Ezt az egész "menő munkahely, organikus kajával és színes labdákkal, pólóban dolgozó vezérigazgatóval" dolgot talán leginkább a Google nevéhez lehet kötni. Ők tolták ezt nagyon erősen évekkel ezelőtt. Itt egy 5 évvel ezelőtti mintapélda:
A sok menőzős, hipszterkedős, lazázós recruitment videóból szerintem már minden valamihez értő fejlesztőnek nagyon elege van. Na, hát hozzájuk kíván szólni az Expedia:
A másik kedvencem a témában a Twitter munkatárskereső videója:
Persze azt sem gondolnám feltétlenül, hogy egy jó szakembernek számítanak ezek az ökörködős videók. De legalább annyi kiderül belőlük, hogy gondolkodó emberek dolgoznak ezeknél a cégeknél. Ha egy ilyen önironizáló gegvideó átmegy egy cégen, az jelzés lehet arra, hogy ott nem feltétlenül teljesen szar dolgozni.
És már ez is elég jó nulladik infó, mielőtt a fejlesztő rászánja magát az adott cég "/jobs" aloldalának átfutására.
A Google letölthetővé tette egy sor új országban is a Chrome androidos verzióját. A szórásba mi is bekerültünk, úgyhogy akinek Android 4-es telefonja van, már használhatja az új mobilböngészőt.
Elsőre azt tudom mondani, hogy a Galaxy Nexuson tényleg nagyon akadásmentesen és gyorsan jeleníti meg az oldalakat a Chrome. A javascriptek is szépen lefutnak. A Tumblr vagy a Twitter desktop webes verziója is 90 százalékban ugyanazt az élményt adja így mobilon, mint laptopon.
Usabilityben tett hozzá a legtöbbet a Google a mobilböngészéshez. A tabok kezelése tényleg fenomenálisan jóra sikeredett. Azzal, hogy végtelen számú tabot tarthatunk nyitva, és ezek között egyszerű gesztusokkal tudunk navigálni, elhozta végre azt az élményt, amit mindig is szerettünk volna a mobilböngészéstől.
A másik jóság, hogy végre sikerült zökkenésmentesen és egyszerűen megoldani a tabok és bookmarkolt oldalak megosztását a desktop Chrome böngésző és a mobil böngészője között.
Számomra úgy tűnik, hogy a Google az Android 4-gyel és a Chrome mobilverziójával végre rátalált a platformköziség igazi útjára. Elkövetkezett az a világ, amikor az adott platform sajátosságait ugyan meghagyva, de élményben mégis nagyon közelítve a dekstop webet, a mobilt és a táblagépet, a Google megteremtette a sokképernyős világ alapjait.
Idén el fogunk érkezni arra a szintre, hogy a feature telefonok helyét át fogják venni az első generációs vagy olcsó okostelefonok. Az újgenerációs okostelefonok pedig nem csak hardveresen, de szoftveresen is felérnek arra az élményszintre, amit korábban csak laptopon vagy desktop gépeken tapasztalhattunk.
Egyre kevésbé probléma a szájtok teljes verziójának megjelenítése, az animációk, grafikai elemek szép renderelése. Az újgenerációs okostelefonokon egyre kevésbé érezzük szükségét annak, hogy a régi mobilra optimalizált weboldalverziókat nézegessük. A Galaxy Nexus kijelzője 1280x720 pixelt tud megjeleníteni egy 4,65-ös kijelzőn. A hardveres és szoftveres háttér pedig lehetővé teszi, hogy a weboldalak, webappok böngészése sokkal jobb minőségű legyen, mint korábbi mobilokon. Ehhez fog kelleni a fejlettebb mobilböngésző is.
Mondom, szerintem eléggé jól sikerült a Chrome for Android első bétája. Azzal együtt is, hogy azért még bele-belefagy néhány indításba, és erőteljesen fel is tudja magát szívni az app cache és data storage pár óra használat alatt is.
Azzal együtt, hogy értem, hogy ez a fejlesztés miért jó az utasoknak, és az is teljesen rendben van, hogy egy interkontinentális járaton egyedül unatkozni tényleg szörnyű dolog, azt is gondolom, hogy mostmár tényleg elérkeztünk arra a pontra, hogy a Facebook és ez az egész social graph dolog elképesztően elcsépelt és unalmas kezd lenni.
