Tegnap azt írtam, hogy az Apple-nek az iPad Minivel azokat kell tudnia megszólítania, akik egyrészt csalódtak az iPhone 5 fizikai méreteiben, másrészt, akik az elmúlt két évben nem érezték a késztetést, hogy (nagy) iPadet vásároljanak. 

A tegnapi bemutatón már akkor gyanús kezdett lenni a dolog, amikor Phil Schiller nekilátott a Nexus 7-hez hasonlítani az iPad Mini-t. Az Apple rendszerint akkor kezdi el méricskélni a konkurenciához magát ezeken a bemutatókon, amikor mérges. Intel, Android, multi-tasking...

Mit állított Phil Schiller? Azt állította, hogy az iPad Mini kijelzőjének fizikai mérete és arányai sokkal több kontentet engednek megjeleníteni, mint a Nexus 7 kijelzője. Íme a példa a prezentációból: 

Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy a példának választott Guggenheim honlapból ha több is látszana az iPad Minin, akkor is tök mindegy lenne. Hiszen, mint a fenti fotón is látszik, mindkét készülékre bőven kifér a nyitóoldal. A másik dolog, ami szembeötlő, az az, hogy a Nexuson - hiába kisebb és hosszúkásabb a kijelző - mégis sokkal kényelmesebben elfér az a Guggenheim oldal. Ennek az oka pedig ugye nagyon egyszerű: a Nexus 7 felbontása jobb, mint az iPad Minié. Előbbi 800x1280-ban, utóbbi mindössze 768x1024-ben mutatja a világot. 

Most hagyjuk is a Nexus 7-t. Nézzük meg, hogy a Galaxy Nexus (720x1280) telefonomhoz képest milyen élmény lesz az iPad Mini: 

(Igen, az Android natív böngészőjének ablaka görgetésre teljesen eltűnik.)

Persze a fenti kép is csalóka, hiszen a Galaxy Nexus fizikai mérete fele akkora, mint az iPad Minié. De a lényeg nem is ez, hanem hogy az a cég, amelyik a felbontás- és pixelsűrűség-szabadságharcot elindította a világban ("Resolutionary" Retina Display), most éppen alulmarad saját versenyében. Nemcsak a Galaxy Nexus, de a Nexus 7 táblagép is "resolutionarybb", "retinább", mint az iPad Mini. 

Nexus 7: 216 ppi. iPad Mini: 162 ppi. Retina: 326 ppi. Period.

A fentieket persze joggal tarthatjuk puszta csűrés-csavarásnak, hiszen végső soron az élmény a lényeg. Ezért lesz nagyon érdekes, amikor az iPad Mini köntösében újra szembetalálkozunk majd a 768x1024 felbontással, amit - éppen az Apple agresszív retinakampányának köszönhetően - visszalépésnek fog érzékelni a szemünk. 

Nem gondolom persze, hogy az iPad Mini jövőjét az fogja egyedül meghatározni, hogy rosszabb lesz a böngészés élménye ezen az eszközön, mint egy 30 ezer forinttal olcsóbb androidos táblagépen. 

Az is igaz, hogy az iPad Mini mellett nehezebb érveket felsorakoztatni, mint ellene. Nézzünk két pozitívumot:

Egyszerűen fájdalmas lenne egy olyan eszközt vásárolni, aminek a hátoldalára az van írva, hogy ASUS. Az ASUS-élménnyel együtt jár az is, hogy a Nexus 7 váza műanyag érzetet keltő papundekli. (Bár sokan azt állítják, hogy az Asus ezúttal összeszedte magát a Google parancsnoksága alatt.)

Ha látatlanban egy Asus és egy Apple notebook közül kéne bárkinek választania, melyiket választaná? Naugye!  

És hát az iPad Mini ugye megkapta azt a nagyon pöpec és finom iparosmunkát, amit ma iPhone 5 termékdizájnként ismerünk. Kizártnak tartom, hogy a Nexus 7 borításáról is szülessen ilyen óda:

When I pick up the iPhone 5 and examine it closely, I find it difficult to believe that this device actually exists. The iPhone 5 does not feel like a product that was mass produced. In a strange way, it doesn’t feel like it was built at all. This is a gadget that seems as if it fell into the box fully formed. If you run your hands around its face, you scarcely feel any seams or other points of connection; there’s little evidence that this thing is a highly complex device made from lots of smaller things. Instead it just feels like a single, solid, exquisitely crafted piece of machinery, and once you pick it up you never want to put it down.

A másik fontos érv az iPad Mini mellett az AppStore-támogatottság. Ez is kétségtelenül nagy előny bármilyen androidos eszközhöz képest. 

A fenti két érvről ugyanakkor azt gondolom, hogy együtt sem érnek meg feltétlenül 28 ezer forintot. És egyiktől sem lesz jobb élmény a webböngészés. Márpedig én biztosan erre használnám legtöbbet ezt az eszközt. 

Azt tervezem, hogy november 3-án kezembe veszem mindkét táblagépet, és az összes technikai pro és kontra mellett megpróbálom megérteni, hogy van-e élményben különbség közöttük. Ha nincs, akkor a Nexus 7-nel tartok. 

Azért azt emeljük ki, hogy az Apple-nek nem csak az iPad 3 és iPod Touch tulajdonosokat sikerült tegnap felidegesítenie. Az általam emlegetett konzervatívan, ár-értéket és hasznosságot szem előtt taró vásárlóréteget sem sikerült feltétlenül megnyernie magának. Abban a mezőnyben versenyzik ugyanis az iPad Mini, ahol nagyon fontos az árcédula. És ez a Google idei marketingstratégiájának látványos sikeréhez vezethet a karácsonyi szezonra. Asus ide vagy oda.

