Amikor még decemberben írtam arról, hogy az NBC és néhány hasonlóan nagy médiavállalat le akarja nyomni a YouTube-ot egy rivális szolgáltatás beindításával, körülbelül ugyanaz jutott eszembe erről az erőfeszítésről, mint anno a News Corp. próbálkozásáról, a Myspace-be integrált videómegosztó szájtról: görcsös.

Ugyanilyen görcsös próbálkozás a Microsoft Soapboxa is. Miért? Előbb meg kell értenünk, hogy kétféle filozófia áll itt szemben egymással. Vannak az úttörők, ilyen például a YouTube, mely viszonylag korán kapcsolt, és a felhasználók kezébe adva a szabadságot, kifejezetten rájuk számítva épített sikeres szolgáltatást.

Sokféleképpen lehet kísérteni a YouTube sikerét. Jó időben leklónozni, és várni, hogy áttérjen a kritikus tömeg, hiszen a YouTube alapvetően a felhasználók miatt nagy és erős. Ha a legjobbak áttérnek egy másik szolgáltatásba, akkor ott lesz érdemes keresni a jó videókat, az érdekes tartalmat.

Ez a taktika ott bukott el, amikor a YouTube mémmé vált: a világ netre kapcsolt fele egyszerűen a YouTube-bal kezdte el azonosítani a gyorsan streamelhető, bármikor megnézhető videókat.

Másik taktika, ha a YouTube kezdetben nem túl felhasználóbarát felületeinél jobban oldja meg egy konkurens szolgáltatás a tartalomfogyasztást: szebb, jobb, használhatóbb interfészt, szolgáltatást gyárt. Ez nem következett be. Sőt, a Google-akvizíciót követően a YouTube rendszeresen fejleszt, mozgásban van, diktálja az ütemet a videómegosztóknak.

Ez még akkor is így van, ha a Metacafe előbb alkalmazta a videóba ágyazott videóhirdetési megoldást. A technológia a hirdetőkhöz és a netezőkhöz a YouTube-on keresztül fog eljutni. Ezzel a szolgáltatással fogják azonosítani. Ennyi.

Tehát a YouTube nem csak a közösségi videómegosztás szinonimája lett, de egyben önálló médiummá nőtte ki magát. Ami nincs fent a YouTube-on az gyanús, nem annyira érdekes, nincs is.

A YouTube robbanásszerű sikertörténe a nagy médiacégek szokás szerint nagyon lomhán és félszívvel reagáltak. A nagy amerikai médiavállalatoknál leesett, hogy valamit kezdeni kellene ezen a most kialakuó piacon. Az első ötlet persze az volt, hogy persorozatokkal kell ledönteni a YouTube-ot a trónról. Meg kell gyengíteni a jogilag mindenképpen szürkének tekinthető szolgáltatást. Követelni kell a jogos jussukat.

Mégha a jogos nem is mindig jogos...

Viacom hits me with copyright infringement for posting on YouTube a video that Viacom made by infringing on my own copyright!

Sajnos ez az ötlet is későn érett tetté. Addigra a YouTube már a Google tulajdonába került, és a Google egyáltalán nem szokott kislányos lenni, amikor saját szolgáltatásait kell a bíróságon megvédenie.

Pereskedni persze lehet az idők végezetéig, attól még a fiatalok egyre többet fognak a gépük előtt ülni, s mikor kijöttek az első mérések arról, hogy a YouTube hány perccel hosszabbítja meg az online eltöltött időt, a tévétársaságok elkezdték végre valahára komolyan venni saját üzleti érdekeiket. A legyintés ökölbe szorított kézzé formálódott, majd az ököl begörcsölt: dolgozni kéne.

Így született meg a Google-akvizíciót követő hónapokban az ötlet, hogy a médiacégeknek, elsősorban a tévétársaságoknak úgynevezett elit tartalmat kéne nagy mennyiségben a netezők elé tenni. Nyilván abból indultak ki, hogy a YouTube felhasználói leginkább az oda feltöltött tévéműsorokból vett részleteket szeretik nézegetni, és nem a bugyuta felhasználói videókat.

