Az Ask.com keresőszájt már egy ideje aktív suttogó-propagandát folytat a Google ellen. A suttogásra persze azért van szükség, mert az Ask egyértelműen piaci riválisa a legsikeresebb keresőnek. Úgyhogy inkább csak suttyomban vádolgatják a Google-t információs monopóliumra való törekvéssel. (Tényleg, az Ask vajon hogyan indexel?)

Van a kampánynak egy oldala is: Information-revolution.org. És több blogon is megjelent hogy ha az Ask.com-on rákeresünk a "google" kifejezésre, akkor ezt a Google-ellenes szájtjukat kapjuk meg kiemelt találatnak.

Én kipróbáltam, de nem adta ki ezt a találatot, a brit verzióban sem. Ez két dolgot jelenthet: vagy nem igaz a hír, vagy ha igaz, az Ask.com gyorsan levette saját álruhás ellenkampányának a linkjét.

Akárhogy is, miként a Viacom esetében is látható, elég könnyű bekerülni a hírekbe, ha valaki rátámad a Google-re. És ez nyilván már önmagában is marketingérték.

(Ha open threadet akarnék nyitni ehhez a posthoz, biztosan elég lenne csak bedobni a Nagy Testvér-dilemmát a Google kapcsán. Ja, de már most szólok, hogy a flémelőknek van saját felületük. Íme.)

Címkék: google bulvár

Első korty. Azokon a blogokon, ahol nincs kép a szerzőről, mégis a legfelső (legszembetűnőbb) hirdetésen egy emberi arc látható, valószínűleg sokkal hatásosabb hirdetések, mint a szövegesek. Én például fél évig hittem azt, hogy az egyik blog szerzőjét ábrázolja a kép. Kiderült, mikor egyszer végre rákattintottam, hogy csak egy hirdetés. De a reklámarc mélyebben a tudatomba égett, mint bármelyik tévéspotban megjelenő sztáré.

Második korty. Vajon lehet-e hirdetési felületként értékesíteni egy blogger laptopjának hátlapját.

Címkék: marketing

Egyes számítások szerint öt évig emelkedik még rendszeresen a Gmail tárhelye. A végső érték pedig 3,47 gigabájt lesz. Aki máshogy számol, szóljon.

Címkék: google gmail

A világ a bűnös, nem mi. Túl jó dolgok léteznek, és az internetnek hála, gyakorlatilag a japán gyártósorról való lekerülés pillanatában már mi is megnézhetjük, megrendelhetjük akár Oszakából is. A fogyasztói társadalom kitermeli magából azokat a szép, jó cuccokat, kütyüket, amiket feltétlenül szeretnénk birtokolni. Nem, ez már nem az eredeti felhalmozás, mikor a Tescóban örülünk annak, hogy lehet 12-darabos vécépapírt is venni, meg kartonszám a sört és a kutyaeledelt.
Törjük meg a csendet, nézzünk szembe a valósággal, amiben élni szeretünk.
Olvasom tovább »

Címkék: filozomatika

Elvileg mindenki felkerül a Twittermapre, aki ír a Twitteren egy "l:Városnév" postot, az megjelenik a térképen. Miért jó ez? Mert a Twitteren nagyon ügyesnek kell lenni, ha meg akarjuk találni ismerőseinket. És ez az eszköz segít nekünk levadászni a lakóhelyünk közelében élőket.

Lehet válaszolni is ismerőseink mikropostjaira, de mindig csak az utolsóra. Például ha úgy kezdem a postot, hogy @eszpee, akkor Eszpee utolsó twitteres bejegyzését kapcsolja hozzá automatikusan a válaszpostomhoz.

Twitter API. Evan Williams legnagyobb húzása, hogy megnyitotta a Twitter API-ját. Gombamód szaporodnak az ezt az API-t használó minialkalmazások. Gondoljunk csak a Techmeme vagy épp a Kispad automatikus blogpost-megjelenítő twitteroldalaira. Ez ugyanaz mintha rss-értesítőt kapnánk, csak ugye ha már a twitteren vagyunk, akkor jobb oda kapni a frisseket is.