(Ha jól számolom, mondjuk New York államban a 16 GB-os iPad Minit, smart coverrel együtt kb 400-420 dollárért, azaz kb 90 ezer forintért lehet megváltani. Smart Cover nélkül 78 ezer forint. Ehhez képest, ha idehaza akarok Nexus 7-et, akkor 80-100 ezer forint a beugró ár. Annyi itthon egyébként a 16gb-os iPad Mini is. Avagy még mindig a szürkeimportban van a biznisz Ká-Európában. Ha a legolcsóbbra törekszem, Amerikában(ból) veszek iPad Minit vagy Nexus 7-t. Ha ennyire nem vagyok árérzékeny, akkor idehaza jobb választás a Nexus.)

Címkék: apple android tablet nexus 7 ipad mini nexus táblagép táblagép böngészés

Érdekes időket élünk így a hitelválság sokadig évében is. Az éjjel-nappaliban dolgozó csávó mutogatja az újonnan vásárolt iPhone 5-jét. Mondja, hogy két év hűséget kellett aláírni, és már hozhatta is. Ha jól gondolom, ez neki havi nagyjából 20 ezer forintot fog jelenteni a követkető 24 hónapban. A telefon és az előfizetés így valahol félmillió forintot fog kihúzni a zsebéből. Plusz ugye két évig mindenképpen a csomaghoz és az iPhone 5-höz köti magát. Így amikor a világ szerencsésebbik fele már iPhone 6-tal fog cyberháborúzni, ő még mindig ezt az előfizetést fogja nyögni. 

A másik oldalon pedig ott vannak a jól kereső geek ismerőseim, akik közül többen is elbizonytalanodtak, hogy akkor most vásároljanak-e egyáltalán iPhone 5-öt. Mert hát "drága" és "hosszabb". Viszont az iPhone 4S számukra még nem kifutó modell. 

Számomra a fenti sztorik azt mutatják, hogy az iPhone rögös úton halad. De valószínűleg termékfejlesztés szempontjából az igazán nehéz jövő az iPad előtt áll. Ha ideveszem még a Google és a Microsoft táblagépes törekvéseit, valamint az Amazon egyre virulensebb piaci ténykedését, nem csoda, hogy az Apple sem bírta tovább, és piacra dobja a kisebb, talán olcsóbb, színesebb, a laptoppal rendelkezők életébe jobban illő kis formátumú gépet. 

Épp két évvel ezelőtt írtam a Galaxy Tab megjelenéséről:

A Samsung táblagépének első benyomásra és egészen más küldetése van, mint az Apple iPadjének. Mondok pár előnyt, ami elsőre is szembeötlő: a 7 inches kijelző nem olyan nagy, így kézben tartva is lehet rajta kényelmesen gépelni. A másik, hogy tényleg befér a farzsebembe. A méretei tehát sokkal jobban illeszkednek a mindennapi tevés-vevéshez. Tapasztalataim szerint játszani is kényelmesebb rajta, mint az iPaden. Megintcsak azért, mert kényelmesen lehet kézben tartani. Az iPad inkább öleb: le kell tenni, meg kell támasztani ahhoz, hogy jól lehessen használni.

Gyorsan hozzáteszem, hogy az elmúlt két évben nem találkoztam olyan androidos táblagéppel, ami beindította volna a fantáziámat. Az Android táblagépen katasztrofális volt az első évben. Miként maguk a táblagépek hardveres felépítése is. Még rosszabb, hogy a Macbook Air 11" mellett igazán az iPad sem találta meg a helyét az életemben.

Úgyhogy számomra az idei év legizgalmasabb Apple-eseménye következik néhány óra múlva. Kiderül ugyanis, hogy képes-e a kaliforniai cég egy kis méretű táblagéppel beférkőzni a 4.65"-os 720x1280 felbontású Galaxy Nexusom és a 11.6"-es, 1366x768 felbontású Macbook Airem közé. 

Elvárásaim: 

Még egy akkora telefonon, mint a Nexus sem jó hosszabb ideig olvasgatni, netezni, játszani, filmet nézni. Az Air bár tényleg a legmobilabb laptop, amit valaha birtokoltam (és egyben a legjobb eszköz is), ha a kádban akarom olvasni egy ebookot vagy a konyhában akarok egy nosalty-s receptet főzni, a laptop túlságosan körülményes eszközzé tud válni. Viszont a nagy iPad számomra túlságosan is nagy méretű, nehéz, nem elég mobil eszköz. Nem post-PC, hanem egy kompromisszumos számítógép. 

Ha bármi is belefér még az életembe, akkor az egy Galaxy Tab méretű, jó felbontású, jó hardverrel felszerelt, kiváló akksiidővel rendelkező ultrakönnyű gép, amit beletolok a farzsebembe, vagy csak ott kallódik valahol a táskámban, és ezen a ponton már az sem fog izgatni, hogy ha a következő telefonom kisebb lesz a mostaninál. Igazából úgysem fogok a telefonomon soha filmeket nézni. És dolgozni sem. De még exceltáblákat és GA-t sem ezen szeretnék kezelni. 

Ma este kiderül, hogy értjük-e egymást végre az Apple-lel ebben a táblagép témában, vagy továbbra is a munkásosztály drága, de előfizetéssel jól puhítható számítógépét, illetve a felsőközéposztály nemtörődöm impulzusvásárlással felszippantható eszközét jelenti-e az iPad termékcsoport.

Ez az esemény azokhoz fog szólni, akik szerint az iPhone 5 nem változtat a világon (és az életünkön), és akiket az elmúlt két évben nem sikerült iPad-vásárlásra ösztönözni. Vagyis a racionálisan és konzervatívan vásárló, a hitelekben és hűségnyilatkozatokban kevéssé bízó, elsődlegesen hasznossági és ár-érték szempontokat szem előtt tartó közönséghez.

Az Apple mai (okt. 23-ai) bejelentését élőben is lehet követni 19 órától az Apple oldalán.  