Consider a future device for individual use, which is a sort of mechanized private file and library. It needs a name, and, to coin one at random, "memex" will do. A memex is a device in which an individual stores all his books, records, and communications, and which is mechanized so that it may be consulted with exceeding speed and flexibility. It is an enlarged intimate supplement to his memory. (Vannevar Bush, As We May Think, 1945)
A web a linkelt tartalmakról szól. Nem lehet ezt elégszer leírni abban a korban, amikor az online tartalmak egy részét már csak falak mögött tudjuk fogyasztani. A Facebook vagy az App Store vagy az Android Market falai között.
A web nem csak azért szól a linkelésről, mert fontos, hogy hivatkozni tudjunk az online fellelhető tartalmakra, tudásra, információra. Hanem azért is, mert ez a linkeltség adja meg az utat arra, hogy felfedezzünkújabb és újabb, korábban számunkra ismeretlen tartalmakat, tudásokat, információkat.
Erre pedig annál nagyobb szükségünk van, hiszen a webről pont olyan gyorsan tűnnek el tartalmak, mint ahogy felbukkannak rajta. A web rossz archíváló eszköz. Az információk hosztolása költséges. És mivel az utóbbi évtizedben már nem az örökkévalónak tűnt egyetemi szervereken tárolódnak a webtartalmak, egy fura, kiismerhetetlen piaci logika mondja meg, hogy adott pillanatban milyen kontentet tudunk egyáltalán elérni a weben. Már ha persze linkelik nekünk. Kereshetővé, felfedezhetővé válik - még mielőtt lekapcsolják alatta a szervert.
Akik emlékeznek még a nagy del.icio.us korszakra, azoknak talán még érthetőbb az a késztetés, hogy a valamilyen szempontból fontos linkeket a netező eltárolja magának. Gyűjtögeti. Hátha egyszer vissza kell majd utalni rá, vissza kell olvasni vagy nézni a link alatti tartalmat, és akkor milyen jó lesz, hogy kéznél lesz.
Armitage 2004 óta gyűjtögeti a linkeket, és rászánta magát, hogy archíváljon. Papíron.
Ahogy írtam is, a webbel az is baj, hogy nem csak megszületnek, de el is tűnnek róla tartalmak. Armitage azt találta ki, hogy az összes elmentett link alól kiszedi a title-t, az url-t (ebből készít qr-kódot), a teljes descriptiont és a címkéket és ezeket sajtó alá rendezi.
Lett belőle 8 könyvnyi információ az elmúlt 8 évből.
(Linkbooks) capture a changing style of writing. They capture changing interests – you can almost catalogue projects by what I was linking to when. They capture time – you can see the gaps when I went on holiday, or was busy delivering work. They remind me of the memories I have around those links – what was going on in my life at those points. As a result, they’re surprisingly readable for me. I sat reading2010 – volume 7, and my proof copy – on the bus, and it was as fascinating as it was nostalgic.
Books also feel apposite for this form of content production. My intent was never to make books, not really to repurpose these links at all. And yet now, at the end of each year, a book can spring into life – built up not through direct intent, but one link at a time over a year. There’s something satisfying about producing an object instantly, even though its existence is dependent on a very gradual process.
Még érdekesebb lesz a projekt, ha majd a Google Web History összes adatát is bele lehet szerkeszteni egy nagy almanachba.
Az egykori iWiW-rivális MyVIP.com rövid időn belül veszítette el sokszázezres felhasználói bázisát. Még látványosabb a HI5.com és a MySpace lejtmenete:
A három közül egyedül a MySpace próbálkozik második virágzással. Ugye kibékültek a Facebookkal, lehet már Facebook Connecttel is használni a szájtot. Az új ellenfél a Spotify, és mindenki más, aki zenét szolgáltat a weben. Nem vagyok biztos benne, hogy nincsenek ilyen irányú törekvései a Facebooknak is. Mindenesetre ez a fajta leegyszerűsített USP legalább egy-két évig még elhúzhatja a MySpace sztorit.
Idehaza az iWiW próbálkozik hírmédia vonalon újítani. Ott is komoly gondok lehetnek a termék üzleti céljainak újradefiniálásával. De - legalábbis egyelőre - nem látszik náluk egy MySpace-szerű pótmegoldás a Facebook-jelenségre.
