Nos, az Apple szeptemberi bejelentéseiben semmi érdekeset vagy meglepőt nem láthattunk. Kínos, hogy 2014 őszéig örlődtek azon, hogy ellent merjeneke mondani Steve Jobsnak, és ki merjenek-e hozni egy nagyobb kijelzős telefont. Megtették végül. Itt a tepsi méretű iPhone végre.

Remélem, hogy azok az Apple fanboyok emlékeznek még pár évvel korábbi önmagukra, akik a tenyérben elférő telefonokra esküdtek fel (Jobs kinyilatkoztatásához igazodva), és kiröhögték a nagyméretű telefonokat. 

Ismerjük már az Apple-nek ezt a marketingtaktikáját. Kezdetben a natív appokra mondta Jobs, hogy az bizony hülyeség. Aztán a multitaskingra. Végtelen a sor. Az Apple minden évben megmondta a tutit, aztán évek kellettek ahhoz, hogy végül belássák, a fogyasztói igényeket egy ember ízlése nem tudja megváltoztatni. 

Szóval nagyobb telefonok. Nem lennék most iOS fejlesztő. Tényleg, vajon most minden pixelpontosan, aprólékosan kidolgozott app a nagy kijelzős iPhone-on extra nagyban fog megjelenni? Mint az iPad Minin futtatott iPhone alkalmazások? Megérkezett a bébitelefon az iPhone 6 képében. 

The iPhone 6 Plus renders at a 1242×2208 virtual canvas, using @3x assets, then takes the entire texture and bitmap scales it down to 1080×1920.

Apple Watch. Hát igen. Kezdjük a jó dolgokkal. Dizájn szempontból nagyon tisztességes munka, és jó ízlésre vall, hogy megtartották az analóg órák tekergetős navigációját, és gyakorlatilag újraépítették - több kevesebb sikerrel - az összes mikroalkalmazás interfészét, ami elfut ezen a telefonon. 

Szép dizájnmunka az egész. Kívül is és belül is. 

Hátrányok. Mindenekelőtt hátrány, hogy iPhone-kapcsolathoz van kötve a készülék. Biztos a marketingosztályon megint nagyon okosnak gondolja magát mindenki az Apple-nél, hogy újabb kényszerhelyzetet sikerült előidézni az androidos, blackberrys felhasználóknál. Ugyanakkor nálam ez a fejlemény egyértelműen blokkoló. 

A másik nagyon fontos hátrány, amiről a prezentációban jótékonyan nem beszéltek, hogy ha minden igaz, szűk egy napot fog bírni az óra egy feltöltéssel. Szerintem aki igazán szeret karórát viselni, az ezzel soha a büdös életben nem fog megbarátkozni. A karóra az nem egy újabb nyűg az életünkben, amit minden egyes nap fel kell tölteni. Amivel pöcsölni kell. Hanem egy jó barát, aki mindig velünk van, még akkor is, amikor a szerencsétlen iPhone-unkat elfelejtettük éjjel a töltőre tenni, és emiatt fogalom nélkül bandukolunk a világban az első töltésre alkalmas helyiségig. 

Szóval nekem nincs iPhone-om. Én az Androidban és a Nexus szériában hiszek. Én a material designban hiszek. Nem vallási okokból, hanem azért, mert átgondolt, előremutató, mérnöki munkának gondolom, amiről el tudom hinni, hogy valóban jobbá teszi az életemet.

Az iOS 6-7-8-at egy visszamaradott, elkesertően kiforratlan mobil oprendszernek gondolom (elsősorban funkcionális és UX szempontokból. Tényleg, hány lépésben is lehet manapság tetheringet ki-be kapcsolni egy iPhone-on, vagy Apple ID-t váltani?).

Másrészt ha viselnék is karórát, olyan karórát vennék, ami elegáns, időtálló (sic!), és a magát az analóg világban is feltaláni képes férfiideált testesíti meg. Nekem nincs szükségem ilyenfajta önmegerőstésre, de akinek van, az legyen férfi, és merjen időtálló órát viselni. Ez az én véleményem.

Harmadsorban: az Apple Watchot én őszintén szólva egyetlen dologra használnám: megnézni rajta a pontos időt. Sportolásnál is leginkább erre az információra van szükségem. Minden másra ott a telefon.

Arról nem beszélve, hogy mondjuk a homokos tengerparta vagy vízbe nyilván nem vinném be ezt az órát. Arra ott vannak az ötven dolláros sportórák. Amik tökéletesen hozzák azt, amire valóban szüksége van az embernek ebben az élethelyzetben. 

Szóval az én életemben semmit nem oldana meg egy karóra. Egy okosóra sem. Egy drága okosóra sem. Még akkor sem, ha az Apple Watch messze szebb termék, mint a konkurens próbálkozások. Én pont a másik irányba megyek: minél kevesebb digitális eszközzel hatékony és békés életet élni. Ezért én maradok a 11-es Macbook Air + Nexus 5 kombónál. Nekem ez a kombó értelmes szinten tartja az életemet. A 11-es Macbook Air mellé nem hiányzik iPad, a Nexus 5 mellé pedig egy okos karóra. 

Kíváncsian várom jövőre az okos fülbevalókat, esetleg az okos hasitasik megjelenését. Illetve a Louis Vuitton - Apple összeolvadást.

Címkék: smartwatch apple watch okos karóra

Nagyszerű írásban foglalja össze Eshan Shah Jahan, a The Orchard termékfelelőse, hogy hogyan kell úgy megkínozni a felhasználóinkat, hogy azok úgy válasszák a fizetős szolgáltatásunkat az ingyenes verzió helyett, hogy közben kínjaik még ne nőjenek olyan nagyra, hogy elhagyják a szájtunkat. 

Én bizonyos szempontból ebbe a modellbe sorolom az összes paid wall próbálkozást is a weben, de nagyon sok freemium szolgáltatás is éppen ezen rosszindulatú filozófia mentén mozog, amikor egy ingyenes szolgáltatás felhasználóinak az életét igyekszik a legkörmönfontabb eszközökkel megnehezíteni, és ennek az ügyeskedésnek a végén valahogy fizető felhasználókká alakítani őket. De legalább egy részület: a hálás túlélőket.

