Nekem ma sikerült belefutnom a Google panorámaképeket rögzítő autójába az Izabella-Jósika utca sarkán, egy taxiban ülve. Azt tudom, hogy a VII. kerületben, a belvárosi részeken már jártak. Minden jel szerint most a 8. kerület van terítéken.
Ezek szerint a Google Maps utcanézetein a 2011 őszi Budapest lesz látható. Kíváncsi vagyok, hogy nálunk is lesznek-e olyan városlakók, akik felkészülten járnak-kelnek az utcákon, és ha meglátják a Google autóját, valami ad hoc performansszal örvendeztetik majd meg a panorámakamerát.
update: Közben megkeresett a Google képviselője, aki azt mondta, hogy bár az autók valóban azok, melyek a Street View képeket is rögzítik, jelenleg csak az utcanevek, közlekedési jelzések, és boltnevek, cégtáblák beazonosítására használják a felvételeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ezek a felvételek kerülnének ki a jövőben a budapesti Street View nézetébe. Bár a Google azt állítja, hogy ez az adatrögzítés nem az az adatrögzítés...
Szerintem nagyon találó a Google kisfilmje, mely szerint online valójában nehezebb vásárolni, mint offline. Még akkor is, ha ez általánosságban nem igaz. Mert mi van, ha a szolgáltató pontosan jelzi, hogy miért mennyit kell fizetnünk, és még a felhasználónevünkre és jelszavunkra is emlékszünk. Vagy egy gyors jelszóemlékeztetést követően már bent is vagyunk.
Mindezekkel együtt valóban igaz az, hogy online minden pénzáramlás és szolgáltatás kicsit nehézkesebb és bonyolultabb. Vagy legalábbis annak hat. Elsősorban azért, mert nincsenek meg azok a szetnedrizált folyamatok, melyek a való életben megvannak. Gondoljunk csak egy közért pénztárjára. Vagy egy atm automatára. Bárhol is találkozunk össze ezekkel, mindig tudjuk, hogy hogyan működik, mit kell tennünk.
Az online vásárlásra ez nem igaz. Ahány webshop, annyi megoldás. És ez, vagyis a sztenderdek hiánya rosszabb dolog, mint bármilyen ToS szöveg vagy captcha szöveg.
Vannak dolgok, amiket én sem hiszek el. És persze értem, hogy ez meg az a mobil is tud 8 megapixelt. De a pixelháború helyett jól jönne egy ilyen összehasonlítás a legjobb piacon lévő okostelefonokról.
Egyetértek azokkal, akik szerint az iPhone 4S azoknak releváns lehetőség, akik első generációs okostelefonnal élnek együtt jelenleg. Az iPhone 3GS és a gyengébb, régebbi androidos felhasználóknak bizonyára érdekes opció lehet a 4S, még akkor is, ha tudják jól: jövőre már nem lesz olyan érdekes ez a telefon.
Akik azonban már ma is jobb, korszerű okostelefonnal járkálnak, és váltani szeretnének, azoknak nem természetes választás az iPhone 4S. Én is csak a kamera miatt hezitálok el. A jelenlegi, erősen kifutóban lévő Desire-em, és az összes többi androidos készülék esetében is a legnagyobb hiányosságnak, lemaradásnak a kamerát látom. Nézzünk is egy tesztet az új iPhone-nal...
Egyszerűen képtelenség egyszerűen jó képeket készíteni ezekkel a készülékekkel. Miközben már az iPhone 4 is fényévekkel jobban szerepel ezen a téren. Az iPhone 4S-ről pedig tudjuk, hogy elődjét is lepipálja, ha a fotózásra kerül a sor. Bár az is igaz, hogy...
A Samsung számomra nem természetes választás. Egyszerűen borsódzik a hátam a műanyag gagyi burkolataiktól. Értem én, hogy pihekönnyű telefonokat akarnak. De ha ennek az az ára, hogy ezt a könnyű műanyag érzést kell elviselni, akkor részemről ez nem felsőkategóriás telefon. Hanem egy tesztkészülék.
