A legjobb - de mindenesetre a legnépszerűbb - magyar webes fordítóprogram újabban iPhone-ra optimalizált verzióval is rendelkezik. Mindez persze önmagában nem lenne több egy mínuszos hírnél, ha a sztakisok nem dobták volna össze ezt a közleményt az eseményhez.
Mindenekelőtt nézzük meg a hivatalos bejelentést:
A közlemény a motivációt felfejtő háttérinfóktól sem mentes. Megtudhatjuk például, hogy azért éppen iPhone-ra optimalizálták a webszótárat, mert...
egyszerűen Tomi kollegánknak ez tetszett, mi meg nem akartuk elvenni a kedvét. Pláne, hogy újabban a konditeremben is kombájnokat emelget, mert a súlyok már nem elegek neki. Nekünk mindez eléggé meggyőző volt ahhoz, hogy engedjünk neki iPhone-ra optimalizált webszótárt csinálni. Köszönjük Tomi, és nem haragszunk, hogy olyan erősen szorítottad a nyakunkat, amikor erre kértél minket. És igen, őszinték voltak a könnyeink, amikor alábbhagyott a szorításod.
Ezek után persze nem meglepő, hogy az "ön miért használja a SZTAKiPhone Szótárat" kérdésre a "mert tovább fogok élni" a legnépszerűbb válasz.
Jó egészséget és még több önfeledtebb kísérletező kedvet kívánunk a stábnak!
Sok cikket, postot írtak már a Google keresőalgoritmusáról, de kevés az olyan írás, mely plasztikus példákkal, történeti kontextusba emelve mesél a Google legféltettebb kincséről.
Steven Levy, a Wired munkatársa a mostani márciusi számban egy nagyobb lélegzetvételű írásban foglalja össze a Google-misztikumot. A "How Google’s Algorithm Rules the Web" című exkluzív betekintés egyben helyszíni riport is.
Levy a kaliforniai Googleplexből tudósít: épp egy olyan meetingen ül, ahol a Google fejlesztői, termékmenedzserei, vezetői beszélik át, hogy milyen változtatások lennének szükségesek a kereső algoritmusában. Csak idén közel 500 kisebb-nagyobb változtatást terveznek, és mindegyikről ilyen meetingeken fognak dönteni.
Nem fogom végigvenni az egész cikket. Akit érdekel, úgyis elolvassa. Csupán néhány érdekesebb témára térnék ki. Az egyik mindjárt az új konkurenset, a Microsoft Bingjét illeti.
A cikk szerint a Microsoft valamit nagyon jól csinál ebben a témakörben. És ez pedig a speciális tartalmakat szállító webszájtok felvásárlása, és belegyúrása a Bing találati listáiba. Az olcsó repjegyekre és az árak trendkövetésére szakosodott Farecast felvásárlásárlásával például jobb találatokat tudnak mutatni ebben a témakörben, mint a Googe algoritmusa. Ugyanakkor a Google jobban teljesít az általános keresésekben. Na de hogy sikerült ezt elérni az elmúlt tíz évben?
A megfejtés, hogy a Google nem csak jól keres, de jól is interpretálja a kereséseket. És a keresés értelmezése kulcsfontosságú a jó találati lista összeállításában.
A cikk ezen a ponton történeti áttekintésbe csap át, és az 1997-es PageRank nagy ötletének leírásába kezd. A nagy ötlet ugye az volt, hogy a webszájtokat a Google keresője aszerint értékelte ki, hogy mennyi és milyen minőségű a linkeltsége.
A keresőalgoritmus legértékesebb része ugyanakkor nem ez, hanem a rengeteg interpretációs szabály, amit az évek során beleépítettek a fejlesztői. Jelenleg több mint 200 tulajdonság alapján rangsorolódnak a weboldalak a Google találati listáiban.
Ugyancsak fontos felismerés volt, hogy nem csak a weboldalak linkhálói és egyéb tulajdonságai az értékesek, hanem maguk a felhasználói keresési szokások is. Vagyis egy találati lista nem csak annak alapján áll össze, hogy az algoritmus mely weboldalakat talál a legrelevánsabbnak, hanem azalapján is, hogy a netezők milyen típusú kereséseket indítanak, és azok hogyan függenek össze a találatokkal, vagyis a kiértékelt weboldalakkal.
