Akik Androidon tumblreznek, pontosan tudják, hogy mennyi problémával küszködött ez az app az elmúlt időszakban: lassú, körülményes szükségmegoldás volt azokra a pillanatokra, amikor nem tudtunk gép előtt ülni.
A mostani frissítéssel nem csak a felületeket gondolták és rajzolták újra, hanem maga az alkalmazás is érezhetően gyorsabb lett. Főleg a listaoldalak, a dashboard lett reszponzívabb. Értelmesen lehet végre képlistákat nézni és animgifeket böngészgetni. Plusz lehet végre több Tumblr-blogot egyszerre is kezelni a mobilfelületen. És ez elengedhetetlen is volt ahhoz, hogy mobilon is legalább olyan jól használható legyen a Tumblr, mint desktopon.
A főmenü kiegészült egy Tumblr Radar menüponttal, mely az új tartalmak felfedezésére hivatott. Kifejezetten instagramos életérzés. A lényeg, hogy a Foursquare, a Twitter és az Instagram androidos appja után megszületett a negyedik használható közösségi alkalmazás is Androidra.
A következő fontos mérföldkő az lehetne, ha a Tumblren is könnyű lenne követni a lokális, adott nyelven vagy helyen (városban, országban) keletkező tartalmakat. Első lépésként belekerült az appba a gmailes kontaktlistát figyelembe vevő ismerőskeresés. Egynek jó.
Ami az iWiW-nek volt a Facebook, az lesz vajon a Blog.hu-nak a Tumblr?
Amíg a Blog.hu fejlesztésében nem a közösségiség, a mobilplatformok felé nyitás, hanem a sima tárhelyszolgáltatás és a ct-kampányok kipörgethetősége a fő fókusz, addig van erre némi esély.
A Flurry-n jelent meg egy tanulmány a mobilalkalmazás-használatról. A legérdekesebb grafikon azt mutatja, hogy az app megvásárlását követő hónapokban a felhasználók hány százaléka használja aktívan az alkalmazást.
A kismintás, és ilyen módon nem reprezentatív mérés eredménye szerint 1 hónap elteltével az appot letöltő felhasználóknak már csak 38 százaléka tér vissza az alkalmazásba. Egy év elteltével pedig 100 appletöltő felhasználóból mindösszesen 4 marad aktív.
A cikk részletesen elemzi, hogy igazából nem is az a legnagyobb probléma, hogy nem találunk rá újra és újra a telefonunkon az appra, hanem az, hogy az alkalmazás nem képes rendszeres aktivitásra bírni a felhasználókat.
Persze az alkalmazásoknak azért van esélyük arra, hogy rendszeres aktivitásra bírják felhasználóikat. A legkézenfekvőbb megoldás az értesítések okos használata. Más kérdés, hogy ha egy átlag felhasználónak több, mint 50 app van a telefonján, akkor előbb vagy utóbb elege lesz abból, hogy az ötvenből 10-20-30 folyamatosan értesítéseket küld neki.
A telefonomon található alkalmazások: 70 db
Öt éve vannak velünk az okostelefonok, és lassan elérünk arra a pontra, amikor már sokkal inkább okosan szeretnénk szelektálni az aktívan futó alkalmazások között. Nem szeretnénk, hogy az összes telefonunkra telepített alkalmazás folyamatosan aktív legyen, értesítéseket küldjön, használja a hálózatot, csökkentse az akksiidőt, stb.
Mobilon az egyik slágertermék a produktivitást támogató alkalmazások. Nos, lassan eljön az ideje annak, hogy a telefon saját maga is tudjon különbséget tenni gyakran használt, fontos, esetileg használt, nem fontos, nem használt alkalmazások között, és eszerint könnyítse meg a mindennapjainkat.
Még jobb lenne a helyzet, ha az ad hoc használt alkalmazásokat a telefon böngészőjéből érnénk el, és tényleg csak olyan appokat telepítenénk a telefonunkra, melyekre folyamatosan szükségünk van, fontos az értesítés, és fontos, hogy az adott app valóban aktívan használja a telefon erőforrásait.
Ha ma az én telefonomon 70+ app működik, akkor jövőre ez a szám biztosan 100 fölött lesz. Ugyanis alkalmazásokat telepítgetni könnyebb, mint eldönteni, hogy melyik appra nincs többé szükségünk, és megnyomni az uninstall gombot. Ennek nyomán pedig a használaton kívüli alkalmazások gyűlnek egyre nagyobb arányban a telefonunkon. És bár hardveresen egyre fejlettebbek a mobilok, semmiképpen sem lenne szerencsés, ha csak azért vásárolnánk nagyobb memóriájú, jobb processzorral rendelkező készülékeket, hogy minél több szemetet tudjunk tárolni rajta.
