Mint mindig, úgy most is fenntartásokkal kell kezelnünk azokat a kérdőíves felméréseket, melyeket például az Index is tol. Ahelyett, hogy ránéznének az analitikai adataikra, kérdőívben kérdezik meg az embereket például arról, hogy használnak-e táblagépet.

Arról nem is beszélve, hogy az "emberek" szerintem nem tudják minden kattintásukról, hogy az épp melyik fődomainre vitte őket. Ilyen módon elég nehéz bemondásos alapon lemérni, hogy hányan és milyen gyakran látogatják például a Tumblrt. 

Vegyük például ezt a dermesztően jó videót... Áhhh. Ön kattintott? Akkor idén már fogyasztott Tumblrt, sőt videót is nézett/streamelt online. Köszönjük válaszát!

Nézzük azt a részét a friss indexes felmérésnek, ami új és érdekes információt jelent. (A végén pedig kitérünk arra, hogy mennyire jött be az Indexnek a redizájn.)

1. "a Google+ meglepően jól áll"

Már mondjuk ezt egy ideje páran: bármennyire is nem ez a látszat, a Google+ igenis stabil erősödést mutat. Az Index adatai szerint a magyar netezők legalább fele valamilyen rendszerességgel pluszozik. Én ennyire jó statokat még nem láttam idehaza ebben a témában, de az biztos, hogy a Chrome- és Android-penetrációval szorosan összefüggő jelenségről beszélünk. A Google agresszivitása ezen a területen lassan-lassan eredményes lesz. 

2. "A Facebook Chat felzárkózott a Skype mellé"

Szintén nagyon fontos megállapítás. Bár egyelőre az MSN-Skype tandem tartja magát, de az látszik, hogy a chatelés erőteljesen tolódik a Facebook irányába. Ugyanitt meglepő, hogy az Android platformon kéznél levő GTalk nem tud igazán teret hódítani. Bár ez mind a kontaktlistákkal van leginkább összefüggésben. És az élő ismerőslistánk jelenleg leginkább Facebookon érhető el. Érthető, hogy a csetelés is ide tevődik át a széles közönség számára. 

3. "27% LinkedIn"

Nagyon érdekes, ahogy nem csak a kommunikáció és a közösségi életünk szerveződik ki (a Facebookra), valamint az online információkeresés tolódik el a Google-Wikipedia felé, de az álláskeresés és karrierépítés is egyre erőteljesebben tevődik át a LinkedIn-re. Ez azért is érdekes fejlemény, mert a magyar diplomások, angolt beszélők szépen-lassan bekerülnek egy olyan nemzetközi közösségbe, ahol szakmai alapon tudnak csemegézni a külföldi állásajánlatok és szakmai közösségek között. Vesd össze még: röghöz kötöttség. 

Egyelten érdekes kérdés maradt csak hátra: mikor tör be végre Magyarországra is a SnapChat cunami???

Na és az Index?

És végül az Indexről. Nekem úgy tűnik a hozzáférhető adatokból, hogy az Index január elejei redizájnja gyakorlatilag nem befolyásolta a szájt olvasottságát. Sem oldalletöltésekben, sem egyedi látogatókban nem látni hosszabb távon sem a redizájnnal összefüggésbe hozható pozitív trendeket. Ugyanez igaz magára az Index címlapra is. Ennek okait én elsősorban a referral statokban keresném. 

Fontos tanulság lehet ez a szintén redizájn előtt álló Origo számára. Több mérés, több adatelemzés... És hát: A/B teszt... Ma már nem lehet pusztán megérzésekre hagyatkozva számottevő sikereket elérni.

Viszont a mostani havazásos sztori az egekbe repítette a magyar hírszájtokat, így az Indexet és az Origót is. Nem kis részben köszönet a Facebook forgalomterelő hatásának.  

Címkék: statisztika index facebook chat online felmérés linkedin magyarok

Röviden: sehogy. Mondom hosszabban. 

A Sketch mindenekelőtt egy nagyon jó szoftver azoknak, akik alapvetően a Photoshopot eddig is interfésztervezésre használták. Amikor néhány hónapja letöltöttem a Sketcht, az első benyomásom az volt, hogy ez egy olyan grafikus szoftver, ami tényleg pont azokat a funkciókat támogatja, ami egy ilyen munkához kell. 

Felhúzok egy gridet, majd elkezdem tervezni benne a felületet. A Photoshopból ismert layer/styling megoldásokkal tudunk előrehaladni. Lehet vektorosan is dolgozni vagy maszkolni benne. A lényeg, hogy a beállítások, eszközök sokkal inkább úgy vannak felkészítve, hogy a kész elemekből könnyebb legyen css-be fordítani a stílusjegyeket, a struktúrából pedig könnyebb legyen nekiugrani a html-nek. 

Én nagyon gyorsan és nagyon precízen tudok dolgozni a Sketchben. Sokkal közelebb van a sitebuildhez a szemlélete, mint a Photoshopnak. Mint írtam, nagyon gridorientált és css orientált a grafikai eszköztár. Ami hatalmas segítség.