Biztos vagyok benne, hogy vannak ennek a modellnek sikeres, hatékony megvalósításai. Ezeket a modelleket, gyakorlatokat az egyre rezignáltabb üzleti döntéshozó követelőzése hívja életre, amikor egyre mérgesebben próbál nem fizető felhasználókból fizető felhasználókat varázsolni. Pontosabban: varázsoltatni.

Jahan megjegyzi az írás végén, hogy a felhasználók tűrőképessége meglehetősen magas tud lenni, de egy vérbeli UX kínzómesternek ez nem szegheti kedvét. A sok kísérletezés meghozza az eredményt, miként a középkori tömlöcökben, kínzókamrákban is sikerült kitapasztalni, hogy meddig érdemes elmenni az emberek nyomorgatásában. 

Amíg a középkorban a kínvallatások elsődleges célja az információszerzés volt, addig a modernkori UX kínzás célja a hitelkártyaadatok önkéntes megadása, fizetős júzerekké konvertálás. 

Tegyük hozzá: mérhető, kontroll alatt tartható rossz felhasználói élményt tervezni valóban nagyobb mestermunka, mint közepes minőségben lekoppintani valamelyik Dribble screenshotot vagy "flat design" majomkodást, illetőleg megnövelni az oldalon eltöltött időt 1,12 százalékkal, esetleg ákombákom drótvázakkal felidegesíteni a fejlesztőket.

A UX kínzómester egy fontos dolgot biztosan jobban ismer tehát, mint a UX "szakemberek" többsége: a felhasználók tűrőképességét.

Címkék: web design freemium ux design bad user experience rossz felhasználói élmény fizetős szolgáltatások

Az animált gifek, svg animációk webdizájnban betöltött újabb szerepéről, jelentőségéről korábban már írtam. Most következzék a html5 videó. Az elképzelésünk a következő volt: szerettünk volna megmozgatni egy grafikai elemet, végtelenítve. Viszont maga a grafikai elem elég nagy méretű, és korábbi tesztjeinknél már láttuk, hogy az animgif sem minőségben, sem mérethatékonyságban nem ideális választás. 

Az animált svg megoldás pedig a grafikai elem összetettsége miatt nem jött végül szóba. Tettünk egy kísérletet a html5 videóval. 

Mindenekelőtt a videót kellett úgy megszerkeszteni, hogy végteleníthető legyen a mozgás, majd pedig a fájlméreten kellett annyit nyerni, amennyit csak tudtunk. Egy néma, 200x200 pixeles videó lett az eredmény, 631kb méretben. Ugyanilyen minőségben animgifben 4,7 megabyte-ra jön ki. 

A másik problémánk az volt, hogy egy kör alakú elemet szeretnénk mozgatni, viszont a videó természetszerűleg négyzetes. A transzparens videó nem tűnt jó választásnak, fájlméret és böngészőtámogatás miatt, így azt az egyszerű megoldást találtuk ki, hogy a négyzetes videót CSS-ből kerekítjük le border-radiusszal. 

Maga a videó megkapta a preload=auto, autoplay, loop tageket, a rá vonatkozó CSS-osztályban pedig az opacity lejjebb húzásával oldottuk meg, hogy az animált videó szépen harmonizáljon a háttérrel.

A videó méretét az eredeti 200x200 pixelről CSS-ből megnöveltük, és még így is egy kiválóan működő, méretében barátságos nagy animációt tudtunk illeszteni a dizájnba. Az mp4 mellé az ogg verziót is belinkeljük. Azokban a böngészőkben, amelyekben nem támogatott ez az eszköztár (szerencsére már nem gyakori), oda sima png-t alkalmazunk. A videót természetesen linkelni is tudjuk, ha akarjuk.

A vonatkozó kódrészlet: 

<video id="videoContainer" width="200px" height="200px" preload="auto" autoplay loop> <source src="ANIMACIO.mp4" type="video/mp4"> </video>

#videoContainer { border-radius: 50%; border-style: solid; border-width: 0px; width: 400px; height: 400px; opacity: 0.5; padding-left: 5px; }

Még egy érdekesség: egyre több szájt úgy próbálja optimalizálni az oldalán megjelenő animgifeket, hogy egy képet tesznek a videó fölé, és csak arra kattintva indul el a videó. Érdekes próbálkozás lenne, ha az animgifeket a háttérben html5 videókká konvertálnák, és ezeket a sokkal kisebb fájlméretű, végtelenített videókat szúrnák be az animgifek helyére.

Címkék: animáció webdesign html5 videó videó animáció

Ha a nagy platformok fejlesztői képtelenek uralni egy fontos problémakört, képtelenek hatékony megoldásokkal előállni, majd jön a közösség, és megoldja. A Responsive Images Community Group arra jött létre, hogy a reszponzív dizájnok korában az egyik legégetőbb problémára, a képkezelésre adjon hathatós megoldást.

A <picture> és srcset/sizes bevezetése végre egy okos megoldás arra, hogy htmlből lehessen kezelni a különféle kijelzőméretek, különféle felbontások kérdéskörét. A problémát nem csak az adja, hogy különféle felbontásokon és különféle képernyőméreteken kell megjeleníteni ugyanazt a képet, hanem az is, hogy különféle eszközök és felhasználók különféle adatátviteli preferenciákkal rendelkeznek (adatátviteli sebesség, adatátvitel költségessége). Illetve a képernyőarányok és layoutok változása portrait és landscape módban is más ás másfajta képkezelést igényel. Ezen provblémák uralása nélkül a képet használó reszponzív dizájnok nem nyújtanak jó élményt a felhasználók kisebb-nagyobb csoportjainak.

A részletes dokumentációt itt lehet elolvasni.

Illetve kötelező tananyag mindenkinek, aki webdizájnnal, frontend fejlesztéssel foglalkozik: Matt Steele összefoglalója a picture element létjogosultságáról és felhasználási lehetőségeiről:

Címkék: viewport reszponzív design reszponzív képek képkezelés html picture element srcset mediaquery

Egészen 2014 nyaráig kellett várni arra, hogy a Prezi legalább részben búcsút mondjon a Flashnek. A mostani változások elsősorban a prezinézegető változatát érintik a szájtnak, vagyis a Prezi.com-on ezentúl már nem csak azok a szerencsések nézhetnek prezentációkat, akik még mindig ragaszkodnak az erőforrászabáló, archaikusan működő Flash pluginjükhöz, hanem... mindenki más is. 