Mark Zuckerberg jelentette be néhány perccel ezelőtt (az Instagram oldaláról pedig a CEO Kevin Systrom), hogy a Facebook tokkal-vonóval megveszi az Instagramot.
Két szempontból is érdekes lépés. Először is, az Instagram mindössze egy hete jött ki Androidra. Sietés lehetett, miközben már érkeztek a szerződéstervezetek az irodába.
A másik pedig: a Facebook az elmúlt években rosszabbnál rosszabb képnézegető felületeket fejlesztett, miközben a közösségépítő szájtnak épp a fotómegosztás az egyik fő funkciója.
Zuckerberg amúgy azt ígéri, hogy nem fogják szimplán bedarálni a fotómegosztó szolgáltatást: "elkötelezettek vagyunk abban, hogy az Instagramot függetlenül fejlesszük és gyarapítsuk tovább." Azt is írja, hogy bár az Instagramot milliók használják világszerte, az a céljuk, hogy a Facebook segítségével még több emberhez elvigyék a cuccot.
Amellett is letette a nagyesküt, hogy holnaptól is lehet majd Tumblrre, Foursquare-re vagy Twitterre postolni Instagramból. Úgyhogy nem fogják ilyen szempontból sem facebookosítani.
Ha bele nem is nyúlnak most, az Instagram továbbfejlesztési iránya akkor is Zuckerberg kezében van mostantól. Ami nem biztos, hogy szerencsés lesz középtávon a szolgáltatás felhasználói szempontjából.
Szerintem a mostani felvásárlás egyben valahol beismerése is annak, hogy a Facebook az elmúlt években képtelen volt jó mobil alkalmazás(ok)at fejleszteni. Mert bár van nekik ez a mindent bele Facebook appjuk, de a "mindent bele" pont egyenlő a "semmire sem jó igazán"-nal. A csetklienst már külön appba tolták. Épp ideje, hogy most fotózás terén is valami dedikáltat, jót készítsenek. Vagy legalább: vegyenek.
És ha egyszer az Instagramnak sikerült jól megértenie, hogy hogyan kell mobil alkalmazásként közösséget építeni fotók köré, akkor jobb az ő agyukat használni, mint azt a sok szerencsétlent, aki képtelen volt 2 év alatt összehozni egy közepesen rossz Instagramot a Facebooknál.
Plusz az Instagram még most menő. Így Instagram-oldalról biztosak lehettek abban, hogy ha valamikor, akkor most lehet nagy pénzt elkérni a cuccért.
Ja, amúgy 1 milliárd dollárt (mai árfolyamon: 227 ezer millió forintot) fizetett érte Zuckerberg - készpénzben és Facebook-részvényekben.
A startup alapítója, Kevin Systrom eredetileg programozó, és a Google-nél dolgozott egyetem után, majd saját vállalkozásba kezdett. Először egy Foursquare-szerű web appot készítettek. Majd rájöttek, hogy a fotómegosztás, ami igazán érdekli az embereket. Pontosabban: hogy ők is tudjanak szép képeket készíteni egyszerűen.
A fenti videóinterjúból az is kiderlül, hogy az Instagramnál nagyon kevés, viszont nagyon magasan kvalifikált munkatársat alkalmaznak. Systrom azt mondja, hogy a munka minősége a fontos. Viszont ezekben a munkatársakban maximálisan meg is kell tudni bízni. Így történt, hogy egy tucat fejlesztő megcsinálta az egyik legnagyobb sikersztorit iOS-en.
(...) We're not just looking for people who obsess over the details - we're also looking for people who can communicate new ideas as quickly and efficiently as possible. You should be able to use plain pencil & paper to construct and communication variations on ideas to the product team. Design is an iterative process, and we're looking for people who embrace this philosophy of creation as well. (Instagram álláshirdetés dizájnereknek)
Az Instagram 2010 októberében jelent meg iOS-re, és egy évvel később már több, mint 10 millió felhasználójuk volt, akik több, mint 100 millió képet osztottak meg az alkalmazásban. Utóbbi hírek szerint csak iOS-en már megközelítették a 30 millió regisztrált felhasználót.
A mostani androidos nyitással simán duplázódhat ez a felhasználószám a következő hónapokban.
Nyilván mindenki összefutott már a Google konceptvideójával, melyben a szemüveg üvegére vetített virtuális világot demózzák:
Szép, szép. De mindannyian tudjuk, hogy a valóság sokkal inkább valami ilyesmi lesz:
A felhasználói élmény pedig valami hasonló káoszba is torkollhat:
És aztán persze majd jön a windowsos verziója is:
Üdvözlendő, hogy a Google foglalkozik az augmented reality témakörrel. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy amit az utóbbi időkben hirdetés vonalon művelnek a YouTube-bal, vagy a Google keresőjének találati listáival, nem előremutató, ha innovációról beszélünk.
