Ha már így benne vagyok ebben az egészben, gondoltam, leírom a tapasztalatokat. Pár dolog következik tehát, amik hasznosak lehetnek azoknak, akik random helyeken szeretnének belemélyülni napi notebookigényes teendőikbe.
Társuljunk
Senki nem hagyja szívesen őrizetlenül notebookját és egyéb dolgait. És ha olyan helyen ülünk, ahol pultnál kell rendelni, esetleg dolgunk akad a mellékhelyiségben, nem árt, ha van valaki, aki vigyáz értékeinkre. Rendszerint két megoldás kínálkozik. Vagy összehaverkodunk a személyzettel, és bízva éles szemükben, rájuk bízzuk dolgainkat arra a pár percre.
Vagy összehaverkodunk valakivel. Utóbbi megoldás akkor működik jól, ha kölcsönös a figyelem. Ha megérkezünk a kávézóba, keressünk neonomádokat. Társuljunk be az asztalukhoz. Beszéljük meg előre, hogy mire kell figyelni, amíg távol vagyunk. A neonomád közösség éppen olyan, mint minden más szubkultúra: összetartó. Önmagában az a tény, hogy notebookkal, magányosan dolgozgatunk egy helyen, szimpátiát ébreszt sorstársainkban. Úgyhogy általában könnyen születnek alkalmi ismeretségek. És így gépünket, jegyzeteinket, táskánkat sem kell féltenünk.
Plusz egy előny: nem árt a munkát néha kötetlen beszélgetésekkel megszakítani. Ellazít, segít kikapcsolni. Viszont ügyeljünk arra, hogy ne forduljon együttkocsmázásba az együttdolgozás. Mert abból minden lesz, csak hatékony munkaórák nem.
Zavaró körülmények
Nagyon fontos peremfeltétel, hogy a munkánkat ne akassza meg külső körülmény. Ha például kevés vagy messze van csak konnektor, abból csak szenvedés lesz. Koncentrálni nem fogunk tudni a munkára. Állandóan az aksi ikonját fogjuk bámulni, bűvészkedünk a notebook fényerejével, stb. Egyből kérdezősködjünk, ahogy beértünk a helyre. Hogy egyáltalán szabad-e áramot használni, és ha igen, a személyzet melyik asztalt, fotelt, széket ajánlja.
Az áram mellett a wifi is külön tényező. Ne higgyünk a "free wifi" matricáknak. Mielőtt nagyon belemélyednénk a munkába, teszteljük le, hogy valóban stabil és megfelelő-e a sávszélesség. Ha nem, ne habozzunk, álljunk tovább.
A harmadik zavaró körülmény szokott lenni, ha a helyen túl nagy az alapzaj. Ne hagyjuk önmagunkat becsapni: ami 10 percig tűrhető, az nem biztos, hogy órákig is elviselhető. Úgyhogy ügyeljünk arra, hogy inkább magányos neonomádok, újságolvasók, reggelizgetők, ebédelgetők közelében telepedjünk le, és még véletlenül se egy folyamatosan telefonáló yuppie, esetleg előleánybúcsú, vagy man's club asztaltársaság tőszomszédságában.
Szükségmegoldás, ha munka közben zenét hallgatunk. Ez általában működik, de nem mindenkinél. Erőltetni nem szabad. Akit nem nyugtat meg a munka közbeni zenehallgatás, az inkább keressen magának csendesebb zugokat a kávéházi helyeken.
Ütemes rendelés
Elsősorban kávézókban eshetünk abba a hibába, hogy már az első egy órában kikérünk két nagy bögre kávét. Érdemesebb ásványvízzel kezdeni. Aztán, amikor már tényleg fáradunk, lehörpinteni az első kávét. Ne feledjük, csak azért mert kávézóban ülünk, még nem kötelező egyből kávézással indítani. Igaz ez söröző-sör, illetve étterem-étel relációban is. Ha már túl sok a kávé, én koffeinmentesre szoktam váltani. Ha a koffeinbevitelt meg kívánjuk szakítani, legjobb, ha eszünk valami kiadósat. Nem szendvicseket, hanem valami meleg ételt. Ne feledjük, reggeli/ebéd/vacsora közben éppen annyira fölösleges dolog komolyabb munkákkal foglalatoskodni, mint otthon vagy munkahelyen. Adjuk meg a módját: az étkezést maximum céltalan böngészgetéssel, olvasgatással párosítsuk.
Változatosság
Ne essünk abba a hibába, hogy úgy viselkedünk neonomádkodás közben, mintha munkahelyen ülnénk. Ha azt érezzük, hogy már rég óta a szokott helyre járunk, ugyanazt essszük és isszuk minden nap, ne legyünk restek felfedezni új helyeket. Ha például 2-3 órát ültünk egy kávézóban, és esetleg van mobilnetünk, kikapcsolódásképpen üljünk ki egy parkba, keressünk egy félreeső padot, árnyékos gyepet. Általában is igaz, hogy a környezetváltozás inspiráló és segít abban is, hogy elhitessük agyunkkal: felfrissültünk. Szóval váltogassuk a helyeket. Végülis ez az egészben a legjobb: hogy megtehetjük.