Akik csak a postok első mondatát szokták elolvasni, azoknak mondom gyorsan, hogy nem kell összeomlani fejben, a Last.fm továbbra sem lesz fizetős, csupán a rádiót dugják el a havi 3 euróba kerülő lakat mögé.
Amúgy én eddig sem használtam a Last.fm rádióját. Az ember nem is azért Last.fm-használó, mert zenéket szokott ott hallgatni. Hanem azért, hogy zenéket fedezzen fel, és hivatkozni (linkelni) tudjon, mikor a weben zenéről beszélget ismerőseivel.
És akkor mostmár a többieknek fejteném ki, hogy szerintem mi indokolja ezt az amúgy tényleg szokatlanul barátságtalan lépést.
Először is: miért barátságtalan? Azért, mert a Last.fm rádióért továbbra sem kell fizetni az USA-ban, a briteknél és a németeknél. Ugye ez az a három ország, ahol a Last.fm a legnagyobb felhasználótáborral rendelkezik.
Vagyis a szolgáltató a számára üzleti szempontból fontos felhasználókat békén hagyja, a többiekről meg most kimondatott, hogy nem fontosak.
Ez kábé olyan, mintha egy magyar szájt csak azokban a kerületekben lenne ingyenesen elérhető, ahol az átlagnál jobban kereső, a neten többet vásárló emberek élnek. A szegényebb kerületekben meg fizessen a szájt használatáért a sok szerencsételen, ha már a marketing és a vásárlásra ösztönzés lepattan róluk.
Ez a fajta üzletpolitika joggal vált ki ellenszenvet minden Last.fm-felhasználóból. Főként ha nem az USA-ban, Németországban vagy Britanniában élnek.
Ugyanakkor van itt egy másik szempont is. Vegyünk egy példát. Rendszeresen nézek online amerikai tévéműsorokat. Majdnem mindegyik esetben a csatorna reklámokat tesz a videóklipek elé, mögé, közé. Éppen úgy tehát, mint a tévében: van reklámszünet.
Csakhogy a hirdető nem engem, a szerencsétlen magyarországi netezőt akarja elérni hirdetésével, hanem az amerikaiakat. Ugyanis a műsor alapvetően nekik szól. És én (az amerikai műsorok iránt érdeklődő külföldi netező) minden egyes klikkelésemmel valójában rontom az amerikai hirdető kampányának hatékonyságát.
Hiszen ő fizet a hirdetés megjelenéséért. Csakhogy jelen esetben egy olyan valaki klikkelt, akinek lehetősége sincs megvenni az adott terméket. Ez meg a hirdetőnek még rosszabb is, mintha nem klikkeltem volna.
Visszatérve a Last.fm esetére. Értem én, hogy az amerikaiak, britek és németek sokkal többet vásárolnak, költenek online zenére a Last.fm-en, mint például mi, magyarok, akiknek mégcsak esélyük sincs online fizetni ezekért a zenékért. Meg amúgy sem szoktunk.
És joggal mondja az amerikai zenekiadó (megjegyzendő, hogy a Last.fm már két éve a CBS médiacsoport tulajdona), hogy ő ugyan nem a kelet-európai meg ázsiai Last.fm-felhasználók kattintgatásai után akar fizetni, hanem az amerikaiak kattintgatása után. Ugyanis tőlük várja, hogy vásárolják is meg az adott zeneszámot. Meg a hozzá kapcsolódó mindenféle termékeket.
Kicsit szociáldarwinizmusnak tűnik ez az egész stratégia. "Survival of the fittest." Nem is nagyon szimpatikus.
És nem tartom éppen elképzelhetetlennek, hogy a közeljövőben egyre több szájt fogja követni a Last.fm példáját, és korlátozza az ingyenes, hirdetéses elérést azokra az országokra, ahonnan direkt bevételt, termék iránti elkötelezettséget, jelentősebb fogyasztói költést remél.
Más kérdés, hogy közösségi szolgáltatásokról beszélünk. És ha a szolgáltató hátat fordít felhasználói jelentős részének (de legalábbis barátságtalan gesztusokat tesz irányukba), abból sok jó nem következik. Mert ugyan ki szeretne másodrendű polgár lenni azon az interneten, amiről azt mondták, hogy demokratikus alapokon épült...