A technológiaváltás rögös útját Halácsy Péter CTO ecseteli egy tekintélyes méretű, ironizálástól és önreflexiótól sem mentes posztban. HP arra vezeti vissza a 4 éve tartó szenvedésüket a technológiaváltással, hogy a Prezi zoomol, és emiatt megoldhatatlan problémát jelentett a html5 + dom + css3 irány.

A kutatás-fejlesztés egy ponton kudarcot is vallhatott a cégnél, és egy huszáros vágással inkább a natív appok fejlesztésére kezdtek el fókuszálni, abban a reményben, hogy így iPaden és iPhone-on is megoldódik a nagy probléma: a prezis prezentációk szerkesztése és nézegetése. (Ha minden igaz, valamikor 2014 második felében már Androidon is lesz Prezi app. Bár teljesen biztosat senki nem mer mondani egyelőre cégen belül.)

Az appokra fókuszálással egyszersmind a Prezi kiírta magát a webről. Hosszú ideje talán csak az online elérhető prezentációik átiratainak megjelenése jelentett bárminemű fejlődést az amúgy a weben többnyire ismeretlen, közösségként nemigen funkcionáló Prezi.com oldalon.

Az utóbbi évben viszont újra nekiveselkedtek a web témának. Ennek eredménye a mostani Javascript-alapú prezinézegető szoftver.

Visszakanyarodva még egy kicsit a történet elejére: HP tehát azt mondja, hogy a technológiaváltás náluk azért késett 4 évet, mert ők zoomolnak, ellentétben a többi prezentációkészítő vagy megosztó szolgáltatással. És ők szépen akarnak zoomolni. És ezt nem bírta a html5/dom/css3 világ.

Nos, én azt gondolom, hogy a Prezinek pont nem előnye, hanem épphogy hátránya ez az eszement zoomolás dolog. A végtelen canvasban ki-be zoomolás minden nagyvásznas prezentáció halála. Én azt vettem észre, hogy a Preziben megírt prezentációk túlnyomó többsége túlhasználja a zoomolás fícsört, nem kevés esetben tengeri betegségbe kergetve ezzel a mozivászon méretű prezentációra gúvadó közönséget.

A Prezi szerintem nem a zoomolásról szól, hanem a “végtelen canvas” élményről, és a nem-lineáris történetmesélés lehetőségéről.

Ilyen módon szerintem a zoomolás kiiktatása/újraértelmezése sem jelentett volna nagyobb problémát azoknak, akik olyan eszközön szeretnének megnézni egy prezis prezentációt, mely nem Flash-képes. Nekem semmi bajom nem lenne azzal, ha a zoomolás mindössze egy animáció, egy effekt lenne és semmi több. Mint ahogy azzal sem lenne problémám, ha a “végtelen canvas” valójában csak egy illúzió lenne, miként mondjuk a Google Maps esetében is.

A digitális világ, miként azt az Android “Material Design” filozófiája is mondja, egy olyan nem-fizikai világ, melynek megvannak a fizikai világhoz kapcsolódó törvényszerűségei. Ezek a törvényszerűségek viszont absztrakciók. Teljesen mindegy, hogy ténylegesen zoomolódik-e az az istenverte prezentáció, vagy csak olyan hatást kelt, mintha.

Mindegy, ezt csak azért írom le, mert bár minden tiszteletem a JS-vieweren dolgozó csapatnak, azt is látni kell, hogy a Prezi értékes éveket veszített azzal, hogy nem reagált elég hatékonyan a mobilwebes világ, az androidos világ, a sokképernyős világ kihívásaira, illetve nem volt képes közösségi médiába szerveznie impozáns felhasználóbázisát.

A Prezi egy elég rugalmas és nyitott cég ahhoz, hogy ezt a 4 év hátrányt ledolgozzák a következő időszakban. Jól mintázza a fent hivatkozott poszt is, amiből azért kiviláglik, hogy aprólékos és kérlelhetetlen küzdelem zajlik a cégben a Flash kiváltására, nem kevés tudás felhalmozásával:

We invested a huge amount of engineering time in building our own toolset, something I really recommend to all teams working on large applications.

Steve Jobs mosolyog odafönt.

Aki úgy érzi, hogy szeretne részt venni a Prezi heroikus küzdelmében, most csatlakozhat a csapathoz. Van egy Compile-to-JS engineer nyitott pozíciójuk. Illetve még nem késő betársulni az androidos fejlesztőcsapatba sem.

Címkék: flash javascript prezi prezi mobil prezi android

Néhány hónappal ezelőtt Józsi egyik posztja nyomán poroltuk le a témát, és kezdünk el újra behatóbban foglalkozni az svg kínálta lehetőségekkel. Bennem is az élt még, hogy az svg valami pluginen keresztül támogatott, weboldalakon iszonyatosan körülményesen és pazarlóan használható formátum. 

Közben a világ elég nagyot változott, gyakorlatilag univerzálisan alkalmazható, szóval tettünk vele még egy kísérletet. Az svg legelső és legfontosabb előnye nyilvánvalóan a vektorosságban rejlik a raszter képekhez (png, gif, jpg) képest. 

A vektorfájl persze arra is csábítja az embert, hogy animálja azt. Hiszen megteheti. És részemről itt lett világos, hogy - túl az svg-ken - a finom animációk kidolgozása szemléletformáló erővel bír. A webdizájn fontos, meghatározó részét képezhetik a részleteiben kidolgozott mozgások. Van tehát a UI elemek animálásának egy szemantikája, amire elég könnyű rákapni, ha az ember elkezdi csinálni. 