Twitter keresők. Ugyancsak a Twitterről tudom, hogy elindult a Twitter Live Search is, melyet ugyanaz a David Troy fejlesztett le sebtiben, aki a Twittermapet is jegyzi. Aztán meg Steve Rubel megkérdezte a Technorati vezetőjét, Dave Sifryt, hogy indexelik-e a twitteres postokat. A válasz: igen.

Asztali kliens. Már tölthető a Twitteroo asztali kliens. Ami nyilván azoknak hasznos, akik nem használnak GTalkot, és nem azt használják twitterezésre. Twitterezni továbbra is a webes felületen a legjobb. Emellé izzítsuk be a GTalkot, hogy ott kapjuk a frisseket, és esetenként onnan is tudjunk postolni, és ennyi. Ez a quinta essentia.

Az aktuális Twitter-fejlesztésekről a Google DevTalk oldalán lehet értesülni. És persze be is lehet szállni.

És akkor most az elmúlt nap tapasztalatai: a Twitteren sokkal több, látszólag érdektelen infót tudok meg olyan emberekről, akiket eddig csak veretes postok meg sajtóközlemények mögé bújva ismertem. A Twitter tehát alkalmas arra, hogy egy emberről egy picit többet tudjunk meg, mint amit mondjuk a blogja jellemzően elárul.

A másik, hogy infókat is lehet szedegetni. Sokan hintenek el különböző hírekkel, fejlesztésekkel kapcsolatban morzsákat, és akit épp ezek érdekelnek, azok vissza fognak térni twitterezni máskor is.

A harmadik, ami már szociológiailag is érdekes, hogy a Twitteren egy újfajta kommunikáció alakul ki ismerősök és barátok között is. Amíg a chatelés vagy sms-ezés közben a one-on-one kommunikáció elsősorban személyhez kötött információközlést tesz lehetővé, addig a twitter ennél egy fokkal személytelenebb, hiszen a Bárkinek írja az ember (akár egy blogot), de mégis meghatározott azoknak a köre, akiknek elsősorban szánja.

Szintén ide tartozik, hogy a Twitteren feloldódik az emberben a gátlás, hogy arról írjon naponta, hogy épp most issza a kávéját, ugyanis ez itt tökre legitim. Senki nem szólhat be. Ahogy egy blogger megjegyezte a napokban, a Twitter jóvoltából láthatjuk végre, hogy miként ébred fel a nyugati világ, ki iszik kávét, ki indul el nehezen, kinek kellenek órák a valódi felébredéshez, satöbbi. Ez nem túl érdekes persze, de az életünk mégis ilyen mikrotapasztalások miatt érdekesebb.

Ha egy ember életéből csak a nagy, mérföldkőnek számító eseményeket ismernénk, akkor nem ismernénk igazán. And that's the word.

Frissülő twitteres linkek a del.icio.us-ben. Előzmények meg itt, a twitter tag alatt.

Címkék: blogszolg how-to twitter

Animált grafikonok, szemléletes, többváltozós ábrák, egyszerű kezelőfelület, szép megjelenítés. A Gapminder Trendalyzer nevű szoftverével mi mindent tudna kezdeni mondjuk egy Google. Ja, épp az előbb jelentették be, hogy megvették. (Ja, aki odafigyelt tavaly erre is...)

[update1] Ja, és megvették az Adscape-et is. A Google elugrott bevásárolni, lol.

Címkék: google

Így az egymiliárdos per közepén persze nem jó hír a Google-YouTube-nak, hogy ezen megy a témázás, de ez van, nincs mit tenni. Szóval meg lehet nézni pár helyen a weben azokat a videókat, amiket "törölt" a YouTube.

