A New York Times tegnapi cikkében mutatja be a Turntable.fm nevű új zenei közösségi szájtot, melynek lényege, hogy a felhasználók egymás dj-szettjeit hallgathatják, és eközben saját playlistjeiket állítják össze. Amiket pedig megint mások hallgatnak. És így tovább.

Those who have watched Turntable.fm over the last few weeks say that for now, the service is enjoying something of a golden moment, akin to the early days of LimeWire and Napster before copyright lawyers cracked down. Already there are certain aspects of the service that seem likely to raise hackles among music executives.

A Turntable.fm ereje abban van, hogy az egész szolgáltatást játékosították (gamification), vagyis avatarok járnak virtuális dj-fellépésekre, és így az egész zenehallgatás és zeneszavazgatás, playlistkészítés eggyel izgalmasabb, mint például a Last.fm esetében: 

Ráadásul legális. Ezen a ponton írnám is, hogy menjen mindenki, és próbálja ki, mert tényleg klassz mulatság a Turntable.fm virtuális világában zenéket felfedezni. Csakhogy a szolgáltató nemrégiben korlátozta a hozzáférést, úgyhogy újabban csak amerikai IP-címmel lehet becsatlakozni a legújabb közösségi őrületbe.

Minderről eszembe jutott a nemrégiben a Kreatívon megjelent publicisztika. Horváth Szabolcs, a régi formájában megszűnő Songo.hu-t temeti, s ezzel együtt a magyar online fizetős zenekultúrát is: 

A megszűnés különösen fájó a hazai jogvédő szervezeteknek és zenei tartalomtulajdonosoknak, hiszen a bevezetni tervezett „kalóztörvény” egyik kiindulópontja az volt, hogy létezik olyan legális forrás, ahonnan a zenei tartalmak jelentős része beszerezhető. A most kialakult helyzet viszont komoly munícióval szolgál azoknak, akik az illegális letöltést azzal védik, hogy legális módon nincs lehetőség zenei tartalmak beszerzésére.

(Amúgy ír nagy butaságokat is, például az iTunes profitabilitásáról, de most nem ez itt a lényeg.) A lényeg, hogy újabban idehaza akkor sem tudunk legálisan hozzájutni a weben kedvenc zenéinkhez, ha minden követ megmozgatunk. Az iTunes zeneáruházból ugye normál magyar accounttal nem tudunk zenét vásárolni. Bár van nagyszerű hekkelés erre is, mellyel az amerikai gazdaságba tolhatjuk a pénzünket, giftcardok formájában, jelenleg úgy fest a helyzet, hogy magyar ember Magyarországról ki van zárva az online zenekultúrából. A Last.fm-ért fizethet, valamint a YouTube-on még hallgathat egy-két zenei videóklipet. De a Pandora, a Spotify, vagy az iTunes zenebolt, és a Turntable.fm is el van előle zárva.

Hosszú évek jogi csűrés-csavarásának és makacs, konok önfejű kiadói magatartásának köszönhetően eljutottunk oda, hogy Kelet-Európában mindenkinek a tilosban kell járnia, aki online szeretne hozzáférni kedvenc zenéihez, ne adj isten, birtokolni is akarja azokat iPodján, okostelefonján, laptopján...

A legutóbbi zenei próbálkozások, így például a DragOnTape vagy a MixGar is a szürke zónában járnak. Csak idő kérdése, hogy mikor hívja föl őket Jeszenszky Zsolt, és kéri a Mahasz matrica felragasztását minden kódsorra.

Közben szépen-lassan felnőtt egy generáció, melynek éppen olyan idegen a CD, mint nekünk volt az orsós magnó vagy a gramofon. Mind mp3-lejátszókon hallgatnak zenéket. Unokaöcsik, nagybátyók warezolják nekik a legújabb tuti zenéket. Esetleg ők maguk találnak rá az ingyenzenés webszájtokra.

Felnőtt pár generáció, mely előbb tanul meg warezolni, torrentezni, proxizni, vpn-ezni, mint online vásárolni!

Csak gratulálni tudunk ehhez az illetékeseknek.