A UI elemek animálása rendszerint csak kontextusában érthető és értelmezhető a felhasználó számára. Mégis, a példa kedvéért íme egy részleteiben kidolgozott animáció, amin jól látható, hogy miről is beszélünk: 

A fenti demo érdekessége, hogy teljes mértékben CSS keyframe-ekre épül, és a Bounce.js segítségével készítette Joel Besada, aki a kapcsolódó posztjában részletesen véggiveszi azokat az aprólékos, ám egyszerű lépéseket, amikből összeáll egy ilyen UI mozgatás. 

Még egy példa, szintén SVG + CSS kombóval megoldva: 

Mi első felvonásban egy spinner ikont mozgattunk meg. Itt is lehet látni. Hogy aztán egyre komplexebb megoldásokban is merjünk gondolkodni.

Az animációkkal ugyanaz a veszély, mint bármi mással a webdizájnban: ha nem kellő érzékenységgel és visszafogottsággal használjuk, könnyen nevetségessé teszi a munkánkat. Ráadásul fölöslegesen zabálja fel erőforrásainkat. Viszont ha rászánjuk az időt, és kikísérletezzük az adott funkcióhoz és felületi jelentéshez/eseményhez illő minimális animációt, nagyon sok felületi problémától meg tudunk szabadulni, ráadásul életre is keltjük a dizájnt, pont annyira, amennyire a felhasználót segíti a weboldal, folyamat, navigáció értelmezésében. 

Azért is írok minderről, mert úgy érzem, hogy erre a témára nagyon rímel az, amit tegnap a Google "Material Design" néven bejelentett. Persze más dolog oprendszert tervezni, mint mobil alkalmazásokat vagy weboldalakat, de ezzel együtt is én mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy szánjon rá pár napot, hogy elmélyüljön az svg animációk, css keyframe és ui elemek megmozgatása témakörben. Már amennyiben eddig még nem tette meg. 

Ajánlom még tanulmányozásra az snapsvg.io oldalt. Illetve ezt a demót. Meg ezt, meg ezt.

Nem vadonatúj dolgokról van szó, viszont szerintem hamarosan olyan uralkodó témává fog válni, mint pár éve a flat design. (A Google tegnapi dizájn demója még egy érdekes témát dobott be szerintem, ez pedig a való világhoz kapcsolódó felületi megoldások. De erről majd egy másik posztban.)

Címkék: svg css keyframes svg animáció material design webdesign animációk

Néhány napja osztottam meg Twitteren azt az álláshirdetést, melyben az Uber helyi képviselőt keres magának. Olyan embert szeretnének felvenni Budapesten, aki a közösségi fuvarszolgáltatás népszerűsítését és piaci terjedését fogja helyben segíteni. 

Az Uber már letarolta az amerikai nagyvárosokat, és most európai hódító útra indul. Nyugat-Európában már tüntetnek is a hirtelen jött konkurens ellen. A londoni és berlini taxisok azt szeretnék most elérni, hogy az Uber rendszerében működő fuvarosok is ugyanolyan licencekhez legyenek kötve, mint a hagyományos taxisok. Vagyis ne legyen olcsóbb Uberen keresztül utasszállítani, mint a hagyományos módon. 

Idehaza egyelőre szerintem a taxisok többsége - hát még a törvényalkotók - nem is hallottak az ilyen közösségi szolgáltatásokról, melyek gyorsan és alapvetően változtatnak meg egy-egy piaci szegmenst. 

A másik érdekes fejlemény az Airbnb-jelenség. Nyugati országokhoz hasonlatosan idehaza is egyre többen próbálják az Airbnb-n kiadni lakásukat. Rendszerint külföldieknek, feketén. Én legalábbis egyre több ismerőstől hallom, hogy nem csak külföldi útja alkalmával használja az Airbnb-t, de budapesti lakását is ott kínálja kiadásra. Jelenleg több, mint ezer budapesti ingatlan közül lehet válogatni a szájton.

Szerintem egyik közösségi szolgáltatásra sincs felkészülve sem a piac, sem a hazai szabályzás. És megint az a helyzet, hogy bár előre látjuk, hogy jön a cunami, és még lenne idő valamiféle védekezésre, inkább mégis megvárjuk, amíg minket is elborítanak ezek a szolgáltatások, és akik eddig taxiztak vagy hagyományos módon próbáltak lakást értékesíteni, bérbe adni, nézni fognak, hogy nem értik, miért apadt el a bevételi forrásuk.

Az Uber és az Airbnb persze azért megy jól, mert egyszerűen jó használni mindkettőt. Ki ne szeretne kedves, barátságos, korrekt, olcsó taxissal utazni? Ki ne szeretne sokkal több pénzt (valutát) keresni ingatlanával, akár úgy is, hogy rövid távra adja azt ki jó modorú, kedves, barátságos, pénzes külföldieknek? 

Az Uber és az Airbnb is nagyon jól és hatékonyan szűri a rendszerükbe tartozó szolgáltatókat: a jó szolgáltatást nyújtók maradnak a felszínen, a kiskapuzó ügyeskedők pedig gyorsan hoppon maradnak. Merőben idegen ez a magyar kultúrától. Annál is nagyobb sikerrel lehet számolni.

Címkék: ingatlan bérbeadás ingatlan bérlés airbnb uber taxi app

2008-9 magasságában a Királyi Pál utcában volt a Prezi, a Moloko/Tripla nevű hely fölött. Akkoriban Razót, Farkas Szilvesztert és Pécsi Julit ismertem személyesen a néhány fős csapatból. Julinak például arról is sikerült meggyőznie, hogy a Prezi lakás alatti kocsmában tartsam a Webisztán Mikulás Partyt. 

Így néztek ki a Királyi Pál utcai idők: 

2009-ben éppen jött a jó hír, és a világmegváltás ígérete, tök jó további alapembereket vett fel a céghez a három alapító. Elkezdtek egy tényleg érdekesebb szoftvert készíteni, mint akár a PowerPoint, akár a Google online prezentációkészítője vagy a Keynote.

Ez a nem-lineáris történetmesélés egyszerűen kreatív dolognak tűnt, messziről nézve is. És nem volt még körülöttük az a sok nyakkendős amerikai. Szóval szabadabb volt a levegője a... hát cégnek nem is mondanám. Mondjuk inkább munkaközösségnek.