Ugyanakkor ami problémát jelent, hogy Photoshophoz szokott grafikusokkal, sitebuilderekkel nehéz együttdolgozni, lévén psd-t nem tudunk menteni a Sketchből, csak eps-t, png-t vagy pdf-et. Illetve tudunk fordítani CSS attribútumokat is a grafikai megoldásokból.

A Sketch tehát a magányos maces farkasoknak jó eszköz. Vagy ha van olyan cég, ami bevállalja, hogy minden grafikusnak és sitebuildernek vásárol egy-egy példányt, akkor az már alapja lehet egy hatékonyabb munkavégzésnek. 

A Sketch ugyanis jóval olcsóbb, mint a Photoshop licenc. Ötven dollárt kell kicsengetni a teljes verzióért. Az ingyenes próba 15 napig működik. 

Én egyelőre ott tartok, hogy bár olyan projektekhez, amin egyedül dolgozom, már sokszor a Sketcht használom. De megtartottam a Photoshopot is, mert végső soron még mindig a psd az a formátum, amiben grafikus munkákat egy többszereplős projektben is jól lehet tilitolizni. 

Akik Sketchet használnak, azoknak mondom, hogy van már klassz iOS 6 template. De persze megcsinálhatjuk magunk is.

Bemutató a Sketch jellemzőiről itt.  Plusz egy húszperces videó az alapokról:

Címkék: ui photoshop sketch felülettervezés sketch designer toolbox grafikus tervezés bohemian coding

Július elsejével megszűnik a Google egyik legjobb szolgáltatása, a Reader. (A feedjeinket így tudjunk kimenekíteni a halálzónából.)

Még mielőtt rátérnénk arra, hogy hova érdemes továbbállnia a Reader-felhasználóknak, pár szóban méltassuk a terméket. 

A Reader nem sokkal a Gmail indulása után keletkezett, és mindkét szolgáltatás valami nagyon alapvető dologban segített minket a kétezres évek közepén. A Gmail megmutatta, hogy a webmail nem csak egy fájdalmas, nehézkes, spamekkel tarkított szolgáltatás lehet, hanem egy nagyon is hasznos, jól működő kommunikációs eszköz. A Reader pedig abban segített ezekben az években, hogy a rengeteg blogtartalmat, amit követni szerettünk volna, egy helyen tartotta, gyorsan áttekinthetővé tette. 

Én ezekben az időkben a Gmail mellett a Readert is mindig nyitva tartottam a böngészőmben. Ez volt az a két cucc, ami fontos volt, hogy kéznél van. 

Az egész feedalapú hírolvasás nagyon hatékony dolog szerintem. Egyrészt azért, mert én kontrollálom, hogy miket olvasok, másrészt nagy mennyiségben tudom áttekinteni a híreket. És ezzel még egy N címlapos Index sem tudna versenyezni.

A kétezertizes évekre ezt a funkciót a nagy átlagnál átvette a Facebook, a Twitter, a Reddit vagy a Tumblr. A lényeg, hogy aktív üzemmódból passzívba váltott a tartalomfogyasztás a közösségi weben: azt fogyasztjuk, ami a Facebookon, Twitteren, Tumblren elénk kerül. 

A másik, ami nehezítette a Reader túlélési esélyeit, hogy egyre csökken a publikus feedek száma és népszerűsége. Egyre inkább réteg dolog ez a feedolvasósdi. Függetlenül attól, hogy speciel én továbbra is nagyon hasznos dolognak tartom. És nyilván ti is. 

Alternatívák? 

Netvibes? Feedly? Nyilván lehet ezeket meg hasonlókat próbálgatni. De én személy szerint most ott tartok, hogy a Flipboard és az aktív bookmarkolás, valamint Instapaper utat választom. Még akkor is, ha tudom, hogy így sokkal nehézkesebb és hatékonytalanabb lesz az életem.

Illetve vegyünk kezünkbe a kormányrudat, szerkesszünk fasza feedeket és építsünk a saját opml-fájlunknak interfészt. 

Ti hogyan tovább? 

update // A Flipboard azt mondja, hogy ők letárolják a readeres feedeket, nem fog elveszni. Klassz!

Címkék: google reader rss olvasó feedolvasó google reader alternatívák

Na, most, hogy több, mint egy tucat nagyon jó újságíró/videós/szerkesztő felmondott az Indexben, hogy csatlakozzon Uj Péter projektjéhez, rágjuk át egy kicsit, hogy mi is történik itt. 

Nemrégiben beszélgettem fiatal indexes újságírókkal, akik arra panaszkodtak, hogy alig kezdtek el dolgozni a szerkesztőségben, máris mennek el a "régiek". Veszik ki a levegő a szerkesztőségből. És hát ki szeret a végjátékra odaérni...

