A Bloombergnek nyiltakozó névtelen forrás szerint a nagy webkeresőkkel kötöttmegállapodások már idén nyereségessé tették a Twittert. A Google-lal kötött szerződés 15, a microsoftos pedig 10 millió dollárt hozott a konyhára. A mikroblogging szolgáltatás működési költsége körülbelül 20-25 millió dollár körül van évente.
Bár jó hír, hogy a Twitter a két megállapodással jelentős bevételre tudott szert tenni, ugyanakkor jövőre tovább kell dolgozniuk az üzleti modellen, ahhoz, hogy 2010 végére már valóban egy konszolidált cég benyomását keltse.
De a lényeg a lényeg: látható, hogy jól taktikáztak, amikor a Twitter első éveiben a növekedésre, és nem a profitra koncentráltak az alapítók.
Mindezen hírek fényében érdemes még egyszer végighallgatni azt az interjút, amit 2008 nyarán készített a TechCrunch, a Summize kereső felvásárlásakor a Twitter társalapítójával. Akik csak a lényeget akarják: 12:09-től.
Hét végén már írtam róla, hogy volt egy rendőrségi ügybe torkolló hócsata Washingtonban. A hirtelen nagy mennyiségben leesett hó hatására több mint kétszáz twitterező dobált egymásra hólabdákat az USA fővárosának egyik kereszteződésében.
És bár a helyszíni felvételek egyértelműen bizonyítják, hogy a szolgálaton kívüli rendőr a hócsatát látva fegyvert rántott, a helyi rendőrség egyelőre még ebben sem biztos. Na mindegy, az incidens előtti felvételekből az is kiderül, hogy a washingtoni srácok jól érezték magukat a Twitteren spontán megszervezett összejövetelen...
A New York-i Time Square-re is szerveztek egy összecsapást twitterezők. Ez - a hírek szerint - rendőri túlreagálás nélkül, vidáman ért véget. A manhattani hógolyózást a #snOMG csatornánk kezdték el szervezni a helyiek. Sikerrrel.
Mindebből jól látszik, hogy a Twitter kiválóan alkalmas arra, hogy egymásnak nagyrészt ismeretlen emberek spontán szerveződjenek össze egy-egy ügy miatt. Ez pedig olyan közösségformáló erő, amit korábban talán csak az IRC tudott. Vagy az sem annyira.
Egy brit házaspár megelégelte, hogy a zenei eladásokat mesterségesen befolyásolják a televíziós tehetségkutató showműsorok, úgyhogy kampányt indítottak a Facebookon azzal a felkiáltással, hogy ha eleged van abból, hogy az aktuális "megasztáros" (a briteknél: X Factor a műsor) vezeti a slágerlistát, akkor csatlakozz hozzánk, és mutassuk meg, hogy nem lehet mindent ilyen műsorokkal manipulálni.
A felhíváshoz több mint 470 ezren csatlakoztak a Facebookon, és december 13-ától a rajongók el is kezdték eszement mennyiségben megvásárolni online a Rage Against The Machine "Killing in the Name" című dalát. A kampány pedig olyannyira jól sült el, hogy sikerült kiütni az első helyről az X Factor aktuális üdvöskéjének debütáló dalát. (Más kérdés, hogy a Rage-szám 1992-es debütálásakor csak a 25. helyig vitte a brit kislemez toplistán.)
A Facebookon szervezett kampány hatására több mint félmilliószor vásárolták meg egy hét leforgása alatt a Rage dalát. Amúgy a facebookos kampányból és az eladásokból származó bevételeket karitatív célra fordítják a kampány elindítói és a zenekar is. Sőt a RATM ígérete szerint hálából jövőre adnak egy koncertet Angliában.
Az egészről persze nem csak a közösségi média ereje, meg Chris Anderson cikke juthat az eszünkbe, hanem például a tegnapi Csillag születik vetélkedő, vagy az aktuális MAHASZ-toplisták is.
Hozzá kell persze tenni, hogy a tévés tehetségkutató műsorokban is a közönség szavaz. De mint a fenti sztoriból is kiderül, még egy nagyon sikeres tévéműsor sem tudja minden szempontból manipulálni az emberek zenei ízlését és vásárlási szokásait. Legalábbis volt egy hét a brit zenetörténetben, amikor ez nem sikerült.