Címkék: itunes zene zeneipar last.fm turntable.fm fizetős zene

via napifix

Az Economist összeállítása szerint a volt szoc országok közül is a lengyel-magyar tengely jár az élen közösségimédia-használatban. Tízből 8 magyar netező használ közösségépítő szájtot, míg ez az arány a németeknél kevesebb, mint a fele.

A fenti grafikonból az is látszik, hogy nem csak hogy többen facebookozunk, de egyben kevésbé is aggódunk személyes adatainkért, mint nyugati testvéreink.

Amúgy nem tartom teljesen elképzelhetetlennek, hogy a magyarországi lájkolásokat azért eszi meg olyan nehezen a Facebook, mert egyszerűen nincsenek rendesen felkészülve a kelet-európai lájkoláscunamira. Pedig, mi, magyarok, a Facebookon élünk. És szükségünk van a napi lájk betevőnkre.

Címkék: magyarország facebook népszerűség penetráció

Már csak párat kell aludni, és érkezik az OS X Lion az App Store-ba. Az persze mindig jó hír, amikor egy oprendszer frissül. Az már egy sokkal nehezebb kérdés, hogy vajon valóban megéri-e frissíteni.

A Lionnal kapcsolatban már mindenki elmondta azt a 10 dolgot, ami miatt egyáltalán érdemes beszélni róla. Az Apple csillámporos reklámjában ennyire önfeledt, boldog élet vár ránk:

Jesus Diaz (Gizmodo) viszont lehűtötte a kedélyeket, és egyenesen a Microsoft Vista-buktájához hasonlítja a Lion-t:

If it weren't for the fast, rock-solid Unix, graphics and networking cores, Lion would be Apple's very own Vista.

Érdemes végigolvasni a postot, mert nagyon jól össze van benne szedve, hogy mik a nehézségei az Apple azon törekvésének, hogy közelítse az OS X-et az iOS-hez és vissza. Vegyük például a navigációt...

There's the issue of inconsistency in gestures. Never mind the introduction of Natural Scrolling, which basically reverses the way you have scrolled all your life to match the way the iPad does it (your brain will adapt to it in a few minutes--but you can always turn it off). The problem is that gestures are not consistent between applications.

Végkövetkeztetése szerint: 

I love Mac OS X. I've used it since the very first and painful developer preview, back in September 2000. I love iOS too, because its modal nature simplifies powerful computing, and, at the same time, empowers normal people. I hoped Mac OS X Lion was going to merge both perfectly. Sadly, from a user interface point of view, it has failed to achieve that. And by failing at this task, it has made a mess of what was previously totally acceptable.

Sajnos ez a post túlságosan is alapos és átfogó ahhoz, hogy ne menjünk el mellette szó nélkül. A legnagyobb baj persze, hogy a Lionból nincs trial verzió. És miután az ember kifizette érte a 30 dollárt, már biztosan szélsőségesebben fogja megítélni az újításokat. Vagy a vak, kritikamentes szerelem, vagy a vak düh fogja hatalmába keríteni.

Azért nagyon remélem, hogy az Apple nem bassza el, és nem próbálja meg ipadesíteni fapadosítani az asztali gépei és laptopjai operációs rendszerét, csak azért, mert meg akarja tolni az iPhone- és iPad-eladásokat.

Címkék: apple os x ios os x lion

Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért pont most kezdett el a két nagy hírszájt rákattanni a lájkolásra, és eddig miért nem tették. Az Index esetét már ismerjük. Azt követően, hogy a - mostanában gyengélkedő - Indexen élesedett a cikklájkolás, az Origo is kitette a magáét.

Egy nap alatt lett lájk az Indexen és az Origón.

Érdekes egybeesés. Mindenesetre az Origónak az iWiW miatt érthető okokból eggyel nehezebb lehetett ezt meglépni. Még akkor is, ha az Indexet is bevárták végül. (Amúgy az Origo is a "tetszik" gombfeliratot választotta az "ajánlás" helyett. Nem úgy az iwiwes gomb esetében.)

Tippre az lehetett, hogy az Origo nem akarta megengedni magának azt a luxust, hogy az Index növekedjen a lájkolások hatására, míg náluk nincs meg a Facebookról érkező extra forgalom.