Persze egyrészről lehetett arra számítani, hogy ha Uj Péter elkezdi a saját médiaprojektjét, akkor olyan embereket fog hívni magával, akiket jónak tart, akiket jól ismer, akikről elhiszi, hogy képesek egy fasza lapot építeni a nulláról. 

Másrészről pedig azt gondolom, hogy a most az Indexben maradó újságíróknak (főként a fiataloknak) van egy nagy esélyük arra, hogy a "régiek", a "nagyok" nélkül, a saját ízlésükre és elképzeléseikre hagyatkozva építsenek fel valami tök újat. 

Persze mondhatnánk, hogy ez már az Internetto-Index korszakban sem sikerült az újjáalakult Internettónak. De azért azt is hozzá kell tenni, hogy az új internettósok sem csináltak rossz újságot. Csakhát az Index volt az új, az érdekes, és oda írtak azok az emberek, akik máshogyan gondolkodtak az újságírásról, mint előtte bárki Magyarországon. 

Én azt gondolom, hogy az Index várható meggyengülése egyrészt az Origónak adhat jó esélyeket. Másrészt az új korszakba lépő Indexnek is egy egyszeri esély arra, hogy radikálisan újrafogalmazza önmagát. Harmadrészt pedig semmi sem olyan izgalmas, mint amikor nagyon jó újságírók úgy döntenek, hogy valami újat csinálnak.

Senki nem gondolta volna, hogy amikor Joshua Topolskyék otthagyták az Engadgetet, képesek lesznek valami érdekeset, sikereset, jobbat, népszerűbbet csinálni, mint a trónjáról letaszíthatatlannak tűnő Engadget. Aztán lett a The Verge, és minden korábbinál jobb techújságot csinált ez a gárda.

Elképesztő, hogy ebben a témában lehetett újat mutatni a Techcrunch, Engadget, Gizmodo, Mashable szorításában. Topolsky egy okos, jó ízléssel és még jobb újságírói érzékkel megáldott ember. És amikor volt lehetősége és ereje újrakezdeni, oda is baszott az online tech médiának. Érdemes elolvasni a sztorit.

Most a magyar online médiában is elérkezett az odabaszások ideje.

update // Uj Péter a rádióban részletezi a terveit (.mp3)

Címkék: index új index uj péter index

Nekem kifejezetten tetszik az ötlet, hogy a prezis prezentációknak legyen valamilyen hangsávja. Nyilván nem arról van szó, hogy prezentálás közben az ember arra vágyna, hogy valami Richard Clayderman klimpírozzon a háttérben, de mint tudjuk, a prezentációfogyasztás zöme nem előadótermekben, hanem laptopok előtt ülve történik, ahol sajnálatos módon nincs jelen a prezentáló. Vagyis: némaság van.

Persze a legeslegjobb az lenne, ha a Livestreamről (és talán már a Ustreamről) ismert osztott képernyős felvételt tudna készíteni a prezentáló. A kép-a-képben felület nagyobbik részén a prezentáció futna, a kisebbik ablakban pedig a beszélő fejet (a prezentálót) látnánk. 

Szóval simán el tudnék képzelni egy ilyen Prezi-Ustream mashup alkalmazást. Először elkészítem a prezentációmat, majd felveszem azt, mint egy előadást, és publikálom a weben. 

A Prezi egyik legnagyobb hátránya nem csak az volt eddig, hogy néma az a videószerű, vizuális termék, amit felhasználóik előállítanak. Hanem az is, hogy bár a termék maga a látványra épít, mégsem tud könnyedén megragadni például egy YouTube-on. 

A másik ami eszembe jutott, hogy míg a Prezi a kreatív prezentációs kontentben jó, addig a Soundcloud a hangban. Nem lenne teljesen hülyeség velük is összeállni. A Soundcloud zenék alá vizuált lehetne készíteni a Prezivel, és megfordítva: prezentációk alatt tudnám használni a Soundcloud zenei adatbázisát. 

Ötletelésnek ennyi. Nekem bejön a zenélő prezentáció. Ha jól használja a felhasználó, szerintem sokkal érdekesebb kreatív munkát tud készíteni. Ha elgiccseskedi, akkor meg sokkal hamarabb kiderül, hogy érdemtelen a munkája. 

A lényeg: szerintem a Prezi már nem prezentációs szoftver, hanem egy ilyen interaktív, rajzolgatós, kreatívkodós Moleskine, amiben meg lehet fogalmazni akár sztorikat is. Sooooomeeeetaaaaaaa.

Amúgy a Prezi elérte a 20 milliomodik (regisztrált ?) felhasználót. Ami kiváló eredmény és nagy grat.

Címkék: ustream prezi soundcloud soometa prezi audio hangos prezentáció video presentation

A látottak alapján azt mondhatjuk: szép iparos munka lett.

Jönnek a négyzetes képek, gondolom lassan integrálódik az Instagram is. Ésszerű lenne. Úgy általában: még hangsúlyosabbak lesznek a képek. Sőt. Mintha már inkább a képekről szólna a Facebook, mint a szövegelésről. Nem biztos, hogy ez baj amúgy.

