Nézzük meg, hogy csak a mi készülékünkben van-e a hiba.
Vegyük figyelembe, hogy kedvenc webszájtunk nem érhető el mindig. A Twitter például a legtöbbet gyengélkedő közösségi szájt, idén eddig összesen 37 órát volt elérhetetlen.
Olvassunk New York Timest.
Az egymilliárd dolláros perként is ismert Viacom-Google balhé fontos állámásához érkezett. A hírek szerint a bíró arra utasította a Google-t, hogy az adja át az összes tárolt, YouTube-felhasználóval kapcsolatos adatot a Viacomnak.
A Viacom azért perelte be a Google-t, mert a YouTube-on rendszeresen megjelennek a Viacom tulajdonában álló videoklipek is. Ez pedig a Viacom szerint aljas szerzőjog-sérelem. Úgyhogy egymilliárd dollárt követelnek a Google-tól.
Ki mit szeretne elérni? A Viacom a YouTube tönkretételét. A Google meg azt, hogy szálljon már le róla a Viacom.
A bíróság nem fogadta el (konkrétan pusztán "spekulatívnak" nevezte) a Google érvelését, miszerint sérti a YouTube felhasználóinak jogait az, ha arra utasítják őket, hogy a szóban forgó személyes adatokat át kell adniuk harmadik félnek. A bíró szerint az IP-cím önmagában még nem identifikálja az embereket, úgyhogy nem lesz itt semmi gond a személyiségi jogokkal.
Mit fog a YouTube-felhasználókról tudni a Viacom? Logokat a videók nézéséről, a felhasználók ID-járól, az IP-címet, a videónézés időpontját. Vagyis gyakorlatilag mindent, amit a YouTube csak tárol egy felhasználóról.
Az Electronic Frontier Foundation nevű civil szervezet máris tiltakozik a bírói állásfoglalás ellen, mondván, a YouTube felhasználóinak jogait sérti, ha a velük kapcsolatos adatokat át kell küldenie a Google-nak a Viacomhoz.
A Gawker/Valleywag a Violet Blue-ügyet folytatja mostani postjaival. Az ügynél azonban sokkal viccesebb (és picit azért elgondolkodtató is) a webes eufemizmus-lista. Eszerint a "brand marketing" valójában a nem túlságosan hatékony bannereket jelöli. A "befolyásos" vagy "befolyásoló" jelző meg egyet jelent azzal, hogy az adott tartalom népszerűtlen. A "long tail" a "kétes értékű" szinonimája, a "viral"-é meg az "olcsó".
Ja, amúgy Violet Blue-ügyben az van, amit korábban sejteni lehetett: a BoingBoingnak kényelmetlenné vált, hogy VB mostanában a Gawker szexblogjába írkál, úgyhogy inkább leszedték a BoingBoingról a blogger korábbi írásait. p0wn'd
Once I was a scuba diver in the sea of words. Now I zip along the surface like a guy on a Jet Ski.
- Nick Carr mereng mostanában azon, hogy vajon a Google tényleg elbutította-e. Pontosabban, azzal, hogy a web, mint állandóan jelen lévő információforrás, átalakította-e a gondolkodását. Éppen úgy, ahogyan egykor Nietzsche gondolkodására és írásaira is hatással volt, hogy kézírásról írógépre váltott.
Carr és ismerősei azt tapasztalják, hogy minél többet használják a webet, annál nehezebb számukra elmélyedni hosszabb szövegekben. A web az azonnali információszerzés médiuma. Arra szoktat minket, hogy mindent nagyon gyorsan, nagyon zanzásan, tömören kapjunk meg.
Az én generációm, mely az első, weben szocializálódott nemzedék, ha felteszi a kérdést, hogy mi az a mindfullness, első dolga, hogy megguglizza, vagy a Wikipediához forduljon segítségért. És a Wikipedia vonatkozó szócikkének bevezetője elegendő információval fog szolgálni ahhoz, hogy mondatot alkothassak ezzel a fogalommal. Azt hiszem tehát, tudom, mi a mindfullness.
Nem fogok könyvekben elmélyedni, nem törekszem arra, hogy megértsem a mindfullness lényegét. Nem törődöm azzal, hogy megértsem Buddha tanítását, a buddhizmust magát. Tudom, mi a mindfullness: az a két mondat, amit visszadob az internet.
Elegendőnek fogom tartani azokat az információmorzsákat, melyeket másodpercek alatt fe ltudok szippantani, egy vagy két jól irányzott kereséssel.
Jogos tehát a kérdés, hogy visszahat-e ez a fajta tevékenység, szokás a gondolkodásunkra.