A lényeg ott van, koverol az Ars Technica, hogy valójában nem törlik, hanem elérhetetlenné teszik a YouTube oldalairól az adott videókat, így azokhoz az olyan szájtokon keresztül, mint például a Delutube vagy a DeletedYouTube, hozzá lehet férni még egy ideig. Tehát a videók továbbra is a YouTube szerverén vannak, csak ügyesen kell keresni, és megtalálja őket az ember. Vagyis a gép.

Amint a cikkben is írják, ez nem csak azért jó, mert meg lehet lesni a "nem megfelelő" videótartalmakat, hanem azért is, mert némi fogalmunk lehet arról, hogy milyen moderálási gyakorlatot követ a YouTube. Az Ars Technica szubjektív vizsgálata szerint elsősorban a zenei betéteket tartalmazó, önjelölt tinilányok illegetős videóit mossák ki a rendszerből kilószámra.

Na most, ez ugye azért érdekes, mert ebből is kiderül, hogy a YouTube igenis próbálja gyomlálgatni a szerzőjoggal megvert videoklipeket a rendszerből. Ja, persze a Viacomot csak az érdekli, ami valahogy mégis bent marad a rendszerben és mindenki számára elérhető. Már ha van ezek után bármi értelme "publikusságról" beszélni.

(Nemrégiben egy üzletember azt mondta egy asztalnál nekem, hogy a Viacom csupán szeretné megvetetni magát a Google-lal, erre föl ez az egymilliárd dolláros pereskedős hangulat. Nem tartozik szorosan a témához, csak úgy mondom.)

A Delutube és társai viszont arra figyelmeztetik a médiacégeket, hogy a felhasználók által feltöltött videótartalmak nem fogják megadni magukat egykönnyen.

Címkék: youtube videómegosztók

A Hét Legjobb Cikke-díjat vitán felül a San Francisco Chronicle újságírójának, Dan Fostnak adjuk, aki a neonomádokról írt. (Videó itt.)

Kik a neonomádok? Azok az emberek, akik teljesen feladták munkahelyüket, mármint nem járnak be dolgozni semmiféle unalmas, lélekörlő, zajos irodaépületbe, hanem kávézókban, laptoppal az ölükben, mobillal a zsebükben dolgoznak.
Olvasom tovább »

Címkék: bloggerek kávéhoz filozomatika neonomád

Egymilliárd dollárra (azaz kábé 189 milliárd forintra) perli a Viacom médiabirodalom a YouTube-ot, pontosabban a tulajdonosát, a Google-t. (Emlékszünk még? Másfél milliárd dollárért vették meg néhány hónapja.) A mostani per tárgya természetesen a rendszeres szerzőjog-sértés, és persze kétség nem férhet hozzá, hogy a YouTube beleszakadna, ha elveszítené ezt a pert, de a Google is könnyedén megroggyanhat.

Hogy jön össze az egymilliárdos követelés? A Viacom azt állítja, hogy 160 ezer videoklipjük volt elérhető a YouTube-on engedély nélkül, s ezeket a tartalmakat másfél milliárdszor játszották le a felhasználók.

A Viacom szerint annál jogosabb a követelésük, hiszen amióta leszedették a YouTube-ról a videóikat, állítólag jelentősen nőtt saját szájtjaikon a videók nézettsége. Ezt mondjuk minimum kezeljük fenntartásokkal, mint ahogy azt is, hogy a Viacomnak kizárólag ártott volna, hogy ezt a nagy csomó videót megnézte sok millió netező a YouTube-on. (Ki kinek a vérét szívja, ugye.)

Ha a kereset ebben a formájában nem is áll majd meg, a YouTube most egy erős figyelmeztetést kapott, ami könnyen a profi, megállapodásokból összedílelt tartalmak felé lendítheti el az eddig a szabad feltöltés és megosztás mekkájának számító videómegosztót. Meglássuk.