Nagyon jó és előremutató UI-gondolkodás, hogy a mobilfelületből gondolták újra és építik fel a desktopwebes verziót. Egyben ez is az egyik legfontosabb trend szerintem idén felülettervezésben: mobil felől kell közelíteni a desktop web felé és nem fordítva. 

Ugyanakkor nem sikerült újragondolni az egész News Feed témát. Úgy tűnik, hogy a Facebook egyelőre nem kívánja újraértelmezni magát. Pedig előbb-utóbb szükség lesz rá, mert fárad a cucc. Még több kísérletezés kellene. De mondom: engem az utóbbi egy év dizájnmegoldásai meggyőznek arról, hogy a Facebook magas szinten és mély átgondoltsággal viszi ezt a UI/UX témát. Nem volt ez mindig így...

Címkék: facebook redesign facebook timeline

Mivel Józsi nem akarja összefoglalni, hogy mit várhatunk idén az Apple-től, mégiscsak összekerestem pár linket. Bár sokkal okosabb nem lettem tőle. 

• Olcsó iPhone?
• Hibrid készülékek, új touch metodika?
• Spotifyosodik az iTunes?
• Valódi vezeték nélküli töltés?
• Second-hand valami?
• Retina Air?
• iPhone 5S, még újabb iPad?

Az egyik érdekes kérdés szerintem idén, hogy mit fognak kezdeni a laptopkínálatukkal. Az Air, a Pro és a Retina  kezd nagyon egymásra érni. Szerintem könnyebb és gyorsabb laptopoknak minden évben lehet örülni.  Én például idén szeretném lecserélni az Air-t egy újra. Alapvetően nagyobb SSD-t és több memóriát (8-16?) szeretnék. Persze nagyon sok fog múlni azon, hogy hova kalibrálja az Apple a nem-retina laptopjait 2013-ban. 

Az iPhone továbbra sem érdekel. Majd ha Jonathan Ive újragondolja az iOS-t, újragondolom én is a kérdést. De nekem ez a jelenlegi iOS köszi, de nem kell. A Jelly Bean vonalban hiszek. És a Nexus termékekben. Ma.

Szerintem érzik az Apple-nél, hogy idén már virítaniuk kell. Legalábbis egy-két unortodox megoldással ritmust kell tudniuk váltani. Vagy belemenekülni a kínos teljesítmény- és árversenybe, amiből rendszerint Korea és Tajvan jön ki győztesen.  

Na de mindegy is. Ti mit vártok idén az Apple-től?

Címkék: apple iphone 5s macbook air retina apple 2013 wwdc 2013

A téma nem új. De szerintem időről időre érdemes felülvizsgálni a Facebook által bevezetett pici javascript kódok létjogosultságát. Ja, de a like gombok mindig is velünk voltak... Így tűnhet, de valójában éppen 4 éve mutatta be ezt az egyszerű kommentezési formát a Facebook. Aztán jött utánuk mindenki. 

Mik az ellenérvek?

Lassítja az oldalt... Nyilván ez sokszor nem akkora para, mint amekkorának a network statisztikákból néha kitűnik. De az biztos, hogy priorizálni tudni kell. Ha az optimalizálás során oda jutunk, hogy a like gombokon akarunk spórolni betöltődési időt, nem biztos, hogy hülyeség kiszórni ezeket a buttonokat a fenébe.

...pláne mobilon. Mobilon még fontosabb a weboldal mérete és a betöltődés sebessége. A Zurb ki is mérte, hogy milyen aránytalanul lassítják az oldalt a Facebook, a Twitter és a Google megosztásgombjai. Még ha a helyzet javulóban is van, annyi bizonyos, hogy mobilverziókban a like gombok használata mértékkel indokolható. (Lentebb, a dizájn témánál adok még ehhez érveket.)

Nem ösztönöz igazi tartalomterjesztésre. Azt gondoljuk, hogy a lájkolásnál egyszerűbb tartalommegosztás nem létezhet, így biztosan ez a legjobb viral marketing eszköz a weben. Nos, nem mindenki gondolja ezt így. Az egyik jó példa a Smashing Magazine. Ők azt állítják, hogy amióta levették a lájk gombokat az oldalaikról, nőtt a Facebookról érkező forgalmuk. Az ok szerintük az, hogy lájkolás helyett az emberek a Facebook timeline-jukban osztják meg a cikkeiket, ami egyszerűen értékesebb megosztás, tovább van a facebookerek előtt. Úgyhogy a nap végén nyernek. Nem állítható, hogy ez általános igazság. De érdemes A/B tesztelni ezt is, és Analyticsből kiolvasni, hogy az adott site-unk esetében mi a helyzet. Tudnak lenni érdekes eredmények.