Bár a Nexus Prime-ot Galaxy Nexus-t minden androidos nagyon várja (fémházas lesz!), mint ahogy az Android 4-et is, jobban járunk, ha várunk még legalább egy hónapot. Bár nem bizots, hogy a Galaxy Nexus miatt...
Egy tisztességes Android fanboy amúgy a Google-lel tart, és a Motorola új telefonjával (Motorola Atrix 2) álmodik. Pontosabban számba veszi, hogy az Atrix 2 valójában egy Galaxy Nexus lesz, ami meg az iPhone 4(S) kategóriájába fog megérkezni...
Ezzel együtt is auz gondolom, hogy 2011 végére ott fogunk tartani, hogy az Apple, a Motorola, a Samsung és a HTC (Sensation XE) is nagyjából ugyanazt fogja nyújtani a high-end okostelefonok piacán. Tompulnak az érzelmek, erősödnek a racionális érvek. Az árpolitikának például egyre nagyobb szerepe lesz.
Jövőre újra fel kell találni az okostelefonokat.
És ezt már csak az Apple vagy az Android, avagy a Motorola, Samsung teheti meg. Utóbbiak sajnálatos módon követő üzemmódban voltak idáig. A PC-s korszakot játszották újra a még nagyobb tárhely, még njobb processzor, még nagyobb készülék hajszolásával. Csakhogy ez éppen 2011 végére lesz unalmas és érdektelen licitverseny.
Hiányzik mögüle a szemlélet.
Végső soron tehát Tim Cooktól vagy Andy Rubintól várjuk az okostelefonok újrafeltalálását. A szemléletváltást.
Az első esemény ezzel kapcsolatban október 19-e, az Android 4 bemutatója lehet. Ha ez csalódás lesz, akkor Tim Cooknál fog pattogni a labda egy rövid ideig.
Nagyon kevés olyan ember van a tech bizniszben, akit halálakor az amerikai elnök rendkívüli közleményben méltat, és akire piaci konkurensei is magasztaló nyilatkozatokban emlékeznek. Steve Jobs nem csak nagyszerű termékeket adott a posztindusztriális világnak, de egyben megépített egy olyan vállalatot, mely minden elképzelésen felül nőtt és egyben megmaradt az innováció szimbólumának.
Steve Jobs életműve nagyon nehezen mérhető össze mások életművével ezen a piacon. Jobs nem menedzser volt, nem informatikus, nem dizájner - hanem egy igazi mentor, aki nagyszerű ötleteket és fejlesztéseket támogatott és vitt végig a vállalatán ahhoz, hogy a végén elmondhassa: 56 életéve jobbá tette a világot.
Akkor tiszteljük őt a legjobban, ha mi magunk is törekszünk, dolgozunk, szenvedünk, áldozatokat hozunk azért, hogy munkánk legalább egy része az emberiséget szolgálja. Jobbá tegye egy picivel a világot, amiben élünk. Ennél kevesebb senkinek nem lehet a célja.
Az élet kurvára rövid. A lehetőség pedig elképesztően kevés. Ma és holnap kell meghoznunk azokat a döntéseinket, melyekért érdemes dolgoznunk, élnünk, működnünk.
Steve Jobs egyet jelent a (tech) világ jobbik énjével. Aminek mi is része szeretnénk lenni. Rajtunk múlik. És köszönet azért, hogy volt egy ember, aki megmutatta: mindez lehetséges.
A 6717.36% increase in shareholder value. A turnaround in 14 years from 90-days-to-bankruptcy to the world’s most valuable company. The world’s most respected, leading company in design, engineering and consumer products. Fortune's Most Admired Company for four years in a row. Three industries revolutionized: computers, music and cellphones.
És Ön, tisztelt olvasó, ha vállalatvezető lenne, mit tenne a saját cége sikeréért?