Aztán teltek múltak az évek, néha volt, hogy majdnem dolgoztam is náluk, aztán végül mindig másfelé mentek az útjaink. Számomra akkor döccent egy picit a történetük, amikor visszafordultak HTML5 témában, és maradtak a flashnél...

Szerintem ez volt az a fordulópont a Prezi történetében, amikor először komolyan újra kellett volna gondolni a termék alapkoncepcióját. Az a prezentációkészítő/néző, mely a touch screeneken nem képes szépen működni a táblagépek és okostelefonok évtizedében, az nem jár jó úton. Én legalábbis ezt gondoltam. 

Illetve még egy dolog feltűnt nekem, aki főleg online médiát csináltam az elmúlt évtizedben: a Prezi webes jelenléte hervatag. Egyszerűen nem működik a termék online médiaként. Elkészítik a júzerek a prezijeiket, zárt ajtók mögött levetítik a célközönségnek, majd hazamennek és el is felejtik az egészet. 

A Prezi az első öt évében nem törekedett arra, hogy valódi közösségi médiát építsen a felhasználók által létrehozott tartalmakból. Zárvány maradt. Egy offline szoftver. Egy céleszköz a tálcán. A drága csavarhúzó a kredencben.

Kevés embert ismerek, aki prezis prezentációkat fogyasztana... Olyanokat ismerek csak, akik néha elküldik az ilyenolyan konferenciára készített prezentációikat. De ők is többnyire Slideshare-en keresztül, mert azt legalább meg lehet nyitni bármilyen eszközön. Mobilböngészőben is.

A Prezi nagyvállalat lett. Elképesztő mennyiségű ember dolgozik azon, hogy üzletileg még 3,76 százalékkal jobban teljesítsen a core termék, mint az előző negyedévben. A kolumbiai júzereknek túl fehér a háttér, a koreaiaknak túl monokróm. Megy a globális pótmétertekergetés.

Remélhetőleg a három alapító ennek ellenére képes lesz még egyszer egy nagyobbat lépni, mint ami racionálisan indokolható lenne, és ahelyett, hogy egy eggyel színesebb és mosolygósabb PowerPoint lenne a Prezi végső állapota, valóban újragondolnák az egész prezentálás, kommunikálás, ötletmegosztás, tudásmegosztás mikéntjét. 

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de szerintem a Prezinek már a Slideshare-t és az Instagramot is maga alá kellett volna gyűrnie. (Ambíciózus? Miért, a PowerPoint lenyomása nem az? Dehogynem. És nagyon helyesen az.)

Öt év elképesztően rövid idő. Ahhoz képest, hogy 2009-ben még a Királyi Pál utca kövén törökülésben ittuk a rozé fröccsöt, kifejezetten impozáns a cég transzformációs képessége. Főleg idehaza. 

Boldog szülinapot és még ambíciózusabb következő öt éves tervet kívánok a tisztelt prezistáknak!

Címkék: prezi prezi.com prezentációkészítő prezi 5 éves

2007 júliusában tettük ki a mostani Index dizájn első verzióját, ami gyökeresen szakított a korábbi külalakkal és funkcionalitással. Már az indulás napján megindult a kampány az Index fórumon és ennek a blognak a kommentjeiben is azért, hogy tegyük vissza AZONNAL a régit. Mert a régi jobb volt. Ez az új kusza, átláthatatlan, navigálhatatlan katyvasz meg azonnal takarodjon el. Legalább ennyi pozitív és támogató kommentet is kaptunk, értelmes módosítási ötletekkel együtt. 

Érdemes visszaolvasni a kommenteket ennél és ennél a posztnál. Ezt kellett utálni 2007 nyarán:

Volt olyan olvasó is, akit annyira felháborított az egész dizájnváltás, hogy egy Firefox plugin segítségével visszacsempészte a régi css-t a böngészőjébe. Aztán teltek múltak a napok, az olvasók hozzászoktak az új tálaláshoz, és talán minden idők legsikeresebb magyar webes médiadizájna lett "az Index dizájn". 

Legnagyobb részben Uj Péternek és Illés Etelének volt köszönhető az új irány. Egyszerűen hittünk ebben a vonalban. És ezzel el is érkeztünk minden redizájn projekt legfontosabb hozzátevőjéhez: a hithez. 

Az akkori, 2007-es Index elképesztően jó korszak volt. Nagyon nehéz már így utólag is megérteni, hogy pontosan miért, azt sokkal könnyebben, hogy miért lett vége annak a korszaknak. Talán úgy tudnám a legjobban szemléltetni az Indexet 2007 nyarán, hogy nekem egyáltalán nem volt az az érzésem, hogy én egy úgynevezett munkahelyen dolgozom. Szerettem bejárni, szerettem az összes projektet, amin dolgoztunk, és elképesztően erős volt a kohézió a szerkesztőségben, és a szerkesztőség körüli ügyosztályok között is. 

Egy kegyelmi állapot volt, ami elmúlt. Amikor ez a kegyelmi állapot kezdett kimúlni sokan, köztük én is, távoztunk. Lett helyettünk (sic!) egy másik Index, javarészt új emberekkel. És ma délután ők fogják megmutatni, hogy hogyan is képzelik el azt a terméket, amit ők készítenek, és ugyanúgy Indexnek hívnak. 

Nekem már volt szerencsém mélységében megvizsgálni a most kiélesedő új dizájnt. Az első benyomásom az volt, hogy érezhető a "több, mint ráncfelvarrás, kevesebb, mint redizájn" balanszírozás a végeredményen. Ha máshogy akarnám megfogalmazni, a mostani dizájnváltás sokkal inkább keresi az olvasói ízlést, mint a 2007-es. 

Amíg 2007-ben mi akartuk megmondanni a világnak, hogy mit gondolunk magunkról, addig a mostani Index szerintem inkább valami olyasmit akar mondani az olvasóknak, hogy "ez itt még mindig az Index, lécci, fogadjatok el minket, lehet szeretni ezt a szájtot most is, hogy egy kicsit más, megváltozott, újrafeltalálta önmagát. Ne kapcsoljatok el. Érdemes megvárni, hogy mi jön a rekám után."