A cég online kampányában az új Star Wars-kollekciót promotálja. A lényeg, hogy az Adidas oldalán belépünk a facebookos accountunkkal, és máris átvehetjük az uralmat a Halálcsillag szuperlézere felett.
Demo itt:
A játék amúgy meglehetősen agresszívre sikeredett, ráadásul nekem magyarországi célpontokra nem is nagyon működött. De azért a sztárvórszosok nyilván le lettek itten nyűgözve.
A Mashalbe-ön olvasom a PostRank pár hónapja indított analitikájáról szóló hírt. A lényeg, hogy ez egy olyan szoftver, mely azt méri, hogy milyen volt a teljesítménye a szájtunknak például a Twitteren vagy a Diggen, vagy a FriendFeeden. A cucc egyelőre a Facebookkal nem tud mit kezdeni. És épp ez az a pont, ahol vagy a Facebook vagy a Google (Analytics) tudna újat mutatni.
Nem tartom teljesen elképzelhetetlennek, hogy a Google Analytics a közeljövőben egyre több olyan mérőszámot fog mutatni, mely a mért szájt beágyazódását mutatja adott közösségi szájtokon. Ráadásul a Google ugye mindezt ingyen adná, és azt sem tartom kizártnak, hogy a saját szolgáltatásaival kapcsolatban még mélyebb információkat is tudna mutatni, mint mondjuk a hivatkozások, említések, linkelések, reblogok és RT-k mérése.
Ha egy kicsit tovább gondoljuk ezt az egészet, talán az sem teljesen sci-fi, hogy egyszer majd a nagy közösségi szájtok saját analitikát alakítanak majd ki, közösen megállapított sztenderdek mentén. Képzeljük csak el, hogy adott kulcsszavak, hivatkozások és közösségi akciók (lájkolás, komment, reblog, retweet, stb) elérhetőek lennének egyetlen analitikából...
Úgy tűnik, az RTL Klub komolyan gondolja, hogy online közösségi médiaeseménnyé teszi saját tehetségkutató produkcióját. A Csirip.com oldalon már látható, hogy egy helyen fognak megjelenni a műsorral kapcsolatos twitek (by turulcsirip), keresések (by szörcs.hu), valamint - ha minden igaz - valami élő közvetítés is lesz (by ustream).
Nemrégiben a konkurens TV2-t dícsértem, amiért a BL-meccseket nem csak jó minőségben, de a kapcsolódó twitekkel együtt mutatták meg honlapjukon. Mindkét kezdeményezés számomra azt mutatja, hogy a magyar kertévék igenis kezdenek ráérezni arra, hogy hogyan kell felkelteni az internetezők érdeklődését.
Azért még lenne hova továbblépni. Hiányolom egy kicsit a játékosságot. Egy focimeccs vagy egy tehetségkutató élő közvetítése is kiváló terep arra, hogy a nézők, netezők rajongótáborokká alakuljanak, és játékos formában szurkolhassanak kedvenceiknek.
Szintén hiányolom a Facebook/Blog.hu/iWiW jobb integrálását. Például kapcsolódó blogpostok megjelenítésére, Facebook Connect kötésre és kisalkalmazásokra gondolok.
Nekem nincs tévém, ergo az interneről tájékozódom a tévéműsorokkal kapcsolatban. És azt gondolom, hogy minél jobb, érdekesebb online tartalmakat mutat számomra egy tévécsatorna, annál nagyobb az esélye, hogy én is rendszeres (online) fogyasztójukká válok.
Elképzelésem nincsen, hogy miért gondolják a Vodafone-nál, hogy jó ötlet tanulmányt vásárolni, majd kipublikáltatni a netre, azok után, hogy az év legnagyobb magyar kommunikációs összeomlásába sikerül belefutnia a cégnek.
Ha a Vodafone komolyan szerette volna elemezni a helyzetet, akkor biztosan nem szivárogtatta volna ki azt a tényt, hogy elemzést vásárolt egy szakértőtől; majd az elemzés írója biztosan nem RT-zné ezt a kiszivárogtatást Twitteren. És végül: az elemzés írója bizonyosan nem publikálná magát a tanulmányt az interneten.