(Note: a Nexus 7-ről is írok később. Főleg, ha kapok végre egyet kölcsön, és meg tudom nyomkodni.)

Címkék: apple ipad iphone 5 ipad mini ipad air olcsó ipad

Talán az egyik legjobb webdizájn és ui az utóbbi időkben: 

Címkék: ui design myspace webdesign

Ahhoz képest, hogy az iPhone 4 maga volt a hipersérülékeny telefon mintapéldája...

Amúgy tegnap este véletlenül összefutottam Kaprinay Zolival, aki már iPhone 5 tulajdonos, úgyhogy végre én is megtapogathattam a telefont. 

Mindenekelőtt: nagyon szépen és nagyon precízen van összetéve. A hátlaphoz használt valamiféle magnézium alumínium ötvözet tapintásra és látványra is nagyon jól sikerült munka. Mint ahogy az élek csiszolása is elképesztően precíz. Ami egy pici csalódás volt az az üveg előlap szintkülönbsége a kerethez képest. 

A második benyomás: szerencsére az iPhone 5 egyáltalán nem olyan pillekönnyű, mint ahogy korábban lehetett olvasni róla. Persze, az iPhone 4 tulajdonosoknak meglepő lesz ez a könnyűség, amit az 5-ös hoz, de szerencsére az Apple-nél most sem estek át a ló túloldalára, és nincs nagyon papundekli érzete a készüléknek. Szóval súlyra szerintem továbbra is megmaradt a "van benne anyag" érzet, amit annyira lehetett szeretni az iPhone 4-ben. És ez mindenképpen pozitív. 

A képernyő és a telefon fizikai mérete nekem csalódás. Galaxy Nexus után megfogva az iPhone 5-öt nekem az volt az első benyomásom, hogy ez még mindig túl kicsi. Bár az agyam tudja, hogy nagyobb a kijelző, használva ezt mégsem sikerült megtapasztalnom. Nekem ez még mindig iPhone 4 kategória. Persze aki iPhone 4 oldalról jön, annak biztos más lesz a tapasztalata. De nagykijelzős andriodos készülékek felől nézve - hiába retina -, fizikailag egyszerűen még mindig kicsi. 

Persze értem én, hogy az iPhone 5 nem csak a geekeknek, gémereknek készült, hanem például Kim Kardashiannek vagy Zimány Lindának is. És mint ilyen, nem lehet sosem túlságosan nagy. Hacsak nem szánja rá magát az Apple, és jövőre nem jön ki az iPhone Mini-vel. 

Mindent összegezve, az Apple folytatja azt az utat, amit az iPhone 4 termékdizájnjával megkezdett: egy nagyon szép, nagyon jól összetett fizikai eszközről van szó. Azoknak lehet jó választás, akik eddig is iPhone-t használtak, illetve alsó vagy közepes szintű androidos készülékkel rendelkeznek, és most jutottak el oda, hogy szeretnének egy drága és jelentősen többet tudó telefont. 

High-end androidos készülékről iPhone 5-re csak esztétikai okokból váltson az ember. (Vagy ha valami perverz oknál fogva jobbnak tartja bárki az Android 4.1-nél az iOS 6-ot, lol.) Amit korábban írtam: sajnos a Samsung mindig is dél-koreai cég marad, ahol dizájn szempontból máshol vannak a hangsúlyok, mint egy Nokia vagy Apple termék esetében. Ha a nyugati civilizációt kellene telefonnal jellemezni, biztosan egy iPhone 4-re vagy 5-re, esetleg egy Nokia Lumiára esne a választásunk. 

Ismerve az iOS 6 minden hurcolt és újkeletű baját, ismerve az iPhone 4S képességeit, és megismerve az iPhone 5-öt, bennem még mindig nem sikerült egyértelműen felkelteni a vágyat a váltásra. Nekem ez egyelőre inkább egy iPhone 4S II, újragondolt házban. 

Nincs ez lejátszva, na. 

Címkék: iphone törés iphone 5 iphone 5 teszt iphone 5 teszt video

Kárörvendéstől hangos a web, miután kiderült, hogy az iOS 6-ban az új óra Hans Hilfiker órája, amiért az Apple egy fillért sem fizetett a svájci dizájnért.

A nyúlás teljesen egyértelmű. És bizonyos mértékig a kárörvendés is teljesen indokolt, hiszen az Apple-nek sajátmagával szemben sokkal szigorúbbnak kellene lennie ezen a téren. 

A lényeg szerintem nem ez. Mindenekelőtt nézzük meg, hogy az Apple hogyan digitalizálta Hilfiker óráját: 

Döbbenetes!

Amit Hilfiker megálmodott a svájci vasútnak, az nagyon szépen adoptálódik a retina kijelzős iPaden. Igazi mestermunka. Az eredeti is, és az Apple-féle verzió is.

Szóval én azt gondolom, hogy az Apple-nek sokkal többet kellene merítenie a svájci dizájniskolából. Miként azt Jonathan Ive folyamatosan meg is teszi. Pozitív fejlemény, hogy végre az Apple szoftverfejlesztési ügyosztályára is begyűrűzött a svájci stílus. 

Én az Apple helyében a Hilfiker-lopás kapcsán nem pironkodnék túl sokáig, hanem 1. kifizetném szépen a csekket a Hilfiker-örökösöknek, 2. elkezdeném szisztematikusan felvásárolni a jogokat a svájci dizájniskola krémjétől a szebbnél szebb megoldásokra, és nagyon rigorózusan és precízen belevinném ezt a letisztultságot, ezt a funkcionalitásra fókuszálást és modernizmust az iOS-be.

És akkor talán végre valahára az Apple-termékek dizájnja, és az oprendszer felületei összhangba kerülnek egymással, és megvalósul az IT-ben is egy olyan magas szintű esztétika, amire korábban nem láttunk példát.