Egy biztos: a két nagy szájt mostani lépésével a Facebook idehaza bebetonozta magát látogatottság tekintetében, emelve ezzel a Facebook, mint hirdetési felület erejét a magyar hirdetői piacon.

Az Index és az Origo vezetőjének Facebookkal kapcsolatos álláspontjáról - a fejlemények fényében különösen - érdekes és tanulságos beszámoló olvasható itt.

Címkék: index origo lájkolás facebook like

Még 2009-ben került ki egy rövid időre az Indexre az AddThis féle linkmegosztó eszköz. Aztán gyorsan vissza is vonták az egészet, és mind a mai napig úgy tűnt, hogy az Index jobban fél a Facebooktól, mintsem hogy támogassa cikkei megosztását a közösségi szájton.

Egészen 2011 nyaráig kellett várni arra, hogy az indexes cikkeknél is megjelenjenek a facebookos like gombok. Azt nem tudni, hogy mi változott meg az elmúlt két évben, ami miatt az Index úgy gondolta, hogy mégsem az ördögtől való a lájkolás engedése.

(Közben kommentben megérkezett a válasz: „Azt látom, hogy az ipar egy része önként és dalolva sétál be a marhavagonba, és fogalma sincs, hogy Birkenauba vagy a Cote d’Azurre érkezik. Pedig gyanús lehetne, hogy marhavagonban utaznak” – fogalmazott Uj Péter, az Index főszerkesztője a Facebook tartalomiparra gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatban. (...)  „Lehet örülni, hogy jaj de jó, már nyolcvanezer fanom van a Facebookon, de innentől be lehet zárni a boltot, hiszen a Facebook sokkal jobban tudja, ki az én nyolcvanezer olvasóm, mivel ezerféle adatot ki tud bányászni róluk. És innentől kezdve röhögve hirdethet sokkal hatékonyabban az én célcsoportomnak” – festett pesszimista képet. Úgy tűnik, a főszerkesztő határozott szkepticizmusa ellenére kikerülhetett a lájkolás az Indexre.)

Érdekes, hogy egyből a "like" és nem a "recommend" feliratú gombokkal jöttek ki. Utóbbit azért szokták preferálni a hírszájtok, mert halálhíreknél, baleseteknél stb szarul tud kinézni egy "tetszik" feliratú gomb. Lásd: 

A másik érdekessége a mostani frissítésnek, hogy az ősellenség T-csoport iwiwes lájk gombja is kikerült a felületekre.

A lájkolás amúgy már eddig is mélyen átszőtte a CEMP statisztikáit, hiszen a Blog.hu-n gombamód szaporodó lájk- és trashblogok a közelmúltban jelentős forgalmat terelnek a Facebookról a Blog.hu-ra.

Nézzük is meg, hogy hogyan teljesít jelenleg az Indexen a lájkolás: 

Címkék: index lájkolás facebook like index like

Most, hogy már az Antarktiszon is van Street View, a magyar ombudsmannak is meglágyult a szíve. Két év kemény vizsgálódása vezetett most eredményre. Bele sem merünk gondolni, hogy mennyi jogszabályt és joggyakorlatot kellett összevetni az alapvető emberi jogokkal ahhoz, hogy végül eljuthattunk erre az üdvözítő eredményre.

Idézzük a ma kiadott közleményét: 

A személyes adatok védelmét garantáló feltételek teljesítése mellett fényképezhetnek a Google Street View autói Magyarországon – foglalt állást Jóri András adatvédelmi biztos. 2009 májusában az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a Google Street View szolgáltatásához kapcsolódó adatkezelésével kapcsolatban, annak tisztázása érdekében, hogy mi a felvételkészítés jogalapja, és az érintettek miként érvényesíthetik hozzájárulási, tájékoztatáshoz való, tiltakozási jogukat a fényképezés során. Ezt követően a cég felfüggesztette a fényképezést Magyarországon, és együttműködést kezdeményezett az Adatvédelmi Biztos Irodájával. A párbeszéd, a részletes szakmai egyeztetések eredményeképpen olyan megoldás született, amely biztosítja, hogy a Google az európai adatvédelmi jog figyelembevételével nyújtsa szolgáltatásait hazánkban.

Jippiá.