A Google ennek a filozófiának részeként fejlesztette ki a személyre szabott keresőt, mely az adott felhasználó kereséseire historikus szempontból is tekintettel van. Ugyanakkor az algoritmus tökéletesítgetésével néhány zavaró probléma is napvilágra került.
Az egyikre példa egy egyszerű szinonima-elemzés. Ha valaki a "dog"-ra keres, akkor valószínűleg számára ugyanolyan jó találat a "puppy" is. És ha valaki a "boiling water"-re keres, valószínűleg számára a "hot water" is releváns lesz. Ugyanakkor a "hot dog" nem szinonimája a "boiling puppynak". Ezt a problémát még 2002-ben oldották meg a Google fejlesztői Wittgenstein nyelvelméleti teóriája alapján, mely arról szól, hogy hogyan definiálhatók szavak azok kontextusa révén.
(Ha jól gondolom, a Wittgenstein Tractatus című főművében szereplő kontextus-elvről van szó, mely valami olyasmit mond ki, hogy csak az adott kifejezésről szóló leíró kijelentésnek van értelme, és csupán ebből leíró kijelentésből, vagyis a kontextusból származik az adott szó jelentése.)
A kontextualitás-vizsgálatból aztán már világossá vált, hogy a "hot dog" kifejezés körül rendszeresen jelennek meg olyan kifejezések, melyek a "boiling puppy" esetében nem. Ergo, a két kifejezés nem feleltethető meg egymásnak. Jelentésük nem azonos. Legalábbis az esetek döntő többségében.
A cikk részletesen taglal olyan problémákat, mint például, hogy az algoritmus miként oldja meg, hogy a "new york", "new york times" és "new york times square" keresésekre mást és mást kell dobnia találatként. Akit érdekelnek ezek a példák, és summázot megfejtéseik, fussák át a cikket.
Ami a lényeg, és amire az írás jól rávilágít az az a tény, hogy a Google algoritmusa egy folyamtosan változó, folyamatosan alakuló és egyre bonyolultabb összefüggésket feltáró gépezet. És hogy a Google igazi knowhow-ja nem is feltétlenül abban áll, hogy mindig jobb ötletekkel tudják kiegészíteni saját kerresőalgoritmusukat, mint a konkurensek, hanem abban, hogy ezeket a módosításokat, fejlesztéseket rendszeresen és szisztematikusan végzik.
És ebben nem ismernek lehetetlent. Ahogy a cikkben megszólaló egyik vezető mérnök mondja: olyan a munkájuk, mintha 10 ezer méter magasan egy 1000 km/órával száguldó utasszállítón kellene rendszeresen motort cserélniük.
Ha kitwiteljük a helyet, ahol épp tartózkodunk, abból egy fontos kérdésre mindjárt választ is kaphat bárki, aki a twitet olvassa: otthon vagyunk-e vagy sem. Erre a veszélyre kívánja felhívni a figyelmet a PleaseRobMe című szájt. A készítők ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy amúgy ők is pártolják a helyzetmeghatározós cuccokat. Csupán a veszélyekre próbálják felhívni a figyelmet: ha tudatjuk a világgal, hogy éppen most nem otthon vagyunk, az kiváló tipp lehet például a betörőknek.
Tegyük gyorsan hozzá, aki egy twit alapján akarja megtudni, hogy valóban nem vagyunk-e otthon, az nagy rizikót vállal. Nem lehet tudni ugyanis, hogy végül tényleg elindultunk-e, időben ment-e ki a twitünk, nem fogalmaztunk-e kétértelműen. Ha azt írom, hogy "a Normafán rétesezés szuper", egyáltalán nem biztos, hogy akkor írtam ezt be, amikor még a Normafánál voltam. Valamint arról sem tudósítanak ezek a twitek, hogy ha én el is mentem otthonról, vajon más nem maradt-e otthon.
És amúgy is, a betörők Twitter nélkül is tudják, hogy mikor nincs otthon az emberek döntő többsége. (Munkaidőben.) Mindamellett érdemes egy pillanatra elmerengeni azon, hogy a geolokáció és a real-time online információáramlás milyen veszélyeket rejt magában...