A Google részéről egyébként azt mondják, biztosak abban, hogy a jogszabályok szerint járnak el (ja, hát nyilván ott is ül egy-két jobb ügyvéd). Egyébként meg azt is mondták, hogy töretlenül bíznak a YouTube-ban. Szóval mindkét fél nagyon vehemensen megy neki a háborúnak. A Viacom vaskalapossága (MTV ide vagy oda) ismert, és nem is fognak hátrálni, amíg nem történik valami alapvető változás ezekkel a videómegosztókkal. A Google meg nem tehet más, mint bízik az ügyvédeiben, és próbál nem gondolni az egymilliárd dolláros buktára plusz a YouTube halálára.

Az persze egy másik kérdés, hogy a többi videómegosztót és torrentszájtot miért nem perli a Viacom. Házifeladat ezen gondolkodni.

Címkék: youtube videómegosztók copyright

Nem emlékszem, hogy melyik induló webes szolgáltatás kapcsán olvastam ennyi érdekes postot, mint amennyit az elmúlt napban a Twitterről. Igen, megint a Twitter. Na nézzük is gyorsan egy-két érdekes postot a nagyvilágból.

Az egyik a SlackerManageren jelent meg. Mindjárt fontos megállapításokkal kezdődik: aki először téved a Twitter oldalára, nem biztos, hogy érti, hogy akkor most mi is van. Jobb ha mikroblogolásként fogjuk fel ezt az egészet, és ne kapkodjunk az összes barátunk meghívásával sem. A Twitter akkor működik jól, ha olyan embereket követünk benne, akiknek a mindennapi tevés-vevéseik valóban érdekelnek minket és jól is írnak. Jó, a barátaink közt is találunk nyilván szép számmal ilyen embereket, de a lényeg, hogy ne kapkodjuk el a társulást.

Aztán, fontos, hogy megválasszuk magunknak a megfelelő platformot, amivel a Twittert használni szeretnénk. Van, akinek a weboldal a barátságosabb környezet, van aki az instant üzenetküldőben (pl. GTalk) mozog otthonosabban, és ezen keresztül szeretne postolni a Twitterre, illetve ezen keresztül szeretne értesülni a barátai friss postjairól, de olyan is akad nyilván, aki mobilon szeretné követni a mikroblogolást.

A firefoxosoknak mondom, hogy van már plugin a Twitterhez. Maceseknek meg mindjárt két cucc is. Windowsosoknak meg erre tovább. Van Twitter-kereső, wikiszájt, de ami talán ennél is fontosabb, az a help oldal, ahol megtudhatjuk, hogyan használhatjuk okosabban a Twittert.

A következő jó post Christopher S. Penn blogján olvasható. Itt elsősorban a Twitter és a Google Reader együttéléséhez kapunk jó tanácsokat.

A harmadik kiváló post Meg Pickardé, aki megkísérelte tipizálni a Twitter-felhasználókat (vagyis hogy milyen tipikus felhasználók vannak a szolgáltatásban):

• a gyorsjelentők, akik egy adott helyzetről vagy helyszínről postolnak tőmondatokban.
• a részletezők, akik valamilyen szinten bepillantást engednek privát szférájukba a rövid postjaikkal.
• mikrobloggerek, akik úgy használják a Twittert, mintha blogolnának. Nem címzik senkinek mondandójukat, haikuszerűen postolnak mindenről.
• reagálók, akik csak arra használják a Twittert, hogy más felhasználók postjaira reagáljanak. (A Twitteren ugye nincs kommentelés, hiszen minden post komment is egyben, tehát sok reagáló blogger van.)

A post további része azon való lamntálás, hogy az emberek miért is használják a Twittert. Érdekes kérdések merülnek föl továbbra is: mint az előbb említettem, itt nincs kommentelés, tehát bárki, aki reagálni akar valakinek a postjára, szintén postot kellene hogy írjon. A másik, hogy a Twitterben ugye kötött a postok karakterszáma, ami azt eredményezi, hogy elég masszívan megjelennek a postokban az sms-ezésből ismert rövidítések, valamint az egyszerű, tőmondatos szövegek. Az sem egyértelmű, hogy a Twitter elsősorban publikálásra vagy csetelésre jó-e?