"Ez Budapest egyetlen eseménye, ahol a geekek, akiket gyerekkorukbanfejbe dobáltak kosárlabával, coolnak érezhetik magukat :) " - Szathmáry Viktor
Rohadt régen volt már 2007 februárja. Az első emlékem valami olyasmi, hogy a baráti körömben többen is mondták, hogy lesz ez a rendezvény, ami kicsit szakmai és kicsit sörözés, és menjünk el, meglátjuk, van-e ennek értelme.
Aztán gyorsan kiderült, hogy nagyon is van. Egy szakmában dolgozó, ám egymással csak nagyon laza vagy áttételes kapcsolatban álló emberek gyűltek össze és beszéltek arról, hogy min dolgoznak éppen, milyen projektek, milyen problémák fordulnak elő a munkájukban.
Ma már arra is nehéz visszaemlékezni, hogy mennyire más volt akkor az az online közeg, amiben mozogtunk. Ahogy a mostani szülinapi meetup beharangozójában is írják a szervezők, akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a Facebook lenyomja az iWiW-et, hogy a blog.hu lesz a legnépszerűbb magyar webes szolgáltatás, vagy hogy az iPhone mekkora sikertörténet lesz.
Egy korszak végén, egy új korszak elején voltunk. És ez persze akkor még nem látszott, de mégis, nekünk akik akkor webes projekteken dolgoztunk idehaza, Budapesten, fontos volt, hogy van végre egy esemény, ahol a szakmai, technológiai problémáinkat tudjuk megosztani egymással.
A szakmázás sok ismeretséghez is vezetett. Ehhez kellett az, hogy megismerjük egymást, értsük, hogy a hozzánk hasonló szakmabeliek milyen témákkal, problémákkal, feladatokkal küzdenek. Inspiratív időszak volt. Jókor kezdődött a Meetup sztori. Pont abban az évben, amikor nem csak a magyar, de a nemzetközi online is jelentős változások előtt állt.
Rengeteg ember van, akit a Meetupon ismertem meg. És ha visszanézem az öt évvel ezelőtti képeket, akkor az is világos számomra, hogy akik akkor ott voltak, csatlakoztak ehhez a rendezvényhez, azok ma meghatározó szereplői a hazai online fejlesztői közösségnek.
Ha az utóbbi hónapokban, években már nem is járnak annyian a Meetupra, évenként egyszer, a szülinapra azért a többség el szokott jönni. Legyen ez így idén is. Találkozunk ma este a Toldi Moziban. Let's meet up.
Posts are about 50GB a day. Follower list updates are about 2.7TB a day.
Dashboard runs at a million writes a second, 50K reads a second, and it is growing.
Amúgy PHP-Scala-Ruby hármasságban fejlesztik a szolgáltatást. 500 webszerver és 200 adatbázisszerver van csatarendbe állítva. A Tumblr két fontos platformból tevődik össze: a publikus blogfelületekből, valamint a dashboardból, ami ugye a Twitterhez hasonlóan egy belépéshez kötött realtime üzenőfal, ahol a júzerek az általuk követett többi júzer aktivitásait olvasgatják, reblogolják, lájkolják. A napi több, mint 500 millió pageview 70 százaléka a dashboardon realizálódik. Ebből is érezhető, hogy a Tumblr inkább Twitter, mint Blogger.com.
Érdemes végigböngészni az adatokat. Robusztus rendszer fejlődött fel a Tumblr mögött az elmúlt 3 évben. Idehaza mindössze 25 ezer napi egyedi látogatója van a Tumblr blogos felületének. Ha igaz a 30-70 szabály, akkor összesen sem lehet 60 ezernél több rendszeres magyar látogatója a szájtnak. Bár ez is elég jó teljesítmény ahhoz, hogy beérjék a hazai Twitter-közösséget.
Valójában a legújabb generációs, nagy belső memóriával rendelkező telefonokkal érkezett el az idő arra, hogy ismét feltegyük magunknak ezt a kérdést. Korábban ugyanis a fő ellenérv ezekkel a kísérletekkel szemben az volt, hogy a viszonylag nagy méretű böngészőalkalmazások relatíve sok helyet foglalnak a telefon belső memóriájában, főként ha valójában csak egy nehézkesen működő, jelentősen jobb élményt nyújtani képtelen appot kapunk cserébe.