Bár a technológia (vagyis a fotó alapján felismert szöveg és annak automatikus lefordítása) impozánsnak tűnik, ám szerintem nehezen lesz alkalmazható valós szituációkban.
Gondoljunk csak bele, hogy hogyan néz ki egy átlagos étlap: először is az a minimum, hogy valami talpas, kaligrafikus betűtípussal van írva. További adottság, hogy általában nem elég jók a fényviszonyok egy éttermi asztalnál ahhoz, hogy a mobil kamerája értékelhető képet tudjon készíteni. Ha segítségképpen használja a vakuját, akkor pedig a gondosan befóliázott étlappapír fog csillogni.
Ha pedig azt várnánk az éttermektől, hogy majd Google-képes étlapokat fognak gyártani, akkor már sokkal egyszerűbb lenne QR-kóddal vagy vonalkóddal azonosítani az étlapot. Hovatovább, angol vagy német nyelvű étlapot adni a vendégeknek :)
A Google Goggles fordítótulajdonsága valószínűleg még nehézkesebben működne például köztéri szövegek esetében. Óriásplakátok, menetrendek, hirdetmények, felhívások... Ezek általában nem egységes fonttal, nem optimális fényviszonyok között, és nem optimális minőségben adottak számunkra. És így a mobil kamerája számára is.
Ezzel együtt persze értékelendő a törekvés arra, hogy a környezetünkben megjelenő idegen nyelvű szövegeket ott és akkor le tudjuk fordítani a mobilkészülékünk segítségével.
A mai bejelentés szerint hamarosan PayPal-számlánkkal is fizethetünk a facebokos szolgáltatásokért. A megállapodás azért érdekes, mert a Facebooknak már létezett egy online payment megoldása Credits néven. De valószínűleg belátták, hogy a Facebook Credits felfuttatására, és nem utolsó sorban: ultrabiztonságossá tételére nincs idő. Úgyhogy inkább a tuti megoldást, a PayPalt választják.
A Facebook Credits is megmarad. A hírek szerint a közösségi játékok fő virtuális fizetőeszköze lesz. A PayPal pedig elsősorban a hirdetni vágyóknak lesz kedvező opció. De várhatóan a facebookos szolgáltatásokért is fizethetünk majd vele. Győzzön a jobbik, a nagyobb pénzforgalmat termelő, népszerűbb micropayment rendszer!
A lépés gondolom érzékenyen érinti a PayPal kisebb-nagyobb riválisait. Így például a Google Checkout-ot. A Google saját online fizetési megoldását utóbb a Nexus One online rendelésével próbálta népszerűsíteni. Ugyanakkor a Facebook-PayPal megállapodással valószínűleg eldőlt, hogy mi lesz a mindent vivő micropayment megoldás az interneten.
A Facebook újabban olyan erősnek és önbizalomtelinek mutatja magát, hogy a Google-nak, azt hiszem, nehéz pillanatokat fog még szerezni az év folyamán.
Ennél is fontosabb üzenete a mai bejelentésnek, hogy a Facebook 2010-et a bevételmaximalizálásnak szenteli. Eddig a felhasználószám-növelés volt a legfontosabb. Idén viszont már a fizetős szolgáltatásaik népszerűsítése is legalább ilyen fontos lesz. Még az is elképzelhető, hogy az eBay és a Facebook ennél is szorosabban fog együttműködni a közeljövőben.
Facebook Connect az eBayben? eBay MarketPlace a Facebookon?
[update] És még egy hír, mely azt mutatja: a Facebook mindent meg fog tenni a hirdetők elcsábításáért.
Cselle Gábor fejlesztette a reMailt (egy egyszerűsített email access protokoll), melyet a napokban felvásárolt a Google, és Cselle a hírek szerint a Gmail termékmenedzsereként folytatja pályafutását. (Amúgy Cselle egyszer már dolgozott a Google-nál, majd saját vállalkozásba kezdett, ami felkeltette régi munkaadója érdeklődését. Így került vissza most a Google-hoz.) Na de mit tud ez a reMail?