Amikor 2006-ban először jártam Amerikában, azon belül is New Yorkban, a legmenőbb telefon a Motorola Razor V3 volt. Aki adott magára, és nem volt blackberrys üzletember, mind Razr-t szeretett volna. Ne feledjük, akkor még nem volt iPhone. Az Apple-telefont csak fél évvel később leplezte le Steve Jobs. Úgyhogy 2006 őszén még bőven Motorola lázban égett Amerika.
Aztán amikor megjelent az iPhone, a Razr gyorsan vesztett népszerűségéből a tengerentúlon.
Mindezt csak azért mesélem el, mert a Motorola az Egyesült Államokban valami olyasmi, mint itt, Európában a Nokia (volt): helyi cég, mely mintha inkább képviselne minket, mint a többi gyártó.
A Motorola ízig-vérig amerikai. Egészen pontosan chicagói, vagyis inkább tartozik a Keleti Parthoz, mint a Nyugati Part, pontosabban: Kalifornia üdvöskéje, az Apple.
Az iPhone térnyerésének éveiben a Motorola az elsők között ismerte fel, hogy nincs újabb Razr-csoda, az Apple itt igenis agresszíven fogja dominálni a piacot, ha a hagyományos mobilgyártók nem ugranak szintet. A Motorola a szintugrást az Android implementálásával képzelte el. Jól is döntöttek, hiszen a Motorola Droid 2009-es megjelenése volt az első biztos jele annak, hogy az Android platformmal is lehet jó és sikeres készüléket piacra dobni. Az amerikaiak imádták is.
A Motorola Droid hasonló népszerűséget ért el az első hónapokban, mint az iPhone: alig több, mint 2 hónap alatt egymillióan váltottak Droidra!
Az Android platformon nagyon kevés hasonló sikersztorit láttunk azóta. Ami azt jelenti, hogy az elmúlt évek az Android számára a kísérletezéssel teltek. Egyrészt összejött egy klassz platform, ugyanakkor a másik oldalon kevés olyan készülék került a piacra, mely az iPhone kompaktságával, egyszerűségével, szépségével, branderejével fel tudta volna venni a versenyt.
A Google saját zászlóshajói, a Nexus-telefonok sem tudták mindeddig megközelíteni azt az élményt, mely a fogyasztók széles rétegei számára tette volna világossá, hogy "ez a telefon tényleg egyértelműen jobb, mint egy iPhone".
Most tegyük félre a racionális összehasonlítgatásokat. A fogyasztók a racionális érveik mellett egy csomó kevésbé megalapozott benyomást is magukba szívnak, mikor készüléket választanak maguknak.
Ugyanakkor az is látszik, hogy nem elegendő a mobilpiacon a másik elé érni hardveresen, szoftveresen. Ennek a piacnak ismét sok innovációra lesz szüksége ahhoz, hogy tovább tudjon lépni - egy új Razr vagy iPhone korszakba.
A Motorola agresszivitása és kezdeményezőkészsége, valamint innovációs képessége jót fog tenni a Google technokrata hardver-szoftver gyárának.
A cél ugyanis nem a négymagos, 9 colos, 6 giga ramos okostelefon, hanem egy sokkal egyszerűbb dolog: jövőre ne az iPhone 6 tartsa izgalomban a kütyükre fogékony közvéleményt, hanem valami Motorolával kezdődő ígéret.
Ez a Motorola-Google tandem sikerének a tétje.
Az egy másik kérdés, hogy a Google sokkal jobban járt volna, ha a Samsunggal tud összeállni, mint a Motorolával. Hiszen a Samsung a legsikeresebb mobilgyártó a smartphone porondon. A Google pedig a legsikeresebb smartphone platform-gyártó.
Csakhát a Samsung nem eladó.
