: egy alkotmányra, egy következetes, szép arányokban harmóniát teremtő gridre. Egy kompromisszumoktól mentes tipográfiai alapvetésre. Illetve patikamérlegen mért színharmónikára.

Az a webdizájner, amelyik nem uralja diktátorként ezt a három területet, nem lesz képes jó minőségű webdizájnt létrehozni a szájton. 

Taylor a Medium után egy másik nagyszabású projektbe kezdett pár ismerősével. Olyan szolgáltatásban gondolkodtak, ami megoldja a felhasználó helyett ezeket a dizájn és ux kérdéseket. A felhasználónak csak azt kell csinálnia, amihez a legjobban ért: tartalmakat előállítania. A többit oldja meg a szoftver, az algoritmus, a gépi intelligencia.

Ezen dolgoznak már jópár éve. És végre élesbe is ment a The Grid bemutató oldala. Ebből megtudhatjuk, hogy nem csak a dizájn működik adaptívan ebben a rendszerben, hanem a tartalommegosztás és tartalomfogyasztás is. 

Ha jól értem, a The Grid úgy fog működni, hogy regisztrálok, a dizájn a tartalmamhoz illeszkedően áll össze és változik, majd pedig a tartalmamhoz mérten kapok híreket a nagyvilágból, illetve tudom szórni a nagyvilágba a szájtom híreit. Kicsit olyan, mint egy intelligens StumbleUpon. Néhány ígéretük: 

TIME-SENSITIVE CONTENT SUGGESTIONS
Constantly monitoring the web for mentions of your company or product takes nearly as much time as building it. What if your website notified you of new articles and automatically prepared a Press section ready to go live? Our AI will help you get the story out there now, because tomorrow is too late.

GOOD CONTENT THAT FINDS YOU WHAT THE NEWSFEED SHOULD BE
Stop spending all of your time looking for content to fill your site. The Grid allows you to follow any website on the internet, adding updates to your newsfeed that you can instantly add to your site.

AS EASY AS A SOCIAL NETWORK AS BEAUTIFUL & UNIQUE AS YOU
Never again change your content to fit a cookie-cutter social network or today's hot website template. Just throw in videos, images, text, products and more and magically get a website that looks like it was poured over by a million-dollar design team. Once and for all, content is king.

A nagy vállalás, amit a The Grid csapata tesz, szerintem kettős: egyrészről szeretnék visszaadni a hatalmat a júzereknek, cégeknek, akik az utóbbi időben szinte kivétel nélkül a Facebookon kezdték el élni az életüket. Abban a minden szempontból börtönnek számító keretrendszerben, ahol sem a tartalmuk terjedésének nem urai, sem a tartalmuk megjelenésének, dizájnjának.

A másik fontos vállalásuk, hogy olyan szoftverben gondolkodnak, ami tényleg mindent megcsinál a júzer helyett, amit csak lehet. Neki tényleg csak a tartalmon kell molyolnia. Hogy az legyen jó. Nem kell sem dizájnerekkel, sem fejlesztőkkel, sem SEO-szakemberekkel, sem social media mókusokkal körülvennie magát, hogy valami értelmes dolgot hozzon ki a cégéből vagy blogjából a weben. 

Én nagyon szurkolok nekik, hogy az ambíciózus terveiket valóra tudják váltani. Taylor mondjuk dizájn oldalon mindent megtett, hogy ez sikerüljön. Szerintem az utóbbi évek legszebb webdizájn munkáját hozta össze. Behance-en lehet benne gyönyörködni.

Címkék: the grid thegrid.io Leigh Taylor slow ux progressive reduction

Én már gratuláltam neki. Tegyétek meg ti is! Projektrészletek Behance-en.

Címkék: photoshop magyar siker hiperrealizmus borsi flóra

Az elmúlt hetekben futótűzként terjedt el az Ello híre a nemzetközi dizájnerközösségben. A divatszájtok és divatblogok hangulatát idéző, szürkeárnyalatokból felépített szájt elsőre tényleg ilyen pici, aranyos ellenkultúrát képviselő anti-Facebooknak tűnik. 

Ello's minimal design puts emphasis on high-quality content, and makes it easy to connect with the people you really care about. Ello does not allow paid ads, and will never sell user data to third parties.