Mint a demóból is látszik, a reMail két dolgot old meg nagyon jól. Az egyik, hogy extrém kis tárhelyen tárolja a leveleket, másrészt az email szövegeiben extrém gyorsan keres. Akit érdekel, hogy Cselle hogyan gondolta újra az IMAP protokollt, olvassa el ezt a postját. Néhány érdekesség belőle:
In reMAP, the server would be responsible for grouping together messages. While you could still access individual emails, the first-order unit of data would be a conversation. (...) reMAP would have stable and unique IDs for all conversations, emails, and attachments. (...) Instead of requesting the MIME-encoded message parts, you could just ask the server to give you the message as represented in plain text or HTML. Attachments can be downloaded in separate HTTP calls. (...)
A felvásárlás eredményeként a reMail-t kiveszik az App Store-ból. Valószínűleg a Gmail core funkciójává emelik a gyors és tárhelytakarékos megoldást.
Azt egyik fél sem közölte, hogy mennyi volt a felvásárlás összege.
Nos, vannak már decemberi gemiusos statisztikák. A magyarországi internetezők legnépszerűbb szájtok élmezőnyében három érdekes fejlemény látszik.
Az egyik, hogy a YouTube (63%-os elérés) nemsokára beéri az iWiW-et (65%-os elérés). És ha ez bekövetkezik, akkor Magyarországon a Google két szolgáltatása (Google.hu és YouTube) lesz a két legnépszerűbb szájt.
A másik érdekesség, hogy decemberben a top 10-ből csak a Google és a Microsoft szájtjai tudták növelni elérésüket, a magyar szájtok nem. A Google.hu amúgy átlépte a lélektani 90 százalékos határt. Vagyis 10-ből 9 netező használja idehaza a Google keresőjét.
A harmadik érdekesség, hogy a Facebook folyamatosan növeli elérését a magyar netezők körében. A decemberi adatok szerint 28 százalékon állnak. Vagyis lassan beérik például a 14. helyen álló Indexet is.
Épp egy hete élesedett a Google közösségépítő szolgáltatása, a Buzz. Hét nap pedig kellő idő ahhoz, hogy aktív használat mellett megvonjuk az első mérleget.
Kezdjük mindjárt az alapvető problémákkal. Hatalmas hátránya a Buzznak a Twitterrel és a Facebookkal szemben, hogy a kapcsolati hálókat nem a felhasználók építették fel. Pontosabban nem a Buzz miatt építették fel, hanem csak úgy lett, a Gmail-használat miatt.
Ez elsőre nem tűnt olyan nagy gondnak, de egy hét használat után az a véleményem, hogy azért érzik a felhasználók kicsit összevisszának az egészet, mert készen kaptak egy közösségi hálóra épülő szolgáltatást, melynek ők is a részesei.
Csakhogy nem értik, hogy pontosan hogyan és miként lettek ennek az egész online játéktérnek a tagjai. És mi az ő szerepük.
A Facebookon magunk gyűjtögettük össze ismerőseinket, miként a Twitteren is mi mondjuk meg, hogy kit követünk és kit nem. A Buzz-on viszont készen kaptuk magunk köré a hálót.
Azok is, akik nem használják aktívan. Számukra nyilván még nagyobb a káosz, ha véletlenül a Buzz menüpontra kattintanak.
Ennél nagyobb probléma, hogy a Buzz jelen pillanatban egy sor alapfunkciót nem tartalmaz, mely nagyban csökkenti az aktív felhasználók komfortérzetét.
Nagyon hiányzik a különféle tartalomtípusok szelektálhatósága, miként egy Google Reader-féle "do the magic" ajánlórendszer is. A Google Reader-en vagy Twitteren, Tumblren nevelkedő százezrek azt sem nagyon értik, hogy miért nem lehet továbbosztani a tartalmakat.
Jelen pillanatban a Google Buzz semmi más, mint egy lebutított Google Reader. Tegyük hozzá, a Google Readeren már eddig is aktív emberek aktívak a Buzzon is. Nincsenek nagyon új belépők.
Ez pedig azért van, mert nem működik intuitívan a felület: nem érthető egy korábban csak Facebookot használó netező számára, hogy neki miért is lenne érdemes bármit beírni, megosztani a Buzz-on.