A demókból nekem az derül ki, hogy a Google legfőbb célja ezzel a projekttel a következő.
Ugyebár tudjuk, hogy még néhány év, és tőlünk nyugatra már többet fognak mobilon netezni az emberek, mint laptopon. Így a Google elemi érdeke lett, hogy a desktop webes és a mobilos böngészéseinket szinkronizálja. A laptop, a táblagép vagy a mobil tényleg egyre kevésbé különálló platformok, és egyre inkább csak képernyők legyenek. A böngésző pedig jó alkalmazás arra, hogy ezt a platformköziséget erősítse.
Persze erre törekszik a Firefoxszal a Mozilla Foundation is, csak hát nekik nincs egy Android platformjuk, úgyhogy mégiscsak a Google lesz itt az érdekes játékos.
A Chrome for Android egyértelműen inkább táblaböngészőnek készül, mint mobilböngészőnek.
Kérdés, hogy sikerül-e a natív (Safari-alapú) webkites világnál meggyőzőbb élményt és teljesítményt elérnie a Google-nek vagy a Mozillának. Lássuk be, a natív Webkit böngészőt nem lesz olyan nehéz túlszárnyalni. Itt az idő, hogy a fejlettebb okostelefonok el is búcsúzzanak tőle. Jöhet a webappok igazi aranykora.
Mint a fenti demóban is látszik, a Google nem a desktop böngészőt akarja áterőszakolni egy kisebb képernyőre, mint ahogy azt a Firefox esetében láthatjuk. Egyszerűségre, magától értetődő megoldásokra koncentrál. Érdemes megfigyelni a demóban a tab-kezelést, a bookmark szinkronizálást, és az ultraminimál interfészt. Jó lesz ez.
Napok óta nem működik a lájkolás a blog.hu-s blogokon. A Facebook plugin hibaüzenetet ad vissza ("URL could not be liked because it's been blocked"), ha lájkolni akarunk egy blog.hu-s postot. (Megtévesztő lehet, hogy ennek ellenére megjelennek a postok alatt lájkok. Csakhogy ezek a Facebook.com-ról érkeznek, és nem a blogpostok alatti Facebook like plugin-ből.)
A fejlesztők egyelőre nem értik, hogy miért kerültek feketelistára. Korábban ugye szép számmal üzemeltek olyan blogok a blog.hu-n, melyek kifejezetten csak lájkvadászatra jöttek létre. De ezek a blogok nagyobb részt már elszivárogtak a szolgáltatásból.
Mondjuk én még nem vetném el azt az opciót sem, hogy szimpla rövidzárlat áll a dolog hátterében. A Facebook amúgy nem szokott nagy és alapvetően megbízható hátterű szolgáltatásokat csak úgy blokkolni. De persze ki tudja, hogy mi folyik a Blog.hu longtailben...
A legáltalánosabb mostanában, hogy szavazógépnek használják a like buttont egyes szájtok vagy blogok. Lehet, hogy a Blog.hu valamelyik bugyrában is ez történhetett, és ez szólaltatta meg a csengőt a Facebook monitoring rendszerében.
Az eset jól rávilágít arra, hogy ma már nagy és erős forgalommal rendelkező webes szolgáltatások is mennyire ki vannak téve a Facebooknak. A Blog.hu-nál január 27-én kezdődött a visszaesés, aztán hét végén is tovább gyengélkedtek, és a jó tíz százalék fölötti esésből az elmúlt két napban sem tudtak felállni.
Kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor a lájkolós balhék már annyi negatív véleményt hoznak össze felhasználói oldalon, ami feledteti a közösségi oldallal azt, hogy a csalók minden kattintása is ugyanolyan kattintás, mint bárki másé, ugyanúgy megjelennek rá a hirdetések, csörög a kasszában a pénz. Magyarán a lájknak nincsen szaga.
Most úgy tűnik, a Facebook érzékenyebb erre a témára, mint gondolnánk. És akkor sem szívbajos, ha komplett szolgáltatásokat kell blokkolni egy-egy nem éppen jóhiszemű felhasználó/blogger ügyeskedése miatt.