A Google egyre inkább a monetizálásról, a pénzre váltásról szól, ami egyáltalán nem baj. Viszont a pénzkinyerés általában nehezen egyeztethető össze a törekvő ötletekkel. Nem véletlen, hogy a Google Plus esetében a jobbá, vonzóbbá tétel helyett újabban inkább a felhasználókra tukmálás, erőszakolás stratégiáját választották.
A jobb oldalon látható képet Keve készítette iPhone + Instagram kombóban, láthatóan tilt-shift effekttel. Hasonlóan szép és jó képeket egyelőre inkább az iphone-os felhasználóktól látunk Instagramon, androidosoktól kevesebbet. Úgyhogy most jöjjön pár tipp androidos instagramereknek.
1. Fotózáshoz használd a saját fotókészítő appodat.
Az Instagram képrögzítője meglehetősen gyenge képeket készít, így sok androidos készülék esetében jobban járunk, ha a stock kamerát vagy mondjuk a Camera Zoom FX-et használjuk képrögzítésre. Az Instagram alkalmazás alsó menüjében kattintsunk a legjobbszélső ikonra, majd a jobb felső sarokban a három ponttal jelölt Settings ikonra. A Settings oldalon a "Camera Settings" oldal alatt kattintsuk ki a pipát a "Use Instagram's Advanced Camera" opció mellől. Innentől kezdve, amikor az Instagramban fotózni akarunk, az alkalmazás a stock kamerát fogja használni.
Másik opció, ha feltelepítjük a Camera Zoom FX appot, és ezt az alkalmazást használjuk fotókészítésre Instagramból is. A Zoom FX-nek sok előnye van. Egyik kedvenc beállításom a Stable Shot, mely segít nekünk abban, hogy rossz fényviszonyok mellett is tudjunk éles képeket készíteni. A másik dolog, amit néha használok, az éppen a tilt-shift mód, ami az Instagram for Androidól sajnos alapból hiányzik.
2. Ne használj kereteket.
Az egyik legértelmetlenebb dolog a fotóalkalmazásokban a mindenféle keretezés. Instagramban ezt a fotózást követően tudjuk kikapcsolni. Azon a felületen, ahol az effekteket válogatjuk. A bal felső sarokban található keret ikonra kattintsunk. (A tippért köszönet Pozsinak.)
3. Fotószerkesztés Photoshop Express-szel.
Maga az Instagram ajálnlja az Adobe mobilappját az androidos felhasználóknak. Én nem vagyok annyira oda érte. Amit korrigálni akarok a képen, azt rendszerint a Zoom FX-ben is meg tudom tenni. Meg egyébként is: az Instagram és eleve: a mobilfotózás az instant fotózásról szól. Ha nem sikerült jól egy kép, sebaj. Majd sikerül máskor egy másik. Nem kell stresszelni ezen.
4. Diptic: fotókombinációk
A Diptic azt tudja, hogy akár 4 különböző fotónkból is készít egy kollázst. Néha ez is hasznos lehet, bár őszintén szólva számomra ez is több törődés egy fotóval, mint amennyit valójában megér a dolog.
5. Retusálás
Na ez viszont simán jól jöhet bármikor. A TouchRetouch segítségével gyorsan és könnyedén eltávolíthatjuk a fényképünkről a nem kívánt elemeket.
6. Szín retus
Használom néha a Color Touch Effects appot is. Egyszerűen arra jó, hogy egy színes képből feketefehérek készítsek, és a kép egyes részein visszahozzam a színes alapot. (Lásd a teszképemen.) Aki ízléssel és ésszel használja, annak jó támogatás ez az alkalmazás.
7. Panorámaképek
A panorámaképek és az Instagram egymás esküdt ellenségei a képarány háborúban. Tegyük hozzá, az Android 4-ben az alap panorámakészítő eszköz zseniálisan jól működik. Akinek régebbi Android oprendszere van, annak a Pano ajánlható jó szívvel. Én is használtam anno. Panorámaképeket készíteni legalább olyan élvezetes, mint lomo effektes polaroidokat.
Rob Reid fogta magát, és komolyan vette a zeneipar lobbistái és védőügyvédei által hangoztatott statisztikákat. Mérő László-i mélységek és humor. Copyright Math!
Egy hónapot kellett várni az utolsó bejelentéshez képest. Legalább azt is megtudtuk, hogy az Instagramnál ezt jelenti a "very soon".
Akinek a telefonján még nem jelent meg a Playben az alkalmazás, az látogasson el erre a linkre a laptop böngészőjében, és küldje le az apk-t innen a telefonjára. Az elmúlt egy hónapban, több, mint 430 ezer androidos iratkozott fel a várólistára.
