Épp a napokban próbálgattam egy új WebOS-t,
atoolo a neve, és elég impresszív szolgáltatásnak tűnik elsőre. Mikor jó egy éve a WebOS megoldások jövőjét jósoltuk, még nem látszott elég tisztán (persze, mert nem látunk a jövőbe), hogy pontosan milyen szerepe is lehet ezeknek a webre vitt "operációs rendszereknek" életünkben.
Az alapvetés mindenesetre érdekesnek és ésszerűnek hatott: miért zárnánk el asztali alkalmazásainkat online életünktől? Miért kötnénk egy szövegszerkesztőt, egy fájlkezelőt egyetlen géphez, és miért ne lehetne mindent, ami fontos, böngészőből, a világ bármely pontjáról, egyszerűen elérni?
Az elmúlt egy évben aztán gombamód szaporodtak a különböző WebOS-alkalmazások. Én már nem is tudnám összeszámolni, hogy hány WebOS-t próbálgattam végig 365 nap alatt. Egy idő után azonban elkedvetlenedtem. Valahogy egyik megoldás sem tudja túlszárnyalni például a Box.net alapkészségeit, merthogy nem is nagyon érdemes.
Szintén problémássá vált egy idő után, hogy ezek az alkalmazások teljesítmény szempontjából nem túlságosan optimalizáltak. Körülményes, nehézkes, lassú a fájlok, dokumentumok mozgatása, megnyitása, tehát az alapnavigációk is, hát még a bonyolultabb műveletek. Mondjuk egy program lefuttatása.
A fő problémám azonban nem ez volt, hanem hogy a Google-Zoho féle irány lett az, ami sokkal versenyképesebbnek tűnt egy idő után. Merthogy valójában a WebOS-rendszerek előnye abban van, hogy a komplett irodai alkalmazáscsomagot elérhetem online. Vagyis
a WebOS életképességét a Microsoft töketlenkedése adta: mivel az Office túl nagy, túl drága és túl offline, értelmes lépés volt a Google vagy a Zoho részéről olyan webes alkalmazáscsomagot lefejleszteni (akár felvásárlások árán is), mely az irodai alkalmazások minden alapvető funkcióját optimálisan teljesíti, ráadásul kihasználja az online jelenlétet: kollaboratív, real-time dokumentumkészítés, szerkesztés, dokumentumok megosztása, hivatkozhatóság, hely- és platformfüggetlenség.

A WebOS-ből tehát a "WebOffice" tűnt értékesnek. Ám az is csak akkor, ha nem szakít minket ki megszokott környezetünkből, nem akarja átvenni a szerepét olyan alkalmazásoknak, melyekkel alapvetően elégedettek vagyunk. Ha valaki példáu Gmailt használ, és elégedett is ezzel a levelezővel, akkor sem fog átváltani valami kétes WebOS saját levelezőjére, ha a fene fenét eszik is. És ez teljesen érthető magatartás.
Azok a WebOS-rendszerek, melyek halvány, vagy közepesen értékes webes szoftverek garmadájával kecsegtetik a netezőket, nyilván hatalmas tévedésben vannak.
Jó vagy kiváló alapszolgátatásokat kell adni. Nem kell a teljességre törekedni. Nem hiszem, hogy lehetséges olyan komplett WebOS rendszert alkotni, mely egyrészt teljes mértékben kiváltja az asztali verziókat, másrészt annyira megnyerőek, jók, hogy jelenleg használt más webes alkalmazásaink mindegyikét kiváltják.
Mutasson nekem valaki olyan WebOS-be implementált feedolvasót, mely csak távolról is konkurense lehetne a Google Readernek vagy a Netvibesnak.

A WebOS-fejlesztések ott buknak le, amikor
elkezdenek hatalmas ingyen tárhelyeket ajánlgatni a netezőknek. Igen, a nagy és ingyenes tárhely valóban vonzó, na de ehhez eddig is hozzá tudtunk férni, például tárhelyszolgáltatók segítségével. Akkora ingyen tárhelyet meg úgysem tud ajánlani senki, amely kiváltaná a vincsesztereimet. Azért bizony fizetni kell, és nem kétes startupoknál fogom tárolni az összes fájlomat, az is világos.
A komplett WebOS-rendszerekben szerintem nincs túl sok lehetőség. A jó mixnek ma az tűnik, ha egy startup ajánl egy-két valóban értékes és jó webes alkalmazást, ezek közt erős és gördülékeny integrációt képes megvalósítani, és engedi, hogy a felhasználó más, megszokott webes alkalmazásai közé ileszkedjenek be ezek az általa kínált webes alkalmazások.
Év eleje óta elég világosan látszik, hogy az idei év bűvszavai a vékony kliens és a widgetizálódás, valamint továbbra is erőteljes törekvéseket látunk a platformköziség megteremtésére. Aki túl sokat markol, keveset fog.