És hogy azért ne érezzük magunkat annyira laza országnak: 

A magasan elhelyezett kamerával történő fényképezés nem fogadható el, a lencséket úgy kell elhelyezni, hogy a virtuális látótér a magánterületekre ne adjon szélesebb körű betekintést, mint amit a gyalogos járókelő lát.

A Google számára nem maradt más hátra, mint megkeresnie a világ egyik legmagasabb emberét, és annak fejére kötni a panorámakamerát.

• Országok, ahol már van Street View

Címkék: google magyarország street view google street view street view magyarország

A Wikipedián annyi áll erről a mémről, hogy: 

The original animation was made by Chris Torres (PRguitarman) on April 2, 2011. He then posted it to the website LOL-Comics, intending it to be "cute". YouTube user "saraj00n" combined the cat animation with the version of the song Nyanyanyanyanyanyanya!--uploaded by Nico Nico Douga user "もももも" (Momo Momo)--and uploaded it to YouTube on April 5, 2011. Nico Nico Douga user Momo Momo uploaded his/her version of the song Nyanyanyanyanyanyanya! to Nico Nico Douga on January 31, 2011.  Momo Momo previously made his/her version of the song with the UTAU "Momone Momo" 桃音モモ whose name comes from the kanji "momo" 桃, meaning "peach", and "ne" 音, meaning sound. The voice source used to create Momone Momo was Fujimoto Momoko (藤本萌々子?)[6] and Momone Momo was created in February 2009. The original song "Nyanyanyanyanyanyanya!", made with the vocaloid Hatsune Miku (初音ミク?), was uploaded by user daniwellP to Nico Nico Douga July 25, 2010. The song's lyrics refer to the Japanese word for the sound cats make, "nyā" (にゃあ?).

A Google Trends adatokból pedig az derül ki, hogy a Nyan Cat egyik fontos bázisa éppen Magyarország.

Címkék: nyan cat

Pár nam használat után azt kell, hogy mondjam: a Google+ nem lesz game changer, ha nem tud gyorsan és könnyedén integrálni játékokat a hírfolyamba. Vagy akárcsak egy eggyel érdekesebb News Feed logikát.

A Circles és a Hangout két napig érdekes. Nem fogja hosszabb távon lekötni az embereket. Ha felépítették kapcsolati hálójukat, utána kezdeni is szeretnének vele valamit. Lehetőleg nem ugyanazt, mint amint a Facebook is stabilan tud.

Címkék: google social network google google circles

Elsőként a Google+-ban, majd a kereső oldalán debütált - Andy Hertzfeld közreműködésével készült - átgondolt, következetes, funkcionalitásában is szép dizájnja. Majd ma reggel megkaptuk a Gmailbe (sűrűbb és ritkásabb verzióban is) és a Calendarba is az új külalakot. Eltűntek a lekerekítések. Minden újra 2D, határozott színkezeléssel végigvitt, szögletesített, kiválóan vezeti a szemet a főbb interakciós irányokba. Az alanti képen például a keresés és a levélírás irányába...

Talán csak egy helyen döccen egy kicsit a dolog. Mégpedig a Google+ postoló felületén. 

De amúgy egy egészében végiggondolt, finom, hatásos elemekkel és megoldásokkal operáló dizájnról beszélünk. Nagyon régen nem láttunk ilyet a weben. Jót tett a Google-nek, hogy végre megbízott egy csapatnyi hozzáértő, és szilárd elképzelésekkel rendelkező dizájnerben.

Riszpekt.

The former Macintosh wizard now works at Google — though he loves the company, he had previously felt constrained because its design standards didn’t allow for individual creativity. But with Emerald Sea, he had a go-ahead to flex his creative muscles. “It wasn’t a given that anyone would like what I was doing, but they did,” he says. 