Végre felépült a híd iPhone-os ismerőseinkkel. Mégsem fog kitörni a nagy platformvilágháború az álpolaroid képek birtoklása miatt. Vagy ha máshogyan nézem: végre az androidosok szembesülhetnek azzal, hogy az Instagram semmi olyat nem tud, mint a hasonló androidos appok. Talán kicsit jobb UI és jobban működő felhasználói közösség.
Vigyázat: ott most még mindenki iphone-os! Nem kell meglepődni a sok élettelen hipszter csajon és fixis csávón. Nem lennék most az iPhone-közösség önérzete helyében.
A 13 megás alkalmazás Android 2.2+ mobilokon fut. Ha jól látom, az elkészített eredeti fotókat nem menti le az app.
Idéznék is mindjárt egy kommentet az Android Playből:
1. Where's the Settings tab? Can I not turn off the shutter noise? 2. The shutter speed is slow, and the focus isn't as awesome as my Vignette app or regular Camera app for EVO. 3. Why can't we get the tilt-shift functions like the iPhone version has? Pretty please! 4. BIGGEST issue of all: These pictures won't save to my phone automatically?! What the heck? And the versions that do save are not squared or color corrected. Huge bummer.
smooth clean and super easy to use. im sure once new updates come out for it there will be android exclusive options
Ma volt a Smartmobil konferencia, ahol elvileg a web app versus natív app témakörről tartottam egy rövid előadást. Sajnos a prezentálás része végül nem sikerült, mert a web appunkat 2 nap alatt nem optimalizáltuk minden böngészőre, megelégedtünk azzal, hogy Chrome-ban és Webkit-alapú mobilböngészőkben fusson.
A konferencián viszont a dedikált laptopon csak Firefox volt. Még rosszabb: a Macbookom képét a projektor nem volt képes kivetíteni. Úgyhogy gondoltam most, így utólag készítek egy bemutató videót arról, hogy milyen lett volna a prezentáció, ha a technikai problémák nem jönnek közbe:
A fejlesztést az nws.hu tette a miniprojekt mögé. Múlt héten beszéltük át, hogy hogyan kéne megvalósítani. Majd néhány nap fejlesztés következett, és tegnap éjfélre meg is lett a cucc.
Külön érdekessége a projektnek, hogy nem csak azt teszi lehetővé, hogy egy előadás közönsége interaktív részese legyen egy prezentációnak, de egyben azt is, hogy a helyszínen jelen nem lévő, ám internet előtt ülő emberek is követhessék a prezentációt, és ők is részt vegyenek a valós idejű szavazásban, és ezzel alakítsák az előadó mondandóját is.
A szavazásban mindenki részt tud venni, akinek netképes okostelefonja van. Mi androidos készülékeken, iPhone-on, sőt, Blackberryn is kipróbáltuk. Egyszerűen és korrektül működött. (Lásd a jobb oldali illusztráción.)
Annak ellenére, hogy a projektor vak volt, a közönségből 38-an szavaztak a mobiljuk segítségével az előadás alatt, összesen 111-szer.
Maga a megoldás egyébként egyben az előadás mondanivalóját is hivatott lett volna alátámasztani: nem kell mindenre natív alkalmazást fejleszteni. Ez például tipikusan az az ötlet, amire sem az időt sem az energiát nem lett volna érdemes rászánni arra, hogy natív androidos és iOS appot fejlesszünk.
Ráadásul egy előadás nem is alkalmas arra, hogy a közönség azzal bíbelődjön, hogy kikeressen az app store-okból a megfelelő alkalmazást, telepítse és az előadás végén törölje az appot.
Web is king. Mezei Áronnak és Kökény Tamásnak (nws.hu) pedig köszönet az újabb fasza kivitelezésért.
Végezetül egy kép a fenti videóban látható demóról:
A befuccsolt projektor ellenére az előadás után többen is odajöttek hozzám azzal, hogy ők is szeretnének jövőbeni prezentációjukhoz ilyen real-time szavazósdit. Szóval amúgy a dolog szerintem működött, mint termék. Az emberek szeretnek látszódni, jelen lenni, aktivizálódni, ha egyszerű, könnyen használható eszközökkel tehetik ezt meg. És az eredmény is látványos.
Google MusicA Google nagyon kevés értelmes új terméket dobott piacra az utóbbi időben, de a Music mindenképpen a jobbak közé sorolható. A desktop alkalmazás felfedezi a gépünkön található zenéket, majd saját adatbázisból streamelhetővé teszi azokat az androidos mobilunkon. Sosem volt egyszerűbb zenéink hallgatása mobilon: se másolás, se szinkronizálás. Egy kattintással működik az egész. Sőt, 5 giga erejéig a telefonunkra is lementhetjük a zenéinket. Az USÁ-n kívül hivatalosan nem használhat az app, de némi ügyeskedés után Magyarországról is megoldható a dolog. (Persze nem bíztatnánk erre az ügyeskedésre senkit).