Le a tajvani és kínai élményvilággal! Vissza a modern nyugati szoftverdizájnhoz!

Címkék: apple design svájci óra svájci iskola ios 6 hans hilfiker

Amire én a leginkább kíváncsi voltam a tegnapi Apple bejelentésen, hogy Tim "Resolutionary" Cook képes lesz-e végre újragondolni vagy újragondoltatni valamit az Apple termékei kapcsán. Lássuk csak, mi van eddig a kalapban: egy tunningolt iPad, egy tunningolt OS X Lion ("Mountain" kódnév alatt), és egy közepesen érdektelen iOS 6. És egy resolutionary "millió forintos" Macbook Pro, tunningolt Macbook Air. Tunning, tunning, tunning. 

Persze tunningolni jó dolog. Látszik ez az iPhone 5-nél is. Jó, hogy lehet olyanokat mondani egy prezentációban, hogy "gyorsabb", meg "könnyebb", meg hogy "hosszabb kijelző", "plusz egy ikonsor". Viszont én nem tudok eltekinteni attól, hogy Steve Jobs úgy építette fel az Apple-t, hogy az ne csak a jómunkásemberek hegesztgetéseiről szóljon, hanem időről időre újra tudjon gondolni egy problémakört, funkcionalitást. Merjen utat mutatni. Ne csak gyorsabban, még hatékonyabban haladni a kijelölt úton. 

Tim Cook egy éve letelt. Ideje tehát mérleget vonni. Az iPhone 5 kapcsán az igazi innovációt és motort megintcsak a termékdizájn és a hardvercsapat képviseli. Viszont az iPhone 4 és 4S hardverben és termékdizájnban is volt már olyan jó, hogy itt nehéz igazán látványosat lépni előre. Azt azért mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy Steve Jobs eltávozásánál már csak Jonathan Ive távozása lenne nagyobb érvágás a cégnek. 

Nem hinném, hogy van ma olyan hardvergyártó cég, ahol olyan rigorózus és következetes termékdizájnolás folyna, mint Jony Ive irodájában. Mindennek eredményeként ismétcsak (sorban harmadszor) sikerült úgy újragondolni az iPhone fizikai megjelenését, amiről tényleg csak annyit tud mondani az ember: "óriási". 

Kár, hogy az új iPodokkal sikerült túlszárnyalni minden taiwani termékdizájner képzeletét, és valami olyasmit alkotni, ami nem csak a Hello Kitty világot hozza be az Apple-be, de egyben mindennek az ellentéte is, amit a cég a laptopjaival vagy telefonjával képvisel. Jonathan Ive az iPhone-nal és annak új fülhallgatójával volt elfoglalva. Ez biztos.

Rátérnék egy kicsit arra, hogy Galaxy Nexus tulajdonosként mi a vonzó az új iPhone-ban, és mi az, ami miatt mégsem tűnik természetes választásnak. 

A termékdizájnnal kapcsolatban egyetlen problémát gondolok így látatlanban. Ez pedig az iPhone 5 súlya. 

Mint a Verge videójában is látható, az iPhone 4-hez képest most a pillekönnyű, műanyag telefon élményt hozza az Apple. Amit jól ellenpontozhat a szépen elkészített ház, de ettől még nem lesz meg feltétlenül az az élményünk, hogy "az iPhone-ban van anyag". 

Ami továbbra is vonzó, és egyre vonzóbb számomra az iPhone-ban, az a fotóképessége. Már a 4-es esetében is egyértelműen előremutató volt az androidos készülékekhez képest ezen a téren. És ha igaz, most még erre is sikerült ráígérni. Én a Galaxy Nexusommal tudok ugyan készíteni 1080p-s videókat, és le is tudom játszani azokat. Tudom használni elég jó felbontásban a natív kamera alkalmazást, de ez az élmény nem hasonlítható ahhoz, amit iphone-os ismerőseim mutatnak a saját készülékükkel. 

Nagy mínusznak, és egyre nagyobb problémának látom az iPhone esetében az iOS-t és a natív appok minőségét. Az Apple-féle Maps erőszakolása már annak a torz gondolkodásnak az eredménye, ami ezt az egész szoftveroldali Apple-élményt nagyon kompromisszumossá és gyengévé teszi. FaceTime: nem kell! Apple Maps: nem kell! iCal: nem kell! Mail app: nem kell! Reminder app: nem kell! Soroljam még? Scott Forstall mondjon le!

Az egyebeket tekintve meg? 

Cseréljem le az 1280x720 felbontást 1136x640-re? A 4,65"-os kijelzőt 4"-osa? Az 1,2-es dual core processzort Apple A6 csipre? orly?

Nem akarom ezt a végtelenségig ragozni. Számomra az Apple folyamatosan csalódást nyújt, amikor szoftver UI-ról, oprendszer UI-ról van szó. Mindeközben nagy rajongója vagyok sok fizikai termékük dizájnjának, hardveres erőfeszítéseiknek és eredményeiknek. 

Megint azt érzem, amit az iPhone 4S megjelenésekor: az Apple szoftveres termékfejlesztés terén követő üzemmódban van az Androidhoz képest. Ez az a követő üzemmód, amit számomra Tim Cook neve fémjelez.

Az Apple-ből kiveszett az a lendület, ami anno létrehozta az iMacet, a PowerBookot, a MacBookot, az Airt, az iPodot, az iPhone-t, az iPadet, stb. 12 százalékkal jobb dolgokat gyártanak az elmúlt egy évben. Ezt üzeni nekem Tim Cook. Csakhogy pont ezt üzeni a Samsung is. Meg mindenki más is. 

Nekik van Jonathan Ive-juk és egy Bob Mansfieldjük. Jószerencse.

