A történet ugye még április 30-án kezdődött, mikor a Digg egyik felhasználója bepostolta a hd dvd másolásvédelmi rendszerének (drm) titkosító kulcsát, melynek segítségével állítólag törhető a rendszer. Még ugyanezen a napon a Digg kimoderálta a linkajánlatot. A történetnek itt kellett volna ugye elhalnia, de nem így történt.
A Digg életében nem először történt meg az, hogy a felhasználók masszív magja bosszúból elkezdte bombázni a szájtot az inkriminált (most épp a kérdéses kódot tartalmazó) tartalommal. A Digg meg nyilván következetes akart maradni, és próbálták lekapkodni a postokat, legalább olyan ütemben, ahogy azok kikerülnek az oldalra.
Valószínűleg ez a próbálkozás kudarcba fulladt, mert még ezen a napon Jay Adelson a Digg hivatalos blogján
fakadt ki. Valószínűleg nem sejtette, hogy csak olaj lesz a tűzre, ha arról ír, hogy leszóltak nekik, hogy vegyék le a hd dvd-s linkajánlókat, és ők ezt teljesítették is. Nyilván érthető, hogy a Digg
felhasználási feltételeire hivatkozik (amit senki nem olvas rajtuk kívül), meg érthető a félelem is egy hatalmas pertől, de a Digg vezetői fókuszt vesztettek ezzel a lépéssel.
Nem lehetett nem észre venni, hogy a másolásvédelemmel szemben az elmúlt hónapokban minden korábbinál erőteljesebb ellenérzés alakult ki a közösségi web hangosabb szegleteiben. Arról nem is beszélve, hogy a Digg közösségének magját alkotó felhasználók minden bizonnyal éppen annyira gyűlölik az ilyen nevetséges másolásvédelmi erőlködéseket, mint amennyire nem tartják bűnnek a fájlok szabad másolását és terjesztését.
Ha nem is akarunk visszamenni az időben a Creative Commons vagy a GNU Licenc által közvetített életfelfogás kialakulásáig, azt azért látni kell, hogy amikor Steve Jobs
megírta, hogy ő bizony többé nem fog kiállni a drm mellett, majd nem sokkal később az EMI-jal közös sajtótájékoztatón
be is jelentette, hogy az iTunesban másolásvédelem nélkül is elérhetővé teszik az EMI dalait, nyilván nagyon de nagyon sokan érezték úgy, hogy a drm immár hivatalosan is nevetségessé vált. Megérett a pusztulásra.
És hát a netezők, miként valószínűleg a Digg core felhasználói sem tesznek olyan finom distinkciókat, mint például Jobs, aki ugye egyelőre csak a zenei fájloknál tartja üdvösnek a drm-free életérzést, a filmeknél semmiképpen. Nyilván érződik Jobs kétlelkűsége mögött a filmipar hatalmas és vészjóslóan erős érdekvédelme. De a földi halandók, vagyis a felhasználók többé már nem fognak megbékélni a drm-mel. Morcos filmgyártók és -forgalmazók ide vagy oda.
Ezt látniuk kellett volna a Digg vezetőinek,
Kevin Roséknak is. Pontosabban nyilván látják, érzik, meg tudják ők, de - szintén joggal - azért féltik saját szolgáltatásukat, a Digget a hatalmas vállalatok perharagjától.
Csakhát a közösségi szájtokat mégiscsak a közösségek építik, és a szájt üzemeltetőjének tudomásul kell vennie, hogy a régi webhez képest nem csak az változott meg, hogy a felhasználók immár nagy számban hajlandóak nagy mennyiségű tartalmat előállítani a weben, hanem az is változott, hogy
mára ezek a felhasználók - valódi közösségként viselkedve - sokkal öntudatosabban lépnek fel egyes, nekik fontos ügyek érdekében. Miért épp ez a másolásvédelmi kód ütötte ki a biztosítékot?
Nemrégiben épp itt a Webisztánon foglalkoztunk a New York Times
egyik cikkével, mely a káoszelmélet és a sztárok sikerességének kapcsolatáról (is) szól. A kód terjedése és "sztárrá válása" teljesen jól beleillik ebbe az elméletbe. A Digg-botrány eszkalálódásakor jelentek meg a weben a titkosító kulcs karaktersorával ellátott
pólók, sőt, olyan is volt, aki a
mellkasára tetováltatta a kódot. Egyre többen lelkesedtek a kód publikálásáért, nyilván egyre kevesebb racionalitással, és egyre több érzelemmel.