Szóval ezúttal nem kell attól tartani, hogy az Index új dizájnja valami elképesztő asztalborogatós, odabaszós optikai armageddon lesz. Ugyanakkor azt sem mondanám, hogy észrevehetetlen ez a változás. 

Reszponzív, a böngészőfelület összes pixelét belakó, a három hasábot ezúttal tényleg teljesen kitöltő dizájnra kell számítani. Persze nagy képek, persze nagy videóajánlók, hangsúlyosabb cikkkiemelések.

És egy "Mindeközben" névre hallgató szerkesztőségi hírfolyam, amit mostanában leginkább a 444 műsorvezetésével szokás jellemezni. Ha messzebb megyek, akkor pedig inkább a BBC kiemelt témáinak percről percre folyamához tudnám hasonlítani. A Mindeközben a mostani blogketrec helyét fogja elfoglalni. A blogok pedig picit hátrébb tolódnak. Ez mindenképpen figyelemreméltó irányváltás a korábbiakhoz képest.

Dudás Gergő vezetése alatt szerintem egy viszonylag szabad, és mindenképpen új korszakot hozó arculatváltás előtt áll az Index. Újra meg kell szeretnetek. Újra meg kell szeretnünk. Kicsit elfelejtve azt, amit régebben gondoltunk az Indexről. Ezt a váltást kéne igazából Index 2-nek hívni. Kár, hogy arra a béna második címlapra ellőtték ezt a nevet.

A most megújuló Index eddigi leggyengébb mozzanata talán ez a blog. Szerencsére az új dizájn azért hangulatában is ezerszer jobb lesz, mint ennek a blognak a kicsit kelletlenkedő, áporodott, modoros hangulata.

Mindeközben a saját munkahelyemen is kiment egy új szájt (a NOL.hu), az alapoktól újragondolva. Ebben a projektben én a magam részéről leginkább a tartalom előtérbe helyezését tartottam a legfontosabbnak. Amellett, hogy a NOL több mint félmilliós cikkadatbázisa felfedezhetőségén próbálunk dolgozni. Szóval egy észrevehető és egyben sikeresebb szájtot építeni, sok matekkal, méréssel és gondolkodással. 

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a magyar web írott része kivételesen értékes és érdekes. Lehet egy sor szájt arculatát szeretni vagy nem szeretni, de ha szétnézünk a világban, azt láthatjuk, hogy a magyar médiaszájtok messze progresszívebbek, kísérletezőbbek, mint külföldi megfelelőik zöme. És ez szerintem nagyrészt az ős-Internettó, majd a korai kétezres évekbeli Index és Origo hatása. És nagyon jó, hogy így alakult. 

Címkék: redizájn arculatváltás nol.hu index redesign 2014 index.hu redesign

Müller Tamásék fogták magukat, és indítottak egy miniprojektet Kickstarteren. A LapTape egy olyan laptoptartó, melyet abban a helyzetben tudunk használni, amikor a kanapén feküdve felhúzott lábbal támasztjuk meg a laptopot vagy táblagépet. 

Minden jó startup olyan szerintem, ami valami egyszerűen megfogalmazható problémára ad megoldást. A LapTape nem biztos, hogy a tökéletes megoldás, viszont mivel könnyen elfér a zsebben vagy a táskában, és ráadásul klassz színekben szállítják, szerintem mindenképpen megér egy próbát. Én nyomom is a gombot a Kickstarteren. 

Az early bird LapTape 13 angol font, vagyis kiszállítással kb 5000 forint. Tipikusan az a termék szerintem, ami kiváló céges ajándék, és az Apple Store-ba is befér. Meglátjuk, meddig tudják elvinni ezt a hirtelen ötletből jött egyszerű terméket.

Korábbi magyar sikersztorik Kickstarteren: Balrum, ReOnion, GeoGebra.

Címkék: magyar startup Kickstarter LapTape

Az Aviate egy olyan nyitóoldal alkalmazás Androidra, mely a napszaknak és helyzetnek megfelelő alkalmazáscsoportokat és információkat mutatja a felhasználónak. 

Ébredés után a Morning nyitóoldal fogadja a felhasználót, és a reggel használatos alkalmazások - például a levelezés, ébresztőóra, időjárás - jelenik meg a képernyőn. Beállíthatjuk a munkahelyünk helyzetét is, és ebben az esetben a munkavégzéssel kapcsolatos alkalmazásokkal és információkkal fog kezdődni a nyitóoldalunk: Calendar, emlékeztetők, jegyzet, emailírás, stb. Természetesen ezeket a space-eket személyre is szabhatjuk...

Az Aviate nem csak funkcionalitásában, hanem megjelenésében is egyértelműen igényesebb, mint az iOS, de még az Android 4-hez képest is meggyőzőbbek a felületei, kinézete.

Mindez nem annyira meglepő, hogyha megnézzük, kik is készítik ezt az alkalmazást: William Choi, aki korábban a Google-nél a keresőalgoritmuson dolgozott, Paul Montoy-Wilson, aki a Google Play projektmenedszere volt, Jeff Chern, aki a Tableau-tól igazolt adatmágus. Illetőleg Bernat Fortet Unanue, akinek vizuális látásmódja, esztétikai érzékenysége már inkább művészet, mint alkalmazott dizájn. Szóval egy elképesztően erős csapat áll az Aviate mögött. Nem barkácsszakkör.

Az Aviate pár perc használat után világossá tette számomra, hogy mi a baj a mobil oprendszerek felületeivel és funkcionalitásával: nem segítik a felhasználót a hatékony és gördülékeny használatban, nincsenek tekintettel arra, hogy más és más élethelyzetben használjuk a telefonunkat.

Egyszerűen egy más minőséget hoz a telefonra. Egyszerűbbé, ösztönösebbé teszi a mobilhasználatot. Nagyon könnyű hozzászokni.

Tényleg már csak annyi kell, hogy a Triggerhez hasonlóan NFC-matricákat is elkezdjenek gyártani, hogy fizikai helyekhez mobilos műveleteket is lehessen párosítani, és akkor uninstallálom is a Triggert. 

Van pár invite-om. Akit érdekel, és van jobb androidos telefonja, írjon egy mailt, és küldöm a meghívót. A meghívóim közben elfogytak. 