Címkék: apple iphone iphone 5

Moszikám, a legnagyobb nagyrabecsüléssel és fájdalommal vagyunk most mi itt. Amúgy meg ezt a posztot a fene se gondolta volna, hogy valaha meg kell írni. Kivagyunk nagyon, ez az igazság. És nagyon szeretünk téged. 

Ja, és akartam amúgy írni, hogy nagyon fasza lett a seoblog új dizájnja. Főleg a kategóriamegjelenítés, meg hogy a gombokat is css-ből, és a háttérrácsozás... De amilyen béna vagyok, ezzel is elkéstem. Mert mindig azt hiszem, én szerencsétlen, hogy késni mindig ér. Lesz rá idő... Mindenre.

Kereken egy hete beszéltünk utoljára. Azóta meg mi van? Lett kegyetlenül és hirtelenül egy nagy-nagy űr, amivel kezdenünk kellene valamit... Legyen úgy, hogy te velünk vagy, mi meg veled. Mindig.

Címkék: seo türk istván

Bár őszintén szólva a grid téma kapcsán arra számítottam, hogy a hazai webdizájnerek, sitebuilderek közül 3-nál többen elmondják szakmai véleményüket, és ezzel egy elég fontos alapkérdésben láthatunk tisztábban, végül ez mégsem következett be. Igaz ugyan, hogy páran rámcseteltek, és privátban értekeztünk a témáról. De szerintem a problémakör azért több ingert kellett volna, hogy kiváltson. Mindegy. Aki esetleg utólag szeretne kommentelni, a postnál megteheti. 

Mindezek után bedobnék még egy témát, ami szerintem elég fontos ahhoz, hogy szó legyen róla. Sőt, akár kommentelésre is ösztönözzön.  

A téma egy kicsit a projektmenedzsment. Pontosabban annak a szoftveres, számítógépes részén túli világa. Én nemrégiben vezettem be a munkahelyemen a Kanban-táblához hasonló falra írós ticketelési rendet. Ha a Kanbant (lean módszereket) úgy magában nem is tartom minden tekintetben a világ leghatékonyabb projektszervezési módszertanának, de azt az elvet, hogy fizikailag is kerüljünk kapcsolatba feladatokkal (vagy azok reprezentációival) egy olyan szakmában, ami alapvetően elvont, mindenképpen jónak gondolom. 

Nagyon egyszerű whiteboard reprezentciót választottam a projekthez. Egyrészt a whiteboard úgy van feltéve a falra, hogy a projekt résztvevői mind rálássanak. Másrészről a négy fázisos verziót használom: egy ticket vagy várakozik, vagy folyamatban van, vagy elkészült, vagy pedig át van adva.

Amíg egy ticket nincs átadva, addig visszakerülhet bármelyik korábbi állapotba. Vagyis elkészült ticket is visszamehet a "folyamatban" oszlopba, és egy folyamatban lévő ticket is visszamehet "várakozik" státuszba. Ha azonban egy ticketet átadtunk, akkor az le van pecsételve. Haladni kell a többivel.

A postitekre a feladat rövid megnevezése mellett az adott tickethez rendelt komplexitás-szám van még ráírva. És az etapok különböző színű postitekre vannak írva. Így az is jól látszik, hogy mi az, ami régóta bent ragadt feladat, és mi az, ami újabb, és gyorsabban mozog a táblán. 

Néhány hete ezzel kapcsolatban kértem is a véleményeteket Twitteren. Egyetlen komoly és részletes válasz érkezett, mégpedig Szűcs Attilától (Arkon): 

Azt láttuk, hogy egy 60-70 fős cégnél már elég nagy energiát kell abba fektetni, hogy tudjuk, ki milyen projekten dolgozik, milyen összefüggések vannak a projektek között, és hogyan tud 60-70 ember egymást segítve gördülékenyen együtt dolgozni. Arra jutottunk, hogy kell egy átlátható, egyszerű roadmap. Mi ez a "csomagolópapír roadmap", miért kezdtük el használni? Hiszünk a lean megoldásokban, úgyhogy a futárunk vett az Ápiszban csomagolópapírt és Post-it-et (fontos, hogy valódi Post-it legyen, különben lefújja a szél a terveket!). Amit most láttok, az egy "publikus béta" roadmap, kb. 3 hónapja használjuk, szóval még van hova fejlődnie. A terveink szerint idővel eljutunk oda, hogy 4 negyedévre szól majd folyamatosan, egyelőre kb. év végéig látunk előre. Epic szintű (azaz 2-6 hét) között lefejleszthető feladatcsokrok vannak egy-egy cetlin. Minden kéthetes fejlesztési ciklus kezdetén és végén összegyűlik a csapat, és kipipálja az elvégzett feladatokat.

Ők amúgy 4 hónapja használják a postit falat, és pozitívumként azt emelik ki, amit én is meg tudok erősíteni: a tábla nemcsak azért jó, mert látható a munkanap bármelyik pillanatában, hogy hogyan állunk a feladatokkal, hanem egyszersmind mindenki (avagy: nem csak projekttagok) számára látható a fal. Így transzparens a munka. És ennek nagyon fontos hatása van a nyugodt munkavégzésre. 

(Kanban tábla az Arkon Zrt.-nél)

Azt is kiemelik az arkonosok, hogy sokkal kézzelfoghatóbbá válik, hogy hogyan haladnak egy adott sprinttel. Ezt is meg tudom erősíteni. Mindenki pontosan látja, hogy egy adott időpillanatban mennyire áll jól a sprint. 

Felsoroltak néhány problémát is: 

Címkék: projektmenedzsment kanban whiteboard kanban tábla post-it fal agilis módszertanok

Nagyon érdekes kísérlet a céges Facebook- és Tumblr-oldalak világában a közösségiségtől távol álló site-okban gondolkodni. Amellett, hogy a Koken cms-e (a demo alapján) tényleg szép és barátságos, és biztos vagyok benne, hogy a layoutok is nagyon finomak lesznek, ha a Koken-oldalak nem fognak tudni könnyen integrálódni a lájkgombokkal, pin-it matricákkal és instagram ikonokkal telehányt webünkbe, akkor tényleg csak a magányos farkasok dizájnerek, fotósok és egyéb szépérzékenyek virtuális elefántcsonttornya lesz. Ami nem feltétlenül rossz dolog.