Camera ZOOM FX Hamarosan Androidra is érkezik az Instagram, addig is - a hátralévő ínséges időkben - érdemes a ZOOM FX-et használi fotózáshoz. Bár egy kicsit túl sok a beállítási lehetőség, és lássuk be, fotózás után nem akar az ember fél órát vesződni az effektekkel, keretekkel. De ha megjegyezzük azt a pár effektet, ami hasznos számunkra, akkor már nem olyan fájdalmas a használata. A többi androidos kamera apphoz képest mindenképpen ez a jó választás.
Need for Speed Hot Pursuit Amitől jobb az átlag androidos játkékoknál, hogy tényleg okostelefonra van kitalálva az NFS ezen verziója. Könnyű és kényelmes érintőképernyőn játszani. Összevissza 436 megabájtot foglal a telefonon, úgyhogy csak újabb generációs Android-telefonokra ajánlott. Mint ahogy az 1,38 GB-os Modern Combat 3 is.
Osmos HD Akinek van iOS-es gépe, az bizonyára már ismeri az Osmost. Amikor megjelent Androidra, azonnal megvásároltam. Az egyik leghatékonyabb idegnyugtató játék. És tényleg igaz, hogy fülhallgatóval lehet a legjobban belemerülni a pulzáló buborékokba. Nem is értem, hogy miért nincs belőle már új, témázott verzió. Kit érdekel az Angry Birds? Irány az ozmózis.
Do it (Tomorrow) Továbbra is a legjobb to-do alkalmazás. Kétféle feladat létezik a világban: amit ma szeretnénk megcsinálni, és ami ráér holnap. Hát ennyi. Az Evernote-ot megmosolygom.
GetGlue Bár az én baráti társaságomban még a Miso az elsőszámú mozifilmre/tévéműsorra becsekkolós alkalmazás, a tengerentúlon most épp a GetGlue a menő app ebben a témában. Pár hónap, és meglátjuk, melyikük lesz a Gowalla, és melyikük a Foursquare.
DrawSomething A játék, amiben az nyer, aki nem tud rajzolni.
Én továbbra is azt érzem, hogy még mindig hiányoznak Androidon mennyiségben a jó minőségű, érdekes alkalmazások. Kevés igazán kreatív, szépen kidolgozott app van. Ha tudtok jó és új alkalmazásokat, a kommentekben osszátok meg velünk.
Holnap egy konferencián beszélgetek pár emberrel arról, hogy mi történt az IRC-korszak kezdete és a lájkolás kultúra között. Az igazat megvallva, az IRC annyira régen volt, hogy nekem elsőre ez ugrott be a témáról:
Randall Munroe érdekes kísérletbe kezdett. Megfigyelte ugyanis, hogy amint egy IRC csatorna kellően naggyá válik, ellehetetlenül a beszélgetés. Megjelennek klikkek, véletlenszerűen beszólogató kliensek, a társalgás színvonala a nullához közelít. Azt találta ki, hogy csinálnak egy botot, ami azt figyeli, hogy elhangzott-e már az adott mondat valamikor korábban a csatornán. Amennyiben igen, úgy megvonja valamennyi időre a voice-ot attól az embertől. Ezzel nagy mértékben szűkül a “lol” meg hasonló típusú közlések száma. Nem állítom, hogy tökéletes megoldás, mindenesetre egy érdekes megközelítése a problémának.
A lájkolás (pontosbban a külső site-ok számára is beilleszthető like button kód) meg még nincs is két éves. Teljes az időzavar. Amúgy a lájkolás a csendes többség entryje/namespace-e/kommentje.
Kaptam két extra jegyet az idei Smartmobil 2012 konferenciára. Amit szívesen továbbadnék nektek. Ha szeretnétek nyerni, írjátok meg nekünk emailben (webisztan kukacgmail), hogy melyik piacon lévő okostelefonnak van a legnagyobb felbontása jelenleg.
A konferencián amúgy én is előadok. Nem annyira meglepő módon mobil web app témakörben. Az az elképzelésem, hogy rendhagyó, interaktív előadás lesz. Hátrahagyom a Keynote-ot, a Prezit. A részletekről majd az előadás előtt.
Amúgy a program elég jó idén is. Természetesen lesz Ipsos-kutatás a friss hazai trendekről. A Google-tól egy Robbie Douek nevű figura fog előadni a cég mobilos törekvéseiről (remélhetőleg nem csak a könnyed általánosságok szintjén).
Aztán, ami még engem biztosan érdekel: Chief Wonka előadása a legjobb mobil és táblagépes élményről. Bánóczy Zoli przentációja az app és mobil webes analitikáról. A telekommunikációs szektor jövőjét boncolgató kerekasztal-beszélgetés. Novák Péter előadása a mobil költésekről. Krzysztof Rosinski a lengyel Gemiustól a mobilweb robbanásról fog előadni. De biztos lesz még pár előadás, amibe belenézek.
