Pont egy hete jartam Berlinben (csak latogatoban) es elkepeszto a fejlodes. En egy evet eltem ott (tavaly repultem tovabb), es szinte minden ismerosom startupoknal dolgozik, szoval egesz jo ralatasom van a tech szektorra. Szerintem egy startup kozeg fejlettseget azon lehet merni, hogy hany "alacsony koltsegvetessel" indulo friss ceg jelenik meg. Ilyenbol SF kornyeken tobb szaz van, nagy reszuk nem eri el a felszint, nem lesz sikeres, de ez a dolgok rendje. Szoval mig 2 eve az volt megfigyelheto Berlinben, hogy csak majdnemhogy betonbiztos cegekbe ontottek a penzt, az elmult evben elszaporodtak ezek a parszazezer dollarral indulo feltorekvo cegek. Ezt pedig egy biztos jelenek tartom az igazi kockazati toke megjelenesnek. Itt van jo peldanak a startup ahol egyik haverom dolgozik: http://moped.com/ Kezdetben meg amerikai penzre volt szukseguk, de mar tudtak Berlinben is toket emelni. Ez pedig jo, es abba az iranyba mutat, hogy a kontinensen is megjelenik majd az igazi kockaztato penz. Masreszt a varos azert baromi erdekes, mert keves a nemet ezekben a cegekben. Berlin lett a nyugat kapuja, teli van del- es kelet-europai sracokkal, es jo adag amerikai is erkezett az elmult evekben. Ez igazan szines kulturalis kozeget teremtett, mert ezek az emberek imigransok, mar volt batorsaguk koltozni, hasonloan az amerikaiakhoz, meresz vallalkozo szellemuek. Az idojaras lehetne jobb, es tengerpartja sincs, de talan ezert dolgoznak tobbet az emberek...
Azzal, hogy a Google felvásárolta a Sparrow mailkliens startupot mindjárt világossá is vált, hogy a fizetős alkalmazáshoz nem fog jönni újabb frissítés. A Sparrow eltűnik a Google süllyesztőjében.
A Sparrow azt mutatta meg, hogy ha nem nagyvállalati közegben gondolkodnak egy problémáról, temrékről, akkor milyen gyorsan, agilisen, színvonalasan lehet felfejleszteni egy projektet. A Google felvásárlása szerintem elsősorban arról szól, hogy a Sparrow népszerű tudott lenni az iOS platformon, ami kulcsfontosságú most, hogy az Apple egyre inkább szorítja ki a Google appjait az iPhone-okról és iPadekről.
Egyrészt tehát a Google vásárolt magának egy viszonylag nagy, lojális mailfelhasználó bázist. Másrészt megölt egy konkurenst. Harmadrészt megelőzte, hogy az Apple vásárolja fel a Sparrow-t. Persze ezek a magyarázatok, indokok sem jelentenek feloldozást azoknak a felhasználóknak, akik azért vették meg a Sparrow-t, mert egyszerűen szerették ezt a fajta nagyon egyszerű és szép levelezési megoldást.
Aktív iA Writer felhasználóként és sem vagyok nyugodt, mert simán benne van a pakliban, hogy egy szép napon a Google vagy az Apple felvásárolja ezt az alkalmazást is. És egyáltalán: minden picit is sikeres app, startup végzete maga a felvásárlás lehet. Amikor a Google és az Apple megteremtette azt a platformot, amire "mindenki" fejleszthet, és "mindenki" publikálhatja is ott a maga alkalmazását, elsősorban nem egy ENSZ jószolgálati szerepkörre törekedett, hanem éppen arra, hogy inkubátorként, virtuális homokozóként maga körül tartsa a legjobb fejlesztői közösségeket, és ha netalántán egyikük-másikuk komoly sikereket érne el az adott platformon, nincs más hátra mint jól felvásárolni őket.
Nem kell ezen a taktikán semennyire sem meglepődnünk, sem pedig rosszalni azt. A Sparrow fejlesztői elérték, ami elsődleges céljuk volt: egy jó minőségű alkalmazásból értelmes pénzt keresni. A Google szegénységi bizonyítványa lesz innentől kezdve, ha nem tudnak vagy akarnak mit kezdeni a Sparrow termékfilozófiájával. A Sparrow korábbi fejlesztői pedig zsebükben a méretes summával belecsaphatnak valami újba, még érdekesebb kihívásba.
Amikor arról beszélünk, hogya a webre fejleszteni izgalmas, az online temrékfejlesztés érdekes, akkor egyben ezalatt azt is szoktuk érteni, hogy ez a világ sokkal virulensebben, gyorsabban, agilisebben változik, mint bármelyik másik iparág. Nem érdekes, hogy meghalt az iWiW, vagy felvásárolta a Facebook az Instagramot. Ha elveszítik momentumukat cégek, termékek, szolgáltatások, akkor egyben momentuma lesz más temrékeknek, cégeknek. És ez az iszonytató agilitás ültet minket is minden reggel a számítógép elé.
Tavaly egy fejlesztő ismerősön költözött ki Berlinbe, hogy onnan dolgozzon francia cégének. Ezen a nyáron pedig egy másik (frontend) fejlesztő ismerős döntött úgy, hogy Berlinben folytatja az életét, egy neves startupnál, a Soundcloudnál.