A másik, egyben súlyosabb probléma, hogy a Motorola felváráslásával a Google az Android platform egyik telefongyártó-szereplője lesz, s ez a tény elrettentheti például a Samsungot vagy a HTC-t, hogy komolyabb erőforrásokat allokáljon androidos készülékei fejlesztésére. Mert a Motorola-Google úgyis jobb lesz.
Na persze a Samsungnak vagy a HTC-nek nincs nagyon más választása, mint az Android. Tehát mostantól az egész Android-piac sokkal inkább fog függni a Google kommunikációjától, jófejségétől, mint eddig. Ha elkezdenek bénázni, az nem csak az Android platform nokiásodását/symbianosodását hozhatja, de egyben új platformok, technológiák felemelkedését is.
Az Apple megint lehet nevető szereplője ennek a játéknak. Csakhogy, mint az elmúlt 4 évből kiderült, az Apple egyáltalán nem szeretne belépni az olcsóbb okostelefonok piacára. Nem szeretne különféle célcsoportoknak különféle iPhone-okat piacra dobni. Pontosabban: nem eszerint a hagyományos piaci logika szerint működik. Legalábbis egyelőre.
Visszatérve a Motorola-sztorira: egyrészt abban bízhatunk tehát, hogy nagyon klassz androidos mobilokat fog piacra dobni a Google-Motorola a jövőben, másrészt kénytelenek lesznek gesztusokat tenni a többi nagy androidos telefongyártónak, harmadrészt az Apple agresszív szabadalmi háborújától is némileg megmenekülhetnek. Negyedrészt pedig - a Motorola és a Samsung jó eséllyel pörkölhet oda egy utolsót a Nokia-Microsoft tandemnek, és nyomulhat be az épp kimúlni készülő nem-okostelefon piac helyére.
Még egyszerűbben szólva: a Google a Motorola felvásárlásával kellően összezavarta a viszonyokat. Kénytelen lesz mindegyik szereplő újragondolni jövő évi terveit.
Nos tehát, tavaly Sziget előtt egy jó héttel döntöttünk úgy, hogy készítünk magunknak és barátainknak egy olyan web appot, ami szórakoztatóbbá teszi számunkra a szigetelést. A neve Szig.it lett, és akik tavaly próbálták, azok tudják, hogy nagyjából miről beszélünk: egy, főként a közösségiségre fókuszáló mobil alkalmazásról, mely kifejezetten egy adott rendezvényt helyez a középpontba. Esetünkben a Sziget Fesztivált. (Tavalyi tapasztalatok a Szig.it alkalmazásról.)
Idén próbáltunk tanulni tavalyi hibákból, meg persze egy év alatt lett pár ötletünk, amit idén szerettünk volna belepakolni ebbe a hobbiprojektbe.
Alapvetően azért a Szig.it 2011 is arra jó, amire a tavalyi változat: követni, hogy aktuálisan mik lehetnek az érdekes bulihelyek, koncertek a Szigeten, a többiek hova mennek vagy épp hol vannak.
A Szig.it akkor működik a legjobban, ha a júzer - mielőtt kimegy a Szigetre, már összegyűjtögeti, hogy mely koncertekre szeretne elmenni. Ezt egyébként simán a desktop böngészőjéből is meg tudja tenni a szig.it oldalon. Nem kell hozzá mobil se.
Miután összegyűjtögette a saját Sziget-programját, máris ajánlunk neki a nyitóoldalon pár hasonló zenét játszó fellépőt, hátha azokba is szívesen belenézne. Plusz bele is hallgatha a fellépők YouTube-klipjeibe. Illetve ha ismerősei is fent vannak a Szig.it-en, mutatjuk, hogy ők mire mennek az adott napon, hol lesznek fellelhetőek.
Nagyjából ezek az alapvonások. Érdekes amúgy, hogy idén több külföldi kérdezte tőlünk, hogy idén is lesz-e Szig.it, mint magyar. Pedig tavaly tartottunk tőle, hogy a roaming és egyebek miatt viszonylag kevés külföldi júzerünk lesz. Aztán mégiscsak lett sok tucat.