Címkék: aviate app aviate android

Rászántam magam végre én is, pár napja bevásároltam egy fekete 16GB Nexus 5-öt. Néhány észrevétel pár nap használat után. 

Amikor telefont vásárolunk, az egyik első, amire odafigyelünk - még bekapcsolás előtt - a telefon borítása. Milyen érzés kézben tartani. A Nexus 5 ebben a témában szerintem ma a legjobb telefon a piacon. Ez a nagyon szilárd, ugyanakkor picit gumihatású műanyag egyrészt fogásra nem hideg, nem csúszik, másrészt nagyon kellemes, magabiztos anyag. Olyan telefon, amit nehéz elejteni.

A Gorilla Glass 3-mal kiegészülve tényleg az a benyomásom, hogy ez a telefon nagyon nehezen fog eltörni a kezemben. Remélem, hogy a GG3 beváltja a karcmentességével kapcsolatos várakozásokat is. 

A telefon fizikai tulajdonságai közül két pici negatívum jut csak eszembe. Az egyik a telefon hátából kitüremkedő ormótlan optika, a másik pedig, hogy fejnehéz.  Vagyis a telefon felső harmada érezhetően nehezebb, mint az alsó egyharmada. Így amikor a zsebembe nyúlok, hogy kivegyem, rendszerint fordítva fogom meg, mint kéne. Amúgy a Galaxy Nexusnál ez a súlypont dolog még épp fordítva volt. Talán ezért is szokom meg nehezen. 

Mindezekkel együtt is azt mondom, hogy a Nexus 5 a piacon fellelhető telefonok közül az egyik legigényesebben megmunkált borítással rendelkezik. (A fehér Nexus 5-ről nem tudok nyilatkozni. Azt hallottam, hogy annak nem ilyen a kerete. Valamivel "kerámiásabb" hatású. Passz.)

Bekapcsolás után... Az Android 4.4 számomra nem túlságosan érdekes újításokat tartalmaz. Egyáltalán nem vagyok elájulva a felületi átalakításoktól sem. Viszont az Android 4+ szerintem továbbra is a legjobb mobil oprendszer, amit tényleg csak elrontani lehet ezen a ponton. Úgyhogy jól is tették, hogy nem próbáltak okosabbak lenni tavalyi önmaguknál a 4.4 tervezői.

Sebesség. Developer módban át tudunk váltani Dalvikról ART-re, ami elvileg gyorsítja a telefont. Én váltottam, de nem nagyon észrevehető a gyorsulás. Elsősorban azért, mert az alap Dalvikkal együtt is a Snapdragon 800, 2.26GHz processzor kiválóan hasít. Olyan érzés, mintha az Android és a hardveres háttér tökéletes harmóniában dolgozna. Piszok gyors telefon. Az indítás miliszekundumában berobbannak a képernyőre az appok. 

Ha ehhez hozzáveszem a 21 Mbps-es 4G hálózatot, akkor tényleg igazi korszakváltás hangulata van a Nexus 5-nek a Galaxy Nexushoz képest. Egy nagyon gyors telefon egy nagyon gyors mobilhálózattal egyszerűen életminőségbeli javulás a használója számára. 

Fotó. A teszteken elég sokan megemlítik, hogy gyenge a Nexus 5 kamerája. Nem tudom, hogy ők milyen telefont használtak korábban, mindenesetre nekem pozitív csalódás volt. Az optikai stabilizátor és a képfeldolgozás is nagyon szépen korrigálja a 8 MP-es mobilkamera sutaságait. Be kell kapcsolni a HDR+-t. Félhomályban, esőben is lehet értékelhető képeket készíteni vele. Nem olyan jó kamerailag, mint az iPhone 5S, de mindenképpen a jobbak közül való. 

5''-os kijelző. Akik azon rinyálnak, hogy ez már tényleg tepsi méretű készülék, nos, nekik üzenném, hogy én bizony még egy 5,5, netán 6-os telefont is simán vásárolnék. 1080x1920 (445 ppi). Ennyi pixelt simán rá lehetne tenni egy 6-os kijelzőre is. Csodálatos képe van amúgy a kijelzőnek. Egyetlen negatívum, hogy a 9:16-os arányt erőlteti a Google is. Szerintem portrait módban egyszerűen sok ez a 9:16 arány. A 3:4-es nettó viewport lenne az ideális. 

Érdemes próbálgatni hozzá a Light Flow appot. Árnyalatok szintjén tudjuk vezérelni a LED égők színösszhatását. Klassz irány értesítéskezeléshez (lemerül a telefon, nem fogadott hívás, prior naptárbejegyzés értesítés)

Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy éves rendszerességgel egyre kevésbé érdemes telefont cserélni. A Nexus 5 azoknak nagy előrelépés, akik több, mint 2 éve vettek utoljára telefont. Nexus 4-ről én tuti nem váltanék. Régebbi telefonról viszont feltétlenül. És ideális telefon iPhone-ról váltóknak is.

Szürkeimportból már 100k huf körül meg lehet venni. Sőt, mostmár árulja a Telenor és asszem a MediaMarkt is.  Vessük ezt össze egy független iPhone 5S árával (~220k). Ennyi.

Címkék: nexus 5 nexus 5 teszt google nexus telefon androidos telefonok

Hogy Avinash Kaushikot idézzem: a lájk a legszarabb mérőszám ever. 

Ha Facebook, akkor már inkább azon kell dolgozni, hogy az emberek beszéljenek a termékünkről, tartalmunkról ebben a térben. Ja, tudom, annak meg a kontenttrükközés lesz a vége. Jönnek az Upworthy jellegű szájtok, és elkezdenek facebookul tartalmat gyártani. Vagy várjunk csak... 

Én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy jó tartalmat kell csinálni, és akkor a Google/Facebook jön hozzánk. A Google/Facebook nem gyárt tartalmat. Tartalmat mi gyártunk. És ha jól csináljuk, akkor a netezők ugyis elviszik a kontentet magukkal a saját virtuális tereikbe. 

Nem mondom, hogy értelmetlen dolog bármilyen ppc, de azt igen, hogy csupán fizetett social hirdetésekre alapozni a bizniszünket tuti öngyilkosság.