Berlin mellett nem csak a növekvő tech munkalehetőségek szólnak, hanem pl. a város hangulata is. Kevés érdekesebb, (karrier szempontból is) vonzóbb európai nagyváros van jelenleg Európában a német fővárosnál.
A jelenségre felfigyelt az NPR, majd utóbb a BBC is. Előbbi azt emeli ki, hogy bár a Szilícium-völgy elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen, Európában is kezd felfejlődni a lokális startup kultúra. Londont, Párizst és Berlint emeli ki a cikk szerzője. És nem kérdés, hogy a három város közül a legérdekesebb Berlin.
London, Párizs vagy New York egy nagyságrenddel nagyobb város, mint Berlin. Viszont San Francisco például - legalábbis lélekszámát illetően - éppen a német fővárossal hozható párhuzamba.
Berlinről előbb terjedt el, hogy menő hely a cégalapításra, minthogy ez valóban így is lett volna. A cikkben megszólaló egyik befektető szerint mostanra azonban valóra vált az önbeteljesítő jóslat. Berlinról ma már nem csak annyit sejtünk, hogy hipszter, laza, kreatív, fiatalos és befogadó, hanem azt is, hogy sikeres induló technológiai vállalkozásoknak is jó inkubátora.
Igaz, a német fővárosban még nincs olyan tech cég, mely egyértelmű világsikerré érett volna (mostanában talán a Soundcloud törekszik hasonlóra), és az is biztos, hogy aki válogatósabb, az jelenleg Londonban, New Yorkban vagy San Franciscóban könnyebben megtalálhatja számításait, viszont Berlin egyrészt közel van, másrészt kulturálisan is könnyebben fogyasztható város, mint egy angolszász megapolisz, ráadásul érdekesebb dolognak is számít berlini minicégnél dolgozni, mint százezredik álláskeresőnek lenni London vagy San Francsico valamelyik irodai várótemrében.
Akik esetleg Berlinben szeretnék kipróbálni magukat, a következő cégeknek érdemes cv-t küldeni:
Bár még a hipszterek sem tudják, hogy mi is az a Higgs-Boson (vagy magyarosabban: Higgs-bozon), és ennek nyomán egyremásrajelennek meg a magyarázó videók az egész "szenzéciós felfedezéssel" kapcsolatban, az igazi felháborodást nem is az váltotta ki, hogy egyszerűen az átlag elme számára felfoghatatlan és megérthetetlen ennek a fizikai felfedezésnek a jelentősége, hanem, hogy a CERN fizikusai a felfedezés prezentálásakor a slide-jaikon Comic Sans-t használtak. Boah.
A komplett geek grafikus társadalom teleokádta a Twittert és a Tumblrt, mélyen elítélve/kinevetve/lenézve a tudós társadalmat, amiért képtelen szabadulni az infantilis, rendszertelen és csúnya Comic Sans-tól. Here comes the Evil...
Aztán persze jöttek egyből a hipszter dizájnereket oltogató twitek: "bocs, hogy nem volt időnk tipográfiával foglalatoskodni, de momentán a világegyetem rejtélyeinek megoldásával vagyunk elfoglalva." Valamint lett ez a videó, amit a post elején linkeltem, amiből kiderül, hogy a williamsburgi hipsztereknek arról bezzeg nincs fogalmuk, hogy mi az a Higgs-bozon, a Comic Sans gyepálásához ugyanakkor mindenki ért.
Szegény Vincent Connare, nem elég, amit az elmúlt évtizedben meg kellett, hogy kapjon gyermeke, a Comic Sans miatt, most, egy fontos és rejtélyes tudományos felfedezés kapcsán is neki kell szégyenkeznie és bújkálnia a sajtó elől.
Én azt gondolom, hogy a Comic Sans-t általában akkor választják prezentációkhoz, amikor a kézírást, a krétaírást akarják imitálni. Azon rendszerint senki nem ütközik meg, ha egy maces júzer Keynote prezentációjáhot Chalkboard betűtípust használ. Pedig valójában a Comic Sans maces verziójáról beszélünk.
Andy Baio nyomán azt is láthatjuk, hogy a CERN-es prezentációkat egyszerű typface-változtatással nem tudjuk megmenteni. Az inkriminált prezentáció slampossága amúgy nekem azért is fura, mert a CERN honlapján - a svájci iskola hagyományait jobban tükrözve - minialista dizájnban, egy nagyjából elfogadható betűtípussal dolgoztak. Elég lett volna ezt átmenteni a prezentációba.
Másrészről pedig szerintem az egész sztori pozitív hőse maga a Comic Sans. Annyit támadják, fikázzák, üldözik ezt a fontot, hogy nem tud nem megjelenni az egyszeri nörd lelke mélyén egy pixelnyi empátia.
