A tegnapi Tech MeetUp egyrészt megint nagyon jóra sikeredett (képek itt), másrészt volt egy előadáskombó, mely éppen napi témánkba vág. Szalai Ferenc az Identity 2.0-ról, Neltz Tamás pedig ide kapcsolódóan az OpenID-ről beszélt szokásos 5-5 percben.

Szóval az identity 2.0-ról nem csak technológiai oldalról van értelme beszélni. Mi például rendre azt a jelenséget szoktuk leírni a privacy2.0 fogalommal, hogy a mai webes környezetben a netezők nem hogy nem próbálják mindenáron eldugni a világ elől való világbéli, illetve virtuális identitásukat, hanem éppen ellenkezőleg: meg szeretnék mutatni azt az egész világnak.
Erről szólnak a blogok, erről szól minden közösségépítő szájt (gondoljunk csak arra, hogy az iWiW vagy a MySpace mennyi személyes adatot tartalmaz, melyeket ráadásul önként adják meg a felhasználók, annak tudatában, hogy az publikus, mindenki számára hozzáférhető.)
Az újfajta autentikációs rendszerekkel kapcsolatban felmerülő privacy és megbízhatósági kérdések/aggodalmak egy része tehát látszólagos. Már nem érdekes, hogy valamelyik identity provider - ha nála hoztam létre és autentikáltam OpenID-met -, akkor tudja, hogy mit csinálok, milyen szolgáltatásokat használok a weben.
Hozzászoktunk, hogy a webes szolgáltatásokban valamennyire kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és még mindig a kisebbik rossz, ha mi magunk választhatjuk meg, hogy melyik identity provider-ben bízunk meg, mintha ránk kényszerítenek egy, azaz egyet.
Szóval ma egy átlag netező fent van az iWiW-en, MySpace-en, zenehallgatási szokásait megosztja a Last.fm-en másokkal, sőt, az éppen ma indult Wakoopa segítségével a gépünkön futó szoftvereket és játékokat is indexelhetjük, és megoszthatjuk másokkal. Elsőre mindez persze rémisztőnek hat. Ugyanakkor érezzük az igazságtartalmát a Wakoopa jelmondatának: "az vagy, amit használsz." És ezt kiegészíthetjük még azzal, hogy:
"az vagy, amit megosztasz magadról online."

Szóval az identity 2.0-ról nem csak technológiai oldalról van értelme beszélni. Mi például rendre azt a jelenséget szoktuk leírni a privacy2.0 fogalommal, hogy a mai webes környezetben a netezők nem hogy nem próbálják mindenáron eldugni a világ elől való világbéli, illetve virtuális identitásukat, hanem éppen ellenkezőleg: meg szeretnék mutatni azt az egész világnak.
Erről szólnak a blogok, erről szól minden közösségépítő szájt (gondoljunk csak arra, hogy az iWiW vagy a MySpace mennyi személyes adatot tartalmaz, melyeket ráadásul önként adják meg a felhasználók, annak tudatában, hogy az publikus, mindenki számára hozzáférhető.)
Az újfajta autentikációs rendszerekkel kapcsolatban felmerülő privacy és megbízhatósági kérdések/aggodalmak egy része tehát látszólagos. Már nem érdekes, hogy valamelyik identity provider - ha nála hoztam létre és autentikáltam OpenID-met -, akkor tudja, hogy mit csinálok, milyen szolgáltatásokat használok a weben.
Hozzászoktunk, hogy a webes szolgáltatásokban valamennyire kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és még mindig a kisebbik rossz, ha mi magunk választhatjuk meg, hogy melyik identity provider-ben bízunk meg, mintha ránk kényszerítenek egy, azaz egyet. Szóval ma egy átlag netező fent van az iWiW-en, MySpace-en, zenehallgatási szokásait megosztja a Last.fm-en másokkal, sőt, az éppen ma indult Wakoopa segítségével a gépünkön futó szoftvereket és játékokat is indexelhetjük, és megoszthatjuk másokkal. Elsőre mindez persze rémisztőnek hat. Ugyanakkor érezzük az igazságtartalmát a Wakoopa jelmondatának: "az vagy, amit használsz." És ezt kiegészíthetjük még azzal, hogy:
"az vagy, amit megosztasz magadról online."
Címkék: filozomatika privacy2.0
12 komment
2007.05.03. 10:52. írta:
hírbehozó

A hét végi ráncfelvarrás jópár újdonságot hozott a legnépszerűbb videómegosztó szájt életében. Egyet emelnénk ki. 