Szóval írjátok a maileket, és találkozunk március 29-én.
A Web 2.0 Symposiumra közben kisorsoltuk a jegyeket: Müller Attila és Balogh Péter lett a két szerencsés. Nekik grat.
Jonathan Ive valószínűleg minden idők egyik legismertebb termékdizájnere. Az ő nevéhez kötődik az Apple egy sor formaterve: az iMac, a titánium és alumínum PowerBook G4, a PowerMac G4, a PowerMac G5, a G4 Cube, az iBook, a Mac Pro, a MacBook, a unibody MacBook Pro, a MacBook Air, az iPod, az iPod Touch, az iPhone és az iPad is.
Az is köztudott, hogy Ive nem csak a termékdizájnt vezeti az Apple-nél, hanem mindezt vezető alelnöki pozícióból teszi. Esztétikai kifinomultságát jelzi, hogy amikor a kilencvenes évek második felében Steve Jobs megbízta azzal, hogy készítse el az iMac mindent verő dizájnját, állítólag napokat töltött egy édességgyárban csak azért, hogy a legfinomabb és legvonzóbb színárnyalatokat megtalálja a termékcsoport számára. Nem csoda, hogy 1997-ben Steve Jobs az Apple Keynote során úgy jellemezte ezeket a gépeket, mint amik olyan jók, "hogy legszívesebben megnyalnád őket".
Sokk volt ez 1998-ban. Az első szép számítógép a történelemben...
A konkurens gyártócégek még fel sem ocsudtak az új iMacek bejelentéséből, máris érkezett a kegyelemdöfés. A Hófehér...
Önmagában a termékelnevezések is azt az esztétikai finomságot tükrözték, ami 1998-tól az Apple-t jellemzi: áfonya, eper, mandarin, szőlő, mész, grafit, rubin, zsálya, hó, indigó. "Nekem mandarin iMacem van." "Nekem rubin iMacem van". Már önmagában a nevük is olyan volt, mintha tényleg egy édességboltból vásároltuk volna.
Nekem volt szerencsém a 2000-es évek legelején egy áfonya, majd egy hó iMac-kel dolgozni. Összehasonlíthatatlan élmény volt, főleg, ha a korabeli PC-k élményvilágával kellett összevetni. És nem, mégcsak nem is a szoftverről beszélünk.
Persze ezek nem csak szép, de egyben jó és jól használható személyi számítógépek is voltak. Jól működtek. És ami engem pluszban külön lenyűgözött bennük, az a beépített harman/kardon hangszórók minősége volt.
Jonathan Ive előképe, példaképe Dieter Rams. Az a Dieter Rams, aki a Braunnak annyi kiemelkedő terméket tervezett a világháború után.
Ive saját elmondása szerint nem csak nagy példaképnek tekintette Ramsot, de a Rams-féle 10 termékdizájn alapelvet is következetesen magáénak vallja. Az 50-es, 60-as években járunk...
1. A jó dizájn innovatív Az innovációs lehetőségek semmilyen szempontból nem merülnek ki. A technikai fejlődés mindig új lehetőségeket kínál az innovatív dizájnra. De az innovatív dizájn mindig együtt fejlődik az innovatív technológiával, és soha nem lehet öncélú.
2. A jó dizájn a terméket használhatóvá teszi A termékeket azért vásárolják, hogy használják azokat. Egy sor kritériumnak meg kell felelniük - nem csak funkcionális, hanem pszichológiai és esztétikai kritériumoknak is. A jó dizájn kihangsúlyozza a termék használhatóságát, és elutasít mindent, ami a hasznosság ellen hat.
3. A jó dizájn esztétikus A termék esztétikai minősége szerves része a termék hasznosságának, mivel a termékek mindennapi használatra készülnek, és hatással vannak az emberekre és az ő közérzetükre. Csak a jól megtervezett tárgyak lehetnek szépek.
4. A jó dizájn a terméket értelmezhetővé teszi Letisztítja a termék struktúráját. Sőt, lehetővé teszi, hogy a termék tisztán kifejezze funkcióját, azáltal, hogy a felhasznló intuíciójára apelllál. Legmagasabb fokon: magától értetődővé teszi a terméket.
5. A jó dizájn diszkrét A termékek eszközként teljesítik be küldetésüket. Nem dekorációs tárgyak és nem is művészeti tárgyak. A termékek dizájnja éppen ezért semleges és visszafogott kell, hogy legyen, hogy teret engedjen a felhasználó önkifejezésének.
6. A jó dizájn őszinte A dizájn önmagában nem teszi a terméket innovatívabbá, erőteljesebbé vagy értékesebbé, mint amilyen. Nem próbálja manipulálni a felhasználót olyan ígéretekkel, amiket nem képes beváltani.