Nyilván ez a generáció már nem pontosan ugyanazt érti tudás alatt, mint a korábbi generációk. Ha információra van szükségem, tudom, hogy pillanatok alatt választ fogok kapni - az internet segítségével - a felmerült kérdésre. Ez a tudás azonban nem ugyanaz a tudás, mely tanulási folyamat eredménye. Azonnali, rövid szavatosságú tudásokkal, információkkal cakkozzuk ki a memóriacellákat az agyunkban.
Számomra a komolyabb, mélyebb meggyőződéseim, ismereteim még mindig abból a tudásalapból táplálkoznak, melyet az offline érában szedtem föl, könyvekből, egyetemen, könyvtárban, a világra nyitott és a világ iránt érdeklődő ismerősőkkel folytatok beszélgetésekből...
Volt idő, amikor helyesen írni például tudásnak számított. Amikor a szótárazás még elfoglaltság volt. Mára a szótárprogramok és spell-checkek korában a "helyesen írni", nem jelent mást, mint "hozzáférni a megfelelő programokhoz". És "tudni" is egyre inkább annyi, mint "hozzáférni a nethez", vagy: "tudni keresni a weben".
Mindebből persze nem az következik, hogy az internet a lusta emberiség méltó büntetése. Hiszen az internet valós igényeket elégít ki. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy netezzen. És valahogy a világ, Platón kora óta sem változott: az emberiség túlnyomó többsége sem akkor, sem azóta nem volt hajlandó (vagy nem állt módjában) mélyíteni tudását. Más kérdés, hogy lehet, hogy éppen az internet döbbenti rá az írástudó eliteket arra, hogy valójában ők sem szorgalmasabbak.
Lehet, hogy csak nincs önuralmunk legalább néha a nehezebb oldalán megmászni a hegyet. És egy idő után már számításba sem vesszük a fáradtságosabb, de kecsegtetőbb ösvényeket. A könnyebb út formálja a tudatunkat. Tao light.
The knowledge must constitute some sort of representation of "the outside world", or ways of dealing with it (directly or indirectly).
(via Wikipedia :)
Már egy ideje pontosan tudható, hogy meg fog jelenni az európai nagyvárosokra is a Google Maps "Street View" funkciója. Nos, a Google nem egy szimpla párizsi utcanézettel örvendeztette meg a térképbogarászókat: a komplett Tour de France útvonalat bejárták 360-as képeket fotózó autóik. Íme.
A komplett párizsi Street View még várat magára. Gondolom, egyelőre szeretné a Google letesztelni, hogy milyen lesz a fogadtatása a touros verziónak. Aztán majd jöhetnek a francia nagyvárosok, ha minden rendben találtatik a személyiségjog-védő szervezetek és fellebviteli bíróságok szerint.
Amúgy, mint régi Tour-rajongó, azt kell, hogy mondjam, a Eurosport közvetítéseiben a verseny mellett épp a Tour útvonaláról készült légifelvételek a legérdekesebbek. Jó érzés minden évben egyszer a tévé előtt végigbambulni a francia tájakat, felülnézetből.
Btw, álmaim netovábbja lenne, ha a Google lefejlesztené az élő Street View-t. Mekkora élmény lenne, ha a biciklirajokat követő közvetítőkocsik 360-as élő képet adnának a versenyről, online...
Egészen pontosan 8 002 530 letöltéssel zárt 24 óra alatt a Firefox 3 hivatalos megjelenési napja. Az adat a letöltési szerverek bevizsgálását követően lett hivatalos. Szóval kiszűrték belőle a megszakított és a többszörös letöltéseket is.
A Mozilla Foundationnek ennél is jobb hír, hogy a friss adatok szerint világszinten képes volt az elmúlt időszakban növelni piaci részesedését. A BBC által is idézett adatok szerint a világ gépein futó böngészők 19 százaléka (azaz közel ötöde) ma már Firefox. (Idehaza amúgy minden valószínűség szerint ennél jóval magasabb az FF részesedése.) Ezzel pedig bebiztosította magát a böngésző az IE mögött a második helyen.
Nyilván az IE komoly megszorongatásához a mostani rekordkísérlet is kevés. Valószínűleg a Microsoftnak egy közepesen nagyot kellene hibáznia az IE-vel ahhoz, hogy a Firefox hirtelen felemelkedjen az 50 százalékos piaci részesedés közelébe. Vagyis megduplázza felhasználóinak számát.
Tegyük hozzá, egyáltalán nem baj, hogy van a piacon két darab népszerű böngésző. Az IE piacvezető státuszánál sokkal aggasztóbb jelenség az IE 5x, IE6x, IE7 és a várható IE8 közötti különbségek. Amíg egy webszájt tervezésénél legalább három (de jó esetben akár 5-6) különböző böngészőre kell optimalizálni, addig az élet nem lesz egy nagy habostorta webfejlesztés oldalon.