Beleszól a dizájnba. Tudom, hogy marginális problémázásnak tűnik, de mégis: Miiéééérrt kell nekünk állandóan beleterveznünk ezeket az arányainkhoz nem passzoló, színében és megjelenésében sem illeszkedő gombokat minden egyes istenverte weboldalba, ráadásul néha oldalanként többször is? A webdizájnerek hánynak tőle. Mint minden olyan kötöttségtől, ami nem alakítható, nem rugalmas, nem passzintható egy look'n'feelhez, egy grafikai megjelenéshez. Arról nem is beszélve, hogy mobilon ezek a szerencsétlen gombok aránytalanul aprócskák. Alig kattinthatóak. Nemhogy lassítják az oldalt, és saját rigid megjelenésükkel éktelenkednek az oldalon, még használni is nehéz őket.  És hiába vannak közepesen eredménytelen megoldások a dizájnba illesztésre, végső soron egy pattanás a  weboldalakon ez a sok kis overlayt felkapcsoló fix méretű izé.

(Igen, ott van a Open Graph like-ja. Izzadjon vele, aki akar. Szívecskét lehet, Facebook feliratot, thumb-up ikont nem.)

---

Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok ellene az egész lájkolás témának. Az a kezdetek óta világos, hogy az ötlet jó, a megvalósítás rendben van. Más kérdés, hogy az igazi tartalommegosztás és újramegosztás akkor keletkezik, amikor annyira értékesnek találunk idézni valamit, hogy vesszük a fáradtságot, és url-t másolunk, és leírjuk, hogy miért tartjuk érdekesnek az adott tartalmat.(Ja, de azt mamár blogolásnak hívják.)

Azért én örülnék egy színezhető, de legalább grayscale gombcsoportnak, ami még gyorsabban töltődik be, mobilon is aránytartó, és érdekesebb infókat tud közölni annál, minthogy hányan nyomták meg.

Címkék: like button lájk gomb facebook like social share button

Ha lenne egy egész szabadnapom most hétvégén, biztosan elnéznék a 24 órás mobil programozóversenyre. Érdekel ugyanis, hogy meddig tud eljutni 2-3 ember 24 óra megfeszített munkával. 

Nekem is van némi tapasztalatom ebben a Szigit projekt kapcsán. Jellemzően nekünk egy bő hét kell ahhoz, hogy életet leheljünk egy amúgy vázaiban kész cuccnak. Ebből én azt is következtetem, hogy 24 óra alatt a nulláról nem lehet eljutni nagyon sokáig. Bár biztosan nálunk sokkal ügyesebb emberek jelentkeznek. 

A döntősök névsora itt. Remélem, hogy az eredményeket online is meg lehet majd valahol tekinteni. 

Sőt, még az sem kizárt, hogy jövőre UI témában én is benevezek és megírom a tapasztalataimat.

Címkék: mobil fejlesztés mobil programozó verseny 2013 beesmarter.org

Sokszor van, hogy meg akarok írni egy témát, de valahogy akkor épp nincs rá idő. Később meg már más lesz fontos, és inkább abból lesz írás. 

Az egyik ilyen téma, amiről még decemberben írt Angelday röviden és lényegretörően: a fekete szín trónfosztása. Egészen pontosan a #000000 feketéről beszélünk. 

Mindenekelőtt maximálisan osztom azt a nézetet, hogy a #000 használata az RGB világban nem csak azért természetellenes, mert ez a színárnyalat egyszerűen soha nem fordul elő a természetben. Hanem azért is, mert egy olyan hatást kelt, mintha inkább a szín hiányát jelölné, és nem "feketét", "sötétet" reprezentálna.

A négyszín (CYMK) világban a #000000 kódja a 75C 68Y 67M 90K. A nyomtatásban használatos fekete ugyanakkor nem ez, hanem sokkal inkább a 0C 0M 0Y 100K, ami RGB-ben #231f20:

Használatos még a 70C 35M 40Y 100K (#000008),  40C 0M 0Y 100K (#001722), az 0C 40M 0Y 100K (#23000e). Legkevésbé pedig a 100C 100M 100Y 100K (#030000). (A nyomdász olvasók majd jól kiegészítik még a listát...)

A lényeg a "fekete" reprezentációja. Mint Ian Taylor is írja, az árnyékok sosem feketék. Sőt, a világban (és talán még az univerzumban sem) tudunk a "tökéletes sötétségre" példát mondani. De még közelítőt sem. A nyomtató sem tud "fényhiányt" nyomtatni. Csak nagyon sötét árnyalatú színeket.

RGB-ben a #000 egyszerűen elnyomja a környezetében használt árnyalatokat. Még akkor is, ha #fff fehér vagy #ff0000 vörös környezetben kellene működnie.

A tökéletes fekete mellett nem tud harmonikus lenni egy másik szín. Hiszen a tökéletes fényhiányban más szín nem létezhetne, csak a tökéletes sötétség. Ezért van az, hogy a fekete is "színes" kell, hogy legyen, ha színek mellett hasznljuk. Vörös tónusos meleg fekete, kék tónusos hideg fekete, szürkeárnyalat...