Valószínűleg a kibontakozóban lévő Twitter-siker megfejtése a

• valódi platformfüggetlenség (weboldal, IM, mobil? mindegy!),
• a tömör, gyors postolás és a másik oldalról a gyors tatalomfogyasztás, valamint
• hogy egyszerre kommentelünk és postolunk,
• egyszerre nem számít, hogy lényeges-e amit írunk, ugyanakkor ettől érdekesebb is sokszor mint sok veretes blogbejegyzés... Mint például ez itten.

És még egy twitteres post a végére: Steve Rubel értekezik a Moore-törvényről és a rról, hogy azért blogol kevesebbet mostanában, mert twitterezik.

• Twitter: megmagyarázhatatlan, de jó
• Celeb2.0: Evan Williams

Címkék: blogszolg

A CNN Business 2.0 rovata nagy barátja a toplistáknak. Legutóbb összeszedtek 25 olyan startupot, melyekre szerintük figyelni kell ebben az évben, mert például hirtelen ölükbe csöppenhet a youtube-i szerencse és dollármilliárdosok lesznek, a fél nettársadalom pedig meg fog őrülni a szolgáltatásaikért. Nem tudni, hogy így lesz-e valamelyikükkel, mindenesetre kiemeltük azokat a szolgáltatásokat, melyeket mi is figyelünk egy ideje, mert érdekesek és mert látunk bennük valamit, amiből nagy siker is lehetne. Na szóval:
StumbleUpon - Slide - Bebo - Meebo - Wikia - Joost - dabble - Metacafe - revision3 - blip.tv - Fon - loopt - getmobio - tinypictures - soonr - Turn - adify - admob - spotrunner - vitrue - successfactors - janrain - logoworks - reardencommerce - SimulScribe

Címkék: toplista startup

Magyarországon már nem számít komoly taxisnak, akinek nem figyel ott a navigációs eszköz autója műszerfalán. És hát a  mezei autózó férfiak is egyre gyakrabban kapnak ilyen kütyüt karácsonyra, szülinapra, mert hát ez olyan ajándék, aminek egy férfiember nyilván örülni szokott.

A pda-piac amúgy is átalakulóban van: a blackberryk és az okos telefonok előrenyomulása idén még agresszívebb, bár már tavaly sem volt éppen elhanyagolható. Szóval a pda-k nehéz helyzetét legutóbb épp a Google nehezítette tovább, amikor kijött a Google Maps új fícsöre, a forgalmi adatokat is tartalmazó layer, mely mutatja, hogy a nagy amerikai városokban hol van éppen most erős forgalom, és hol szellősebb a járás.

A Microsoft sem volt rest, és néhány nappal később kijött a Live Search Traffic Gadget-tel. A Yahoo hasonló cucca meg ugye már ismert. A magyar netezőnek persze ezek a szolgáltatások nem túl érdekesek addig, amíg mondjuk legalább Budapest úthálózatán nem tudja megnézni, hogy éppen most merre érdemes elindulni autóval, ha nem akar dugóba kerülni.

A ProgrammableWeb adatbázisa sem segít. De elszántan keressük azt a magyar mashupot vagy saját szolgáltatást, mely valós időben jeleníti meg egy térképen a forgalmi adatokat.

Címkék: térképalkalmazások

Na, a napokban beindult a nagy népi twitterezés. (Már nem csetelés, még nem blogolás. Sms-hosszúságú postokat lehet olvasni/írni arról, hogy mit csinál/sz éppen most.) Első benyomások:

1. Nem működik az IM-kapcsolódás rendesen (GTalk, pl).

2. Sajna a mobilos sem. Operamini alatt persze megy.

3. Jó lenne, ha az a nézet, amikor az ismerőseim postjait is látom, ajaxos lenne és nem kéne mindig az f5-öt nyomkodni, hanem magától töltené be a friss postokat. Ja, ajaxos az, csak ritkán kéri le a frisset.

