Ha 5 embert kellene mondani, akik alapvető hatással voltak a magyar webkultúra alakulására, Nyírő András tuti köztük lenne. Ő alapította az Internettót és az Indexet. Dolgozott fontos mobilprojekteken, most pedig a mélyszegénységekben élőkhöz próbálja elvinni a netet és a webkultúrát. A múlt jövőjéről, meg a jelen múltjáról is beszélgettünk. És szóba került Dögös Robi is.
Amikor az Internetto, majd az Index alapító főszerkesztője lettél, milyen elképzeléseid, várakozásaid voltak a jövőre nézve? Mik voltak akkor a hitek és a várakozások az internettel, különösképpen a magyar webbel kapcsolatban?
Ez 1995-ben volt, akkor mindannyian egy sokkal lilább világban éltünk. A Szovjetunió összeomlása után, szeptember 11 előtt úgy láttuk, hogy egy jobb világ jön, amiben a technika nagy szerepet fog játszani. Az internet akkor szabadult ki az egyetemi szférából, hittünk az információ szabadságában és a tudás hatalmában. Amikor elkezdtük, én úgy éreztem, hogy az internet olyan olcsó infrastruktúra, amit könnyen és gyorsan ki lehet építeni, és ez lehet Magyarország és a régió modernizálásának motorja. Akkoriban mindenki azt kérdezte tőlem is, hogy mi lesz a könyvek jövője, azt találgattuk, hogy hogyan fogunk majd tíz év múlva tévézni. Akkoriban a mobilok még nagyobbak voltak egy téglánál, és csak nagyon kevés embernek volt. Ha telefonálni akartál, sorba kellett állnod az utcai fülke előtt, ha információt kerestél, hívhattad a különleges tudakozót, vagy elmehettél a könyvtárba. Ha valakinek igazán sürgős közlendője volt, táviratot küldött. Ebben a világban a gyors és hatékony kommunikáció ígérete csábító volt.
A gyors és hatékony kommunikáció meg is valósult. Legalábbis elég sok ember hozzáfér a szélessávú nethez is, meg az online kommunikációs eszközökhöz is. Persze ezzel együtt jött egy sor más változás is. Számodra mik voltak az elmúlt évtizedben a fontosabb mérföldkövek az internet, a webkultúra fejlődésében?
Én úgy élem meg, hogy ez rövid időszak ahhoz, hogy túl sok mérföldkő legyen benne. A korai kísérletező korszak és a 2000-es nagy internet boom és válság után nyugodtabb fejlődés jött, építkezés. De még messze vagyunk attól, hogy az internet annyira hétköznapi jelenséggé váljon, mint mondjuk az autó, ahol tudod, hogy hol van a sebváltó, a kuplung, a fék és a gáz, tudod, hogy hová mész autóval és hová nem, érzed, hogy az egyes márkák mit jelentenek, tudod, hogy milyen hatással van az egész a környezetre és ki tudod számolni, hogy ez neked mibe kerül. El fog jönni ez az időszak is, sokan dolgoznak, vannak érdekes koncepciók, szerintem most a kezdeményezés leginkább a Google és az Apple kezében van, az Asus is dobott egy nagyot a netbookkal, itt Európában csak követjük a trendeket. Egyébként azt mondod, hogy elég sok ember hozzáfér az internethez, mostanában épp azon dolgozom, hogy azok is hozzáférjenek, akikről a piaci szereplők lemondanak, gondolom, erről majd fogsz később kérdezni.
Jó, hogy említed... Én mondjuk nem látok nagy ellentmondást abban, hogy a nagy szolgáltatók nem foglalkoznak annyit a nem (vagy: nem annyira) fizetőképes rétegekkel. A kapitalizmusban talán ez úgy egyenlítődik ki, hogy jönnek civil kezdeményezések és az állam, amik átvállalják ezeket a jószolgálati szerepeket... Tévedek?
