Mint korábban már írtam, május 2-án lesz a Web 2.0 Symposium / Barcamp konferencia. Bővült is a program az elmúlt napokban. Például a címben is szereplő baseballütőkről Uj Péter fog beszélni. Pontosabban az új site-járól, a hétfőn induló444.hu-ról.
Nekem már volt szerencsém végigtapogatni az oldalt. Nem lennék a magyar internetezők helyében, amikor jövő héten nekiesnek ennek az új hírújságnak. A 14 fős szerkesztőségnek szerintem jó esélye van arra, hogy visszahozza azt az MTI-nyelvezettől, álszempontok mentén kilugozott hírszerkesztéstől mentes újságcsinálást, ami annyira érdekessé és fontossá tette 12 évvel ezelőtt az Indexet.
Radikálisan mást fognak kapni, mint amit eddig idehaza megszokhattak. De erről majd később. Pontosabban akit érdekel, az a konferencián meghallgathatja a főszerkesztő urat is arról, hogy hogyan szeretnék felingerelni a magyar hírolvasó netezőket rohanó mobilreszponzív világunkban. Látatlanban már így is több, mint 2500-an lájkolták a terméket. Nem lennék most a hírbiznisz helyében.
Kifejezetten érdekesnek ígérkezik idén a startupok versenye. A közlemény szerint:
Minden korábbinál több pályázat érkezett a Budapest Bank startup versenyére, amelyet 2013. május 2-án rendeznek az Akvárium Klubban. A döntőben nemzetközi szaktekintélyek előtt versenyeznek a legjobbnak ítélt startup ötletek.
A magyar digitális innováció erősödését jelzi, hogy minden eddiginél több, összesen 51 pályázat érkezett a Budapest Bank startup versenyére. Az előzsűri hét pályázatot választott ki, amelyek a döntőben nemzetközi és hazai befektetőkből, szakemberekből álló zsűri előtt bizonyíthatnak.
A bírálóbizottság elnöke Gil Penchina lesz, aki a startup kockázati befektetések egyik amerikai nagyágyúja, korábban az e-bay alelnöke is volt, emellett jelentős befektetések, a LinkedIn, Yelp, PayPal és számtalan egyéb sikeres szolgáltatás elindítása köthetők a nevéhez.
A minden ízében nemzetközi szintű versenyt a nyolcadik Barcamp Budapest Web 2.0 Symposium keretében rendezik meg. Egy héttel az esemény előtt már több mint kétszázan regisztráltak a rendezvényre, valószínűsíthető tehát, hogy a konferencia is rekordot dönt az idén a látogatók számát illetően.
A BarCamp Budapest konferencia a plenáris előadásai között szó lesz egyebek mellett arról, hogyan lehet a befektetőket megnyerni egy innovatív ötletnek, mit jelent és milyen kihívásai vannak az innováció legújabb korszakának. A kerekasztal beszélgetéseken a magyar blogszféra helyzetéről és a hazai gyártású digitális tartalmak versenyképességéről vitatkoznak majd a résztvevők.
Na, ilyesmire lehet számítani jövő héten, a konferenciaszezon következő etapjában. Ott találkozunk.
Bár már két éve úgy nézett ki, hogy az ombudsman meghajlik a népakarat előtt, végül csak a mai napon startolt el a Google térképének utcanézete. Ráadásul nem csak Budapestre, hanem az egész országra. Mondjuk idő volt bőven körbefotózni a 93 ezer négyzetkilométert. Pontosabban a (mennyi is lehet?) sok tízezer kilométernyi magyar aszfaltot...
Mostmár csak az a kérdés, hogy hány percet kell várni az első magyar Street View botrányra.
Már elérhető a Facebook Home néhány androidos eszközön. És biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb minden androidos telefonon meg fog jelenni hivatalosan. Egyszerűen a mobilgyártók nem fognak tudni ellenállni az újabb marketinglehetőségnek. "Ez a telefon nem csak nagyobb, gyorsabb és szebb, de bármikor Facebookká is alakítható".
A Facebook dizájn és termékfejlesztési csapatának kiváló felismerése, hogy nem új operációs rendszert kell fejleszteni, ha a mobilfelhasználókat még gyakrabban szeretnénk utolérni. Elég az operációs fölé tenni egy olyan launcher appot, ami azt az érzetet kelti, hogy az egész eszköz a mi termékünkről szól. A mi termékünkkel kezdődik a mobilozás.
Launcher appok, wallpaper appok eddig is voltak a piacon. Az androidosok jól ismerik ezeket. A Facebook megtöltötte ezeket értelemmel. (Vagyhát: social graph alapú adatokkal.)