De mivel a Vodafone mégis ezt tette, világos, hogy itt nem a problémákkal való szembenézés, hanem valamiféle pozitív PR nyomatása volt a cél. Sajnálatos.
Így egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, hogy Doransky tanulmánya nagyrészt olyan evidenciákat fogalmaz meg, amiket mindenki tud, látott, tapasztalt, aki egy kicsit is követte ezt az egész Vodafone-ügyet.
És persze próbál ráerősíteni néhány béna vodafone-os védekezésre is. Na de vegyük sorba, hogy miről is nem szól ez a tanulmány.
Egyrészt az egész ügy (a kirúgás) publikussá válásának pillanatában már különféle helyekről lehetett olyan pletykákat hallani, hogy valójában a T-Mobile "szólt le" a Vodafone-nak, hogy ezt azért nem kéne. Fogalmam sincs, hogy igazak-e ezek a mendemondák, de jó lett volna ezt tisztába tenni. (Ennek kapcsán persze már újságírói feladat, hogy feltérképezze valaki a nagy magyar mobilszolgáltatók egymáshoz való viszonyát.)
Miért merülhetett fel ez a pletyka? Hát azért, mert a magyar mobilszolgáltatók (meg úgy általában a rivális cégek a világban) sem arról híresek, hogy kislányoskodnának akkor, amikor egy kicsit le tudják nyomni a konkurens szolgáltatást. Álszent és átlátszó dolog egyetlen eset kapcsán "etikátlan" munkatársi viselkedésre hivatkozni.
Mutassak példát? Tessék:
Másodsorban maszatolásnak érzem, hogy Doransky is átveszi a Vodafone azon érvelését, miszerint nem az ominózus twit, hanem az Adwords-hirdetések csapták ki a biztosítékot a mobilszolgáltató menedzsmentjénél. Számomra tökéletesen egyértelmű, hogy azért helyezik erre a hangsúlyt, mert úgy akarnak csinálni, mintha nekik a Twitterrel semmi bajuk nem lett volna.
Holott, mint a Müller Tamással készített interjúmból is kiderül, az AdWords-hirdetéseket nem a marketinges tette ki egyedül, hanem csapatmunka volt. Ehhez képest csak a marketingesnek mondtak fel azonnal. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a twit miatt. Kár ezt szépíteni.
Harmadrészt pedig ez az egész Vodafone-ügy legelsősorban azért érdekes, mert egy pimpf ügy kapcsán mindenki számára világossá, láthatóvá vált, hogy a Vodafone szervezeti felépítése és működése mennyire rugalmatlan, pökhendi és arrogáns. Az ügy kapcsán megnyilatkozó kommunikációs igazgató szavait idézzük:
Suba János (...) a Mobilport kérdésére elmondta: "a Vodafone munkatársa engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott versenytársunk műszaki problémájával kapcsolatosan. A tisztességes verseny szellemével ellentétes viselkedést olyan mértékű hibának ítéltük, amiért sajnos elbocsátás jár".
Nem tudom, hogy a Vodafone-nál az Etikai Ügyosztály mikor kezdte meg áldásos működését, de az biztos, hogy voltak korábban olyan esetek, amikor VALÓBAN szükség lett volna az etikai érzékenységre:
a GVH megállapította, hogy a Vodafone 2008 augusztusában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított 2008 szeptember 1 és december 31 között pedig tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott. Ezért a távközlési vállalkozás 10 millió forint bírságot kapott. Az ügyben súlyosító körülménynek bizonyult, hogy a Vodafone korábban többször kapott elmarasztalást a GVH-tól a fogyasztók megtévesztése miatt és megtévesztő hirdetései hosszú időn át elérhetőek voltak. (forrás: origo)
Mindent figyelembe véve a Vodafone akkor járt volna a legjobban, ha nem egy publikumnak szánt tanulmányt vásárolt volna magának, hanem komolyan elemezte volna házon belül az egész ügyet, és levonta volna a valóban szükséges személyi konzekvenciákat is.
Megjegyzés: a fenti postot bár senki nem szponzorálta, viszont 100%-ban a szerző véleményét tükrözi.
