Nehéz helyzetben van az a szerzőjog-védő csoport vagy lemezkiadó, amely arra szánja el magát, hogy végignyálazza a YouTube videóit és kigyűjtse a szerinte jogsértő tartalmakat. (Lásd még privacy 2.0)

A vállalkozás nem biztos hogy lehetetlen. Legalábbis a japán szerőjogvédő társulat nekirugaszkodott, és rábírta a YouTube-ot hogy töröljön közel 30 ezer videót. Az inkriminált tartalmak nagy része japán tévéből felvett műsorrészlet. Holnap nyilván kezdhetik újra az átnyálazást.

Címkék: youtube copyright

Több korábbi postban is utaltam rá, hogy mindenképpen fogok írni a változóban lévő privacy-felfogásról. Ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni, arról van szó, hogy különböző hatások eredményeként egyre kevésbé ügyelünk online megadott személyes adatainkra. Ezek az adatok többé nem kényesen védett személyes információk számunkra, hanem sokkal inkább kulcsai annak, hogy szolgáltatásokat vehessünk igénybe, nemegyszer éppen minket segítő eszközökhöz férhessünk hozzá. Lássuk, hogyan és miért.

Nem véletlen a névválasztás: a megváltozott privacyfelfogás éppen a Web 2.0 velejárója. Az első, és legfontosabb ok, hogy lévén egyre több, egyre összetettebb munkafolyamatokat végzünk a weben (a banki átutalástól a levelezésen keresztül egészen a kapcsolatépítő szájtokban való kommunikációig), olyan mennyiség személyes adatot (nevet, nicknevet, jelszót, stb) kellene tárolnunk okos eszközökkel, vagy egyszerűen a saját memóriánkban, hogy a folyamat egyre inkább a sematizálás felé tolódik el: sok szolgáltatásban kezdjük el ugyanazt a nicknevet, jelszót, személyes adatcsoportot használni, azért, hogy egyszerű, folyamatos és átlátható maradhasson számunkra az online élet.

A második hatás, mely az előbb említett Web 2.0 érához sokkal szorosabban köthető, hogy a személyes adatokat többé nem csak a moderálás és a szolgáltató számára fontos identifikálás miatt fontos megadnunk a weben. A személyes adat eszközévé válik némely szolgáltatásnak. A legkézenfekvőbb példát a közösségépítő szájtok jelentik. Itt személyes adatainkat nem csak azért kell megadnunk, hogy a rendszer, a szolgáltató azonosítani, adott esetben felügyelni tudja tevékenységünket (miként egy fórumnál vagy e-banking szolgáltatásnál). Hanem ezek a személyes adatok, azzal hogy nyilvánosak és kereshetők, éppen a szolgáltatás alapját képezik: személyes adatok összekapcsolódása, egymásra utalása, hivatkozhatósága adja a közösségépítő szájt működési elvét magát.

Ha tetszik, személyes adataink publikussága teremti meg a játékterepet az ilyen szolgáltatásokban. A példa nem egyedi. Gondoljunk bele, mikor mondjuk webes üzenetküldő alkalmazásnál megadjuk két teljesen személyes adatunkat: az asztali üzenetküldő kliensben (pl. MSN Messengerben) használt felhasználónevünket és a hozzá kapcsolódó jelszót. Ugyanezt tesszük minden egyes webes szolgáltatás kipróbálásakor. S mivel egyre több webes szolgáltatást próbálunk ki, ahogy halad előre az idő, szinte mindennapossá, rutinfeladattá válik a regisztrációs űrlap kitöltése.

Szintén ide tartozik, hogy nem hogy egyre tudatosabbak lennénk, egyre inkább rutinfeladatot jelent számunkra a "felhasználói feltételek"-en való túljutás. Mindenki automatikusan megnyomja az "accept"-et vagy az "elfogadom"-ot. Nem érdekes, hogy kik és mikor mire is használják adataimat. Gyorsan szeretném igénybe venni a szolgáltatást. Problémám eddig még nem volt abból, hogy nem olvastam el, és megnyomtam a tovább gombot. Miért tenném meg éppen most, saját időmet rabolva?