Mindenekelőtt egy nagyon szép és alapos dizájnmunka, ahogyan összekapcsolódik a launcher app az üzenetküldéssel, a képnézegetéssel, lájkolással, stb. A Facebook Home nagyon jól hozza azt az élményt, hogy a telefonunk valójában a kontaktlistánkon alapuló személyes kommunikációs eszköz.
Teljesen lényegtelen, hogy a Facebookon keresztül csetelünk vagy sms-ezünk valakivel. Teljesen mindegy, hogy hangalapú vagy szövegalapú a kommunikáció. Kit érdekel, hogy a háttérben mi van. A lényeg, amit látunk. A szoftver, a felületek, az élmény.
A Facebook Home sok egyéb változást is hozhat a mobileszközök világában. Kiderült például, hogy miért is volt fontos a Facebooknak az Instagram felvásárlása. A Facebook ezzel a launcher alkalmazással szerintem nem csak a saját szoftverét uralja, de egyben létrehoz egy másodlagos alkalmazáspiacot is. Aki jóban van a Facebookkal, az ott tud lenni a mobilos Facebook-élmény integráns részeként.
A másik érdekesség, hogy a launcher app-pal a Facebook az összes alkalmazás fölé kerül. Már a lock screenen a facebookos hírfolyamunkkal találkozunk. Már ezen a ponton megvan az esélyünk arra, hogy inkább a Facebookon csekkoljunk be egy helyre, mint Foursquare-en. Hiszen a Foursquare eggyel vagy kettővel beljebb, a szokott helyén, az alkalmazáslistánkban van csak.
Nagyon fontos hatása lesz ennek a fotózásra is. Az amerikai fiatalok legalább annyira rá vannak kattanva az Instagramra, mint a Snapchatre. Mindkét termék funkcionalitása integráns és alapvető része lett a Facebook Home-nak. Mostantól, a Home-használók fotózni és kommunikálni sokkal valószínűbben fognak a Facebookon keresztül, mint más natív alkalmazásokból.
Mark Zuckerberg állítólag azzal a felkiáltással indította el ezt a Facebook Home projektet, hogy a dizájnerek és mérnökök oldják meg, hogy a facebookos adatok még hozzáférhetőbbek legyenek a felhasználók számára. És hogy a telefon lock screenjén már egy News Feed-szerű élménnyel találkozzon a felhasználó.
Mindkét feladatot jól teljesíti az elkészült alkalmazás.
Nagyon érdekes Julie Zhuo (a Facebook dizájnigazgatója) írása, melyben az egész termékfejlesztés hogyanját taglalja. Mindenekelőtt, amit én kiemelnék a cikkből, hogy a Facebook Home egy dizájn- és dizájnerorientált projekt. Dizájn alatt pedig ma már azt a komplex folyamatot értjük, amiben az élményvilág, a grafikai megoldások, a felületi megoldások, a felhasználási folyamatok, és funkcionalitás egységben van. Együtt történik.
If you are always executing on a week-by-week roadmap and running the product development process like a bootcamp, it’s likely you will get some optimization wins, but full-blown new concepts are not usually born from those environments. There needs to be time for both an execute-and-optimize strategy in design, as well as room and space for more creative, bigger-picture solutions.
Zhuo kitér arra is, hogy már régen nem Photoshopban terveznek. Hanem...
It's no secret that many of us on the Facebook Design team are avid users of QuartzComposer, a visual prototyping tool that lets you create hi-fidelity demos that look and feel like exactly what you want the end product to be. (...) Not only does QC make working with engineers much easier, it’s also incredibly effective at telling the story of a design. When you see a live, polished, interactable demo, you can instantly understand how something is meant to work and feel, in a way that words or long descriptions or wireframes will never be able to achieve. And that leads to better feedback, and better iterations, and ultimately a better end product. When you are working on something for which the interactions matter so greatly—in this case, a gesture-rich, heavily physics-based ui—anything less simply will not do.
Érdemes az egész dizájnercsapatot megemlíteni, hátha találkozunk még a nevükkel a jövőben: Joey Flynn, Francis Luu, Justin Stahl, Mac Tyler, Skyler Vander Molen és persze Julie Zhuo.
Visszatérve egy kicsit a termékre. A Facebook Home a maga egyszerűségében (mégiscsak egy indítóalkalmazásról beszélünk, nem egy fluxuskondenzátorról) és hatékonyságában minden bizonnyal az egyik legfontosabb mobilra készült ötlet lesz idén. Nagyon sok érdekes kérdéssel fog minket szembesíteni a Facebook mobilon.