Valójában nagyon könnyen rááll a szemünk egy idő után arra, hogy ezt a problémát érzékeljük RGB környezetben. A #000 ormótlansága ahhoz szoktatja a szemünket, hogy a legharmonikusabb, legfinomabb színkezelésben is durva hibát, diszharmóniát, sőt: hiányt érezzünk.

És ez még akkor is így van, ha egyszín, komplementer, színhármas, színtriád palettáinknak nem része feltétlenül a "fekete". Pontosabban: a szürke valamelyik sötétebb árnyalata. Illetve a fehér, vagy a fehér valamelyik #fff-hez közeli állapota.

Röviden szólva: óvakodjunk a #000000 használatától. Ápoljuk kertjeinket!

Címkék: színséma webdizájn rgb fekete cymk fekete #000000

Gondolom nem csak nekem szokott így kinézni a böngészőm: 

A tabok halmozása persze egyáltalán nem meglepő dolog. A jelenlegi böngészők felhasználói felületei nem úgy vannak kitalálva, hogy azokon tömegesen tudjuk kezelni a weboldalakat. Persze lehet bookmarkolgatni, meg Read It Later-t, Pocketet használni.

De valójában azt várjuk el, hogy ezt a problémát maguk a böngészők UI szinten oldják meg. A fenti állapottal nem csak az a baj, hogy lehetetlenné válik a tabok közötti gyors navigálás, hanem az is, hogy már favicon szinten sem látjuk, hogy melyik fül alatt mi is lehet. 

A tabocalypse™ egyik alesete, amikor az újrainduló böngésző valamelyik tabján egyszercsak elindul egy videó, és nem találjuk, hogy melyik lehet az.  Ha minden igaz, a Chrome ezt a problémát hamarosan megoldja.

Persze ez a megoldás (a favicon felvillantása) sem jó arra, hogy abban az állapotban, amikor már a faviconok sem látszódnak a tabokon, megtaláljuk a kívánt tartalmakat. 

Hogyan oldanánk meg ezt a problémát? Én abba az irányba indulnék, hogy különféle logikák szerint automatikusan kellene tudni csoportosítani a tabokat. A régóta meg nem nyitott tabok lehetnének egyazon fül alatt (altabokon?). Vagy az azonos domain, azonos kategóriába tett oldalak tabjai legyenek egy übertab alatt. 

Lehet, hogy ez sem jó megoldás, de az biztos, hogy a tabocalypse-nak mennie kell.

Címkék: tabocalpyse tabkezelés google chrome tab

Nos, tegnap éjjel kitettem az aktuális verziót az új Webisztánból. Kéthasábos, kicsit finomabb, robotosabb életérzés. Köszönet  a hibajelzésekért. Főként a windowsos olvasóktól. 

A címben szereplő két dologról röviden. Azt gondolom, hogy az animgif és a "zenélő weboldalak" egy picit a kilencvenes évek végi webet idézik. Viszont méltánytalan dolog lenne az animgifeket vagy a hangeffekteket kárhoztatunk azért, mert egykor ész nélkül használta őket a Tripod-MySpace generáció. 

Az animgif már eleve új korszakát éli, és rengeteg olyan felhasználását láthatjuk, ahol érzéssel és érzékkel nyúltak a témához. Én a fejlécképben mozgattam meg egy picit a robotokat, valamint a cikkek címe kapott egy kis animációt. Utóbbinak részemről az a célja, hogy sorvezetőként vonzza a figyelmet a bal hasáb címein. 

A sound designról pedig nemrégiben olvastam egy postot (sajnos a linket már a Chrome historyban sem találom). A lényege az volt, hogy újabban egyre többször keresnek hangtervezőt, és már nem csak játékok fejlesztéséhez, hanem egyéb mobil app projektekhez is. 

A sound design a weben kényes téma. Nagyon nehéz és fáradtságos dolog megtalálni azokat az effekteket, amik jól támogatják mondjuk egy alkalmazás navigációját, ugyanakkor nem válnak mérhetetlennül idegesítővé rövid időn belül. 

Mobilalkalmazások tervezésénél azért kerül elő ez a téma egyre gyakrabban, mert a mobilozás sokszor olyan környezetben történik, amikor nem figyelünk száz százalékban a mobilunkra, rendszerint rengeteg dolog vonja el a figyelmünket a fokuszált alkalmazáshasználattól. Például gyaloglunk. Figyelnünk kell a környezetünkre. Zajos helyen tartózkodunk, vagy épp megérkezik a pincér az asztalunkhoz, sorra kerülünk a váróteremben. 

Szóval ebben a kiszámíthatatlan és külső behatásoktól nehezített környezetben egyáltalán nem árt, ha egy app néhol hanghatásokkal is segíti a felhasználóit.

Jó példa erre, hogy mikor telefonunkat visszatesszük a zsebünkbe, előtte standby módba helyezzük, rendszerint a kikapcsoló gomb megnyomásával. Nem kell végigkövetnünk a kijelzőn, hogy valóban elaludt-e a telefonunk, mert egy hangeffekt kommunikálja, ha megtörtént ez az esemény. 