Kellett a Twitter-közösségnek ugrálni az iráni választások miatt. Most jött egy magát iráni cyberhadseregnek nevező csoport, és szépen deface-elte a szolgáltatást. A támadást gyorsan visszaverték, úgyhogy mostanra már eltűnt a kép a Twitterről. Ugyanakkor megint megmutatkozott a Twitter sebezhetősége. Na nem baj, most megint a nyugati világ csiripelőinél a labda, hogy visszavágjanak valami látványossal. A zöld színű profilképeken túl, persze.
Múltkor már mutattunkpéldákat arra, hogy a laptopkultúra szentsége igenis megtörhető. Most jöjjön egy másik példa arra, hogy hogyan tudjuk rávenni a nagymamát arra, hogy ő is aktívan twitterezzen. Mondjuk az RT-zés tuti, hogy körülményesebb egy kicsit. Na de lássuk...
Amúgy a riportban említett Celery valóban létező szolgáltatás. Kétirányú, számítógépmentes emailezést biztosítanak. Úgy tűnik, még van rá kereslet.
Sorra jelennek meg a tinédzserek körében népszerű magyar hírességek a Twitteren. A CelebsTalk immár 50 magyar celebet figyel rendeszeresen.
Ugyanakkor épp a Yamm indulása óta vált láthatóvá, hogy egy-két magyar híresség nagyon rövid idő alatt komoly rajongótábort épített fel maga köré.
A Yamm statisztikái szerint például az elmúlt két hétben frissen regisztrált felhasználók 13 százaléka Éder Krisztiánt, 11%-a Brasch Bencét, 6 százaléka pedig Zimány Lindát követi.
Éder Krisztián esetében további érdekesség, hogy közel 3000 követőjének majdnem ötöde olyan twitterező, akiknek első ismerőse Éder volt. Vagyis feltehetően ők a celeb miatt regisztráltak a Twitterre.
A celebek nem csak saját rajongóikat hozzák a Twitterre, de egyszersmind nagyobb aktivitásra is késztetik követőiket, mint az early adopterek. Éder átlagban 2.2 választ kap twitenként. Brasch Bencénél ez az arány 2.4, míg Zimány Lindánál 1.3. Ez azt jelenti, hogy a hírességek minden megnyilvánulása reakcióra készteti rajongóikat.
Azt gondolnánk, hogy az early adopter / geek rétegnél tudatosabb és aktívabb a párbeszéd. Ugyanakkor a statisztikák nem igazolják ezt a várakozást. (Az ntv-sek arányai: @hh 0.8, @doransky 0.5, @angelday 0.9).
Bár a fenti adatokból még nem látszik egyértelműen, azért már megelőlegezhetjük, hogy a következő fél évben a Twitteren még nagyobb számban fognak megjelenni a tinédzserek, és átveszik az early adopterek által bemelegített irányító szerepet. Ez persze természetes folyamat minden közösségi szájt esetében.
A Twitteren is egyre nagyobbra fognak nőni az egymásról keveset tudó hubok. elindul a klikkesedés. Nem valószínű, hogy a celebrajongó tinik és a geekek közt nagy lesz az átjárás. Ugyanakkor mindkét csoport jól ellesz a szolgáltatásban.
Az egész átrendeződésnek csupán annyi lesz a hatása, hogy a trending topikokat egyre kevésbé a geekek, mint inkább a tinik által felkapott témák fogják uralni.
A telepesek kora lassan lezárul a magyar Twitteren...
Az éves összefoglaló alapján egyértelmű, hogy a brit tehetségkutató videófelvétele verhetetlen volt idén a YouTube-on. Susan Boyle produkcióját több mint 120 milliószor nézték meg a YouTube-on. Míg a második helyezett David After Dentist homevideót mindössze 37 millióan nézték.
A zenei videók toplistáját idén Pitbull vezeti. Bár az is igaz, hogy ha Cyrus kétklipjét együtt számítjuk, akkor ő az év abszolút győztese, közel 120 millió-s nézettségével.
Persze sokkal érdekesebb lenne ez a lista, ha szerepelnének rajta a YouTube-ról szerzőjogi aggályok miatt lekapkodott népszerű felvételek.