Részben tévedtek, mert azzal, hogy a szerzői jogsértéses fenyegetések eredményeként a YouTube kisöpörte a tévétársaságok műsorait a szolgáltatásból, a látogatottság cseppet sem akart kevésbé növekedni. A YouTube megállapodásokat kötött - például a CBS-szel és egy sor más műsorral, csatornával -, s ezzel kifehérítette a szürke tartalom egy részét, valamint megakadályozta, hogy lesújtson rá a tévétársaságok egységes haragja.

A YouTube-ellenes tábor két zászlóshajója 2007 elejére a Viacom és a MySpace lett. A Viacom elsősorban azért, mert az MTV-generáció eltűnt, felnőtt, átszokott a netre. A fiatalabb generációk meg eleve ott szocializálódnak. És az egyik fő ellenséget a YouTube-ban látták. Ha meg akarsz osztani egy ismerősöddel egy zenét, még mindig az a legegyszerűbb módja, ha a YouTube-on rákeresel a dalra, és a dal videoklipjének url-jét elküldöd ismerősödnek. Azt mégsem mondhatod neki, hogy ülj le az MTV elé, és várd ki, amíg lejátsszák.

A MySpace YouTube-ellenessége még érthetőbb és egyértelműbb. Emlékezetes a MySpace azon érve, hogy a YouTube abból él, hogy a MySpace felhasználói beágyazzák a youtube-os videókat MySpace-oldalaikba. Ergo a YouTube-ot a MySpace tette sikeressé. Nyilván átlátszó az érvelés: a MySpace színvonalát épphogy emeli, hogy a felhasználók például a YouTube-videókat is beágyazhatják. Azt meg senki nem gondolja, hogy ha holnaptól leszednék a netről a MySpace-t, akkor a YouTube elhalna. Sőt.

Miután az amerikai tévétársaságok úgy döntöttek, hoyg versenyre kelnek a YouTube-bal, azt látták jó stratégiának, ha hozott anyagból építenek szolgáltatást: kontrollált és ellenőrzött formában jelenhetnek meg videóanyagaik a weben, náluk marad a bevétel, és minden szép és jó lesz. Csakhogy ez a modell épp a "web mint közösség" filozófiát nem veszi elég komolyan.

Hiába a Comedy Central weboldaláról ágyazom be a a Daily Show-s videókat, semmilyen közöm nincs ettől még a Comedy Central weboldalához. Az továbbra is egy vállalati oldal a számomra, és nem egy hely a weben, ahol olyan pezsgést találok, mint a YouTube-on.

És erre nem csak nekem van szükségem, hanem - micsoda meglepetés - a műsoraikat a weben promotálni szándékozó tévéműsoroknak is. Amikor a Google kontra Viacom perben a Google beidéztette a Viacom tulajdonában lévő Comedy Central két sztárműsorának showmanjét, éppen azzal érvelt, hogy a két show-ban rendszeresen arra buzdítják a netezőket, hogy osszanak meg videókat a YouTube-on, töltsék fel, tegyék elérhetővé a műsorok által generált vírusüzeneteket. Azért kérik erre a netezőket, hogy műsoraik a YouTube soktízmilliós közönsége elé kerüljenek. Ingyenreklám. Megjelenés. Siker. Hírnév.

Az okos tévétársaságok és tévéműsorok üzleti megállapodásokat fognak kötni a YouTube-bal. Szerintem ez lesz a sorsa a Viacom egyes műsorainak is. Közösséget építeni médiamogulok bőrfoteleiben nem annyira szokott sikerülni.

Ezzel együtt kíváncsian várom - a torrent- és youtube-generáció nevében is - a Hulu érkezését.

Címkék: média youtube videómegosztók filozomatika