Pedig a Google számára nagyon fontos a Buzz sikere. Egyre komolyabb a háború a Facebookkal. Elsősorban persze a hirdetési bevételek miatt nagy a feszültség: ha a Facebookhoz kezd áramolni az AdSense/Adwords modellben felgyülemlő pénz, akkor a Google nagyon nehéz helyzetbe kerülhet.
És ezért tesz is rendesen a Facebook. Ha hinni lehet a pletykáknak, épp a keresőjük fejlesztésén dolgoznak a legtöbbet. A mobil felé nyomulásukról, és a szintén pletykált webmail projektjükről nem is beszélve. És minél több tartalmat fogyasztunk a Facebookban, minél több információt találunk meg a Facebook segítségével, annál rosszabb lesz a Google-nek.
Ahhoz, hogy a Buzz teljesítse a hozzá fűzött reményeket, ütemesen és gyorsan kell tudnia újabb funkciókkal bővíteni. És itt nem csak a fent említett ajánlórendszerre, a tartalomújraosztást segítő megoldásokra gondolok.
Ha a Buzzból twitelni vagy blogpostot írni (Blogger.com), képeket megosztani (Picasa) is könnyedén lehetne, valamint ha az ezeken a szájtokon keletkező reakciók okosan lennének visszacsatornázva a Buzz felületére, akkor megtörténhetne az, amit fejlesztői elvárnak a Buzz-tól: valódi dashboardként funkcionálna. És ez a dashboard-jelleg áttörést tudna hozni a mobilplatformokon is.
Gondoljuk csak meg: ha a Buzz felületén tudnánk felvinni publikus naptárbejegyzéseket (Google Calendar), akkor máris készen lenne a Buzz saját programajnálója, melyhez ráadásul natívan kapcsolódna az ingyen sms-ben érkező eseményértesítő.
Ugyanez a logika a Docs vagy a Reader, pláne a Maps, és a független, jó api-val rendelkező szolgáltatások esetében is végigzongorázható.
A Buzz-nak dashboarddá kell válnia. Különben a Google nem fog tudni felférni a Facebook és a Twitter közé harmadiknak.
Páran még biztosan emlékeztek arra, amikor 2 és fél éve írtam Blaise Aguera y Arcas kiváló TED-es prezentációjáról, melynek során saját találmányát, a Photosynthet és a Seadragont demózta. Emlékeztetőül, erről az előadásról van szó:
Arcas technológiáját a Microsoft 2006-ban vásárolta fel, és a Google-nál gondolom azon nyomban el is kezdtek idegeskedni, hogy nem ők vették meg a kiváló és impresszív technológiát.
Nos, Arcast rá is állították a Microsoftnál a Bing térképprojektjére. Meg is lett az eredménye. Virtuális utcaképre vetített Flickr-képek, és élőben streamelt, virtuális térbe ágyazott videók, valamint csillagos égboltképek. Íme, a friss prezentáció az augmented reality kontra webes térkép témakörben:
Bár a keddi Google-bejelentéskor újságírói kérdése már megerősítették, hogy a Buzz felhasználóinak aktivitásai alapból publikusak lesznek, azt azonban elfelejtették hangsúlyozni a Google vezetői, hogy a Buzz élesítésével láthatóvá válik a felhasználók kapcsolati hálója is.
A Buzz kapcsolati hálója a Gmail kontaktlistájából táplálkozik, így ha az egyik Buzz-felhasználó adatlapjára megyünk, láthatjuk, hogy kik a követői és kiket követ ő.
Ez így, önmagában még rendben is lenne, csakhogy ezek a kapcsolati listák a felhasználó legaktívabb gmailes csetelései és emailezései alapján állnak össze. Vagyis minden egyes Buzz-felhasználóról kiderül, hogy kikkel szokott gyakran emailezni vagy csetelni.
Ha valaki nem akarja a világ elé tárni ezt az információt, a profil szerkesztése oldalon vegye ki a pipát a "Display the list of people I'm following and people following me / A rendszeresen olvasott felhasználók és a saját rendszeres olvasók listájának megjelenítése" szöveg mellől. Persze az is jó megoldás, ha egyszerűen átszerkesztjük a following/followers listáinkat.