A publikus béta jön hamarosan. Itt kell figyelni.

Címkék: fotó design cms weboldal készítés koken koken.me site építés

Igazából minél többet foglalkoztam ezzel a témával az elmúlt években, annál kevésbé vagyok biztos abban, hogy adott projektekhez milyen gridelést érdemes választani. Ugyanakkor komoly ember rendszerben gondolkodik. Rendszerben építkezik. És rendszerben módosít az építményén. A grid mindennek az alapja. A site logikai sémája.

Az utóbbi években a reszponzívdizájn-igények miatt... vagyhát nevezzük nevén a gyereket: az egyre többféle fizikai méretű és felbontású készülék elterjedése miatt egyre fontosabbá vált, hogy mielőtt nekikezdenénk egy-egy site megrajzolásához és felépítéséhez, megválasszuk a megfelelő, minden igényünket kielégítő rácsot.

Az alapiskola szerint ameddig az 1024x768-as felbontású kijelzők aránya nem esik be 10 százalék alá, addig a legokosabb dolog az amúgy nagyon egyszerű 20x20x20 pixeles gondolkodást feltételező 960-as gridelés. 

Itt egy kicsit keresztbebasz, hogy például az IAB nagyszerű "szetnderdjei" között olyan hirdetésméreteket találunk, mint például a 300x250 vagy a 970x415. 

Mindamellett szerintem az egyik legkényelmesebb, az agyat leginkább logikus gondolkodásra szoktató grid a 960-as. 

A finomabb lelkűek szerint csak az aranymetszést kifejezetten támogató 970-es gridelés lehet üdvözítő. Itt 12 oszlop esetén 70 pixeles oszlopszélességgel, és 10 pixeles távolságokkal kell operálnunk:

Vannak újabb iskolák is. Míg a 960-as gridelésnél az 5 pixel az alapegység (hiszen a 20-as sávokat maximum 5 pixelig tudjuk visszabontani a gridben), addig a 978.gs esetében ez a baseline 6 pixel. A 978-as gridelés azzal kecsegtet, hogy a smartmobil és retina világban is el fogunk tudni boldogulni vele. 

Viszont itt egy 12 oszlopos gridnél 54 pixeles hasábokkal és 30-as távolságokkal kell dolgozni, ami - hát hogy is mondjam - nem annyira kellemes a szemnek és az agynak. Ugyanakkor - lévén az oszloptávolság itt 30px, a 960-as 20 és a goldengrides 10 helyett - szellősebben tudunk dizájnolni. 

Aztán van egy negyedik, újabb iskola is. Az 1140-re gridelés. Ebben az esetben alapnak az 1280-as felbontást vesszük, majd innen százalékolunk vissza a kisebb felbontások felé. Például az 1024-hez. Itt az tud problémát okozni, hogy 1024 alatt szörnyszülött méretekkel kell dolgoznunk. Sőt, mégcsak pixelpontos sem lesz az arányítás ezen a felbontáson. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy ebbe az irányba tartunk. A baseline lassan áttevődik az 1280 px-es szélesség felé. Lejjebb és feljebb pedig százalékolunk. Pixel meets em...

A kérdésem tehát egyszerű: ki mire esküszik, milyen prókat és kontrákat tapasztaltatok eddig a fenti 4, vagy akár más gridelések kapcsán? És mivel dolgoztok most a legszívesebben?

Címkék: layout 960 webdesign gridelés 960.gs 978.gs reszponzív responsive design

A mosógép története egészen a 16. századig megy vissza. Bár biztosan korábban is voltak próbálkozások a mosás gépesítésére, de az egyik első európai írásos emlékünk egy 17. század eleji könyvből származik, melyben Jacopo Strada találmányait mutatják be. Strada alapvetően a malmokra volt rágyógyulva. Elképesztő időket ölhetett abba, hogy a szökőkutaktól kezdve a vízpumpákon és vízimalmokon keresztül mindenféle területen hasznosítsa a kor tudását. Ebben az ötletelésben juthatott el a forró vízzel átmosott, majd a malomkerék erejével módszeresen préselt ruhatisztítás ötletéig.  

A mosógépek igazi kora azonban nem Stradának, hanem a 18. században, egy bizonyos Jacob Christian Schäffer ténykedésének nyomán érkezett el. Emberünk alapvetően a papírkészítés iránt érdeklődött az ezerhétszázas évek közepén. A papírkészítés folyamata akkoriban rongydarabok ledarálásából, pépesítéséből, szárításából állt. Itt kapcsolódunk a mosógéphez...

Schäffer egy, a Berlinischen Magazinban megjelent cikkre lett figyelmes, mely egy dán gépről szólt, amit egy bizonyos Stender nevű angol úriember mosásra alkalmas gépéről mintáztak.

A Stender-féle mosógépből mindjárt vásárolt is magának egyet Schäffer, és kicsit továbbfejlesztve önálló termékként értékesítette tovább saját verzióját. Ő egyből a célcsoportnak, vagyis a nőknek reklámozta "találmányát", mondván, megszabadulhatnak végre a kézimunka egy részétől. 

Hasonló szerkezeteket tucatnyian "találtak fel" a korabeli Európában és Amerikában. Az úgynevezett Yorkshire Maiden például még Schäffer ténykedése előtt ismert volt: az angol Gentlemen's Magazine-ban jelent meg a 18. század közepén a forradalmi mosógépről egy írás.