Kezdjük mindjárt egy régi-új alkalmazással. A Foursquare nemrégiben komolyan frissítést dobott ki, egyben számomra egyértelműen az egyik legjobb mobil felhasználói felülettel rendelkező androidos alkalmazássá vált. A Foursquare a becsekkolgatások világából egyre inkább a közösségi média felé tolja el a terméket. A különféle listák, lájkolások, képillusztrációkkal tűzdelt tartalomajánlók bevezetésével, az Explore funkció minél inkább előtérbe helyezésével, a felhasználói aktivitások egyre transzparensebbé tételével komoly esélye van arra, hogy a Facebookot is megelőzve a legérdekesebb, legszórakoztatóbb és egyben leghasznosabb közösségi média alkalmazássá váljon az Android platformon. Még egyszer megemlíteném a felhasználói felületeket. Rendezett, informatív, jól tagolt oldalakat sikerült megálmodni a sokszor igen összetett információfolyamok megjelenítéséhez. Szerintem a mobilplatformot jelenleg a Foursquare érti a legjobban. Korábban a Twitterről, esetleg az Instagramról mondtam volna ezt. De a Foursquare szintet emelt, és megmutatta, hogy hogyan kell hasznos és használható közösségi média alkalmazást készíteni mobilra.
A második fontos fejlemény Android platformon a Flipboard megjelenése. A 4,6+ incses kijelzők már képesek akkora felületet nyújtani, amibe bele lehet nagyjából értelmesen csomagolni a Flipboard felhasználói élményt. Én nagyon hiányolom a Flipboard mögül az ajánlórendszert, a serendipityt. A Flipboard akkor tudna mindent vivő mobilos újságolvasó alkalmazássá válni, ha a felhasználóinak nem kellene annyit állítgatni és keresgetni az érdekes tartalmakat, hanem ezt megpróbálná a Flipboard maga kitalálni helyettük. Ezzel együtt is egy nagyon szép, finom UI-t kapott az androidos app. Tényleg szerethető és jó, amit csinálnak. Minden nagykijelzős androidos telefonra kötelező az install.
A harmadik app, amit kiemelnék ebben a körben a Google Analytics. Igazából érthetetlen, hogy miért várt eddig a Google. Persze jobb későn, mint soha. A lényeg, hogy végre mobilon is könnyedén meg tudjuk nézegetni a GA accountunk alatti főbb forgalmi mutatókat. Én amúgy a GA összes fícsörének mobilappba gyúrása helyett inkább abban látnám a nagy előnyt, ha az alkalmazás jól használná az értesítéseket (GA alertek), könnyűvé tennék a custom reportok és goalok áttekintését, és akár menteni is lehetne bizonyos adatsorokat pdf-be, esetleg egyből emailben továbbküldeni. Az app jelenleg 3 funkciót tud jól: az analitikai szempontból kevéssé érdekes real-time forgalmi adatok megjelenítését, a sokkal érdekesebb dashboard adatokat, valamint az alerteket böngészhetjük. Ez is életminőségjavító. Csak remélni lehet, hogy a Google a jövőben táblagépekre és mobilra is okosan fejleszti majd tovább a GA-t. Repülőgép-műszerfal helyett kevés, de fontos funkció kell a GA mobil appba.
Végül egy magyar alkalmazás. Az Időkép végre hátrahagyta azt a szedett-vedett app verziót, és készítettek egy sokkal informatívabb, finomabb megjelenítést Androidra (is). Azt semmiképpen nem állítanám, hogy a Foursquare vagy a Flipboard szintjére sikerült emelni az élményt, de az biztos, hogy nagyot léptek előre. És szerintem a jó irányba: a nyitóoldalon tényleg a leghasznosabb infók sorakoznak. Végre lokáció alapon automatikusan kapjuk a helyi időjárásjelentést. A térképek ugyan még nem (mindig) animálódnak, de legalább már fogyasztható formában tálalják. A navigáció kicsit még végiggondolatlan, de arra jól éreztek rá, hogy nagyon kevés, ám nagyon világos útvonalat szabad csak adni a felhasználónak. Dizájn szempontból sokat emelne az app minőségén, ha az ikonokat egységesen megrajzolták volna. Esetleg sematizáltabban, egyszínű változatban. Tévedésnek gondolom a villámlás kép használatát az "előrejelzések" menüponthoz. Van tehát még mit javítani, viszont épp az Előrejelzések menüpont alatt látszik jól, hogyan lehet hasznos, átlátható és finom megoldásokkal kommunikálni egy halom adatot. Szép munka. Magyar viszonylatban tényleg a legjobbak között van az Időkép app, tervezés és kivitelezés szempontjából. Várom a következő, még letisztultabb verziót.
Sergey Brin nem szórakozik. Belefogott ebbe a közel lehetetlen projektbe, majd csinált hozzá egy jobb élő demót, mint az utóbbi Apple előadások együttvéve.
Ugyanez hosszabban, jobb minőségben, de kevésbé testközelből:
Sergey Brinnel én még mindig úgy vagyok, hogy elhiszem neki, ha mond valamit IT, web vagy innováció témában. Szerintem ő is ráunt az Orkut, Wave, Buzz, Plus kódneveken futó Facebook parára, elment ejtőernyőzni GoPro kamerával a fején, és akkor azt mondta magának, hogy kurvára ilyesmikkel kéne inkább foglalkozni.