7. A jó dizájn időtálló Tartózkodik attól, hogy divatos legyen, és ennek eredményeként sosem lesz divatjamúlt. Az öltözködési divattal ellentétben sok évig életképes marad - még a mai "egyszer használatos" társadalmunkban is.
8. A jó dizájn a legapróbb részletekig alapos Semmi nem kell öncélúnak vagy választás kérdésének lennie. A dizájnolás folyamata során tanúsított törődés és akkurátusság a felhasználók tisztelete.
9. A jó dizájn környezetbarát A dizájn fontos hozzájárulás a környezetünk megmaradásához. Takarékos az erőforrásokkal, minimalizálja a fizikai és vizuális szennyezést a termék teljes életcikulsa során.
10. A jó dizájn olyan kevés dizájn, amennyire csak lehet Keveset, de jobban - ennek a kevesebb dizájnak viszont a lényegi aspektusokra kell koncentrálnia. A termék nem terhelhető lényegtelen elemekkel. Vissza a letisztultsághoz, vissza az egyszerűséghez!
Nem kérdés, hogy Ive nem csak magáévá tette, de az Apple-nél következetesen képviseli is a Rams-féle alapelveket.
Pár éve a Gizmodón jelent meg egy blogpost, mely a Braun és az Apple termékei közötti hasonlóságra próbálta meg felhívni a figyelmet. A párba állított képeken valóban hasonló, minimalista dizájnok láthatók. Ám, mint a fenti alapelvekben is világosan ki van mondva, a lényeg nagyon sokszor a részletekben rejlik. Ive megszállottságáról sokat elmond a következő videó (mely egyébként egy Rams-interjúrészlettel kezdődik):
Az Apple-nél a dizájn részleg nem csak rajzolgat, tervezget. Ive abban hisz, hogy a jó dizájnnak együtt kell járnia a termék tervezésével és a prototípusok készítésével is. A termékdizájnerek esztétikailag hiperérzékeny iparos emberek. Az Apple-nél a termékdizájnoláskor tehát nem csak a hardveres és szoftveres változásokat veszik rendszeresen figyelembe, hanem rengeteget kísérleteznek is 3D modelleket készítő gépek segítségével.
Visszatérve még egy picit a Braunra és Dieter Ramsra. Egy interjúban Rams maga így fogalmaz: "hatalmas tisztelet az Apple dizájnerének. Egy kicsit emlékeztet a Braunhoz fűződő egykori viszonyomra."
(Igen, a Wagenfeld lámpa, az Ulmi iskola, a Bauhaus, és a modern nappali megteremtődése... Ezek voltak a Braun és ilyen módon az Apple előképei is.)
Ive-ot egyébként az Apple korábbi termékdizájnere, Robert Brunner vette fel, a kilencvenes évek közepén. Ő később viccelődött is azzal, hogy a sírjára bizonyára az lesz írva, hogy "az ember, aki felvette az Apple-höz Jonathan Ive-ot."
Amúgy Brunner is kiemelkedő munkát végez saját cégénél, az Ammunitionnél. Kiváló példa erre az általuk tervezett Nook e-reader vagy a Beats fejhallgatók.
Teljesen véletlenül épp egy olyan könyvet olvasok ("Do you matter? How great design will make people love your company"), melynek Brunner a társszerzője. Az egyik fejezetben épp azt taglalja, hogy önmagában egy termék - például az iPhone - lemásolása nem hoz létre automatikusan jó terméket. Mivel a termékdizájn szervesen része kell, hogy legyen egy ideának, egy filozófiának, aminek csupán megtestesítője, hordozója maga a termék dizájnja.
Visszatértünk megint a Rams-féle alapelvekhez...
Ive egy interjúban úgy fogalmaz, hogy önmagában az ötletek és a kreativitás nagyon törékeny dolgok, egészen addig, amíg nem készítünk el egy prototípust, és onnantól kezdve mindenki számára, aki a projekten dolgozik, elkezdenek világossá válni a célok.
"A céljaink nagyon egyszerűek: jobb termékeket tervezni és készíteni. Ha nem tudunk valami olyasmit csinálni, ami jobb, akkor egyszerűen nem csináljuk meg."
A konkurensekről pedig azt mondja, hogy ők többnyire valami mást vagy újszerűt akarnak csinálni. És ezek a célok rosszak. A terméknek hitelesen jobbnak kell lennie. Ehhez pedig valódi alapelvekre van szükség, ami hajt bennünket. A bizottságosdi, az árpolitika, az időzítés vagy a bizarr "legyünk mások" marketingcélok nem működnek. Ezek csak vállalati célok, melyek aligha veszik figyelembe az embereket, akik a termékünket használni fogják.