A mozifilmek közül egyértelműen a New Moon tudta elérni a legnagyobb sikereket a videómegosztón. A trendekből pedig jól látszik, hogy szinte minden hónapban akadt egy olyan amerikai híresség, aki milliószámra vonzotta a látogatókat a YouTube-on. Obama, Jacko, Kanye West és Tiger Woods volt a legnagyobb buzz idén.
Információim szerint a Dream Csoport érdekeltségébe tartozó Stockxpert és Stock.XCHNG a napokban 100 százalékban a világ egyik legnagyobb képügynöksége, a Getty Images tulajdonába került, és ezzel lezárult az egy éve tartó felvásárlási folyamat.
A Dream a két szájttal éves szinten egymilliárd forint körüli forgalmat produkált. A Stock.XCHNG amúgy az elmúlt időszakban a világ legnagyobb ingyenes stockfotós közösségévé nőtte ki magát. A felvásárlással tehát a Getty egy dinamikusan növekvő, többmillió regisztrálttal rendelkező online közösséget is a magáénak tudhat.
A két magyar online képügynökség adatbázisában együttesen közel 5 millió fotó található meg. Ez adódik tehát hozzá a Getty körülbelül 70 milliós adatbázisához.
Piaci információk szerint maga az akvizíció nagyságrendileg az iWiW-eladással megegyező mértékű, vagyis egymilliárd forint körüli. Az akvizíció amúgy több lépcsőben zajlott. Vagyis a Getty folyamatosan vásárolt fel egyre nagyobb szeleteket a két magyar ügynökségből.
Nem tudom, ki mit tapasztalt, de az én úgy vettem észre, hogy a hazai fejlesztőcégeket nem annyira éritnette a válság, mint például a hazai online média- vagy ügynökségi piacot. Az év során sok helyről rendszeres munkaerőfelvételről, növekedésről hallani a fejlesztőcégek háza tájáról.
Persze biztos vannak kivételek, ahol a fontosabb megrendelőket gyengítette le a válság, és ezért ez visszahat a fejlesztőcégre is. Nem tudom mi lehet az arány. (Majd a kommentekben átbeszéljük, kinek mi a tapasztalata.)
Néhány szakterületen kifejezetten elkeseredetten próbálnak a fejlesztőcégek új munkatársakat találni. Az egyik ilyen téma a mobilfejlesztés. Androidra és iPhone-ra fejlesztő emberek iránt nőtt meg a kereslet. Általában projektekre, de vannak, akik állandóra is keresnének ezeken a platformokon dolgozó mobilfejlesztőket.
A hét végén a Twitteren ezzel kapcsolatba mentiskörbeegythread, és létrejött a facebookos iPhone fejlesztői csoport. Ide elsősorban a fejlesztők és a potenciális megrendelőket várják.
Hozzáteszem, hasonló állás/projektbörze jó lenne php és java, sitebuilder és dizájner vonalon is. Elsősorban azért, hogy a fejlesztők könnyebben rátaláljanak a munkaadókra, projektgazdákra.
Másodsorban mindennek az is az üzenete szerintem, hogy a mai tizen-huszonéves fiatalok legyenek bátrabbak, figyeljék a trendeket, és egy-két programozói területen próbálkozzanak meg magasabb szintre eljutni.
Majdnem biztosak lehetnek benne, hogy ha elég jók, fognak állást találni a következő években. Legalábbis elnézve a keresletet idehaza is könnyebben fognak boldogulni sok társszakmában dolgozó emberhez képest.
Ha most megkérdezném, hogy vajon hány Facebook-felhasználó tudja, hogy mi is változott a legutóbbi adatvédelmi beállítások módosításakor, bizonyára csak nagyon kevesen tudnák a választ. Sőt, valószínűleg akkor is hasonló eredményt kapnánk, ha azt kérdeznénk a felhasználóktól: "tudja-e ön, hogy jelenleg milyen adatokat, információkat és kivel oszt meg a Facebookon?"
De ne szaladjunk ennyire előre. Először is szerintem a Facebook mostani privacy-változtatása nagyon is indokolt és jó dolog. A felhasználók ezentúl nem csak a Facebookon belül, de azon kívül is láthatóvá tudnak tenni bizonyos információkat. Ez jó a Facebooknak, és jó lehet a felhasználóknak is.