Bement az irodába, köszönés nélkül átviharzott a recepció előtt, felment a nagyterembe és azt mondta a marketingeseknek, projektmenedzsereknek meg a fejlesztőknek, hogy mától akkor Glass projekt van. Nem tudom még, hogy mi meg hogy, de van. Irány dolgozni. Én addig inspirálódok egyet a bmx-emmel a félcsőben. Jövőre ki kell jönni vele. Period.
Btw, az első videó kicsit előrejelzi, hogy milyen lesz jövőre egy konferenciaközvetítés Google Glass-szel. Plusz érdekes évek jöhetnek a demóban is fel-feltűnő GoPrónak és például a Ustreamnek is.
Nem ez az első eset az elmúlt években, hogy a Microsoft látványosan innovatív módon nyúl hozzá egy eszközhöz. Már a Win Phone 7 esetében is láthattuk, hogy nagyon fontos számukra, hogy a követő üzemmódból kilépve valami újat, piaci erejükhöz mérten innovatívat tegyenek le az asztalra, és megpróbálják ők is azt, amit az Apple: újraírni a játékszabályokat.
Na de előbb nézzük meg az ötven perces keynote-ot. Ebből derül ki ugyanis a legtöbb...
A Win Phone 7 koncepciója elég jó volt ahhoz, hogy komolyan vegye az iparág és a geek közösség. A Microsoft Surface tablet esetében is ez fog történni. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy miként a Win Phone 7 sem jelentett áttörést a mobilpiacon, ugyanúgy a Surface is felsülhet az idei karácsonyi vásárlós szezonban. Miért?
Mindenekelőtt azért, mert a Microsoft jó két éves késésben van a táblagép piacon. Ráadásul ez a késés annál fájdalmasabb, hiszen az Apple valódi sikertörténetet csinált az iPadből.
A második fontos hátrány, ami nehezíteni fogja a Surface terjedését az az operációs rendszer és az egész szoftveres környezet, amiben léteznie kell egy ilyen hardvereszköznek.
A fontos előnyök között egyértelműen azt lehet kiemelni, hogy a Microsoft képes volt továbbgondolni az iPad Smart Cover és a Macbook Air filozófiáját, és értelmesen ötvözni azt egy táblagépben.
A specifikáció alapján most az látszik, hogy a Macbook Air-eknek maximum annyiban lehet konkurense ez az új gép, amennyiben ugyanannyira ultrahordozható. Teljesítményben messze el fog maradni, főként az újgenerációs Airektől. Az iPaddel való viszonya már egy érdekesebb kérdés. Szerintem nagyon fontos előnye a Surface-nek, hogy valódi lehetőségként kínálja a gépelést. Persze ki kell majd próbálni, hogy ez a billentyűzet tényleg jól használható-e, de legalább megértették a táblagépek egyik legfontosabb hiányosságát: a lassú és körülményes szövegbevitelt és az ezzel szorosan összefüggő: körülményes navigálást és multi-task támogatást.
A Microsoft Surface elsőre nekem leginkább termékdizájn oldalon érdekes. A Surface-t laptopként csak vízszintes felületen, leginkább asztalon tudjuk majd jól használni. A demovideókból kiderül, hogy amúgy a kipattintható kijelzőtámasz és a billentyűzet is könnyedén kezelhető, nem lifeg, nem ropog, nincs könnyű műanyag hatása. Olyasmi lehet érzetre, mint a Samsung Omnia 7 telefon. Magnézium.
Számomra ugyancsak szimpatikus a 22° fetisizálása. Szóval a termék geometriai tökéletességre is törekszik. Kiválasztottak egy szöget, amihez ragaszkodnak az egész koncepció kidolgozásakor. A fenti keynote-ból kiderül, hogy ez végső soron milyen finom megoldásokhoz is vezet.
Ráadásul a fizikai tulajdonságait is sikerült nagyjából az iPad szintjén megtartani, vagyis mint tárgy, nagyjából azt az élményt fogja adni, mint egy iPad Smart Cover-rel. Sőt. Ez egy jobb tárgy, mint az iPad.
Én amúgy a Surface-ben így első ránézésre is jobban tudok hinni, mint potenciális sikersztoriban, mint a WinPhone7-ben. Minden az árazáson, a sales politikán fog múlni. Ha okos a Microsoft, akkor a netbook-tulajdonosokat próbálja majd megnyerni első körben a Surface-nek valami olyasmi szlogennel, hogy a Surface valóban egy teljes értékű laptop, ráadásul egy táblagép is egyben. Úgyhogy 159 ezer forintért most kapsz egy menő, minden élethelyzetben könnyedén használható táblagép-netbookot. Ráadásul Windows fut rajta, amit ismersz. Avagy: nem kockáztatsz semmit.
Az első reklámvideó nem ezt az irányt mutatja. Legalábbis a dubstepes alapok arra engednek következtetni, hogy itt első körben mégiscsak a geek csávókat akarják megnyerni maguknak. Szerintem ez mérsékelten fog csak menni...