Ahogyan az appokra, mobilélményre, mobil kommunikációra gondolunk, más lesz, amikor egy Facebook launcher alkalmazással kell majd számolnunk. (Mondjuk én személy szerint egy Twitter+Tumblr vagy egy Flipboard, főleg egy Foursquare launcher app-nak jobban örülnék.)
Valószínűleg sikeres mobilapp-fejlesztés egy nagy darab Facebook integráció nélkül már nem létezhet. Ennek jó záloga a Facebook Home is.
Ha valakinek esetleg túl sok, vagy túl agresszív a Home, jusson eszébe, hogy ma már a metrón Budapesten is szinte kizárólag facebookozó embereket, de főleg tinédzsereket lát. Akiknek nem hogy nem zavaró egy ilyen mélyen az oprendszerbe ivódó megoldás, de egyenesen az okostelefonozás valódi értelme.
Az meg hogy a Google Play-ben leszavazzák az emberek a Home-ot, annak a jele, hogy valami tényleg radikálisat sikerült húznia a Facebooknak. Valami nem megszokottat. Nem alkalmazás.szerűt. Valamit, ami bekúszik a bőrünk alá.
És végül:
Hogyan telepítsük bármilyen androidos telefonra a Facebook Home-ot?
Csak saját felelősségre! Tört változat!
1. Töröljük a telefonunkról a Facebook és a Facebook Messenger alkalmazásokat
2. Töltsük le ezt a 3 fájlt és installáljuk a telefonunkon: orca, katana, home.
Mint bizonyára már mindenki olvasta, hamarosan egységesen sárga lesz a budapesti taxi. A vonatkozó rendelet szerencsére kitér a dizájnra is. Eszerint a taxi alapszíne RAL 1023 Traffic Yellow lesz. Ami az RGB skálán a 252, 184, 33-nak (#fcb821) felel meg. Ez pedig jóval világosabb árnyalat, mint mondjuk a New York-i taxiké (kb: #e2b031).
Színpárja a RAL 9017 Traffic Black, ami meg RGB-ben 20, 23, 28. Vagyis: #14171c. Ebből lesz a pepita csík is az autók oldalán.
A fontkészlet is kötött szerencsére: Frutiger Next Lt. Érdekesség, hogy a magyar szövegekhez ennek a fontnak a bold verzióját szabad csak használni. Az angol feliratokhoz pedig a medium italic-ot.
Sajnos a dizájnspeckó további része már eléggé elnagyolt:
A kötelező információs elemek kocsi karosszériáján fekete, az ablakokon fehér színnel jelennek meg. A belső térben legalább 70%-os kontraszt különbségnek kell lennie a szöveg és a háttér között.
Az egész azért érdekes, mert jó fél évvel megkerestem a Magyar Közút képviselőjét, hogy kiderítsem: a magyar közúti táblákat milyen dizájnspeckó alapján készítik. Illetve konkrétan ki készítette az arculati kézikönyvet. Sajnos csak egy általános választ kaptam:
Tájékoztatjuk, hogy az országos közutakon elhelyezett jelzőtáblák feliratainak betűtípusát általánosan az "e-ÚT 04.02.12:2012.január" számú "Közúti jelzőtáblák - A feliratok betűi, számjegyei és írásjelei" megnevezésű Útügyi Műszaki Előírás szabályozza. A jelzőtáblák színezését az e-ÚT 04.02.21-04.02.26 és a 04.02.31-04.02.32 számú az egyes jelzőtábla típusokra vonatkozó Útügyi Műszaki Előírások tartalmazzák. A felhasznált színek színértékeit az "MSZ EN 12899-1:2008" számú "Állandó, függőleges, közúti közlekedési jelzések (1. rész: Állandó jelzőtáblák)" megnevezésű szabvány tartalmazza. Az előírások a Magyar Útügyi Társaság (http://maut.hu/), míg a szabvány a Magyar Szabványügyi Testület (http://www.mszt.hu/) gondozásában jelennek meg.
Viszont akkor egy fórumon azt olvastam, hogy állítólag a magyar kresz-táblák saját tervezésű, módosított fontkészletből készülnek. Ehhez képest érdekes, hogy a budapesti taxik a Svájcban rendszeresített (amúgy nagyon klassz) Frutiger Nextet fogják használni.
Folytatódik a tavaszi konferenciaszezon. Május 2-án lesz a hetedik Barcamp Budapest konferencia. A Webisztán ennek a rendezvénynek is médiapartnere.
A legfontosabb történés maga a startup verseny. Itt lehet jelentkezni, a zsűri pedig itt is impozáns: Gil Penchina (Ex-CEO Wikia, Ex-VP eBay, befektető), Szigeti Károly (Central Fund), Fehér Gyula (Ustream.tv), Tim Röhrich (Pioneers Festival), valamint Szőke Márton befektető.