Traditionally, Larry Page has been a blood foe of “swooshy” designs and animations geared to delight users. He feels that it such frills slow things down. But Page has signed off on the pleasing-pixel innovations in Circles, including a delightful animation when you delete a circle: It drops to the bottom of the screen, bounces and sinks to oblivion. That animation adds a few hundred milliseconds to the task; in the speed-obsessed Google world that’s like dropping “War and Peace” on a reading list. “I’ve heard in the past that Larry Page he didn’t like animations but that didn’t stop me from putting in a lot of animations in, and Larry told me he loves it.” says Hertzfeld. “Maybe Apple’s resurgence had a little bit to do with it.” In any case, Google has recently tapped Hertzfeld as the design leader of the Emerald Sea team.
(Wired: Inside Google+ — How the Search Giant Plans to Go Social)

Címkék: google redizájn

A Circle, vagyis az ismerősök csoportokba rendezgetése azt az illúziót adja meg a felhasználóknak, mintha postjaik tényleg zártan, csak adott csoportok számára jelenhetnének meg.

Csakhogy a Google+ úgy működik, hogy tetszőleges általunk látható postot újrapostolhatunk, és ebben a pillanatban kiemeljük a tartalmat a publikum elé.

Azzal sem számolnak a korai felhasználók, hogy aktivitásaik nagy része bárki számára látható. Így történhetett meg, hogy Vic Gundotra Google alvezér oldalán a kommentekben a Google-alkalmazottak is sokkal nyíltabban fogalmaztak, amiből én azt sejtem, hogy ők sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy ezeket a hozzászólásokat bárki olvashatja. (Azóta pár kommentet töröltek is.)

A Google súgója szerint: 

Kikkel osztod meg a bejegyzéseidet Minden bejegyzésnél látható, hogy kikkel van megosztva (például: Nyilvános, Korlátozott és így tovább). Erre az összefoglaló címkére kattintva ellenőrizheted, hogy pontosan kik vesznek részt a megosztásban. Figyelj arra, hogy mindazok a személyek akikkel egy bejegyzés meg van osztva, elolvashatják a bejegyzéshez fűzött összes megjegyzést, láthatják, hogy kik vesznek még részt a megosztásban, és megoszthatják másokkal a bejegyzést.

A Facebookot korábban joggal lehetett szidni azért, mert simlizett a privacy beállításokkal. A Google most a nulladik napon letudja ezt a dolgot azzal, hogy valójában átláthatatlanná teszi, hogy a júzer adatai, megosztásai pontosan milyen körben is láthatóak.

A másik nagy problémacsoport így az első napon, a nickek lopkodása. Ha sztárok neveire keresünk a Google+-ban, egy sor fake accounttal találkozunk. De bizonyára vannak olyan celebek is, akik észrevétlenül nyitják meg mások előtt privátnak szánt dolgaikat.

A harmadik probléma épp a legjobb fícsört, a Hangoutot érinti. Nagyon könnyen megtörténhet, hogy a háttérben megnyitott Hangout popup ablakot becsukjuk, és ismerőseink anélkül nézegetik a laptopunk kameraképét és hallgatják a laptopunk mikrofonját, hogy mi ezt észrevennénk.

Velem az is megtörtént, hogy konkrétan becsuktam a Hangout popupot, ennek ellnére aktív maradt a webcam. Égett továbbra is a MacBookon a kis zöld led. Eh.

A véletlenül megosztott privát Picasa albumokról nem is beszélve.

Ha a Google+-ban a itt a "hálózati láthatóság szerkesztése" menüpontra kattintunk, láthatjuk, hogy az alapbeállítás az összes adatunknál az, hogy: "bárki láthatja az interneten." Még akkor is, ha amúgy a főbeállítást átlendítjük "csak a köreid"-re.

Tehát egyenként kell minden egyes profiloldali elemnél átállítani a privacy szintet, ha nem akarjuk megosztani az egész internettel flickr-képeinket, tumblr-blogunkat, más blogjainkat, twitter accountunkat, stb stb.

A Google+ biztonsági problémáiról ír a Financial Times is.

A komplett Google+ forgalmat pedig itt lehet követni élőben.

Címkék: privacy beállítások google

Mindenekelőtt hatalmas tapsot érdemel, hogy a Google+ az ismeretségi háló felépítésére nagyon egyszerű és nagyon kézenfekvő megoldásokat alkalmaz. Tényleg játszva, néhány perc alatt fel tudjuk építeni ismeretségi köreinket a virtuális térben.