(Amúgy ugyanebben a lapszámban ismertették az úgynevezett magyar kereket is, mint az angolok számára megfontolandó találmányt, melyet egy angol úriember látott magyarországi utazása során. Lényege, hogy az ökörnek egy ferde korongon kell folyamatosan hegymenetben sétálnia. Ebből következően pedig magától soha nem fog megállni, s így a malom is folyamatosabban tud termelni.)

Hogyan lehetséges, hogy valójában senki sen találta fel a mosógépet? Hogy nem köthető egyetlen emberhez sem a mosógép, mint ötlet, vagy mint megoldás? 

A választ Christine MacLeod Inventing the Industrial Revolution: The English Patent System, 1660-1800 című könyvében leljük meg. A 18. századi szabadalmi igények rendszerint a feltaláló hírnevének öregbítését, valamint a royalty-díjak beszedését szolgálták. Nem sok pereskedés volt szabadalmi ügyekben. Főként nem nemzetközi szinten. Ezért történhetett meg, hogy egyszerre többen is magukénak érezték a mosógép találmányt. 

Maga a MacLeod-könyv amúgy kifejezetten ki is emeli a mosógépet. A szerző szerint a mosógép helyzete azért volt kivételes, mert a korabeli kereskedelmi ágazatok egyikéhez sem tartozott maga a találmány, így igazból szabad volt a rablás: 1780 és 1793 között összesen 13 szabadalmi bejegyzés volt erre a találmányra. 

Mi is az, hogy találmány, és innováció? Utóbbi a latin innovatus szóból ered, és nagyjából megújítást, megváltoztatást jelent. Azt, hogy mire vonatkozik ez a "novus", vagyis ez az "új", persze már értelmezés kérdése. Az biztos, hogy az iparosodás, szűkebben véve pedig: a huszadik század beköszöntéig sokkal nagyobb tere volt az egymással versengő megoldásoknak. Inkább feltalálók és találmányok, mint innováció volt. Utóbbiba beleértjük az ötlet, a találmány elkészítésének, legyártásának folyamatát is. 

Ha valaki megvásárolta volna a Stender-féle mosógép alapján a mosógép szabadalmát, valószínűleg joggal támadta volna a külsőre nagyon hasonló, ám működésében megújulást hozó amerikai dob-alapú mosógépet, majd a későbbi első elektromos változatot is. 

Azt állítom, hogy az Apple találmánya nem az iPhone és nem is az iPad, és nem is az ezen eszközök kapcsán levédett mütyürnyi megoldások, hanem maga a szellemiség, amit 2007-től kezdődően ők képviselnek az okostelefonok területén. Valamint az az irdatlan munka, amivel ezt a szellemiséget milliméterről milliméterre, pixelről pixelre végre is hajtják. Ezért van az, hogy Jonathan Ive, az Apple termékdizájnere a reklámvideókban simogatja a maga által tervezett eszközöket, a Samsung vezető dizájnere pedig nem teheti ugyanezt.

Innovációt másolni nem lehet. Csak tárgyakat. Rövidtávon gondolkodik, aki mást hisz. 

Címkék: apple samsung szabadalom patent mosógép szabványok

Nagyszerű eszközöket adnak a különféle közösségi szájtok a marketingeseknek arra, hogy minél kreatívabban tudják pimpelni az adatokat. Vegyünk egy egyszerű példát. A cikk leadje azt állítja, hogy "Az idén első alkalommal élőben közvetített a YouTube a Szigetről, a neten több mint négymillióan néztek bele a fesztivál koncertjeibe." Wow, négymillió embert vonzottak a szigetes videók? 

A cikktörzsben már azt olvashatjuk, hogy "Koncertjei az élő közvetítésnek köszönhetően idén 5 nap alatt több mint 4 millió megtekintést értek el világszerte a YouTube-on". Aha. Szóval végül csak kiderül, hogy nem 4 millió emberről, hanem 4 millió megtekintésről ("view"-ról ) van szó, ami - figyelembe véve, hogy zenei videókról beszélünk - simán összejöhetett ennél jóval kevesebb látogatószámmal is. 

Amúgy a cikk úgy folytatódik, hogy "most köszönthették a Sziget történetének 6 milliomodik helyszíni látogatóját is". Ami kicsit ugyanaz a ferdítés, hiszen valószínűleg a költő itt arra gondolt, hogy hatmilliószor váltottak eddig jegyet a fesztiválra. Van olyan ember, aki az elmúlt húsz évben közel százszor. Akkor ő nyilván száz látogatót képvisel ebben az egyenletben.

A YouTube mérőszámai kapcsán persze még akkor sem vagyunk elég pontosak, ha azt állítjuk, hogy négymilliószor nézték meg a netezők az idei szigetes videókat, hiszen a kattintgatások hevében el-elinduló player nem igazán tekinthető "koncertnézésnek". 

Számomra az is kérdéses, hogy az élő közvetítések közötti váltogatásokat a YouTube vajon külön-külön nézésekként regisztrálja-e. Mert ha igen, akkor én magam valószínűleg százas nagyságrendet képviselek abban a bizonyos "4 millió látogató"-ban. Amúgy a YouTube a "view" mellett "unique viewers" merőszámmal is rendelkezik. De nyilván ezt a sajtóközlemény írója is pontosan tudja.

A web azért nagyon jó, mert egy csomó mindent meg tudunk mérni, mondjuk a tévéhez vagy print lapokhoz képest. Viszont - mint a fenti példa is mutatja - a web arra is nagyon jó, hogy mindenki saját definíciói alapján közöljön mindenféle számokat. 

Címkék: marketing online marketing analitika sziget 2012 youtube nézés youtube views youtube statisztika

Nem tudom, hogy kinek mennyire tűnt föl, de mintha kifogytak volna a világ geekjei az érdekes ötletekből. Egyszerűen hónapok óta nem találkoztam össze olyan startup ötlettel, ami legalább nyomaiban tartalmazott volna önálló gondolkodást. Ötleteknél az egyediség, a merészség, a pimaszság mind fontos fokmérők. 