A nyeremények között egy kétmillió forint értékű hirdetési csomag az Origótól, ugyanennyi a Sanomától, mentorálás Gil Penchinától, és Ustream Pro account egy évre.
Persze - bármennyire is közhelyes - minden startup verseny legfontosabb nyereménye a tapasztalat és a kapcsolatok építése. Aki komolyan gondolkodik induló webes, mobilos vállalkozásáról, annak minden alkalmat meg kell ragadnia ahhoz, hogy startupja nevét és ötletét minél több ember fejébe belecsempéssze.
Érdemes átpörgetni a konferencia programját is. A nagyteremben főként üzleti és szakmai előadások lesznek. A kisteremben meg például Szily Laci és Szabó Zoli fog újra összetalálkozni a színpadon. De lesz szó analitikáról, SEO-ról és persze mobilról is.
Legutóbb a Yeah Yeah Yeahs plakátolta ki a koncerthelyszínt olyan felaszólítással, hogy a közönség legyen szíves elpakolni az okostelefonját a fellépés közben, mert egyrészt bénaság egy pici kijelzőn keresztül nézni egy élő koncertet, másrészt a mögötted állókat is zavarhatja.
Rockzenészekben persze fel szokott buzogni a házmesterszellem, ha a közönség neveléséről van szó. Régebben a műanyag palackok színpadra dobálása miatt ment a durcáskodás, most meg a mobilok.
Én a magam részéről nem tartom annyira zavarónak, hogy egy koncerten előttem készítenek az emberek pár képet vagy videót a történésekről.
A SPIN beszámolója szerint azért a közönség zöme engedelmeskedett Karen O felhívásának. (Na persze simán lehet találni a weben olyan felvételeket, melyeket a kérdéses koncertről készítettek a nézők.)
Amit én nem értek, hogy az ilyen felvételek jelentős része bemozdult, elmosódott, értékelhetetlen felvétel. Persze azért én is szoktam néha készíteni ilyeneket. Hátha egyszer olyan lesz, aminek a koncert után is van létjogosultsága. És nem csak a pillanat hevében tűnik jó ötletnek elkattintani száz méterről a sötétben a mobilt.
Vannak persze, akik már az okostelefon-korszak előtt meglátták a sztorit a felvillanó vakukban:
Az elmúlt években egyre több jó hírlevéllel találkozom. Rendszerint szakmai témákban. A Webisztánra régóta tervezem, hogy készítek (kész is lett), plusz a cégnél is foglalkozunk ezzel a témával. Úgyhogy megosztok pár tapasztalatot, hogy nektek már ne kelljen minden lépcsőn végigszenvednetek magatokat.
Josh Chan hosszú kritikai cikket szentel a reszponzív dizájn témának. Elsősorban a teljesítménnyel és komplexitással kapcsolatos nehézségeket feszegeti, és arra a következtetésre jut, hogy a reszponzivitásra törekvés egy olyan dizájntrend, ami nem lesz hosszú életű.
Chan azt állítja, hogy a reszponzív dizájnban keletkező mobilnézetek letöltési mérete nem sokkal kisebb a desktopos verziónál. Erre Frost azt írja, hogy sajnos nem csak a reszponzív mobilnézetek, de úgy általában a mobiloldalak is túlságosan el vannak hízva. Vagyis ez nem olyasvalami, ami miatt a reszponzivitás önmagában a felelős. A rossz implementálást nem szabad összekeverni a használt technikával.
Épp Frost írt egyébként egy alapozó cikket nemrégiben arról, hogy ma már a dizájn legalább annyira az optimalizálás művészete is, mint grafikai vagy tervezési munka.
Túl komplex...
Chan állítása szerint a reszponzív kódok túlságosan bonyolultak, összetettek. Ez kétségtelenül probléma, viszont Frost azt válaszolja erre, hogy nem a reszponzivitás problémája, hogy összetett a kód. Egyszerűen csak ilyen világban élünk. Ezerféle eszközön nézzük a webet. Ez egy adottság, amit kezelni kell. És nem a reszponzív szemléletből fakadó probléma.
Ilyen szempontból persze bonyolultabb, költségesebb és lassabb is reszponzív dizájnt tervezni és továbbfejleszteni. De legalább lekezeljük az összes eszközön való megjelenést. Valamit valamiért.
A vita további részében elsősorban olyan webes megoldásokról van szó, melyek nem mondhatók tipikusnak (például a mobileszköz kamerájának aktív használata webszolgáltatásban).