Alapvetően azt várja tőlünk a rendszer, hogy ismerősi körünkön belül hozzuk létre a baráti körünket, illetve családi körünket. Miközben eszerint szortírozgattam ismerőseimet, azon járt az eszem, hogy vajon tényleg van-e ennek értelme? Vannak-e olyan tartalmak, melyeket kifejezetten csak barátokkal vagy családtagokkal akarok megosztani? Valahogy az az érzésem, hogy ritkán lesz szükségem ezekre a megkülönböztetésekre. Sokkal több értelmét látnám korosztály vagy munkakapcsolat szerinti körök létrehozásának. Persze ezt magam is megtehetem, ha akarom. Hiszen a Google+ erre is kínál lehetőséget. 

Az világos, hogy a könnyed ismeretségiháló-összeállítás okán a napokban hatalmas mennyiségben fognak csatlakozni emberek világszerte, így Magyarországon is a Google+-hoz. A vírusos terjedés tehát biztosítottnak látszik. Az egy érdekesebb kérdés, hogy egy hét elteltével is elég érdekesnek fogják-e találni a júzerek a szolgáltatást.

És igen, térjünk is rá arra, hogy mi az értelme ennek az egész Google+ dolognak. Első ránézésre azt kell, hogy mondjam: Facebook-közeli az élmény. Annyi különbséggel, hogy a Google+ jobban fókuszál a tartalommegosztás típusára. De valójában ugyanaz a jó benne, mint ami a Facebookban is: a Twitter fal :)

Vagyis a könnyű és rövid információmegosztás, linkelgetés, beírogatás a falra, a társalgás. Szövegeket, képeket, videókat, linkeket tudunk megosztani a falon. Pont mint Facebookon. A lokációmegosztás az egyetlen újdonság. Bár ennek ebben a formában nem sok értelmét látom. Nyilván egy mély Foursquare-integráció sokat tudna lendíteni a funkción.

Ami egyértelműen újítás és újszerű így első ránézésre, az a Hangout funkció. Nagyjából élő skype-olást lehet kezdeményezni az ismerősökkel. A videócsetelés tehát egyklikkes sztorivá vált. Én ebben látok fantáziát, főleg, hogy ez a törekvés alapvetően hiányzik a Facebookból. Skype-on meg nincs fent mindenki.

Ha videócsetelni akarok ismerőseimmel, nincs más dolgom, mint jelezni feljük, hogy épp elérhető vagyok élőben. Ha akarnak, becsatlakoznak a virtuális videócset szobába. Ez akkor lesz igazán menőség, ha az androidos készülékekről is be lehet majd jelentkezni egy-egy beszélgetésbe.

Ezzel pedig el is érkeztünk a Google+ legfontosabb ígéretéhez: desktop böngésző és az okostelefonok közti határ elmosódása egészen új perspektívákat nyithat a webes kommunikációban, közösségi médiatérben. Ez az a terület, ahol a Facebook mindig is gyengélkedett. És bár valószínűleg ők is nagyon szeretnének egy Facebook mobilplatformot, ezen a téren jelen pillanatban a Google sokkal jobb pozícióban van.

Androidra már elérhető a Google+ alkalmazás. Máris több, mint 100 ezren töltötték le.

Egy újabb Google Wave?

Azon túl, hogy első blikkre jó-e a dolog, a második kérdés, ami mindenkiben megfogalmazódik: a Google+ valójában miben más, mint a Google Wave? 

Én a kérdést inkább úgy fogalmaznám át, hogy vajon miért fogunk visszanézni a Google+-ba jövő héten? Erre pillanatnyilag két válaszom van. Az egyik, hogy a mélyebb integráció miatt sokkal több esélye van a szolgáltatásnak, hogy összefussak vele. Az értesítések nem csak a szájton, de a mobil appban is folyamatosan jönnek. Tehát a megosztások, a hírfolyam láthatóbb és követhetőbb, mint akár a Wave, akár a Buzz esetében.

Ugyanakkor - és ez a második válaszom - én sem látom egyelőre azt a plusz izgalmat, ami miatt inkább ide néznék fel ma délután és ne a Facebookra. A játékosságot hiányolom a szolgáltatásból. Az, amit a Facebookon is megkapok, itt már kevésbé érdekes. Viszont ha valami egyszerű közösségi játékot ráhúznának az egészre (pl mint amilyen a Google Monopoly volt), sokkal könnyebben elvarázsolnák a netezők millióit.