Lehet, hogy fel sem tűnik, de ezek a hanghatások nagyon sokat tudnak segíteni a mobilos alkalmazáshasználatban, Ha érzéssel és odafigyeléssel tervezik őket. 

Valami ilyesmiben gondolkodtam én is a megújuló Webisztán kapcsán. Egyelőre még nem sikerült megtalálnom a megfelelő hanghatásokat. Lehet, hogy egy alapvetően desktop weben fogyasztott tartalomnál ennek nincs is sok jelentősége. Viszont a téma érdekes, úgyhogy fel is vettem a kapcsolatot dj ismerőseimmel, hogy segítsenek megtalálni a jó és használható hanghatásokat. 

Ha lesz folytatása a sztorinak, megírom. Bip-bip.

Címkék: animgif sound design mobil hangeffekt

Nexus 4. Ez volt a helyes válasz arra a kérdésünkre, hogy mi annak a mobiltelefonnak a neve, melynek hátlapját üvegmaratással készült fényes pontok díszítik. Akik elküldték emailben a helyes választ a Webisztán mailcímére, azok Smartmobil 2013 belépőt nyerhettek.

Rengeteg megfejtés érkezett, úgyhogy megkerestem Doranskyt, hátha ad még egy jegyet. Adott. Úgyhogy két szerencsés versenyző is ingyen látogathatja az április 4-ei konferenciát: 

Szendi-Varga János és Schmidt Gergely. 

Grat. Velük és a többiekkel találkozunk április negyedik napján a Ram épületében. 

Címkék: játék konferencia smartmobil smartmobil 2013

2006 májusában indult el a Webisztán, ami két korábbi blog (Blumi Sztahanovja és az én Hírbehozóblogom) utódjaként született meg, ezzel a posttal. 

A blog dizájnját Blumival találtuk ki, és jórészt ő is buildelte. A fejléces robotos életérzést pedig Etele (az Index akkori dizájnere) tervezte. 

Az évek folyamán bár rendszeresen voltak kisebb változtatások a blogon, nagyobb ráncfelvarrásra valahogy soha nem került sor. Szerintem amúgy azért, mert elég időtállónak bizonyult a dizájn. A 14 pixeles Arialok, az élénk alapszín akkoriban még forradalminak számítottak. Abban a korban a mütyür fontméretek és a baltával faragott színek világát éltük. Nem csoda, hogy mozgalomnak számítottak a "big is beautiful" vagy a "kevesebbel többet" dizájnfundamentumok. 

Most, hogy nekiálltam kicsit átgyúrni a CSS-t, találtam egy csomó érdekes kódmaradványt. Sok kikommentezett korábbi próbálkozást, megjegyzést, és egyedi stílusosztályokat olyan dolgok megjelenítésére, mint a delicious feed vagy a lastfm widget.  A Turulmeme vagy a Feedburner, stb stb.

A Webisztán htmljében és cssében rengeteg ember megfordult az elmúlt 7 év alatt. Blumi mellett a komplett indexes és bloghus fejlesztőcsapat több generációja toldozgatta a kódot ezzel-azzal. A dizájnerekről és sitebuilderekről nem beszélve. 

A Webisztán mindig is ilyen kísérleti terepe volt a Blog.hu fejlesztésének. Nem véletlen, hogy a mai napig a Blog.hu sablonválasztójában megtalálhatóak a webisztános első preview-k.

Jó, de most végre rászántam magam, hogy egy-két ponton újrahegesszem a blogot. Olyan ez, mint hét év után felmenni a padlásra, és végignézegetni a poros kacatokat. Aztán meg kiderül, hogy bár 7 év sok idő, de a dolgok alapvetően azért mégsem változtak. 

Több nap gondolkodás után arra jutottam, hogy alapjaiban meghagyom a dizájnt, sőt, a telekommentelt, kusza kódot fogom folytatni, gyúrni tovább. Kicsit takarítgatok csak a kacatok között. Leszámolok például végre a háromhasábos layouttal, kicsit újragondolom a színeket, az élményvilágát a blognak. És persze a robotot...

A robot nehéz ügy, mert a hét év alatt elkallódott a eredeti psd. Bármennyit kerestük Etele és én is, egyszerűen elveszett. Szerintem még a fekete MacBookjával mehetett az örökkévalóságba. De ez is csak sejtés. 

Ami fennmaradt, az Etele b változata a fejlécre, a pórul járt robottal:

A lényeg, hogy rászántam magam, hogy más perspektívákból újrarajzoljam a mascotot. Az egyetlen esély arra, hogy máshogyan is használhassam a robotot, ha magam építem újra. Neki is láttam. Pixel by pixel.

Jobb oldalon az eredeti, fejléces. Bal oldalon az újrarajzolás első fázisa.