Az Art.sy úgy jön a képbe, hogy egy olyan konzervatív és befelé néző világban, mint amilyen a művészembereké, tech startup projektben gondolkodni már önmagában is nagyon vagány dolog. Ha még ideveszem, hogy egy igencsak ambíciózus feladatra is válllakoznak, akkor tényleg megéri megemlékezni róluk. 

A lényeg, hogy az adatbázisukban fellelhető műalkotásokat különféle karakterisztikák alapján próbálják csoportokba szedni. Ezeket a karakterisztikákat ők géneknek hívják, és hírlevelekben küldözgetik is a különféle művészeti "gének" legjellemzőbb műalkotásait. A mai hírlevelükben például a Cyberculture gén a téma. 

Sajnos a képeket nem tudom nektek behivatkozni (bár fent megtettem a Don't Be Evil screenshottal), de ha jelentkeztek bétajúzernek, akkor látni fogjátok, hogy egy igazi virtuális tárlatvezetés az Art.sy, amiben szerencsére nem csak szerző vagy stílus szerint tudunk kutakodni, hanem például szín, technika, anyag, az alkotó származási helye és az említett gének szerint is. Egész könnyű elveszni az adatbázisban. 

Art.sy’s mission is to make all the world’s art accessible to anyone with an internet connection. It is a free platform where you can discover, learn about, or collect art. Art.sy features works from leading galleries, museums, private collections, and artist estates. (...) By using the latest advances in technology and design to make art more accessible, Art.sy aims to foster a new generation of art lovers, museum goers, collectors, and patrons.

És hogy mi az üzleti modell egy ilyen művészeti izébizében? Hát persze, hogy az, hogy meg is lehet vásárolni a műalkotásokat vagy azok másolatait. A célközönség kb az a réteg, aki nem riad vissza attól, hogy néha ellátogasson egy-egy Múzeumok Éjszakájára, esetleg van olyan magabiztos, hogy rá tudta már venni magát arra, hogy egy kiállításmegnyitóra besettenkedjen. 

Az Art.sy, ha szép nagyra nő, az egész nemzetközi művészeti élet YouTube-ja lehet. És én például simán nyomom az ilyen ambíciókra a pluszegyeket. 

Címkék: művészet art.sy online tárlat

Amikor először megszellőztette a BERG tavaly év végén, hogy egy olyan mininyomtatót fog piacra dobni, mely kinyomtatja nekem az érdeklődésemnek megfelelő cikkeket, híreket, eseményeket egy miniújságba, nagyon klassznak tűnt az egész koncepció. Elsősorban a kivitelezés finomsága miatt. Azt azért nem állíthatjuk, hogy a BERG újra feltalálta a Little Printerrel az újságot, de épp a miniatürizáltsága miatt a formátum nekem legalábbis nagyon szimpatikus volt. 

Mától lehet előrendelni a cuccot. Sajnálatos módon azonban a 200 brit font, vagyis kb 70 ezer forint messze felette van annak az értékhatárnak, amit az ember még kifizetne egy jópofa ötletért. Aki esetleg mégis rászánja magát a vásárlásra, ne felejtse el felvenni velem a kapcsolatot, mert azért nagyon érdekelne, hogy hogy néz ki ez a pénztárgéppapírra nyomtatott személyes újság szisztéma. 

Címkék: little printer mini nyomtató berg printer

Vicces, de már harmadik éve toljuk ezt a projektet, de mintha idén jött volna össze a legnehezebben a Szigit. Nyilván kívülről nem teljesen nyilvánvaló, de majdnemhogy úgy áll a dolog, hogy évről évre nulláról írjuk újra az egész projektet. Idén egy kicsit a viewport problémák nehezítették az életünket. És majdnem eljutottunk az iOS verzió Strore-ba küldéséig is, de ahhoz már tényleg többet kellett volna beletolni, mint egy hét kemény éjjelbe nyúló munka. 

Az eddig bevált és általunk is megszeretett fícsöröket benne hagytuk az appban:

- a júzer össze tudja szedni, hogy milyen előadókra kíváncsi a Szigeten

- ezekről az eseményekről időben értesítést is küldünk neki

- látja facebookos ismerősei szigetes checkinjeit, és ő maga is be tud csekkolni a Szigiten keresztül a színpadokhoz, helyekhez

- lehet követni a napi programot, és ajánlgatunk is személyre szabottan pár érdekesebb előadót

- az előadók oldalán bele lehet hallgatni legismertebb számaikba, és lehet róluk olvasni pár mondat összefoglalót

- lehet kötni az instagramos accountot is, és akkor értesítést küldünk, ha az ismerősök instagramoznak a Szigeten

- a #sziget2012 hashtages Instagram képeket is lehet nézegetni

- vannak még badge-ek: különféle aktivitásokért és becsekkolásokért lehet gyűjteni a virtuális kitűzőket

- van Android app, lehet tölteni ingyen és bérmentve

- iPhone-osok és egyéb telefonnal rendelkezők pedig a szig.it oldalon tudják használni a cuccot

Mint az elején is említettem, idén ha lehet, még többet szívtunk az ezerfelé szakadó mobilplatformokkal. Minél több készülék, minél több egzotikus paraméterrel rendelkező telefon és táblagép létezik a világon, annál jobban kell tudni tervezni és előre végiggondolni a mobilos projektünket. Amellett, hogy ez egy valódi hobbiprojekt számunkra, rengeteg tanulás és tanulság is a témában. 

A lényeg: ha mentek a Szigetre, tegyetek egy próbát vele. Jó bulizást!

Címkék: web app szig.it szigit sziget 2012 szigit 2012 sziget mobil app sziget app