Ne feledjük, hamarosan Google I/O konferencia, ahol az egyik fő téma szintén a táblagép lesz. Mindez előrevetíti, hogy az év végére mindenki táblagépet akar majd eladni a fogyasztóknak. Ehhez pedig első körben meg kell majd keresniük azokat a fogyazstói csoportokat, akik az elmúlt két évben valami oknál fogva még nem ruháztak be egy iPadre.
Végezetül pedig: a Surface sikere a Microsoft számára azt is jelentheti, hogy fenekestül felforgatja saját bizniszét: a szoftvereit a jövőben egy teljesen más platformon kell tudnia sikerre vinnie, mint amire az elmúlt évtizedekben törekedtek.
A Microsoft nagyon akarja az újjászületést. Néha nekem úgy tűnik, hogy a vezényszó Redmondban újabban erősen fatalista: most... vagy soha.
Amíg az Eb eddigi legunalmasabb meccse ment a tévében, Plasik Józsival a Ustream székházból kommentáltuk az Apple fejlesztői konferenciájának mai bejelentéseit.
Leszámítva a technikai problémákat és az ólomfáradtságot, én így utólag azt gondolom, hogy ez a WWDC a jó iparosmunka gyümölcseit mutatta meg a piacnak. Az Apple-nek nem sikerült újraértelmeznie saját termékeit, és nem sikerült új narratívákat sem bevezetnie.
Mindenekelőtt ami engem leginkább érint: az új Macbook Air-ek hozzák azokat az elvárásokat, amiket a korábbi szériák hiányosságai teremtettek. Sokkal jobb processzor, 8 GB-ig bővíthető ram, 512 GB-ig fejleszthető SSD. Azt gondolom, hogy ezek a paraméterek nagyon fontos utat mutatnak a következő évben az ultrahordozható laptopok piacán. Én legalábbis ezt vártam, meg is kaptam. Nincs más hátra, mint gyűjteni rá.
A WWDC idén egy olyan dologra lett kiélezve, ami szerintem nem egy túlságosan izgalmas dolog: Macbook Pro retina kijelzővel. Egészen pontosan a 15-ös Macbook kijelzője 2880x1800 pixel felbontású lett. Hát most mit mondjuk erre? Jó, persze a kijelző alatt ott van egy erőmű, 2.3-as 4 magos processzorral, stb stb.
Ettől a géptől az Apple nem lesz Apple. Bár nekem úgy tűnik, hogy idén amúgy is beérik azzal, hogy ők resolutionary-k.
A bejelentések közül a Mointain Lion-nal kapcsolatos tételsor már korábban is ismert volt. Én ezt is inkább a Lion patchelésének gondolom. De ezzel nyilván lehet vitatkozni.
Az iOS 6 legfontosabb újításai közt olyan dolgokat emelt ki az Apple, ami engem kevésbé érdekelnek. Facebook integráció, Siri mindenhol, Maps... Azt gondolom, hogy semmi érdemleges nem hangzott el, ami minket, magyarországi felhasználókat nagyon felizgathatott volna.
Új iPhone-t most nem jelentettek be. És az iOS 6 sem jelzi előre az okostelefonok új korszakát. Ezekből én arra következtetek, hogy az Apple az iPhone-t hardveresen akarja megtolni. Persze nem revolutionary úton, hanem az idén szokásos resolutionary nyomvonalon. Egy nagyobb, de ugyanolyan jó felbontású iPhone jöhet. Ok.
Egyelőre számomra ez a tisztességes iparos munka jellemzi a Tim Cook korszakot. Persze az is lehet, hogy Steve Jobs egy konszolidálódó, az üzleti érdekek mentén becsontosodó céget hagyott hátra örökségül, és Cooknak nincs is nagyon más választása, mint ezen az úton bandukolgatni.
Nagyon előre szaladt az Apple az iOS-szel, Airrel, iPhone 4-gyel, iPaddel, iClouddal. És lehet, hogy nagyon hosszú idő lesz, mire az ezekben a termékekben lévő összes integrációs és implenetációs lehetőséget kiaknázza a cég. Csakhogy a fogyasztókat az Apple egy olyan narratívára trenírozta, ami ennél többet ígér.
Lehet, hogy megint Jonathan Ive-ra marad a feladat, hogy dizájn oldalról reformálja meg a céget. Ha egyszer termék oldalon ez nem (teljesen) tud megtörténni.
Bár talán már minden kiszivárgott az idei (június 11-ei) Apple fejlesztői konferenciáról, ami érdekes vagy érdemleges, azért persze nem vehetünk mérget rá, hogy Tim Cook nem hozza előre az iPhone 5 (avagy: iPhone 6) bejelentést, főleg, hogy az iOS 6 bemutatását követően már viszonylag egyszerű lesz eldönteni, hogy az új iPhone revolutionary lesz, vagy marad csupán resolutionary.
Tim "Resolutionary" Cook szerintem a mostani WWDC-ig, de legkésőbb a szeptemberi esetleges iPhone-bejelentésig kapta meg a piaci bizalmat arra, hogy bizonyítson. És ne csak mint az Apple lojális gondnoka, hanem mint erős víziókkal és innovációs szimattal rendelkező cégvezető.