4. Sztahanovval ellentétben nekem tetszik, hogy a postba írt url-eket automatikusan tinyurl-ekké alakítja.

5. Jó, hogy lehet színezni a szkint, de nem mindig vannak kéznél a megfelelő hexakódok, úgyhogy nem ártana egy paletta.

6. Tetszik, hogy a felhasználónévből generálódik a profil url-je. Így könnyű megtalálni mindenkit.

7. Alapvetően szép és barátságos a felület. Főleg a meghivatkozható posté.
A badge-ek lehetnének jobbak is. De mondjuk ezek se annyira rosszak.

8. Miért jobb mint a cset? A csetet nem használjuk arra, hogy folyton megírjuk ismerőseinknek, hogy mit csinálunk éppen most. Hülyének néznének. Blogba megírni meg túl rövid és érdektelen. ("A blogpost szóljon valamiről.") A Twitter tehát létező piaci rés.

9. Kis, aktuális postmorzsák írására való, ráadásul a barátaink twittereit is nézhetjük közben (vagyis: hogy mit csinálunk éppen most mi mindannyian).

10. Kiváltja-e a blogolást? Azoknál biztosan, akik eddig is így (röviden, aktuálisan, személyesen, rendszeresen) írták a blogjukat. A Twitter amúgy inkább egy nagy népi activity reportolás. Úgyhogy máshol van egy kicsit a hangsúly, mint a blogolásnál. Nekem tökre megfér a kettő egymás mellett.

11. Mi értelme? Persze hogy semmi. De attól még jó, és addiktív.

12. Miért sikeres? Mert rövid és gyors aktivitást vár a felhasználótól. Ez sok oldalletöltést, és rendszeres visszatérő látogatókat eredményez a Twitternek. Bár persze feedből is lehet olvasni, de a twitterezésben mégis az a jó, hogy írja is az ember, nem csak olvassa másokét. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt csinálni mondjuk egy napnál tovább. Ha értesítőt kérek a többiek postjairól, akkor talán visszanézek holnap is. (Van auto-nudge funkció, ami automatikusan figyelmeztetést küld, ha 24 órája inaktív vagyok. Addikciót serkentő eszköz, na.) Meg itt ez a post, ami majd segít felidézni, hogy a mai napot twitterezve szomorkodtam végig.

Címkék: blogszolg twitter

Evan Williams a mélységekben és a magasságokban is jár mostanában. Ő az az ember, aki anno a Blogger.com-ot alapította Meg Hourihannel.

A blogolás ős-hőskorában kezdték, és szerencséjükre a Blogger nagyon bejött. Azóta is mindent visz. A legnépszerűbb blogszolgáltatás a nyugati világban.

Majd miután eladták a Google-nak jó pénzért a Bloggert, s új startupba kezdett Williams. Ez volt az Odeo podcasting szolgáltatás.

Az Odeónak azonban nem sikerült áttörést elérnie (annak ellenére, hogy...), így nemrégiben Williams elkezdte árulni a szolgáltatást. Amúgy cége nekilátott egy újabb startupnak, és ez a Twitter, ami az elmúlt hetekben extrém népszerűségre tett szert, oly annyira, hogy a napokban be is halt a szerverük.



A Twitter valahol a blogolás és a csetelés közt van félúton. Mondjuk úgy, hogy a gyors, sms-szerű postolást támogatja. A Twitterben a kérdés mindig ugyanaz: mit csinálsz éppen most? Egymondatos pillanatképeket írnak a felhasználók (pl. "eszik a macskám", "újraindítottam a gépet", "megvettem a Google-t"), terjengős postok helyett. És persze ez az egyszerűsített formátum már a mobillal is jobban összepárosítható. Az ember nem szívesen írna sms-szerűen meg egy postot a telefonján. Na de azt szívesen közli ismerőseivel, hogy éppen most mit csinál. (Hahó, postot írok a Twitterről. Itt.)