Én azt gondolom, és egyben vissza is utalnék a korábbi írásomra, hogy ezek a felmerülő problémák mindig is jelen voltak a webfejlesztésben, csak éppen falakat húztunk a backendesek, a frontendesek, a ui-tervezők, a grafikus dizájnerek, a termékmenedzserek és a megrendelők közé. Úgy viselkedtünk, hogy "ő azt biztosan nem érti, kár is elmagyarázni". Ennek kell most véget vetni. Jó dolog, hogy dizájnerek arról vitatkoznak, hogy hogyan lehet egy website teljesítményét frontend oldalon optimalizálni. És még jobb lenne, ha frontend fejlesztők nyilatkoznának meg ugyanebben a viátban, és esetleg ők javasolnának akár dizájnimplementációkat, grafikai vagy ui megoldásokat, a jobb teljesítmény érdekében.
Azt gondolom, hogy vannak projektek, ahol teljesen indokolt a natív mobilverzió készítése weboldalakhoz. Jó példák az összetett, komplex műveletek, melyeket mobiloldalon újra kell gondolni a desktophoz képest. Ugyanakkor a "mobile first" szemlélet értelmében persze úgy is közelíthetnénk a témához, hogy ha eleve mobilra terveztük volna a site-ot, már könnyebben implementálnánk deskopra is ugyanazt.
Szintén jó megoldás tud lenni adaptív webdizájn készítése olyan projektek esetében, ahol nagyon jól körülhatárolható a felbontás és eszközhasználat. Én dolgozom ilyen projekten. Lehet adaptív desktop webes dizájnt natív mobilwebes verzióval kombóban készíteni. És persze lehet az egészet egyetlen reszponzív dizájnban is újraálmodni.
Az biztosan igaz, hogy a reszponzív dizájnok kapcsán extra érzékenynek kell lenni a teljesítményre, extra erőforrásokat kell mozgosítanunk a tesztelésre és az optimalizálásra. És sokkal szigorúbban kell kezelnünk az új ötleteket, feature-öket. A kevesebb több. Sőt: a kevesebb működik nagyobb biztonsággal jobban.
Érdemes ebben az egyre több érzelemmel, de egyre több tapasztalattal és érvvel felvértezett vitában részt venni. Arról szól ugyanis, hogy milyen lesz az a web, aminek új weboldalait éppen most tervezzük, dizájnoljuk, implementáljuk.
Bár a Prezi hivatalosan még nem kommunikálja, de néhány felvétel már kikerült Facebookra és Instagramra a magyar cég új, minden kétséget kizáróan űbermenő irodájáról.
A hely maga amúgy a Merkúr Palota, a Nagymező utcában. Ami 1903-ban épült, eredetileg a Terézvárosi Telefonközpont helye volt, és így nézett ki:
Aztán a modern korban a Telekom bérelte, és egy egészen sajátosan oda nem illő gyárhangulatot vittek be az egykori "Imperial Hall"-ba:
Most viszont az új bérlő, a Prezi kimaxolta a teret. Bár még nincsenek teljesen berendezkedve, de az élményvilág már most is átjön:
Az iroda nem csak kellemes belmagasságú, és barátságosan minimalista, de részleteiben is azt az életérzést kommunikálja, amit az alapítók magukénak vallanak:
A fokozhatatlant fokozandó, saját drónjukkal is bejárták a készülőfélben lévő új irodát. Bár második nézésre nekem inkább egy templomra hasonlít a belső tér. Nem lennék a flaszteren, amikor a főnök elkezdi az évértékelőt a karzatról...
Ilyen az, amikor egy magyar cégnek van ízlése és mer olyan lenni, amilyen akar.
A Prezi nem csak irodára nem sajnálja a pénzt, de továbbra is nagyon dinamikus növekedésben vannak. Az álláshirdetéseik mennyiségéből legalábbis ez derül ki.
Vicces, mert pont ma szentségeltem azon, hogy miért nem lehet eszköztípus szerint leválogatni a valós-idejű forgalmi adatokat Analyticsben. A Google ma nem csak ezt, hanem 3 másik klassz újítást is bejelentett. Mindegyik a valós idejű jelentéseket érinti.
Az első, mint említettem (és vágytam) arról szól, hogy mostantól azt is látjuk a real-time adatok között, hogy milyen arányban látogatnak éppen most mobilról, tabletről a felhasználók a desktophoz képest. Miért fontos ez? Azért mert kiemelt események esetében jól tettenérhető, ha valami probléma van egyik-vagy másik eszköztípusnál. Ha átlag alatti a mobilforgalom hányada, akkor érdemes egyből megnézni az okokat.
A másik újítás, hogy mostantól az eventjeink teljesítményét is látjuk a valós adatok között. Én ebbe eddig bele sem gondoltam, de nagyon hasznos lehet látni, hogy bizonyos látogatócsoportok között milyen különbségek vannak éppen most adott eventek tekintetében.