A Facebook a hibát megint ott követte el, hogy kicsit pofátlanabbul nyomult, mint kellett volna. Merthogy a változtatáskor egy sor adat alapértelmezett beállítása publikuslett, vagyis akik figyelmetlenül kattintgatták végig a privacy beállítás varázslóját, azoknak meglehet, hogy egy sor adatukat már a nagy keresők is beindexelték.
Nem szép dolog arra apellálni, hogy az emberek figyelmetlenek. És hát a Facebook megint ezt tette. Érdekes, hogy ez a mostani gyakorlat messze nem ütötte ki annyira a biztosítékot a felhasználóknál, mint mondjuk a legutóbbi interfészátalakítás. Na de ez már mélypszichológia.
Amint korábban már írtam róla, sokszor még azok az emberek sem ápolják megfelelően online jelenlétüket, akik amúgy sokkal érzékenyebbek személyes adataikra. A hírességekre gondolok.
A Gawker a napokban gyorsan le is csapott az amerikai celebek nyitva maradt Facebook-oldalaira, és igyekezett összeszedni pár fellelhető adatot a figyelmetlen sztárokról.
A Gawker postja után az érintett sztárok javították privacy beállításaiak.
Lévén mostanra több mint félmillió magyar is regisztrált a Facebookra, fontos hangsúlyozni, hogy ebben a virtuális térben jobban kell figyelnünk a beállítások kezelésére. Ugyanis a Facebook nem először pimaszkodik felhasználóival.
Mindenki nézze át és gondolja végig a beállításait! (Ha szükséges, a jövőben részletesebben is foglalkozunk majd azzal, hogy mit és hogyan érdemes beállítani a közösségi szájtokon.)
Ugye, hogy ugye: mégiscsak igazak voltak az októberi pletykák arról, hogy lesz Google Phone. És azt is jól éreztük meg, hogy a HTC-vel kooperálnak - mint az Android-projektben. Mondjuk szerintem a Google eleve nem az a cég, amely csak úgy, ölbe tett kézzel nézi az iPhone menetelését.
És bár van az Android, ami lassan-lassan csak rákerül a nagyobb mobilgyártók pár termékére, de azért a Google nem lenne Google, ha ne gondolná azt, hogy képes jobb telefont is csinálni, mint mondjuk egy Apple. Nem csak jobb mobilplatformot.
A legfrissebb pletykák szerint januárra a boltokba kerülhet. Az iPhone-hoz képest pár előny: szolgáltatófüggetlenül kerül a polcokra, nagyon gyors lesz, kiváló felbontású kijelző, vékonyabb, extra háttérzajszűrő mikrofon, jobb beépített kamera, Android 2.1, integrált voice-to-text.
Szebb az tuti nem lesz. Egészen addig, amíg a HTC-nél nem váltanak az ázsiai kütyüesztétikáról a nyugati kütyüesztétikára. És erre valószínűleg kicsi az esély. A híresztelésekből egyelőre úgy tűnik, hogy a Google hardverben és szoftverben akar az iPhone mellé/elé kerülni, az esztétikai szempontok továbbra is harmadlagosak. Bár az kecsegtető, hogy a pletkya szerint a Google vezényli a felhasználói élmény kialakítását.
Ha csak a fele igaz, akkor jövőre megint érdemes lesz elgondolkodnia minden mobilgyártónak azon, hogy 2010 második felére milyen telefonokkal is kéne előállniuk ahhoz, hogy ne érezzék magukat megint lekörözve. Az biztos, hogy jól átverhetve érezhetik magukat azok a cégek, akik már rábólintottak az Androidra. Vagy fogalmazzunk piacibban: kénytelenek lesznek valóban jobb telefonokat gyártani, mint ahogy tervezték.
Úgy tűnik, az RTL Klub komolyan gondolja, hogy online közösségi médiaeseménnyé teszi saját tehetségkutató produkcióját. A 
Sorra jelennek meg a tinédzserek körében népszerű magyar hírességek a Twitteren. A 
Információim szerint a 
Ha most megkérdezném, hogy vajon hány Facebook-felhasználó tudja, hogy mi is változott a legutóbbi 