A mobil penetráció már 100% felett van Magyarországon, ezért a mobil szolgáltatók olyan szűk, kevésbé profitáblis piaci szegmenseket is megcéloznak, mint a szegények piaca. Ma 3-5000 Ft-ért már vehetsz magadnak készüléket, és telefonálhatsz fillérekért, a T-Mobile kínál olyan szolgáltatást, hogy ingyen visszahíváskérő sms-t küldhetsz, ha nincs pénz a kártyádon. Az internetes penetráció 50% körül van Magyarországon, a szolgáltatók még nem a niche piacokat kutatják, hanem expanzióban vannak, és magasabb profitcélokat tűznek ki. Ez azzal jár, hogy a mélyszegénységben élőknek nem dolgoznak ki termékeket, nekik nem hirdetnek, ők nincsenek fent a palettán. Egyébként a nagyobb szolgáltatók tisztában vannak ezzel, vannak is komoly társadalmi felelősség-programjaik, mi is részben a T-Com támogatásával dolgozunk. De ezek még nem piaci megoldások, előbb-utóbb eljön annak is az ideje, és valóban, ahogy mondod, addig a civileké, az államé és a társadalmi felelősségvállalás programoké a fő szerep.
Engem nagyon érdekelne, hogy milyenek a mélyszegénységben élők netezési szokásai. Mit néznek, mire kíváncsiak, vannak-e rájuk specifikusan jellemző online elfoglaltságok?
Most a Wifi Falu projekt 110 borsodi, szabolcsi és baranyai településen 2000 háztartásban fut, a forgalmi adatokat látjuk, ez kb. olyan, mint egy átlagos pesti háztartás internetes forgalma. Részletes felmérés még nem készült a szokásokról, de azt látjuk, hogy nincs nagy különbség a használatban, nagyon sokat használnak közösségi site-okat, leginkább a MyVIP-et. A tanulás nagyon fontos szempont, ez nem propaganda, tényleg kiugrási lehetőséget látnak a fiatalok a netben, használják a Wikipédiát, keresnek tanulási lehetőségeket. A szórakozásban a YouTube vezet, vannak olyan sztárjaik, akikről mi nem nagyon hallottunk, például gondolnád, hogy Dögös Robinak félmilliós nézettsége van a Youtube-on? A kis falvakban az egyik legnagyobb gond az, hogy a helyi boltban mindent csak nagyon drágán tudnak megvenni, közismert tapasztalat, hogy aki szegény, az drágán vásárol. Ezért nagy segítség, hogy a nagy bevásárlóközpontok akciós termékeit tudják böngészni, és így olcsóbban tudnak vásárolni. Azt tudnod kell, hogy a számítógépekért fizetni kellett, nem adományt vittünk, ez azt is jelenti, hogy azok vesznek részt a programban, akik törekszenek, szeretnének valamit elérni, változtatni, előrébb jutni. Talán ezért is van az, hogy nagyon sok történetünk van arról, hogy hogyan kerestek és találtak munkát az interneten keresztül.
És mi ennek a projektnek a végső célja? Van egy kitűzött cél, amit ha elértek, akkor új projektbe fogsz?
Az a tapasztalatom, hogy ezen a területen nem lehet gyors sikereket elérni, ha ezt az elhagyatott, szomorú vidéki periférikus Magyarországot egy mozdulattal meg lehetne váltani, azt már sokan megtették volna. Mi abban tudunk segíteni, hogy a tehetséges gyerekek, fiatalok kapjanak egy szalmaszálat, amibe bele tudnak kapaszkodni. Ez olyan, mint amikor fát ültetsz, én akkor tartom sikeresnek a projektet, ha 15 év múlva a Wikipédián lesz néhány olyan életrajz, ahol megemlítik, hogy nehéz körülmények között indult, de az internet segítségével elérte, hogy az adott tudományág, ipar, kulturális tevékenység kiemelkedő alakja legyen. Ha öt évvel ezelőtt megkérdeztél volna, hogy mi lesz a következő projekt, nem tudtam volna válaszolni, most sem tudom, hogy mit fogok csinálni öt év múlva.Sokat utazom olyan kis elzárt falvakba, ahol utoljára talán a kivonuló orosz csapatok jártak, és látom a gyerekek szemében, hogy jó az, amit csinálunk. Ez most nekem elég.