A harmadik újítás, hogy tudunk shortcutokat menteni a valós idejű adatokat mutató filtereinkhez. Ez is jó.
A negyedik pedig, hogy össze tudjuk hasonlítani a teljes forgalommalegy adott szegmens real-time teljesítményét. Wow.
Mindezekkel együtt nekem továbbra is fura egy kicsit ez a valós idejű analitika dolog. Analizálni adatokat, jelenségeket szerintem csak bizonyos időtávlatból érdemes. A real-time adatok nézegetése inkább csak bizonyos megérzéseket ébreszthet az emberben azzal kapcsolatban, hogy valami talán nem működik teljesen jól, vagy éppen ellenkezőleg: a szokásosnál is jobban működik. De ennek mélyebb vizsgálatához rendszerint azért csak később tudunk sort keríteni, amikor egy trend ereje egy nagyobb időintervallumban mutatkozik meg.
Az egy másik kérdés, hogy AdWords oldalon ez a pakk egy újabb arzenál a valós idejű bideléshez. De majd a PPC guruk megírják, hogy tényleg könnyebb lesz-e így az életük.
Ti milyen következtetéseket szoktatok levonni a valós idejű forgalmi adatokból?
Azért annyira nem meglepő, hogy éppen Bánóczy Zoliéknak sikerült először Magyarországon papírt is szerezni arról, hogy ők bizony nagyon értenek a webanalitikához.
Az a meglepőbb inkább, hogy egészen mostanáig Magyarországról egyetlen cégnek sem sikerült megugrania ezt. Pedig ha körbenézek, lassan 9 millió webanalitikus országa vagyunk. (Ahogy pár éve 9 millió SEO guru országa voltunk.)
Angol nyelvű dokumentumban 3 magas színvonalú GA-implementációt kellett bemutatni: 3 különböző ügyféltől, 3 különböző témában. Mindhárom esettanulmánynak ellenőrzöttnek és anyagilag rendezettnek kell lennie. Az esettanulmányok azt hivatottak bemutatni, hogy az egyszerű implementációkon jóval túlmutató megoldásokkal is elboldogul, illetve hogy meglehetős üzleti eredményeket tud a nevező - jelen esetben az AALL - szállítani. Az applikációs dokumentummal bizonyítani kellett különös jártasságunkat a webes alaptechnológiákban.
Európában nagyjából 150 ilyen minősítés van összesen. Nagyrészt brit, orosz, holland cégeknek. Az iProspectnek például több országban is megvan ez a minősítése. Idehaza még nincs.
Mit jelent a GACP? Mindenekelőtt azt, hogy a Google által megmért és kiválónak talált webanalitikai szakértelem van az adott cégnél. Így aki komolyan szeretne egy adott országban analitikára áldozni, az ezt a céglistát kell, hogy böngéssze. Mostantól a "Hungary" alatt sem üres a lista.
Nincs olyan nagyon régen jelen a webdesignban a reszponzivitás, mint szemlélet. Az elmúlt egy-másfél évben azonban annyira sok minden történt ezen a téren, hogy lassan tényleg elérkezünk egy valódi kopernikuszi fordulathoz, egy olyan szemléletváltáshoz, melyben egyszerre világossá válik, hogy nincs többé statikus dizájn, nincsenek papírlapra kinyomtatható dizájnok, nincsenek psd-ben ábrázolható webdizájnok, nincsenek fix hirdetési helyek, sőt: fix helyek sincsenek a layoutokban. Minden oldalelem és dizájnmegoldás ott és aképpen jelenik meg, ahogyan az adott felületen következik.
A reszponzív dizájn persze csak az ürügy a váltásra. Csak segít jobban megérteni a web valódi lényegét.
Még nekünk is nehéz átállnunk (ráállnunk) erre a gondolkodásra, hát még azoknak, akik még mindig abban a világban élnek, ahol A4-es lapra kinyomtatott látványtervek fölött szakért a fél cég. Miképpen azt a Mad Men-ben olyan szépen látjuk is... a hatvanas években.
Ma már Sketch, Webflow, Froont.com irányok vannak. Olyan tervezőfelületek, ahol az adott site-ot a maga dinamizmusában tudjuk megálmodni. A grafikus dizájner a Photoshop magányában épp olyan elveszett ma már, mint a kódot szisztematikusan és monotonon kalapácsoló sitebuilder.
Semmi új nincs persze abban, hogy az egész web és annak minden szakterülete tele van interdiszciplináris problémákkal. Az egész kibaszott webfejlesztés egy nagy rakás határsértés. Akik ettől viszolyognak, azok mindig is rosszul fognak aludni, amíg ebben az iparban dolgoznak. Akik már eleve ebbe az irányba nevelik magukat, azok pedig állandó konfliktusoknak vannak kitéve. Ma még.