A lényeg, hogy szerintem az új Macbookok bemutatásán, illetve a Mountain Lion és az iOS 6 demózásán túl az Apple, mint innovatív brand is be lesz árazva hétfőn.
Android oldalról is ugyanolyan érdekes lesz a rendezvény, mint az előzőek. Sőt. Most fog csak igazán kiderülni, hogy az Apple képes lesz-e őszre olyan eszközzel és szoftverekkel piacra lépni, ami egyértelműen jobbat, többet ígér, mint egy HTC One X vagy egy Samsung Galaxy S III, plusz az új Android.
Ne feledjük, a Google a WWDC után két héttel tartja (egyébként ugyanott, a San Franciscó-i Moscone Centerben) a maga fejlesztői konferenciáját. És nyilvánvalóan most sem véletlen az időzítés.
A lényeg: június 11-én, magyar idő szerint 19 órakor, a Ustream budapesti irodájából a Webisztán és a Plastik Média közösen, élő streamben kommentálja majd a WWDC-bejelentéseket. (Intro.)
Maradjatok vonalban. Aki nem akar lemaradni, az kattintson:
A Google rendszeresen szervez webinarokat, melyek arra kiválóak, hogy az érdeklődők magukba szívják az alapismereteket, melyek segítségével nagyobb magabiztossággal tudják fejleszteni az adott Google-szolgáltatással kapcsolatos tudásukat.
A fenti videón a magyarországi Superweek konferencián is fellépett Justin Cutroni mesél röviden a Google Analytics legfontosabb alaptulajdonságairól. Akik eddig csak a visiteket, referralokat, keywordöket bogarászták az Analyticsben, azoknak nagyon jó továbblépést jelenthet ez az alapozó szeminárium.
Az Adwords-szel kapcsolatos pr-részeket persze nyugodtan átugorhatjuk. A lényeg inkább a mikrokonverzión, a goal-ok és funnel-ek használatán, valamint a jól megfogalmazott alapcélokon van.
119 millió dollárt, azaz kb 25 milliárd forintnyi összeget fizet a LinkedIn a Slidehare-ért készpénzben és részvényekben. (A konkurens Scribd-nél most biztos nem ujjonganak.) A 2006-os alapítású prezentáció-megosztó szolgáltatás valódi közösségi szájttá nőtte ki magát az elmúlt években. (Aki esetleg nem tudja: ppt, keynote, pdf, open office prezentációkat lehet könnyen és egyszerűen webesíteni és megosztani a Slideshare segítségével. Erre használják az emberek. Főleg szakmai célra. De arra is nagyon jó, amikor mondjuk egy pdf-fájlt vagy prezentációt akatunk egyszerűen embedelni a blogpostunkba.)
Most márciusban összesen 29 millió látogatójuk volt. Ez annak is köszönhető, hogy ellentétben a Prezivel, a Slideshare valóban a webre gyúrt rá, és nem a desktop szoftverek világára. Vagyis a prezentáció témakörben inkább a prezentálást, mint a prezentációkészítést forszírozták az elmúlt időszakban.
Ez jól látszik a két szájt felépítése között is. A Slideshare jól érti a web nyelvét. Látható az oldalak kialakításában, linkeltségében, szövegalapúságában, az alkalmazott technológiák megválasztásában, hogy sokat foglalkoznak SEO-val, analitikával, big datával, kísérleti közösségi, interaktív funkciókkal, és úgy általában: a webre fejlesztenek. A slide-ok szövegesen is kapcsolva vannak a prezentációkhoz, nem használnak flasht, kiterjedt kategóriarendszerrel és címkerendszerrel dolgoznak, erősen tolják a tartalmat a közösségi média csatornákon.
Az Alexa szerint a 192. legnépszerűbb szájt a világon, és több, mint 175 ezer szájt linkel rájuk.
A Prezi.com esetében pedig a meta adatok sem mindig jól vannak kitöltve, és láthatóan a web nyelve helyett sokkal inkább a kreatív emberek nyelvét szeretnék beszélni, érteni. Prezentációkészítéskor csupán egy címet és opcionálisan egy leírást csatolhatunk a prezinkhez. Mindössze ez az a két szöveges tartalom, ami a Google előtt jellemezni fogja a prezentációnkat. Ráadásul elsősorban a desktop (offline) környezetben mozognak otthonosabban. Inkább egy szerkesztőfelületet, mint médiát, webre szánt terméket fejlesztenek. Nem véletlen tehát ez az eredmény:
A Slideshare azon stratégiája is gyümölcsözőnek tűnik, hogy kifejezetten a szakmai tartalmakat részesítik előnyben. A visszafogott dizájn, a szakmai, adott szakmákban dolgozó emberekhez szóló tartalmak előtérbe helyezése mind segített nekik abban, hogy hitelesek legyenek a LinkedIn számára.
Egy lassan, de tudatosan építkező, analitikus cég, ami érti a szakmájukat komolyan vevő emberek világát.
Ilyen szempontból mindig is közel álltak a LinkedInhez. Főleg, hogy a két cég barátkozása már 2008-ban elkezdődött...