A Twitter addiktív.

Szóval Evheadnek, úgy tűnik, másodjára is összejön az amerikai álom. A blogoláshoz ért. A poscasting meg sose létezett.

• Celeb2.0: Kevin Rose

Címkék: bloggerek blogszolg celeb2.0 twitter

Mi lenne, ha a weben fellelhető összes adatot meghivatkoznánk egy nagy adatbázisban, majd a felhasználók olyan metaadatokkal kapcsolnák össze ezeket a meghivatkozott tartalmakat, melyek egy organikus adatbázis formájában minden eddiginél szövevényesebb, és relevánsabb kapcsolatokat eredményeznének a webes tartalmak között? Mi lenne ha mondjuk a Wikipedia szócikkei, a Flickr képei és a MySpace adatlapjai és a GoogleNews hírtartalmai között strukturált és releváns kapcsolódások lennének, ráadásul mindezt nem gépek, hanem emberek építgetnék fel, a weben kutakodó keresőprogramok legnagyobb örömére...

---

Bár hozzáférése egyelőre csak a legkiváltságosabbaknak van. Kettő ismert: az egyik Tim O'Reilly, aki írt is egy postot a Freebase működési elvéről. A másik pedig a New York Times újságírója, aki még melegében, az alpha verzió hajnalán írt is egy klassz cikket.

O'Reilly írásából az derül ki, hogy a Freebase-nél, akárcsak anno a Wikipediánál, minden azon múlik, hogy a felhasználók hajlandók lesznek-e tömegesen felvinni az adatokat és azokat metaadatokkal ellátni. A metaadatok felvitelén van persze a hangsúly, hiszen a Freebase lényege, hogy egy felettes rétege akar lenni a webnek, ahol sokkal kreatívabban kapcsolódnak össze a legkülönfélébb webes tartalmak, mint mondjuk a Wikipediában.

The essence of the Semantic Web is the development of a language through which computers can share meaning and hence operate at a higher, more human level of intelligence. The meta tags are crucial to that machine language. Freebase hopes to harness the (free) labor of a big pool of vounteers to add those tags, which is a labor-intensive chore (and a big hurdle on the path to Web 3.0). (Nick Carr)

A felhasználók ugyanis maguk wikizik össze azokat a metaadatokat, melyek segítségével relevánsabbak lesznek az összekapcsolódó adathalmazok, és a keresők is - a szokásos algoritmusokon túl - ki nem számolható, ám a felhasználókak köszönhetően mégis releváns találatokat találhatnak ebben a metaadatbázisban.

Egy a felhasználói közreműködésnek köszönető dinamikus és strukturált adatbázis lenne az ideális állapot, mely sokkal mélyebb és érdekesebb kapcsolati rendszereket eredményeze, mint mondjuk egy szokásos linkkhivatkozásos kapcsolat két webtartalom között.

O'Reilly postjából kiderül, hogy a Freebase működőképes lehetne, és ha legalább minimális szinten megáll a saját lábán a rendszer, akkor kiváló játékszere lehet az internetezőknek.

A Freebase az adatok közti kapcsolódási pontok kiépítésében kéri a netezők segítségét. Vagyis egyfajta összetett és mélyebben strukturált kapcsolati háló jöhet létre információ és információ között, mint arra mondjuk a hagyományos html-oldalak maguktól képesek.

Amint megérkezik az accountunk a Freebase-hez, beszámolunk arról, hogy pontosan hogyan is néz ki belülről ez a valóban izgalmas, ám továbbra is erősen idealisztikusnak ható törekvés. Vagyis a folkszonómiára építő szemantikus web.

Címkék: szemantikus web