Lassan már ott tartottunk, mint a Lost szereplői, akik maguk sem tudják, miért ütögetik a gépbe
a számsort, de egyre nagyobb vehemenciával és elszántsággal teszik meg újra és újra.
Arról meg persze kevés szó esik, hogy az encryption key valóban alkalmas-e - és ha igen, mennyire könnyen - a hd dvd másolásvédelmének törésére, de a történetünk már nem is erről szól. Hanem arról, hogy
a brazíliai pillangó szárnyverése igenis képes Texasban hurrikánt okozni.
Kevés tehát az ésszerű magyarázat, hogy miért éppen most és miért éppen ennek a kódnak a kapcsán jött létre az okok és okozatok forró láncolata. De így történt.
Nincs egyértelmű győztese ennek a bő egy hétig tartó fiaskónak. Kevin Rose a lehető legkorrektebben, és a lehető legtöbbet bevállalva (including Digg bebukása)
próbálta megnyugtatni a Digg felhasználóit. Sőt, kifejezetten sorsközösséget vállalt velük.
Mindebből persze nem következhetik az, hogy ezentúl a Digg felhasználói bármit rákényszeríthetnek a szájt fenntartóira. Tudomásul kell vennie a felhasználóknak is, hogy amíg ők az anonimitás kényelmes magányában bujtogatnak kódtörésre, addig a reflektorfényben álló szájtfenntartóknak ennél sokkal nehezebb a dolguk.
A konkrét esetben nyilván szerencsésebb lett volna, ha a Digg -
miként például a Wired - felsorakozni a drm-ellenes tábor mögé, és missziót folytat - ha csak azzal is, hogy passzívan hagyja, hogy a felhasználók kipostolják a szájtra a kódot.
De nem ítélhető el a Digg azért, mert nem kíván belefulladni egy értelmetlen persorozatba, csak azért, mert a felhasználóinak egy része egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a mégoly bátor, igaznak hitt elvek, valamint a gyakorlati lehetőségek nem mindig esnek egybe.
Nem valószínű, hogy a Digg felhasználói szeretnék, ha kedvenc szájtjuk egyszercsak bezárna egy nem kívánt persorozat eredményeként. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Digg-fiaskóval elérkeztünk arra a pontra, amikor az online közösségek igenis képesek saját érdekeket is érvényesíteni.
Éppen azért, mert övék (is) a hatalom. És mostmár nem csak passzívan (torrentezés, másolásvédelem törése, álneves blogkommentek), hanem hangosan is vállalják ezt. Nem utoljára.
[update1] A helyzetet így a hét végére az teszi még élesebbé, hogy a kódolásért felelős AACS mindenkit, de mindenkit perrel fenyegetett meg, aki leközölte a kódot:
The Times Online is reporting that the Advanced Access Content System (AACS) is planning to pursue legal action against those who have published the controversial HD DVD processing key hex code to web services and blogs, including those involved in the recent Digg rebellion. Google currently shows 1,430,000 results for the key. (Laughing Squid)
A Flickr egyik gyengeségeként szokták említeni, hogy csak online tárolja a képeket, ezért például képernyővédőnkbe továbbra is valamilyen asztali mappából szedjük a képeket. Nem jó ez így. Még szerencse, hogy itt van nekünk például a 
A következő mashup program, amit ajánlani szeretnénk, elsősorban azoknak hasznos, akik sok screenshotot postolnak a Flickrre. Egyelőre csak Windows alatt fut, de nagyon hasznos és egyszerű használni a 
Egy nagyobb gombócba sorolhatók azok az alkalmazások, melyek abban segítenek nekünk, hogy megszerkesszük képeinket, mielőtt még publikáljuk őket a weben. Ha az átlag webes képszerkesztők nyújtotta minőséggel nem vagyunk elégedettek, bátran próbáljuk ki a 
A 
Biztos nem vagyok egyedül azzal az élménnyel, amikor valakinek online kellene gyorsan mutogatni valamit egy weboldalon, de írásban kissé nehézkes és hosszadalmas lenne, a bonyolultabb grafikai megoldásokról meg nem is beszélve. 
Milyen jó lenne ha egyből tudnánk, hogy írtak-e kedvenc blogjainkban arról a szájtról/weboldalról, amin éppen járunk. A 
Tele van a padlás, és a web is mindenféle értékelő (rating) szájtokkal. A 