Régen írtam a Preziről, pedig az utóbbi hónapokban több olyan funkciót is bevezettek, amik mindenképpen említésre méltóak. Az egyik, hogy végre be lehet importálni ppt fájlokat is a Prezibe, amit slide-okra bontanak, és így prezisíthetővé válnak a PowerPoint-prezentációk.
Mint látható, a PPT fájlok Prezibe gyúrása gördülékeny. Sajnos azonban ez csak a már amúgy is Prezit használó netezőknek segítség, hiszen az importáláshoz Prezi-felhasználónak kell lenni. Ha tehát valaki olyan szeretné kipróbálni magát Preziben, aki korábban csak ppt-zett, az előtt továbbra is ott a fal: előbb regisztrálnia és tanulnia kéne a Prezit, hogy eljuthasson a ppt-fájlok importálásáig.
A másik változás, hogy a Prezi szerkesztőfelületén megjelent a "Path Sidebar" névre keresztelt slide-szerkesztő oszlop. (Lásd a lenti képen.)
Ezzel a lépéssel szerintem a Prezi visszakanyarodott a hagyományos, lineáris prezentációkészítés felé: a Powerpoint, a Keynote világába. Nem feltétlenül ésszerűtlen a lépés, hiszen a lineáris prezentációkészítéshez szokott felhasználónak nyilvánvalóan könnyed adoptálódnia így a Prezi felületéhez, logikájához.
Ugyanakkor ezzel a felületi megvalósítással a Prezi kétségtelenül elkezdett hasonulni a hagyományos prezentációkészítőkhöz, veszített valamit abból az egyediségből, mely az induláskor egyértelmű és magyarázatra nem szoruló USP-t adott a terméknek.
Ha a Slideshare-t nem számolom, a prezentációval kapcsolatos alkalmazások közül épp a Prezinek lenne a legjobb esélye arra, hogy valódi online médiává fejlődjön.
Milyen szájtokat látogatnak még a Prezi.com látogatói?
Egy sor olyan felhasználói tartalom van, amit ugyanolyan szépen és könnyedén tudnának automatikusan prezis prezentációkká fordítani, mint a ppt fájlokat: a felhasználó Facebook Timeline-ját, Instagram képeit, a közösségi szájtokon (Twitter, YouTube, Vimeo, Tumblr, Pinterest, Facebook) lájkolt tartalmait, az iPhoto-ban, Flickr-en összeválogatott képeit, vagy akár a Linkedines profiloldalát. Utóbbi automatikusan cv prezentációként is kiválóan működne.
A közösségi aktivitások prezentációvá fordításával a prezis prezentációk kiléphetnének az előadótermek, szűk szakmai hallgatóságot vonzó közösségek magányából, és igazi média platformmá válhatnának.
A Prezi webszájtjának látogatottsága az Egyesült Államokban: 100 ezer/nap
Ha a közösségi aktivitásaink prezentációba gyúrhatók egyszerűen, majd azok vissza is oszthatóak a közösségi csatornákon (Facebook, Twitter, YouTube, stb), akkor a Prezi valódi alapeszközévé válhatna az online közösségi térnek. Persze ha az a céljuk, hogy minél több kaliforniai egyetemi tanár használja a szoftverüket, az is egy irány. Nem kell mindenkinek milliószámra gyűjteni a felhasználókat. Szűkebb célcsoporttal is lehet jól működő üzletet fejleszteni.
Csakhát a weben vagyunk. És nagyon nehéz ellenállni ebben a térben a tömegek csábításának. Főleg, ha ilyen jó alapokkal indulhatunk a megmérettetésen.
Hát igen. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem fake ez a videó, de abban viszont igen, hogy erősen csökkentheti a munkakedvet, hogy hirtelen megjelent 226 milliárd forintnyi summa Kevin Systromék bankszámláján.
Bármi is van az Instagram-akvizíció titkos záradékaiban, kötve hiszem, hogy a Facebook berkein belül tartósanm eg fog maradni az Instagram eredeti, 13 fős csapata. És ezzel együtt a termékfejlesztés is olyan emberekhez kerülhet át, akik nem az Instagramnál nőttek fel, ergo érezni nem, maximum érteni fogják, hogy miért jó, hol tart és merre kéne mennie ennek a szolgáltatásnak.
Amikor az alapító Ev Williamsszel együtt felvásárolta a Google a Blogger.com-ot 2003-ban - 20 millió dollárért - Williams egy, azaz egy évig bírta a vállalati környezetet a Googlepleyben. Majd kilépett a keresőcégtől és újabb startapukat alapított. A Blogger.com 2003-ban 200 ezer aktív felhasználóval rendelkezett. Ezt a szintet az Odeo nevű podcasting startupjukkal nem sikerült elérni, az ezt követő új ötletükkel, a Twitterrel viszont ismét szárnyaltak.
Azt gondolom, hogy az Instagram esetében sem lesz nagyon más a történet. A Facebook egyszerűen túl unalmas, túl lomha nagyvállalat ahhoz, hogy egy 13 fős autonóm működő, saját ritmusához szokott csapat megtalálhassa ott a számításait.