A Google amúgy tegnap annyit változtatott, hogy a Buzz-profil létrehozásakor külön beállíthatóvá teszi ezt a tulajdonságot. Ugyanakkor azt továbbra sem közli a felhasználókkal, hogy pontosan milyen problémát is okozhat, ha figyelmen kívül hagyják ezt a beállítást.
Abban biztosak lehetünk, hogy a netezők többsége egyáltalán nem ügyel saját adatai biztonságára. A Facebook hazai népszerűsödése óta állandóan probléma, hogy sok felhasználó nem veszi észre, hogy adatai és aktivitásai nem csak ismerősei, de minden Facebook-felhasználó számára elérhetőek.
Talán az egyik legjobban sikerült party volt a tavalyi közös rendezvény, úgyhogy a szervezők idén is összehozták a két eseményt egy helyszínen. A geekek és az építészek/dizájnerek is ütős programmal készülnek, az előadások után pedig természetesen reggelig tart majd a party.
A helyszín idén is a Merlin, az időpont pedig február 27-e, 20:20. Belépő: 1000 HUF. RSVP-zni itt lehet a rendezvényre.
Akik tavaly ott voltak, azok nyilván idén is eljönnek. Akik kihagyták, azok pedig hallottak már annyi anekdotát és élménybeszámolót, hogy idén remélhetőleg csatlakoznak hozzánk.
A Gemius ma emailben keresett meg azzal, hogy töröljem az adatokat a postomból, mert azok "sértik" az ő "üzleti érdekeiket". Az emailjük egy már-már fenyegetésnek is beillő mondattal zárul: "felajánljuk, hogy előzetes egyeztetés esetén nem fogunk akadályt gördíteni nyilvános elemzői munkád elé." Az adatokat a post megírásához amúgy egy publikusan elérhető postból vettem, melyet a Tumblren többen is megosztottak. Vagyis egy mindenki számára hozzáférhető adatsort elemeztem az alábbi postban, amit - úgy gondolom - szabadon megtehetek. Mint ahogy bárki más is szabadon megtehet. (Amúgy a Gemius saját oldalán publikusan elérhető azon adatok nagy része, amik az alábbi postomban szerepeltek, és amelyeket ők töröltetni akartak.) A Webisztán történetében egyszer sem fordult még elő, hogy postot vagy egy post részletét megmásítottam vagy töröltem volna azért, mert az valakinek nem nyerte el a tetszését. Az alábbi, módosított post legyen mementója és egyben karikatúrája annak, hogy mi az, amire nem leszek hajlandó a jövőben sem...
Blumi, a Blog.hu atyja publikálta [link eltávolítva] a Gemius novemberi adatait azt követően, hogy írtam a tegnap a Gemius által kiadott 2009-es kutatásról.
Az adatokat összehasonlítva azt mondhatjuk, hogy a Google keresője novemberre tovább tudta elérését a magyar netezők körében ( százalékra). Az összes többi szájtnak vagy , vagy , vagy picikét csak az elérése.
A legnépszerűbb magyar szájt, az iWiW elérése -ról százalékra. Szintén a Startlap reach hányada: -ra. A Google másik, Magyarországon is sikeres szolgáltatása, a YouTube elérése január és november között. Viszont a Startlap miatt a YouTube fellépett a helyre.
A Blog.hu elérése (%), míg az Index elérése -ről százalékra. A blog.hu-s adat érdekessége, hogy az átlag, szájton eltöltött idő az élbolyhoz képest extrém . (Egy hónap alatt átlag percet tölt el egy felhasználó a Blog.hu-n, összesen.) Gyaníthatóan ez a kommentfelület csetszerű felhasználásából, és az Index címlapról beeső látogatók gyors továbbállásából adódik.
Egyedül a Google keresője tudta még jobban (amúgy is piacvezető) szerepét Magyarországon. Náluk nem csak az elérés megdöbbentően , de a valós felhasználói látogatások száma (~ millió egy hónap alatt), és a szájton eltöltött idő átlaga is ( óra felhasználónként, havi összesítésben) .
A magyar szájtok gyengélkedése - megkockáztatom - annak a jele, hogy erősödőben van a long tail a magyar piacon is.