Persze a webfejlesztők álma - az egyböngészős világ - sem lenne kívánatos. De az biztos, hogy egyszerűbb lenne az élet, ha a sztenderdekhez épp úgy ragaszkodna a Firefox mint az IE. És ha a Microsoft végre automatikusan be merné frissíteni a régi IE-ket IE7-re.
A Beet.TV munkatársai készítettek egy interjút egy googlerrel, melyből kiderül, hogy a Google teljes erőbedobással próbálkozik kezdeni valamit a webre feltöltött 1 billió képpel. A vizuális tartalmak (képek, videók) kiértékelése nem csak sokkal jobb találatokat eredményezhetne, hanem a kapcsolódó hirdetéseket is könnyebb lenne a Google-nak megjeleníteni.
Ha minden igaz, a Google-nál nem csak az arcfelismerés, de a képek helyszíneinek kielemzése is komoly projekt. Utóbbi nyilván a Panoramio geotaggelt adatbázisával együtt lehet majd kiválóan hasznosítani.
Az állóképek után nyilván a videók következhetnek. Nekem kicsit idealisztikusnak tűnnek ezek a törekvések. Sokkal valószínűbb, hogy a jövőben is elsősorban a metaadatok, címkék, címek, vagyis a kapcsolódó szöveges információk, a szöveges kontextus segítségével fogjuk tudni a legpontosabban megmondani, hogy miről szólhat egy adott kép vagy videófelvétel.
Nem hozott nagy meglepetést a versengés. Az újságírókörökben is legendáriummá vált Ingyenpia végzett az élen. Második az ArtStyle, és a harmadik egy indexes napló, a Könyvesblog. Ezúzzal negyedik helyre szorult baráti blogunk, a Kultplay. Teljes lista itt.
Van már gasztroblog kategóriában is végeredmény. A következő etapban a techblogokra lehet majd szavazni. Ebben a kategóriában a Webisztán zsűriként szerepel. Izgatottan várjuk a népítéletet.
A magyarok legtöbbet a Balatonra, útvonaltervezőre, Horvátországra keresnek. Legalábbis a Google szerint ez volt a helyzet májusban. Teljes listához katt a továbbra.
Olvasom tovább »A neves, főként szexuális témákban aktív, amúgy a Gawker szexblogjába is írogató Violet Blue összes korábban írt postját törölték a BoingBoingról. Az egészből akkor lett ügy, amikor a Gawker két postban is megemlékezett a történtekről. Úgyhogy most a legtöbb díjat nyert, s egyben az egyik legnépszerűbb blognak, vagyis a BoingBoingnak kell magyarázatot adnia arra, hogy miért gyomlálták ki a blogger postjait utólag. (Bár az sem biztos, hogy kigyomlálták, csak egyszerűen elkavarodtak valahogy az url-ek. Mindegy, attól még lehet oda-vissza anyázni, blogközileg.)
Szándékosan törölni valakinek a régebbi munkáit
nem
szép
dolog.
Erről jut eszembe, a web tele van halott linkekkel. Egyszerűen azért, mert a hivatkozott weboldalak jelentős része az idő múlásával az enyészeté lesz. Nem hosztolják már az oldalt, esetleg megváltozott a domain, lekerült a tartalom a szájtról. A web a jelen műfaja. Megy egy picit a közelmúltté. De semmiképp sem az örökkévalóságé. Mint ahogy a blogközi botrányok sem.
Tavaly nyáron már Google Calendarral felvértezve készültünk a nyári fesztiválokra. Ugye a Google Calendar azért jó, mert ingyen sms-ben küldi az értesítést a naptárbejegyzésekről. Úgyhogy a Szigeten bóklászva sem kell azon izgulnunk, hogy elázik a programfüzetünk. Ha előre felvittük a minket érdeklő koncerteket/partykat, akkor sms-ben jönnek az értesítők. Nincs para.
Egy másik ötlet, ami kifejezetten az idei Szigetre épít, a Sziget.FM. (Nincs közük a Sziget szervezőihez vagy az Econethez.) A szájt nem csak egy egyszerű naptáralkalmazás, melynek segítségével összepakolhatjuk, hogy milyen koncertekre szeretnénk elmenni.
A saját szakállára dolgozó programozócsapat belehegesztett a szájtba egy olyan algoritmust is, mely a hasonló ízlésű emberek koncertnaptárát is kiértékeli, így egy Killers-rajongó is megtudhatja, hogy hasonszőrű fesztiválkollégái mire mennek még el valószínűleg az idei Szigeten.
A koncertek értékeléséből tehát a felhasználó konkrét programajánlatokat kap. Sőt, azt is megtudhatja, hogy mely felhasználók lesznek még ott az adott eseményen. A fellépőkkel egyébként a lehető legegyszerűbb módon, belinkelt YouTube-klipek segítségével ismerkedhetünk meg közelebbről.