Ha már Instagram, mindenki arról írt az elmúlt héten, hogy ez az 1 milliárd dollár hát húha de nagy összeg, miközben az Instagram nem is akkora szám. Kicsit helyezzük ezt is kontextusba. Amikor a Google 2006 novemberében felvásárolta a YouTube-ot, valamivel több, mint másfél milliárd dollárt fizetett érte. Avagy: másfél instagramnyit.
Akkoriban a YouTube-nak nagyjából ugyanannyi felhasználója volt, mint ma az Instagramnak. Csakhogy sokkal több alkalmazottal (67 fő) és sokkal nagyobb költségekkel üzemelt a YouTube, mint a 13 fős Instagram.
Akvizíciós összeg az alkalmazottak számára vetítve: az Instagram csinálta a legjobb bizniszt
Ebből fakadóan pedig ha a felhasználói bázisra vetítjük a két felvásárlás összegét, azt látjuk, hogy a Google 48 dollárt fizetett a felvásárlással minden YouTube-felhasználóért. A Facebook viszont mindössze 28 dollárt fizetett minden Instagram-felhasználóért. És persze sokkal kevesebb ember is osztozik most az Instagramnál a pénzen, mint a YouTube-nál anno.
Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy egy igazi win-win megállapodás született, miközben az Instagram alkalmazottjai előtt még rengeteg lehetőség lesz a következő években arra, hogy az Instagramnál is sikeresebb, akár már a születéskor üzletileg is működő startupot, saját céget vagy vállalatot hozzanak létre. Egymilliárd dollárból rengeteg okos és innovatív befektetésben lehet gondolkodni.
Úgy kell erre tekinteni, hogy a Facebookaz Instagram-felvásárlással áldozott 226 milliárd forintnyit innovációra és startup befektetésre.
Néhány nappal ezelőtt fogtam magam, és kikapcsoltam a telefonomon az alkalmazások szinte az összes értesítésküldő funkcióját.
Búcsút intettem a Facebook, a Twitter, a Foursquare, az Instagram és az összes többi alkalmazás értesítéseinek is. A legnagyobb vállalás kétség kívül a Gmail értesítéseinek kikapcsolása volt. De ezt is bevállaltam.
Három kivételt tettem csak: sms, GTalk és GCal. Ezek azok a csatornák, melyeknek megengedem, hogy továbbra is pingelgessenek a nap legváratlanabb pillanataiban. Sms-ben szinte sosem kommunikálok. Merthogy a GTalk az új sms. Így itt érkeznek az instant kapcsolatfelvételek az ismerősök részéről. A Google Calendar értesítései pedig az egyik legfontosabb támogatást jelentik a napi feladatok szervezésében. Úgyhogy ez is bent maradt.
Az appok értesítéseinek kikapcsolása mellett nálam az az érv szólt, hogy valójában ezeken az alkalmazásokon keresztül nagyrészt spamek érkeznek be hozzám, és akasztanak meg a napi rendes rutinokban.
Valójában egyáltalán nem fontos azonnal értesülni arról, ha valaki bejelölt Facebookon vagy meginvitált egy eseményre. A Gmail értesítések sem fontosak. Mert egyrészt úgyis rendszeresen megnézem a mailboxomat, másrészt meg a Gmailbe érkező levelek jelentős része egyáltalán nem olyan fontos, hogy nekem azok tárgyáról azonnal értesülnöm kelljen. És persze ha egyszer megjelenik az értesítés sávban a Gmail ikonja, úgyis rá fogunk kattintani.
Nos, az első napok tapasztalata jobb, mint gondoltam. Persze így is megnézem a telefonomon a kedvenc vagy sokat használt appjaimat. Nem arról van szó, hogy ha nincs értesítés bekapcsolva, akkor leveleket sem néz az ember.
Viszont sokkal kontrolláltabb az egész. Akkor nézek emailt, Instagramot vagy Twittert, amikor én akarok. És nem akkor, amikor az appok készítői szeretnék. Kevésbé van msot azt az érzésem, hogy hülyeségekkel bombáznak éjjel-nappal az összes csatornán. Sokkal inkább van az az érzésem, hogy a telefon csak egy eszköz, és nem egy virtuális hajcsár. És ez jó.
Néhány órája 500-as hibaüzeneteket dobál egy csomó felhasználónak a Gmail nyitóoldala. Sőt, sokan egyáltalán nem tudnak hozzáférni a levelezésükhöz. A Google egyelőre annyit közölt, hogy vizsgálják a dolgot, és hamarosan részletesebben is tájékoztatják a júzereket.
Akik esetleg nem férnek hozzá a leveleikhez, böngésszék át a Lifehacker postját arról, hogy hogy érdemes próbálkozni. Összefoglalom: próbáljunk meg a plain html vagy mobil verzión keresztül beosonni az inboxunkba.
Közben magyar idő szerint 19:40 magasságában azt közölte a Google, hogy lassan helyreállítják a hibát, úgyhogy nemsokára mindenki visszaszédülhet az emailjei közé. Megint megúsztuk. Micsoda izgalmak.
Tavaly egy fejlesztő ismerősön költözött ki Berlinbe, hogy onnan dolgozzon 
A második fontos fejlemény Android platformon a 