Jó azonban tudni, hogy az Ello mögött már most rengeteg pénz áll. A FreshTracks Capital befektetőcég már tavasszal 435 ezer dollárt nyomott a cégbe, és a tőkepumpálás valószínűleg azóta is tart. 

A FreshTracks vermonti cég, mint ahogy az alapítók is Vermontból és Coloradóból jönnek. Nagyrészük grafikus. Ha ezt nem tudnánk, a dizájn alapján akkor is jó eséllyel erre tippelnénk. A hazai szájtok közül talán a VS.hu-ról rí le a leginkább, hogy nem webdizájner, vagy UX ember, hanem egy grafikus készítette a terveket. Az Ellóra is jellemző, hogy a megjelenés tele van öncélúan értelmezett felületi elemekkel és felhasználói folyamatokkal. 

Jeffry van der Groot nagyon jól összefoglalta, hogy mitől katasztrofális jelen állapotában az Ello megjelenése. Nincs egyedül ezzel a véleményével.

Ettől persze az Ello még lehetne sikersztori, hiszen olyan UX-katasztrófának számító szájtok is elképesztően népszerűek és jók, mint amilyen a Reddit vagy a Wikipedia. (Igen, sok esetben a rossz UX is lehet feature.)

Nekem amúgy bejön ez a monospaced (pontosabban Atlas Typewriter) világ, fekete-fehérben. 

Az Ello üzleti modellje az alapítók szerint egy egészen furcsa elképzelésre épül: hirdetések ugyan nem lesznek, de a felhasználóknak fizetniük kell majd, ha egy-egy feature-t használni szeretnének a szájton. Valamint azért is, ha profiljuk, aktivitásuk egyes részeit privátban szeretnék tartani. 

Emellett pedig engedik a pornót, és elképsztően sok pénzt ölnek abba, hogy a hipszterek körében népszerűvé tegyék a szájtot. 

A fenti üzleti modell számomra kissé szedett-vedett és értelmezhetetlen. Még a közben elhalálozott Diasporához képest is. Főleg az alapító befektetés mértékéhez viszonyítva. 

Az Ello valahova a Pinterest és a Tumblr közé van pozícionálva. Alapvetően itt is a képmegosztásokon alapuló pinboardok a népszerűek. Mint közösségépítő szájt viszont nem annyira működik. A Facebook kiváltására minden ízében alkalmatlan és komolytalan kezdeményezésről van szó. De egy szebb és jobb Tumblr miniközösség még kijöhet belőle. Sok szakállas, szemüveges ember szép dolgokat oszt meg egy helyen. És közben néha befigyel egy kis pornó. 

Százmillió forintnyi befektetést a hülyének is megérne.

Én mindenesetre itt lakom, akit érdekel: ello.co/hirbehozo

Címkék: közösségi szájt ello ello.co

Azt már eddig is tudtuk, hogy a Netflix Európában terjeszkedik, csak az nem látszott eddig biztosnak, hogy a közeljövőben tényleg elérnek-e Magyarországig. Annyit lehet hivatalosan tudni, hogy szeptember közepén Németországban, Franciaországban is elindultak. És soron következik Ausztria, Belgium, Luxemburg és Svájc. 

Nos, ebben az álláshirdetésükben nyelvspecialistákat keresnek. És a felsorolt nyelvek között ott szerepel az olasz, a lengyel és a magyar is. Azt gondolom, hogy ezalapján 99 százalékos biztonsággal állíthatjuk, hogy a közeljövőben tényleg elérhető lesz a Netflix a .hu domain alatt. MEGMENEKÜLTÜÜÜÜNNNNKKK!!!! 

Ha már Netflix. Tudtátok, hogy az egyik legszofisztikáltabb ajánlórendszert fejlesztik? Próbálnak a filmeket leíró metaadatoknál mélyebb mintákat kinyerni a képsorokból, annak érdekében, hogy ne kelljen a szerencsétlen felhasználónak a világ végéig Jim Carrey vígjátékokat ajánlgatni, amiért egyszer rá mert kattintani a Dumb és Dumberre. Szóval hogy ennél azért mélyebben akarják megérteni, hogy mitől tetszik vagy nem tetszik nekünk aktuálisan egy film vagy egy sorozatepizód.

Címkék: magyarország netflix