Negyedik példaként említhetjük kifejezetten azokat a szolgáltatásokat, melyek ugyan elvileg nem teszik publikussá személyes adatainkat, de jóváhagyást követően felhasználják például böngészés-aktivitásunkat, vagy egyszerűen marketingcélokra, vagy - az új érában egyre gyakrabban - azért, hogy relevánsabb, a mi szokásainkhoz, érdeklődésünkhöz jobban illeszkedő tartalmakat kapjunk az adott szolgáltatótól. (Lásd még a toolbarokat, vagy épp postunkat az APML-ről.)

A Privacy 2.0 tehát egyre erősebben jelen van az életünkben. Magyarországon ugyanazt fogjuk látni (látjuk már ma is), ami a tengerentúlon már szinte hétköznapos: a személyes adat inkább kulcs, mintsem egy kényszerűségből közölt személyes adatköteg, melyet legszívesebben eldugnánk a világ elől.

Persze problémák és megoldásra váró feladatok vannak ezzel kapcsolatban szép számmal. Ezekről majd később, egy másik postban...

Címkék: biztonság privacy filozomatika apml privacy2.0

Bár mindenki azt várja már, hogy mikor kezd el a Google vízfejhez illően végre eltunyulni, csak nem akarnak megállni a menetelésben.

A mostani harmadik negyedéves jelentés szerint Eric Schmidt cége 92 százalékkal növelte nettó bevételét az előző év azonos időszakához képest. A mostani negyedéves bevétel 733 millió dollár, amit forintra már elég nehezen számol át a vindózos kalkulátor.

Elképesztő ütemben növekszik az AdSense-es hirdetési bevétel, még mindig képes növelni az online keresőpiacon részesedését, és egyre gyümölcsözőbbek partneri kapcsolatai, valamint az USA-n kívül is erősödnek. (Európában elsősorban Angliában és Németországban.)

Arringtonnak igaza van. A Google öt dolgot csinál nagyon jól: 1. növelni képes felhasználói táborát, 2. javít hirdetései minőségén, 3. sokféle üzleti tevékenységek folytat, 4. szórja ki az új termékeket és 5. jó partneri megállapodásokat köt. Ez a milliárd dolláros biznisz titka.

Címkék: google

Tegnap éjjel megérkezett. Persze akik látták a bétát, azoknak nem lesz újdonság. Van egy csomó jó hír, meg néhány rossz.

Az egyik rossz hír, hogy böngészőt még ennyi ideig nem kellett telepíteni. És ráadásul közben volt egy erőszakolt gépújraindítás is, aminek kapcsán egy hangsúlyos kurvaanyád hagyta el a számat.

A telepítést követően egy varázslóban teszik fel a kérdést - ellentétben a bétával -, hogy akkor tényleg akarjuk-e a ClearType-ot. Persze hogy akarjuk! És persze szeretné a default keresőt is átállítani, de a Google (Desktop) nagyon helyesen ezt nem engedi. Míg a két cég szoftvere veszekszik a gépen, mi már az rss feedek felvételét vizslatjuk.



A bétában látottakhoz képest nincs újdonság. Valóban kiemelt helyen maradt az interfészen a feed ikon, és a feedek felvétele is egyszerűsödött. Nem minden weboldalon veszi észre a létező feedlinket. De azért nagyobbrészt megbízhatóan működik. (FF-Opera júzerek nyilván mosolyognak, hogy ezt ők már nagyon régen...)

Ez mondjuk jó lesz arra, hogy 100 millióan felvegyenek tudtukon kívül egy feedet. De a tudatos használatban nem biztos, hogy segíteni fog. Lásd még, hogyan lesz itt rss-forradalom?

A keresést már nem az MSN, hanem a Live szolgáltatja. Eleve dizájnra is az a benyomása a felhasználónak, hogy az IE7 már a Live univerzum része.

A IE7 nem csak az rss és a webes keresés történetében hozhat változást, hanem a nem valid szájtok életében is. A szájtbildereknek újra fel kell venni a kalapácsot, és az eddig elnagyolt részeket helyrepofozni, úgy hogy az átlag felhasználó (aki nemsokára IE7-felhasználó lesz) is úgy lássa azt a weboldalt, ahogy a készítő megálmodta.