Whatever. Eljött az ideje, hogy a Blog.hu igazi sikerszolgáltatást csináljon idehaza a Google Plus-ból :)
Idehaza még csak szűk körben terjed, de a tengerentúlon már hatalmasat tarolt a Pinterest a semmiből jött havi 11 milliós havi oldalletöltésével. Sikerességének nem feltétlenül az az oka, hogy valami újat sikerült feltalálniuk a közösségi média területen. De erről majd egy kicsit később.
Miről szól a Pinterest? A Gizmodo fogalmazta meg a legpontosabban: a Pinterest nem más, mint a nőknek szóló Tumblr. Hogyan kell ezt érteni? A Pinterest keretsztorija, hogy virtuális faliújságokat készítünk azokról a képekről, melyeket szépnek és jónak gondolunk a világban. (Dizájnban egyébként a Path nyomdokain halad a szájt.)
Ha valaki szereti például az építészetet, a Pinteresten megnyitja az építészettel foglalkozó faliújságját, és oda gyűjtögeti a szép házakról, kellemes enteriőrökről, dizájnos bútorokról szóló fotókat.
A Pinterest tehát a júzerről eltolja a hangsúlyt a júzer ízlésére. Egészen pontosan: a vizuális ízlésére. Nekem amúgy szimpatikus ez a hangsúlyeltolás. Ez az ígérete a Stellarnak is, csak ott továbbra is inkább egy szűk blognetworkben történik mindez.
Épp az ízlés meg a fotók viszik el a tartalmat a divat, a dizájn, öltözködés, az ételek és épületek felé, ami pedig nagyobb százalékban vonzza a fiatal nőket, mint a redditelő geekeket.
A Google Ad Plannerből származó adatok szerint a 4 millió regisztrált júzer közül másfél millióan be is lépnek napi szinten a Pinterestre, ahol több, mint 14 percet töltenek. A felhasználók 80 százaléka nő. Harmaduk a 25-34 közötti korosztály tagja. Az amerikai Pinterest felhasználók többsége a Középnyugaton él, és nem a parti nagyvárosokban.
Na de térjünk rá a lényegre: hogyan lett a Pinterestnek néhány hónap alatt több millió aktív felhasználója? A trükk egyszerű: a Pinterestre regisztrálók Facebook accounttal lépnek be a szolgáltatásba, és a virtuális faliújságokra felkerülő friss tartalmakat a Facebook app automatikusan meg is osztja az ismerősökkel.
Az agresszív facebookos taktikának meg is lett az eredménye.
A Pinterest titokban eluralta a Facebook timeline-omat
Persze a legagresszívebb Facebook-kampány sem ér sokat, ha a becsalogatott júzerek nem kattannak rá a szolgáltatásra.
A Pinterest titka szerintem egyszerű: a netezők többségének se ideje se kedve bookmarkolgatni a klassz weboldalakat, blogokat, szájtokat. Nem használnak bookmarkoló alkalmazást és feedolvasót sem. Ők csak egy szájtot szeretnének, ahol megtalálják a menő, cuki, ciki, érdekes, szép, vicces dolgokat.
A szempont a Pinterest esetében az esztétikumon van. Szép tárgyakat, szép képeket, kellemes fotókat, ízléses ruhákat, káprázatos tájképeket pedig mindenki szeret nézegetni. Például két facebookozás között. Csak úgy, levezetésképpen. Na akkor kell a pinterest.com-ot megkattintani. Vagy a Redditet. Vagy a Tumblrt. Vagy a MetaFiltert.
A Pinterestben szerintem az a legvagányabb, hogy hosszú idő óta ez az első közösségi szájt, amit nem a szilícium-völgybeli geekek emeltek a magasba, hanem a kertvárosi nők. Az internet kezd felnőni.
Akik voltak múlt héten a SUPERWEEK konferencián és tudtak a sorok között olvasni, azok számára világos, hogy a Google idén tényleg teljes erőbedobással készül tolni saját közösségi szolgáltatását, a Google Plus-t. Ez nem csak azt jelenti, hogy a Google keresőjének találati rangsorolásában egyre fontosabb szerepet fog játszani a pluszozás, de egyben azt is, hogy megkezdődik a lájkháború. Vagyhát: a Facebook, a Twitter és a Google közötti nagyszabású versengés a netezők közösségi aktivitásaiért.