"Minek ugat bele, miközben ő nem is programozó?", "Ugyan mit tud egy programozó a színharmóniáról vagy az arányosságról? Azt se tudja, mi az a Dribbble!". És így tovább.
Szerintem ezek az érvek és beállítódások egyre tarthatatlanabbak. Egyre kényelmetlenebb azt hangoztatni, hogy bár mi értünk valamihez, mások biztosan nem, "hiszen őket nem ezért vették fel", "nem ebben a székben ülnek".
Az átmenet persze nem lesz valami gyors. Ma még elég, ha adaptív felületeket tervezünk és gyártunk. Elég ha bizonyos felületeken optimálisan jelenik meg az a dizájnkoncepció. Még lehet különbséget tenni mobil és desktop között. Még...
Persze nehéz ez az egész egy olyan világban,
- ahol még mindig first view fetisizmus van. (Minden férjen bele a nyitóképernyőbe. Tényleg? De melyik nyitóképernyőbe? Cinema Display-en jó lesz, vagy az öcséd netbookja a céleszköz? Mindkettő?)
- ahol még mindig front page fetisizmus van. (Minden legyen kint a nyitóoldalon. Ami nincs kint az ablakban, azt nem lehet eladni.)
- ahol még mindig úgy kezelik a dizájnt, mint ami az egymást túlüvöltő, az egymást túlharsogó, elnyomó elemek grafikai eszköztára. (Azt még színezd be. Ja, és azt is. Viszont akkor az előbbit erősebben. De akkor az utóbbit is. Legyen élénkebb. De mostmeg alig látszik az a harmadik...)
- ahol még mindig nem elvárás egy vizuális munka kapcsán a szemlélet (Értem, hogy ezt a kéket nyomatod, de a bal sarokban legyen már egy kis sárga. Attól sokkal játékosabb. Ja, nem, ez túl sárga. Valami melegebb szín kéne... Piros?)
- ahol még mindig nem szempont, hogy mit bír el a kód (Tegyünk oda még egy nagy képet, meg sok videót, legyen itt olyan forgó izé, amit azon a másik siteon láttam. Jaj, de miért ilyen lassú ez a site? Valamit elrontottatok?)
Ezeknek a párbeszédeknek véget kell vetni. El kell tudni magyarázni, hogy abban a komplex világban, ahol egy formanyelv, egy dizájnkoncepció, egy frontend vagy backend filozófia összeáll, ott átfogóan kell tudni gondolkodni működésről, teljesítményről, látványról, "user experience-ről". (De inkább csak hívjuk most jó parasztosan: élménynek.)
---
Nagyon sok nagyon fontos dolgot tanult a webdizájn a printtől. A tipográfiával szembeni alázatot. A gridekben, rendszerekben, arányokban, hierarchiákban való gondolkodást. A középpontozás, a hangsúlyozás, a nűanszok jelentőségének fontosságát. Az érzékenységet. A visszafogottság erejét.
Azért mert bármit lehet, még nem kell mindent.
De a printtől nagyon sok mindent nem tudtunk és nem is fogunk tudni megtanulni. Mi még strukturáltabban, még absztraktabban, még kísérletezőbben kell, hogy viszonyuljunk az ábrázoláshoz, a bemutatáshoz, mint a tördelőasztal fölött.
Ehhez pedig arra van szükség, hogy például gombok működéséről ne papíron, ne psd-ben, és ne is css osztályokat fogalmazva gondolkodjunk... hanem prototípusok sorozatát készítve. Nem azt kell megérteni, hogy mitől szép egy gomb. És nem is azt, hogy milyen eszköztárunk van valójában ie8 alatt a gombrajzolásra. Hanem azt, hogy az a gomb egy mobilfelületen, egy desktop gépen, álló nézetben, fekvő nézetben, érintésre, rolloverre, kattintásra, milyen környezetben, milyen élmény részeként teljesíti be leginkább a szerepét.
Frontend guruk, js guruk, grafikus dizájnerek, ux filozófusok... Hívhatjuk mindenféle neveken, de valójában mind webdizájnerek. Csak még nem tanultak eleget egymástól.
Egy hét alatt egy csomó dologba belebotlom a weben, ami szerintem valamilyen szempontból érdekes. Blogot indítani egy ilyen linkajánlgatós történetnek ma már szerintem nem nagyon érdemes.