Visszatérve a felhasználói élményhez: az IE7 csak a Firefoxhoz mérhető vehemenciával erőlteti a fülek (tabs) használatát. Ez ugyan előrelépés, de az átlag felhasználót újabb feladat elé állítja. Jelentős rezignáltsághoz vezethet az IE6-on nevelkedett generációknál, hogy a felső menüsorban jobbra mozdult a nyitóoldal ikonja, balra meg - mintegy a jobboldali feedikon ellenpontjaként - a bookmarkok kaptak helyet.

Lehetne itt gyorsaságról, meg stabilitásról beszélni, de ez úgyis vallási kérdés. Ami tény, objektív és vitathatatlan, hogy nagy előrelépés a feedek kiemelése és a ClearType erőltetése. Én, mint nem IE felhasználó, így a távolból ezért tudok lelkesedni leginkább.

(Ja, és múltkor szenvedtünk a feed rövid és értelmes definíciójával. Nézzük, mire jutott a Microsoft:

A feed, also known as RSS feed, XML feed, syndicated content, or web feed, is frequently updated content published by a website. It is usually used for news and blog websites, but can also be used for distributing other types of digital content, including pictures, audio or video. Feeds can also be used to deliver audio content (usually in MP3 format) which you can listen to on your computer or MP3 player. This is referred to as podcasting.

Messze vagyunk még a könnyed eleganciától. Ez a leírás a sima publikált tartalomra is igaz.)

Címkék: rss feed ie7

Először és mindenekelőtt, megújult az egyik legígéretesebbnek indult start page, a Pageflakes. Káprázatosan klassz új interfész, igazi céhes munka. (Közelébe se ér a Netvibesnak.)

A Second Life-ba ma beregisztrált hivatalosan is az egymilliomodik felhasználó. Ezért csak jár egy ingyen egyedi vezetéknév? Ja, egyébként ma a Second Life kikerült a Yahoo nyitóoldalára, ami kőkeményen lerohasztotta a szervereiket. A népszerűséghez sok vas kell.

Ami ennél sokkal meredekebb téma: megszűnt a GreedTube. A szolgáltató, ami arra épített, hogy a youtuberekkel megosztotta a hirdetési bevételt. Most a YouTube-ra visz az oldal, ami arra enged következtetni, hogy a YouTube lecsapott, megette a parazita szájtot.

Valamint elérte a Dodgeballt is a Google adatbázis-egyesítési projektje. A Google Accounts alatt egyesíthetők a különböző guglis szolgáltatásokban használt fiókjaink. Szintén Google-hír, hogy itt a Google Website Optimizer. Itt nézhető a demója.

És még egyet a végére: itt a Backbase Struts Edition. A 30 napos trialt itt lehet szedni. Ha önálló post nem is lett ma ezekből, legalább a lelkiismeretünk tiszta.

Címkék: google ajax youtube videómegosztók kávéhoz second life pageflakes dodgeball

A Duran Duran és a U2 után most a Reuters hírügynökség látta meg a lehetőséget az egyik legnagyobb online virtuális játékban, a Second Life-ban. A Times tegnap cikkben foglalkozott - talán elsőként - azzal, hogy a Reuters hírügynökség boltot nyit a virtuális városban.

Bár eddigi is közvetítették már bloggerek meg újságírók a történéseket a Second Lifeból, ez lesz az első alkalom, hogy egy hírügynökség beküldi tech újságíróját (Adam Pasickot, a.k.a. Adam Reuterst), hogy főállásban tudósítson a közel egymillió lakosú virtuális városból. A Reuters egyébként nem úttörő: a c|net szerkesztősége például már közel egy hónapja megnyitott a virtuális városban.



Ha már Second Life, szintén a napokban volt hír, hogy immár valós nevekkel is be lehet lépni a virtuális világba. Eddig ugye listából választhattunk magunknak nevet. Akik nem szeretnének fizetni, azoknak továbbra is ez lesz. Akik meg eddig is költöttek, azok mostantól nevet is vehetnek maguknak. Na mindegy. Akik fent vannak, már úgyis tudják rég.

Vigyázat. A Second Life ingyenes accounttal is súlyos függőséghez vezet. Csak saját felelősségre.