2012 végére a SEO legalább annyira fog szólni a közösségi optimalizálásról (a Google Plus-on keresztül), mint a hagyományos keresőoptimalizálós tevékenységekről. Ez önmagában nem is lenne baj, csakhogy a Google jótékonyan elhallgatja a weboldalak lájkjait és retweetjeit.
Miért probléma ez? A Google alapfilozófiája, hogy a felhasználókat helyezi a fókuszba. Arra esküdtek fel, és így is voltak képesek egy hatékony és népszerű keresőt fejleszteni, hogy csak a felhasználó érdekeit szolgálják. Viszont legfontosabb szolgáltatásukból, a keresőből kimaradnak a nagy közösségi szájtok (Facebook, Twitter, Tumblr) aktivitásai, közösségi visszacsatolásai.
Amúgy éppen ezen felismerés hívta életre a "don't be evil" bookmarkletet is, mely megkísérli korrigálni a Google hiányosságait: a Facebook, Tumblr és a Twitter hivatkozások szerepeltetését. (Lásd: Focusontheuser.org)
Ez a bookmarklettel hekkelgetés persze inkább figyelemfelhívás, mint megoldás a problémára. Ma sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a Google egyre erőszakosabban próbálja visszavenni a Facebooktól a netezői (közösségi) aktivitásokat. És abban is biztosak lehetünk, hogy a Facebook is egyre erőteljesebben próbálja majd a következő hónapokban gyengíteni a Google legfontosabb pilléreit: a keresőt és az erre épülő hirdetési rendszerét.
Könnyen meglehet, hogy a Google képes eltolni odáig a Plus-t, hogy az a Facebookkal konkuráló közösségi médiaszájttá nője ki magát. És az sem teljesen valószínűtlen, hogy a Facebook a Binggel karöltve újra és újra megpróbál majd egy közel olyan hatékony keresőt összehozni, mint amilyen a Google-é.
Egyre több veszélyt rejt ez a kétosztatú világ. És egyáltalán nem biztos, hogy a végén mindkét cég állva tud majd maradni. Gondoljuk meg: ha a Facebook social hype-ja halványodik, azzal borul maga a Facebook is. Ha a Google kereső hype-ja fog halványodni, azzal pedig a Google egésze omolhat össze egy szemhunyás alatt.
Jelen pillanatban arra tör mindkét cég, hogy a másik alappilléreit végzetesen meggyengítse. Már csak az a kérdés, hogy ebből vajon lesz-e valódi haszna a netezőknek. Hiszen mindkét cég azzal lett mintaértékű sikersztori, hogy a felhasználók érdekeit tartotta szem előtt, és jól értette azt a közeget, amiben működnie kell: a webet.
A világon szinte mindenhol, és Magyarországon is igaz, hogy a két legnépszerűbb webes szolgáltatás a Google és a Facebook. Vagyis a magyar netezők túlnyomó többsége ma ezt a két szolgáltatást önként és dalolva használja napi szinten. Ez egy nagyon jó visszajelzés a valódi sikerességről.
Viszont ha e két cég elkezd egyre inkább egymással foglalkozni, és egyre kevésbé a felhasználóira fókuszálni, az könnyen az aranykoruk végét jelentheti. Talán hamarabb is, mint gondolnánk.
Majdnem 6 évet kellett várni rá, de végül csak bekövetkezett. Immár magyarul is elérhető a Twitter.com. A beállítások menü alatt lehet előkeresgélni a Hungarian-t a nyelvek közül. A fordítás ugyanakkor még messze nem tökéletes. Lásd:
A közösségi fordításban készült nyelvesítés amúgy jelentősen kisebb szöveganyagot ölel fel, mint a Facebooké. Mégis a Facebook már évekkel ezelőtt képes volt közösségileg lefordíttatni magát helyi nyelvekre. A magyar alapszótár például 2008 áprilisában készült el.
Magyarországi júzerbázis: Twitter vs Tumblr.
Idehaza néhány tízezren twittereznek. Vagyis a Twitter-láz valójában a magyarok körében sosem következett el. Bár SP és Zimány Linda majdnem megváltották a világot magyar Twittert pár éve. Aztán úgy alakult, hogy a magyarok mégis inkább facebookozni és bloghuzni akartak. Ehhez képest ez a magyarítás már nem sok vizet fog zavarni.
A Google letölthetővé tette egy sor új országban is 
Magyarországi júzerbázis: Twitter vs Tumblr.