Ez az egész pixelszintű, nem vektoros dizájnolás persze nem csak nagyon aprólékos odafigyelést igényel, de nagyon alapos számolgatást is. Jelenleg itt tart a dolog: 

Ha újrakezdeném, biztosan sokkal többet számolgatnék előtte arányokat, mint most tettem. De azért szerintem nem olyan rossz első nekirugaszkodásra. 

Bár a blog fejlécét egyelőre módosított formában, de megtartom, szükségem lesz ezekre az új robotokra. Például fogok tudni végre értelmes pólót készíttetni belőlük. Vagy ugrálhatnak majd a láblécben.

A Webisztán 7 projekt egy csomó más alprojektet is hozott az elmúlt napokban. Nemkonvencionális css használat, animgifek és sound design... De ezt majd egy következő postban.

Címkék: css robot webisztán redizájn pixelart

Joshua Topolsky azon kevés szerencsés közé tartozik, akik már ma kipróbálhatták a Google Glass-t. Érdemes végigolvasni az egész postot. Akik rohannak, azoknak itt az 5 és fél perces videó: 

Több érdekes megállapítása is van a cikknek. Az egyik, amit a Google Glass termékigazgatója mond, hogy a technológia megszakítja, megzavarja a mindennapi életünket. Itt elsősorban az okostelefonokra gondol. És ilyen módon a Glass egyik fő előnyévé léphet elő, hogy post-smartphone korszakot nyit, amennyiben olyan technológiát ad az emberek kezébe... oh, wait. Már nem is a kezébe, hanem a szeme elé... Szóval, amivel kevesebbet kell bíbelődniük, mint egy telefonnal.

Topolskynak a legjobban az tetszik, hogy a keze segítsége nélkül tud olyan képeket és videókat készíteni a szemüveggel, amik a világot az ő perspektívájából örökítik meg. 

Ez jó olyan élethelyzetekben, mint amilyen a kocogás, autóvezetés, biciklizés vagy a kirándulás. És nem jó olyan helyzetekben, amikor a sima fotókészítésnél, útvonaltervezésnél, videócsetelésnél többet szeretnénk.

A Glass igazi gyengesége szerintem az, hogy az alkalmazások vezérlése leginkább hangalapú (és picit érintésalapú). Így lehetetlenné válik összetettebb feladatok elvégzése. Valószínűleg már egy email megírása és elküldése is szenvedéstelibb egy ilyen interfészen, mint egy okostelefonon. 

The natural language search works most of the time, but when it doesn’t, it can be confusing, leaving you with text results that seem like a dead-end. And Glass doesn’t always hear you correctly, or the pace it’s expecting you to speak at doesn’t line up with reality. I struggled repeatedly with Glass when issuing voice commands that seemed to come too fast for the device to interpret.

Ne feledjük, a hangvezérlés azt is jeletni, hogy egyszerű parancsokkal igen, de precíz műveletekkel nem tudjuk kezelni az eszközt. Nincs kurzor, nincs ujj, ami egy felületnek több értelmet adna mint egy nagy piros gomb. "Készíts fotót!" - ehhez nem kell különösebb felhasználói interfész. "Nyisd meg a fotót Lightroomban szerkesztésre!" Na ez már nem fog menni.

Ilyen szempontból számomra a Glass inkább egy androidosított GoPro szemüveg. De majd kiderül, hogy az augmented reality-ra épülő megoldások mennyire teszik szórakoztatóvá és hasznossá ezt az eszközt.

Az is igaz, hogy a Glass jelenleg wifi és tether módon kapja a netet. Vagyis továbbra is smartphone-nal lehet majd jól használni. És ha a lightroomos példát visszahozom, a Glass arra is jó, hogy delegáljunk feladatokat a mobiltelefonunknak vagy a laptopunknak. 

Hoppá! Akkor viszont a Glass nem is egy új interfész vagy média. Hanem a mi saját személyiségünk (közvetlenül a szemünkkel érzékelt, a fülünkkel hallott világunk) digitális rétege, amely formalizáltan segít kommunikálni a megszokott eszközeinkkel. A telefonunkkal vagy a számítógépünkkel. 

Maga a dizájn is erre a cyborg világra hajaz egy kicsit. Ami nekem speciel kevésbé jön be. Szívesebben hordanék egy szemüvegnek látszó szemüveget, mint egy hajpántnak látszó U alakú antennát. De persze ez csak a prototípus. És még nem volt a kezünkben.

Mint kiderült, már idén kapható lesz, ezerötszáz dollárért. Kb 330 ezer forint. Egy nagyon könnyű és finom eszköz, ami egy másik dimenzióba helyezi az egész digitális világot körülöttünk. Hamarosan kiderül, hogy a partneri megállapodások eredményeként tud-e olcsóbb lenni. (Szerintem olcsóbb lesz karácsonyig.)

Egy biztos: ki akarom próbálni. Minél hamarabb. VISOR for the blind!

Címkék: ui interfész technológia smartphone google glass google szemüveg