Nem kétséges, hogy a Google Buzz a Facebook babérjaira tör. A Google nem mondott le arról, hogy rávegyen minket arra, hogy az ő szolgáltatásaiban osszunk meg és fogyasszunk tartalmakat. Sok kudarc és tévút után hátha most jöhetne el számukra a nagy pillanat. De...
[20:11] A magyar verzió a Google Zümm nevet kapta. Szeretnék gratulálni a magyar fordításért felelős embereknek az idióta elnevezésért. Még egy érv, hogy angolul használjam a Google szolgáltatásait.
[20:04] Természetesen folyamatosan és szisztematikusan szűrik a spam tartalmakat. Kiindulva a Gmail spamszűrőjéből ezt, azt hiszem, el is hihetjük. Közben kiélesítették az oldalt: google.com/buzz
[19:59] Na, ebben a pillanatban publikálták a demo videót:
[19:56] RSS és open API? Válasz: Igen, ez az irány... A Google a nyitottság híve. Mostantól támogatják a PubSubHubot is. Még több api-t fognak megnyitni.
[19:54] Az első kérdés a privacy... Brin: Lehet blokkolni júzereket, minden tartalmat továbbra is lehet privátban tartani. Szóval minden beállítás és habitus kérdése. A megosztások alapból publikusak lesznek.
[19:52] Magyar idő szerint 20:00-kor kezdik frissíteni a Gmail accountokat a Buzz-zal. És akkor most jön Sergey Brin és az újságírói kérdések...
[19:48] A Google Buzzba a következő accountjaidat (tartalmaidat) tudod integrálni: Picasa, Flickr, Google Reader és Twitter.
[19:45] Még egyszerűbben: a Google Buzz a mobilon a következő paraméterek alapján mondja meg, hogy mely tartalmak lehetnek a legérdekesebbek számodra: aktuális lokáció, az ismerősi hálódban megosztott tartalmak, relevancia (keresésekből). Plusz egy: a Google Maps-en megjelennek a geotagelt, publikusan megosztott tartalmak.
[19:42] Nos, úgy működik mobilon a Buzz, hogy megkeresi az aktuális helyzetedet, és a megosztott tartalmat geotageli. A telefon megkérdezi, hogy valóban azon a helyen vagy-e, amit ő gondol. Íme:
[19:40] A GPS-adatokon lesz a hangsúly.
[19:35] És akkor most jön a MOBIL. Vagyis a Google Buzz és a mobilplatform.
[19:31] Google Reader felhasználók úgy képzeljék el, mintha a GReadert beletolták volna a Gmailbe. Behúzzák például az ajánlott tartalmakat. Szóval a megosztásokból folyamatosan ajánlókat kapunk. Azt hiszem, megkockáztathatjuk, hogy az Apple után a Google most a Tumblr és a Twitter, de legesleginkább a Facebook ellen vonul harcba. Az url még nem él amúgy: google.com/buzz
[19:26] Első benyomás: a Google Buzz valójában a Google Wave újraértelmezése: egy felhasználóbarátabb, egyszerűbb megvalósítása, a Gmailbe integrálva. Van elehtőség privát és publikus megosztásokra.
[19:25] Így néz ki a belépőoldal:
[19:20] Bejelentették az új cuccot: GOOGLE BUZZ. A Gmailbe épülő tartalommegosztó és kapcsolatépítő cucc.
[19:15] Elkezdődött a Google sajtótájékozatója, jó negyedórás késéssel. A bevezetőből kiderül, hogy a valósidejűség és a megoszthatóság lesz a fő téma.
A vancouveri téli olimpiára készülve a Google kiadott pár helyszínről Street View-felvételeket. A projekt érdekessége, hogy először készítettek olyan helyszíneken panorámafelvételeket, ahova autó nem tud eljutni. A Google motoros szánokra szerelte a 360 fokos képek készítésére alkalmas kameráit, és így mutatja meg a netezőknek, hogy hogyan is néz ki a téli olimpia virtuális helyszíne:
Ha kitwiteljük a helyet, ahol épp tartózkodunk, abból egy fontos kérdésre mindjárt választ is kaphat bárki, aki a twitet olvassa: otthon vagyunk-e vagy sem. Erre a veszélyre kívánja felhívni a figyelmet a 
Épp egy hete 
Bár a 
