Két nappal ezelőtt a Consumerist írt arról, hogy a Facebook változtatott felhasználási feltételein. És az egyik módosítás értelmében monstantól kezdve a Facebook akkor is rendelkezik a felhasználó adatai felett, ha az már törölte magát a szolgáltatásból.
Mondanom sem kell, hogy az amerikai blogoszférában futótűzként terjedt tova a pletyka, miszerint a Facebook akkor is üzletelni fog a felhasználók adataival, ha azok már törölték magukat.
Aztán tegnap, látva a felháborodást, maga Mark Zuckerberg ragadott laptopot, és magyarázta el a helyzetet a Facebook hivatalos blogján. Eszerint a TOS módosítására azért volt szükség, hogy tisztázzák a jogi feltételeit annak az esetnek, amikor egy felhasználó törli magát. Ugyanis azzal, hogy egy felhasználó törli magát a rendszerből, sok ismerőse oldalán továbbra is elérhetőek megosztott tartalmai.
Alapesetben ugye üzenetküldés során történik az, hogy hiába törli magát az egyik felhasználó, a Facebook a címzett címén továbbra is tárolja a levelének egy másolatát. (Vicces is lenne, hogy ha egy felhasználó törli magát mondjuk a Gmailből, akkor a korábban tőle kapott levelek másolata eltűnne az én mailboxomból is.)
Zuckerberg megnyugtatja a felhasználókat arról, hogy a policy továbbra sem változik: a Facebook pontosan tudja, hogy a felhasználók bizalommal vannak a szolgáltatás iránt, amikor használják azt. És nekik továbbra sem áll szándékukban okot adni a bizalmatlanságra.
Amúgy Zuckerberg érvelése szerintem teljesen elfogadható és érthető is.
A felhasználási feltételek körüli botrányoknak mostmár egész szép története van. Biztos vannak, akik még emlékeznek az iWiW-vel vagy a Google-lal kapcsolatos hasonló ügyekre. Mindhárom fenti esetben az történt, hogy laikusok próbálták meg első olvasásra értelmezni az adott szolgáltatás felhasználási feltételeiben történt változtatásokat (általában természetesen a szolgáltató rosszindulatát feltételezve).
Tüzet kiáltani ott, ahol nem ég a ház, persze nem túl szerencsés dolog. A pánik ugyanis a weben éppen úgy terjed, mint a fizikai világban. Gyorsan, masszívan, városi legendákkal tarkítva.
A Consumerist egy nappal a vészmadár post után tisztába tette a sztorit.
A félelmeket szerintem az diktálja, hogy az érzékeny adatokat tároló szolgáltatókkal szembeni bizalmatlanság egyidős a webbel. És bármilyen félreérthető mondat, megfogalmazás elindíthat pánikhullámot. Ez érthető is.
Szolgáltatói oldalon valószínűleg érdemes a felhasználási feltételek módosításának pillanatától kezdve kommunikálni a változtatás miértjét és hatásait. Még akkor is, ha a szolgáltató szerint ez csupán technikai módosítás.
Az online privacyval kapcsolatos félelmek koncentrált megjelenésekor még egy dolog szokott eszembe jutni: vajon miért gondolják az emberek azt, hogy az ő online aktivitásuk önmagában annyira értékes, hogy azt gonosz szándékú szolgáltatók elég fontosnak tartsák ahhoz, hogy x gonosz célra kihasználják (x = kijátszani a titkosszolgálatnak, vagy: eladni jó pénzért a feketepiacon, vagy: kiplakátolni vele az internetet).
A nagy online szolgáltatók tisztában vannak azzal, hogy felhasználóik adatainak tárolása és kezelése kényes téma. A másik oldalon pedig ott van a felhasználó, aki szabad választása alapján oszt meg vagy tárol adatokat az adott szolgáltatónál. Ez egy kölcsönös bizalmon alapuló helyzet, s éppen ezért, a pánikpletykák mindig könnyen kikezdik ezt a bizalmi viszonyt.
Tegnap írtunk arról, hogy komoly 