Idén belepakoltunk az alkalmazásba egy badge rendszert is. Úgyhogy különféle szigetes aktivitásokért lehet kapni mindenféle virtuális kijelzőket. Illetve lesz még pár frissítés. De ezekről majd akkor, ha már ki is tettük őket.
Amúgy a Szig.it androidos alkalmazása elég kicsi és könnyű, valamint energiatakarékos ahhoz, hogy minden telefonra felférjen és ne merítse túlságosan a fesztiválon a mobilakksit. A szájthoz képest annyival tud többet, hogy küldi az értesítéseket, ha kezdődik egy olyan koncert, amit szeretnél látni, vagy ha ismerőseid felbukkannak valahol a Szigeten.
Ja, és persze aki a Szig.it-et használja a Szigeten, annak a Foursquare-t már nem kell: minden szigites csekin automatikusan kimegy Foursquare-re is.
Mi idén is nagyon jól elvoltunk a fejlesztgetésével. És nyilván a Szigeten is ezt fogjuk használni. A hobbiprojektekben az a legjobb, hogy az ember tényleg azt csinálja az adott cuccal, amit ő szeretne. Nincs semmi megkötés vagy korlát. Csak a szabadidő és a kreativitás határa... :)
Hamarosan az iPhone app is kiért a Store-ba. Addig is akik nem androidos telefonnal rendelkeznek, a mobil böngészőjében is tudják nézegetni az alkalmazást, a szig.it webcímen.
Kint találkozunk.
Credits to Mezei Áron (kódolás), Neltz Tamás (Android app), Superglued (adatbázis, kódbázis) és iMind (iPhone app).
Márciusban vásároltuk meg az első Macbook Air-ünket, majd áprilisban vettünk egy másikat is. Miért vettünk ilyen gyorsan kettőt, miért nem vártuk meg az új szériás Air-eket, és mik a tapasztalataink?
Mostanában kevesebb itt a post, ennek elsősorban az az oka, hogy két érdekes és számomra fontos projekten is dolgozom egyszerre. Amint lehet, részletesebben is beszámolok ezekről. Addig is itt egy videó, ami ma jött szembe velem a feedolvasóban.
Nem tudom, melyik részt szeressem jobban. Amikor Billy Corgan apokaliptikus, vagy amikor Jacko a monitort, mint jósgömböt bámulja - épp, mint két évvel később Horn Gyula az Internettóban - s válaszolgat a "simulchat"-en érkező tweetekre (!). Vagy amikor a hajas Moby tök jól összefoglalja az internet létjogosultságát, és egy pillanattal később már David Bowie-ról tudjuk meg, hogy ő már 95-ben hulladéknak tartotta az egész internet dolgot. Sandra Bullock korai, Baywatch-témázott laptopja pedig egyszerűen szívet melengetően bájos.
A fehérre mázolt mobiltelefonokat 3D kivetítőkkel emelték át a virtuális térben. A Vodafone-nak készített projekt célja, hogy a hologram-hatás, a fizikai tárgyak és a vetített virtualitás ütvüzése volt. A legjobb az egészben ez a kézikamerás dokumentálás. Szerintem ettől üt igazán a videó.
A koncept videó jól fogalmazza meg azt az igényt, hogy abban a világban, ahol rengeteg élő információ áll rendelkezésünkre, milyen harmonikusan is tudna beépülni a technológia egy város mindennapjaiba.
Szerintem a legfontosabb az egészben nem is a megvalósítás mikéntje, a támogatott alkalmazások felhasználási köre, hanem éppen az egységesített interfész dizájn. Sajnos egy BKV-ra vagy egy fejlesztőcégre nem mindig lehet rábízni olyan feladatokat, mint például a funkcionális dizájn megtervezése. Térképek, felhasználói felületek, wireframe-ek megálmodása. Ezt egyszerűen egységesíteni kell.