Vagyis egy egyszerű, de mégis klassz segédlet ez fesztiváljáróknak. A szájt egyelőre erős bétában működik. Önszorgalomból ügyködő gazdái pedig azt ígérik, hogy augusztusra javítják a jelenleg még fennálló hibákat. Úgyhogy a Szigetkezdést megelőző napokban - ha minden jól megy - olajozottan fog működni a Sziget.FM.
A szolgáltatásról az egyik programozó, Megyer László tart majd rövid prezentációt a holnapi Meetupon. (A szolgáltatád másik fejlesztője László Gyula.) Akit tehát jobban érdekel a technikai háttér, váltson RSVP-t a szerdai összejövetelre.
Úgy tűnik, a Google nélkül nekik sem megy. Ugye a napokban belekerült a Google komplett arzenálját felsorakoztató keresőmodul a Netvibesba. Nyilván az egésznek valami olyan a célja, hogy a Netvibes-felhasználóknak ne kelljen kikattintatni egy másik lapra, ha keresni akarnak bármiféle tartalmat a weben.
Csakhogy. Mintha lokalizációs problémaviharba került volna a szolgáltatás. Az látszik, hogy a Google News-ból, meg a Google Blog Search-ből jönnek a találatok, ugyanakkor - vagy éppen ezért - nem nagyon sikerül rátalálni a magyar tartalmakra.
A Local Content jól működik az "amerikai" beállításra. Ugyanakkor ha a magyar tartalmakat szeretnénk megkapni, eléggé szánalmas eredményt kapunk...
Netvibes + Google from hirbehozo on Vimeo.
Na mindegy. Gondolom aki magyar tartalmakat keres, az továbbra is a Google főoldalán fogja begépelni a keresőkifejezést. Amúgy érdekes lépés, hogy a Netvibes beengedte a Google-t, ráadásul ilyen fontos felületre. Hirtelenjében minden Netvibes-felhasználó két kattintás távolságba került az iGoogle-tól és a Google Readertől. Ki járt jobban?
A Ustream.tv amerikai-magyar közösségi szájt kisebb ráncfelvarráson esett át. Ha minden igaz, ma délután élesedik az új verzió. Elsőre persze az új dizájn a legszembetűnőbb változás:
Fontos változás, hogy az overlayek közé bekerült a YouTube-támogatás is. Vagyis az élő közvetítés alatt be lehet szúrni a videoképbe YouTube-felvételeket:
Ugyancsak újdonság, hogy a broadcasterek (ustreamerek?) ezentúl statisztikákat is láthatnak közvetítéseikről.
A Ustream.tv amúgy a Justin.tv konkurense az amerikai piacon. Persze ha nem számítjuk a YouTube-ot. A Ustream.tv amúgy átlagban napi 150 ezer egyedi látogatóval rendelkezik. Amiből jól érzékelhető, hogy az élő közvetítés mára népszokássá vált a weben. Legalábbis az amerikai power userek körében. (A hazaiak közül Angelday és a Meetup garázdálkodik legtöbbet a szájton.)
[update 16:25] Közben élesedett is az új dizájn.
Alapprobléma, hogy a flashben készített szájtokat (amennyiben nincs mögötte egy akkurátusan megírt html-verzió) egyszerűen nem tudják elég alaposan letapogatni a webcrawlerek, vagyis ezek a webtartalmak nem tudnak elég hangsúlyosan megjelenni a webes keresők találati listáiban.
A régóta fennálló, SEO szempontból nem túlságosan optimális helyzet azonban a jövőben változhat. A VentureBeat szerint az Adobe a Google-lal és a Yahoo-val azon dolgozik, hogy a webcrawlerek számára végre láthatóvá váljon a flashes webtartalom.
Sajnos a technikai háttérről nem sokat tudhatunk meg a cikkből, úgyhogy egyelőre érdemes inkább puszta ötletnek, vágyakozásnak kezelni a hírt.
Azt nem tudom, hogy hány full-flash szájt van a weben, mely jelenleg nem igazán látható a webes keresők számára. Mindenesetre nem biztos, hogy jót fog tenni a webnek, ha ezentúl a dizájnerek ellustulhatnak, és eltekinthetnek a HTML/CSS alapos megírásától.
Én kifejezetten kényelmetlenül érzem magam, ha full-flash szájttal találkozom össze a böngészés során. Egyszerűen azért, mert a HTML/CSS és a flash más felhasználói élményt nyújt. S ez a differencia gyakran képes zavart kelteni a webolalak közti navigáció során.
Úgy tűnik, a Twitternek már olyan jól megy a rendelkezésreállás, hogy unalmában magyarul tanulgat. Legalábbis erre enged következtetni az egyik olvasónk által beküldött screenshot...