A videóban hivatkozott BBC-cikk itt olvasható. 

Címkék: facebook hirdetés geotargeting boostlikes

Most csütörtökön, a Toldi Moziban gyűlünk, hogy egyrészt megünnepeljük a Tech Meetup szülinapját, másrészt pedig azért, hogy ismét vegyülhessünk a Pecha Kucha közönségével. 

A menet a szokásos: 20 órától kezdődnek az előadások, utána pedig hajnalig tart az interdiszciplináris party.

A rendezvényre itt lehet visszajelezni. A program pedig a következő: 

Meetup színekben:

- Horváth Csongor: A 3D szkennelés házhoz megy

- Nagy Attila Áron: Hazai 3d nyomtató

- Hajdu Gáspár + Papp Gábor: Leap motion alkalmazás

- Lipecz Ádám: RoboPhone - we teach kids coding

A Pecha Kucha Night Budapesttől:

- Szövetség'39: Kísérleti bioépítészet a tengerszint-emelkedés ellen

- Béres Architects: Hideg ház

- minusplus: Prezi székház

- +1 PK előadás szervezés alatt

Címkék: new tech meetup pecha kucha budapest

Deeje Cooley posztolta Twitterre a fenti képet, azzal a kísérőszöveggel, hogy a Facebook futtatott egy A/B tesztet, és a bal oldalon látható esetben a Facebookot okolták az app lassúságáért, a jobb oldali esetben pedig az iOS-t, vagyis az Apple-t. 

Nem tudom, hogy igaz-e ez a történet. Mindenesetre egy fontos problémára rávilágít. Nevezetesen arra, hogy a felhasználó nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy ha problémát érzékel egy alkalmazás futtaásakor, akkor az az oprendszer, az alkalmazás vagy netán a telefon hardverének a hibája-e. 

A fenti példa azt sugallja, hogy ha az oprendszer loadergifjét használjuk az appunkban, akkor megúszhatjuk a dolgot. Mégha így is van, azt gondolom, hogy az a legszerencsésebb, ha a várakozást magát tesszük elfogadhatóbbá a felhasználó számára. 

Androidon jelenleg a Facebook app egy elég jó belépő progress barral rendelkezik. Végtelenített köranimáció helyett egy kör alakú progress bart használnak. A progress bar kétségtelen előnye a loadergifekkel szemben, hogy jelzik a felhasználó számára, hogy várhatóan mennyi idő is lesz, míg betöltődik az adott tartalom. Ez önmagában is segít elfogadhatóbbá tenni a várakozást. Még akkor is - miként az androidos Facebook app esetében is látjuk -, ha a progress bar valójában nem is a valódi betöltődési folyamatot mutatja. Ugyanis soha nem ér körbe az animáció. 

Az az állításom tehát, hogy ne kapkodjuk el a dolgot, amikor alkalmazásfejlesztésnél a loader gif / progress bar témakörhöz érünk. Ez az én szempontrendszerem: 

1. Egyedi loader gif készítése, mely az alkalmazás brandjegyeit magában hordozza. Törekedjünk az óra, homokóra, fogaskerék, gömbvillám, építési terület ("work in progress") metafórák elkerülésére. Csakúgy mint a recycle/refresh nyilacskák szerepeltetésétől is próbáljuk meg megóvni a dizájnt. 

2. Lehetőleg ne loader gifet, hanem progress bart használjunk minden olyan esetben, amikor 2-3 másodperc feletti várakozási idő valószínű.

3. Progress bar esetében az animáció utolsó egyharmada történjen gyorsabb tempóban, mint az első kétharmad. A felhasználó fokozódó türelmetlenségét ellensúlyozhatjuk egy, a szokásosnál tempósabb véghajrával.

4. Maga a progress bar csíkját ellentétes irányba animáljuk, mint a kitöltődés iránya. Lásd a Gmail betöldődési progress barjánál megvalósított Barber's pole effekt:

5. Ha mindenképpen loader gifet kell használnunk, próbáljuk meg minél realivisztikusabban, elvontabban megjeleníteni az idő múlását, a körfolyamatot. Mint ahogyan a Google teszi ebben az esetben:

Ez pedig egy másik jó példa a ciklikusság relativizálására. És itt egy másik. És egy másik. És egy újabb. Illetve egy progress bar megoldás, mely hatszögre van értelmezve.

Rossz példákért nem kell messzire mennünk. Csak nyissuk meg bármelyik loadergif generáló oldalt.

6. Tervezésnél érdemes tekintettel lenni arra, hogy a felhasználó sokszor (esetleg: egy felületen egyszerre többször) fog összefutni ezekkel a felületi elemekkel, tehát semmiképpen se legyen túlságosan hivalkodó, hangsúlyos a megjelenése. 

7. Loader gifek esetében törekedjünk minél kisebb fájlméretekre, illetve előre gondoljuk végig, hogy a gif nem tud transzparens lenni, tehát végleges színkódokkal kell dolgoznunk, ráadásul max 256 színre optimalizálva. Ilyen módon mindenképpen a tervezési folyamat utolsó fázisában foglalkozzunk ezzel a kérdéskörrel. Miként a touch és fav ikonok megtervezésével is. 

A jó loader gif, miként a jó progress bar is segít a felhasználónak elfogadtatni a várakozást. Ezt a pszichológiai hatást pedig fontos megértenünk, mert az alkalmazáshasználat egyik fontos alapélménye a folyamatosság, a flow. Ebben a folyamatosságban a hiányzó pillérek áthidalására szolgál egy jól megtervezett loader gif, progress bar, 404 oldal vagy más empty states felületek. 

Ma már az alkalmazástervezésből nem maradhatnak ki ezek a lépések. Sőt, ezen lépések nélkül nem is beszélhetünk valódi folyamatkezelésről, harmonikus működésről.

Pár link a téma iránt érdeklődőknek:

• Android 4+: Progress and activity
• iOS activity indicators
• Create a Loading Circle Animation in Photoshop CS6
• Estimated remaining time: monitoring lengthy computations
• JQuery/CSS3 progress bars
• The importance of percent-done progress indicators for computer-human interfaces
• Completeness meter

Címkék: web design progress bar loader gif