Pont úgy, ahogy szerencsésebb országokban a metróvonalak is egységes, jól érthető és használható dizájnkézikönyv alapján alkotják meg térképeiket, tábláikat, infografikáikat.
Körülbelül egy hónappal ezelőtt kezdődtek a problémák a Facebook like buttonjával. Amennyire látszik, a probléma lokális. Legalábbis amerikai júzerek nem jeleznek hasonló gondokat.
A hvg.hu és a blog.hu is észlelte, és meg is próbáltuk mind a ketten a végére járni a problémának. Egymástól függetlenül arra a megállapításra jutottunk, hogy a hiba nem nálunk, hanem a Facebooknál van.
A lájkok ugyan nem vesznek el, viszont a Facebook sokszor elfelejti megjeleníteni őket. És ez zavart kelt a lájkolókban, olvasókban. Íme a példa. Amúgy ha később ugyanannál a cikknél/postnál újra próbálunk lájkolni, rendszerint már működni fog a dolog.
Sajnos a Facebook és a magyar szolgáltatók közötti kommunikáció meglehetősen rapszódikus. Így nem is lehet pontosan megmondani, hogy mikorra fog megoldódni ez a probléma, ha egyáltalán.
Nem elképzelhetetlen, hogy a Facebook egyszerűen nehezen bírja a lájkolásokat. Nem bővítik olyan ütemben a szerverparkjaikat, hogy bírják a terhelést. És mint tudjuk, Magyarország igencsak erősen terheli a Facebook kelet-európai datacentereit.
Nagyobb lájk cunamik Magyarországon. Katt a képre!
Minderről két dolog jutott eszembe. Az egyik persze az, hogy a Facebookban sem lehet megbízni vakon. Főleg nem itt, Kelet-Európában, mely nyilvánvalóan nem a legfontosabb piaca az amerikai közösségépítő szájtnak.
A másik pedig, hogy a Facebook lájkolási problémák abban az időben jelentkeznek, amikor a Google épp nekirombol a közösségi média piacnak a Google+-szal. És hát egyelőre úgy tűnik, hogy a +1-ezés stabilabban működik, mint a lájkolás.
Lehet, hogy végül ez lesz az a pont, amin megfordul a Facebook sorsa? Az egy klikkel tartalomajánlás zökkenőmentes működése adja ugyanis mindkét szolgáltatás lelkét. Tartalom nékül sem a Facebook, sem a Google+ nem juthat messzire.
Anil Dash írt egy nagyszerű ódát az animgifhez. Kopizom a lényeget:
GIF is the most popular animation and short film format that's ever existed. It works on smartphones in millions of people's pockets, on giant displays in museums, in web browsers on a newspaper website. It finds liberation in constraints, in the same way that fewer characters in our tweets and texts freed us to communicate more liberally with one another. And it invites participation, in a medium that's both fun and accessible, as the pop music of moving images, giving us animations that are totally disposable and completely timeless.
Amikor a hvg.hu-nak készítettük az iPad-júzerekről szóló animgif galériát, mi is kiválóan szórakoztunk. Amellett, hogy azzal azért vitatkoznék, hogy az animgif maga a tökéletes platformközi médiaformátum.
Nem vagyunk messze tehát attól, hogy az online hirdetésekben is - szép megvalósításban - megjelenjen ez a technika.
Az animgif kultúra újkori főtámogatója a Tumblr. És minden bizonnyal a következő nagy animgif őrület akkor fog elkövetkezni, amikor digitális kamerával vagy okostelefonnal is gyerekjáték lesz viccesebbnél viccesebb, esetenként: érdekesebbnél érdekesebb pár frame-es, loopolt videókat gyártani.
Levente kollégám írt egy rövid postot az animgif-készítés rejtelmeiről. Igény szerint egy későbbi postban részletesebben is átvesszük, hogy hogyan kell színvonalas animgifeket készíteni.