Amit a Facebooktól meg kell tanulnia a Google-nek, az az, hogy nagyon gyorsan, iteratívan kell tudni fejleszteni ezt a közösségi teret. Egy pillanatra nem szabad azt éreznie a felhasználóknak, hogy nem érdemes másnap visszanézni a gúgölpluszba. Ehhez pedig alapvetően szerintem a közösségi játékok adnak muníciót. A falra írogatás, YouTube-videók megosztása már önmagában nem éri el az ingerküszöbünket.

Merész válallkozás a Google+. De a Google nem állhat meg itt. Elő kell tudniuk húzni pár még merészebb kártyát ahhoz, hogy ezúttal letöröljék a gúnyos mosolyt a Facebook arcáról.

Címkék: social network facebook google google plus google facebook android google

Igazából a bezárás stílusosabb lett volna. A New Corp 2005-ben 580 millió dollárért vásárolta meg a közösségi szájtot. Most pedig mindössze 35 millió dollárért tudta továbbpasszolni a Specific Media nevű hirdetőcégnek.

A News Corp médiabirodalom nem tudott anno mit kezdeni a hatalmas sikerekkel kecsegtető MySpace-szel. Olyannyira nem, hogy állva nézték végig, ahogy 2008-ban elhúz mellettük a Facebook vonat.

Ahogy anno a Wired nagyon szépen megírta, MySpace fits into an old media portfolio like a skateboard in a Manhattan boardroom.

Egyébként ha már MySpace és Google+... 2005-ben a Google is tárgyalásokat folytatott a MySpace megvételéről. Abban biztosak lehetünk, hogy a Google többet tett volna a MySpace csúcson tartásáért, mint a News Corp. Jó példa azokból az időkből a YouTube-felvásárlás.

Na mindegy. Ami történt, megtörtént. A News Corp nagy nyilvánosság előtt mutatta be, hogy mennyire nem tud mit kezdeni ezzel a web dologgal.

A MySpace-ről nekem valahogy mindig az iWiW jut eszembe. Nagyon ígéretes indulás után akvizíció, majd fokozatosan eluralkodó bénultság. Mígnem jön a friss, aktív, dinamikus rivális...

Amikor sikeres egy vállalkozás, nagyon nehéz megérteni, hogy ebből a pozícióból miért kell tudni kísérletezőnek, élharcosnak megmaradni. Utólag, a lejtmenetben persze már csak inkább a kapkodás szokott mindenkinek eszébe jutni. Esetleg a karakán döntésektől való félelem. A Google most megkísérel nem beleesni ebbe a csapdába. Minden bizonnyal lehetséges. Rajtuk áll.

Na de most azért gyűltünk egybe, hogy megemlékezzünk a Murdoch-féle MySpace korszakról... 2007, Wired:

“God knows what we’re going to do with MySpace,” he says, leaning back on that immaculate white sofa. “We’re just discovering what this thing can do.” This is the kind of statement that confounds his more hidebound rivals and sends nervous chills down Wall Street’s spine: What will Rupert do next?

“You want to learn from MySpace,” he muses. “Can you democratize newspapers, for instance? What does it mean for how we do sports or politics? I don’t know – no one does. I just know we’ll figure it out.” And while he’s scratching his head, MySpace will be turning chatter into buzz, casual dilettantes into adoring fans, and homespun demos into off-the-chart successes. Popular culture will become more truly popular than ever before. Murdoch won’t have to give the people what they want – they’ll get it themselves.

Murdoch kapitánynak köszönjük a részvételt.

Címkék: myspace

Amíg megérkezik a meghívó a Google legújabb közösségi próbálkozásához, elolvastam úgy egy tucat véleményt amerikai techbloggerektől és újságíróktól. Az ő benyomásaik és félelmeik alapján próbálok valamiféle előzetes véleményt (ha tetszik: előítéletet) kialakítani a Google+-szal kapcsolatban.

Szinte mindenki azzal kezdi, hogy a Google+ nem lesz képes letaszítani a Facebookot a trónról. Egyszerűen nincs benne akkora potenciál, olyan átütő erő, mint amit a Facebook fel tud mutatni.