Persze az Apple sem teljesen konzisztens ezen a téren. Nem kell említeni Steve Jobs harsány ellenállását az Intellel szemben, majd a későbbi behódolást az Intelnek. Vagy a multitask-ellenességet, mely aztán heveny multitask pártiságba csapott át egy idő után, amikor az Apple-nek éppen ez állt a vállalati céljainak érdekében. Ebben tehát képlékenyek voltak a fundamentumok.
Dizájn, tervezés szempontból pedig bizarr inkonzisztenciát mutat a fizikai Apple-termékek koherens minimalizmusa és például az iCal műbőrt imitáló dizájnelemei. Valahogy az Apple-nél a szoftver UI tervezés soha sem volt olyan konzisztens és következetes, mint Jonathan Ive mestermunkái. Nagyon szép termékdizájnokat készítenek, miközben ezekben a számítógépekben olyan szoftverek, interfészmegvalósítások kerülnek, amik semmilyen szinten nem visszhangozzák a fent citált Rams-féle alapelveket. PhotoBooth... Ezt Jonathan Ive sosem engedné meg.
A termékek fizikai valója és a bennük működő szoftverek harmóniájára furcsa módon nem az Apple a legjobb példa manapság, hanem a Nokia Lumia készülékei, és a bennük futó Windows Phone 7.
A megújuló Nokia esetében főhősünket Stefan Pannenbeckernek hívják. Egy rövid zsánerfilm az ő történetükről:
Igen, a recept ugyanaz, amit az Apple másfél évtizede nagyon következetesen és magas színvonalon visz: a fejlesztésnek, a tervezésnek, a termékdizájnnak együtt kell tudnia lélegezni. Egyértelműen jobb terméket kell letennie az asztalra. Nem ráncfelvarrás. Nem kompromisszumos marketingcélok. Hanem egy jobb termék. Erős alapelvekkel és ideákkal.
Nem a formák, vonalak megjelenésén gondolkodtunk, hanem a belsővel kezdtük. Azt kerestük a leginkább, hogy hogyan tudunk egy jobb terméket készíteni. Néhány ösztönző, mint a vékonyság, kompaktság, antennateljesítmény és hasonlók - ezek voltak a kiindulópontjaink. Majd azt kérdeztük magunktól, hogyan tudjuk a zajt csökkenteni a szoftver körül - termékdizájn értelemben értve. Sokféleképpen lehet "monobody" vázat tervezni egy telefonnak. De mi olyan módon akartuk ezt megtenni, ahogy értelme is van, amennyiben ez végső soron egy jobb terméket eredményez.
Nem állíthatjuk, hogy a Nokia-Microsoft páros képes lesz olyan magasságokig elvinni a termékdizájn-szoftverdizájn tandemet, mint akár - a maga hibáival - az Apple. Még akkor sem, ha a WP7-Lumia párosítás nagyon ígéretes és impozáns törekvés. Mindkettő mögül hiányzik az a szilárd meggyőződés, az az értése az adott platformnak, területnek, ami hitelessé is tenné a Lumiát, és benne a Windows Phone 7-et.
Mindkét cégnek (a Microsoftnak és a Nokiának) is nagyon sokat kell bizonyítania és nagyon hosszú távon ahhoz, hogy elhiggyük róluk (újra), amit az Apple-ről már elhiszünk. Mert a jó termékdizájn nem csak innovatív, hanem őszinte és időtálló is. Mint egy jól megtervezett betűtípus...
Az ilyen alapozó videóknál mindig az az érdekes, hogy milyen analógiát használ a prezentáló az adott témakör bemutatásához. Az alábbi videón a könyvtár - könyvtáros -könyvíró mesével kísérlik meg érthetőbbé tenni a SEO alapkoncepcióját. Igaz, később áttérünk a recept - összetevők vonalra.
Amiket fontosnak tart kiemelni ez a prezentáció:
számít, hogy milyen szavakból tevődik össze a webszájtunk kontentje
page title - mert ez foglalja össze az adott oldalon található tartalmat
linkelés - mert a jó, hiteles szájtokról érkező linkforgalom számít
link szövege - mert az is számít, hogy mások milyen szempontból hivatkoznak ránk
reputáció - mert hosszú távon kell jó kontentet, jól linkelt kontetet építeni
Persze, ezek csak az alapok. De időről időre érdemes az alapokat megfogalmazni, hogy egyre kevesebbet kelljen azt a mindennapokban magyarázni. Minél többen ismerik a SEO általános alapjait, annál elfogadottabb lesz ez a szakterület is.
Szerintetek mi tartozik még a SEO egyszeregybe? Mik a legalapvetőbb dolog, amiket érdemes megemlíteni, ha olyasvalakinek kell elmagyarázni a dolgot, aki nem ebben dolgozik?
A telefonomon található alkalmazások: 70 db
A jobb oldalon látható képet 
Nyers panorámakép Android 4-es stock kamera app-pal.
Kaptam két extra jegyet az idei 