Úgyhogy arra gondoltam, hogy az Instapaper accountom alatt létrehozok egy fiókot, ami alatt gyűlnek majd ezek a linkek, és ezt az egészet átvezetem a Mailchimpen, és lesz belőle egy heti hírlevél.
A hét végén írtam ki Twitterre, hogy indul ez a cucc (Webisztán Weekly munkacímen), és tök jó, hogy másfél nap alatt kb. 200-an már fel is iratkoztak. Úgyhogy csináltam még egy kis helyet a Mailchimp accountom alatt, lehet még csatlakozni.
A hírlevél heti egyszer megy ki. Olyan linkeket válogatok bele, amik hosszabb távon is érdekesek lehetnek, és nem elsősorban technológiai témájúak. Persze azért valamennyi tech is kerül bele...
A rendszer nem működik teljesen tökéletesen, ugyanis a Mailchimp rss kampányai - főleg a heti egyszeri verzióban - csak akkor mennek ki, ha a tervezett kiküldés napján frissül a feed. Ez pedig hétfő reggel nem mindig jön össze azonnal. A lényeg, hogy valamikor vasárnap este, hétfő délelőtt kapjátok meg a hírlevelet. Egyszer egy héten.
Akit érdekel ez a téma, az áprilisi Smartmobil konferencián éppen erről fogok előadni (hogyan építsünk fel hírelveleket 2013-ban). Az előadás után pedig a Webisztánon is összefoglalom a prezit.
Nem szoktam ilyen postokat írni, meg nem is kapcsolódik nagyon szervesen a Webisztán tematikájához, de sokan kérték, hogy írjam meg tapasztalataimat a Tesco online bevásárlós szolgáltatásáról, úgyhogy íme.
Na, én is megírom a két mondatomat a hírről, hogy a Tesco végre Magyarországon is elindította a webshopját. A kiskerlánc hatalmas választékából válogathatjuk össze a pakkot, amit ki is hoznak házhoz.
A kulcs a Tesco kapcsán a választék (még akkor is, ha jelenleg csak töredéke a brit anyaszájténak) és az akciós termékek. A webshop ehhez hozza az online rendelés és vásárlás, valamint a házhozszállítás kényelmét.
Annyira egyértelműek ezek az előnyök, hogy akinek ma mondtam a hírt, mind azt válaszolta, hogy biztosan ki fogja próbálni, és ha beválik, elbúcsúzik végre a hétvégi autós nagybevásárlós őrülettől.
Nem tudom, hogy más országokban mennyire volt sikeres a Tesco megjelenése az e-kereskedelemben, de érzésre erős hatással lehet a magyar vásárlókra, hogy gyakorlatilag a tévé előtt ülve tudnak bevásárolni, és néhány száz forintért házhozszállíttatni az élelmet.
Merem remélni, hogy ezzel véget ért a pdf-ben publikált szórólapozások kora a kiskereskedelmi láncok életében. A Grobynakésatöbbieknek pedig sok erőt és kezdeményezőkészséget kívánunk.
“To compete in the new area of retailing I believe that Tesco has to be more than a retail company,” Tesco's CEO said at a conference in Singapore today. “We have to become a technology company as well. That’s why, in 2013, we will invest three quarters of a billion U.S. dollars in technology, up threefold in three years.”
“Last year in the U.K., sales of physical books, movies and music fell by 25 percent,” Clarke said. “Internet versions grew by 150 percent.”
“Last year I called time on the old ‘space race’ -- I said that in the future, we wouldn’t simply grow by buying more real estate, but instead change the way we engage with our customers and embrace digital retailing,” he said.
update //Konrád írja, hogy a magyarországi internetes kiskereskedelmi forgalom 2011-ben az eNET mérése alapján 155 milliárd Ft volt. Ugyanezen évben a TESCO forgalma 705,2 milliárd Ft. A Dívány.hu pedig összehasonlította a konkurenseket.
És közben lebonyolítottam az első nagybevásárlást az online Tescóban. Minden nagyon flottul ment. Tetszik, hogy végre át tudom tekinteni például az összes tejterméket egyszerre, ár szerint rendezve. Ezt ugye sokkal fáradtságosabb megtenni magában az áruházban. Az akciós termékeknél érdemes figyelni, hogy melyik napig él az akciós ár. Már csak szombat délre volt kiszállítási időpont. Bankkártyával fizettem. Csak akkor vonják le a pénzt, ha megtörtént a kiszállítás. A szállítási költség 899 forint. Lemondani a rendelést a kiszállítást megelőző nap 23 óráig lehet. Kíváncsian várom.
Vicces, mert pont ma szentségeltem azon, hogy miért nem lehet eszköztípus szerint leválogatni a valós-idejű forgalmi adatokat Analyticsben. A Google ma nem csak ezt, hanem 