Igen, én erről azt gondolom, hogy a kettő nem is fog tudni egymás mellett megélni. Kivéve ha a Google+ nem akar valami réteg geek dolog maradni. És nyilván nem akar. Vagy mégis?

Alexandra Petri szerint a Google+ a felnőtt Facebook. Elsősorban abban az értelemben, hogy a Google+ szofisztikáltabban kezeli virtuális ismeretségi köreinket, mint a Facebook. Mert bár a Facebookon is létre tudunk hozni külön beállításokat külön ismeretségi körökhöz, a funkció annyira el van rejtve a kezelőfelületen, és annyi gondolkodást igényel, amennyit általában nem szoktunk fordítani szórakoztató online szolgáltatásokra.

Ha igaz az, hogy a Google+ az ismeretségi köreimet szofisztikáltabban, átláthatóbban kezeli, akkor viszont fel kell tennünk a kérdést: akarunk-e naponta vagy hetente azzal bíbelődni, hogy karbantartjuk online ismeretségi köreinket, megosztásaink láthatóságát, hatókörét? A válasz a netezők döntő többségénél egyértelmű nem lesz.

Én is mindig elhatározom, hogy rendbe teszem a Gmail kontaktlistámat. De valahogy nincs kedvem kiszortírozni több ezer emailcímet, hozzájuk tartozó személyeket, stb.

Ha tehát a Google+ a felnőtt Facebook, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezt a felnőttséget csak a geekek lesznek hajlandóak kezelni és elfogadni. A netezők többsége egyetlen gombnyomásra hajlandó, és utána csak szórakozni és szórakozni szeretne. Nem akar ő megérteni semmit abból a rendszerből, ami ezt az egészet lehetővé teszi számára.

Persze ettől függetlenül a Google+-ban lesz, lehet pár olyan fícsör, mely önmagában is elég értékes és érdekes ahhoz, hogy folyamatosan aktivitásra bírjon néhány tízezer, szászezer felhasználót. Az egyik ilyen a Video Chat funkció - a Lifehacker szerint.

Mondom, én még nem láttam belülről a Google+-t. A Google által kitolt promóvideókból meg sokminden nem derül ki. Úgyhogy amint megérkezik az invite, mindenképpen visszatérünk a témára, és megnézzük, hogy melyik előítéletünk mennyire bizonyul tarthatónak.

Egy dolog világos: a Facebook folyamatosan veszi el a levegőt a Google keresője elől. Rengeteg tartalom generálódik a Facebookon, mely a Google keresője számára nem vagy nem könnyen értelmezhető. A Facebooknak ugyanis van valamije, ami a Google-nak nincs: élő közösségi hálója, mely összeszervezi és fogyaszthatóvá teszi a körülöttünk keletkező információkat.

A Google-nek ritmust kell váltania. Az Orkuttal nem sikerült. A Wave-vel nem sikerült. A Buzz-zal nem sikerült. Valószínűleg az alapbizniszeik kockáztatása nélkül most sem sikerülhet. All or nothing - ezt kellene tudnia bevállalni Larry Page-nek. Egy picit most mintha ezt is láthatnánk... Portálosodik a Google.com... Megjelent a kereső találatai mellett a "+1" ikon. Felkészülés van a Google+ korszakra.

Ha esetleg nem sikerül, akkor majd meg kell próbálni újra.

Címkék: social network facebook google google plus google facebook

Folytatjuk rövid postos hetünket egy újabb nem túl érdekes inforgrafikával: 

Via: Online Schools

És a szokásos kapcsolódó link: Does Social Media Have A Return On Investment?

Címkék: social network

Szerencsére idén is lesznek geekeknek szóló filmek. Itt van mindjárt egy magáról a videójáték-készítésről:

Az Indie Game amúgy egy Kickstarter projekt. Szerencsére összejött a lóvé, úgyhogy augusztusban remélhetpleg meg is nézhetjük.

Némileg kapcsolódó téma az RWW mai - közepesen jól megírt - postja a csaj gémerekről: 

Women gamers are also demanding new types of games, with 44% of those responding to the Interpret survey saying they preferred genres other than casual, exercise, and music. They also tended to prefer games that emphasized narrative and character development over combat and preferred solo to group gameplay.

Címkék: trailer indie game