Címkék: second life reuters cnet mmo

Aki eddig nem használt Netvibest (magyar interfész!), vagy Google Personalized Homepage-t, My.Yahoo-t, esetleg asztali feedolvasót, Protopage-et vagy Pageflakest, és esetleg nem tetszik neki a Windows Live magyar kezelőfelülete (live.hu), az nyilván vagy a Netpresszo indulására vár. Ha egyik sem, akkor vagy nem érdekli az egész, vagy a Blogter Hírfigyelőt fogja használni. Az mi? Egy újabb start page (ööö személyre szabható kezdőlap).

A magyarok közül talán erre lehet leginkább mondani, hogy Netvibes-klón. Persze csak ami a dizájnt illeti. Akik szeretik a Netvibes sokoldalú modultámogatását, gyorsaságát, felhasználóbarát kezelőfelületét, személyre szabhatóságát, azoknak ez a személyes kezdőlap-szolgáltatás üresnek fog hatni. De a felhasználó nem mindig racionálisan dönt. Mindenesetre ezen a fronton láthatóan virágzik az a bizonyos ezer virág.

Címkék: google yahoo netvibes start page live.com protopage pageflakes

Épp a napokban volt hír, hogy a cnet, vagyis az egykor nagyon népszerű amerikai tech hírszájt erősen veszít népszerűségéből. Nyilván nem mellékesen, a Digg és a hasonló linkmegosztó szájtok viszont egyre népszerűbbek, főként a technológiai hírekre éhező közönség körében.

A cnet egyik magyarországi megfelelője, a HWSW is elérkezettnek látta az időt, hogy közösségi szolgáltatást indítson (Buzz néven). Ugyan nálunk messze nem érkezett még el a leszálló ág, láthatóan kissé viszolyognak a webkettő kifejezéstől:

A HWSW sem vonhatta ki magát az új webes őrületből, amely alapvetően a közösségre építkezik. Szándékosan nem web 2.0-t írok.

Sőt, a kortárs művészetektől is:

Olyan ez mint amikor a zacskóba szaró hülyegyereknek elmagyarázzák mi is az a performance, aztán rájön, hogy ő már ezer éve performancer, csak nem tudta a nevét.

(A jó példa persze az lett volna, hogy a romantika korszaka előtt is írtak romantikus regényeket, ám korszakossá mégiscsak később vált ez a stílus. Mindegy.) Jó, mondjuk értjük. A fanyalgókra alapoznak ezzel a finom populizmussal. (És most nem fogjuk elmagyarázni száztizedszerre, hogy mi változott az "évekkel ezelőtt" óta, ami miatt ma már értelme van az ilyen jellegű közösségi szolgáltatások indításának. A.k.a. web 2.0)



A lényeg azonban, hogy egy ízig-vérig webkettes szolgáltatást, egy Newsvine-jellegű közösségi hírszájtot indítottak, ahol az olvasók írják a híreket. A nagy különbség csak annyi, hogy a felhasználóktól nem csak cikkeket, hanem kifejezetten blogot kérnek.

Ennek lehet jó és rossz oldala. Ha csak egy "cikket" akarok írni a Buzzra, nem biztos, hogy ezt nem a sjaát blogomban fogom megtenni, ám ha úgy gondolom hogy saját blogot indítani snassz, de a techie-k közt szívesen írogatnék én is erről-arról, és nem beszélnék angolul, akkor a Buzzt választanám.

A Buzznak egyértelműen van Magyarországon egy bázisa. Akik már régen használnak webkettes szolgáltatásokat. Nem idegen számukra a del.icio.us vagy a digg, a Ruby On Rails, az AJaX vagy a SOA kifejezés, rajta tartják a szemüket a technológiai pörgésen, ami elsősorban a Szilícium-völgyből szűrődik át, de azért idehaza is vannak vetületei, amivel érdemes rendszeresen fogllakozni.

Hogy mást ne mondjunk, ezért létezik a Webisztán is. A Buzz légüres térbe érkezik, és fontos szerepet tölthet be a magyar webkettő, a tartalommegosztásra alapozó közösségi webes szolgáltatások egén. Mert bár potenciális olvasó- és írótábora viszonylag kicsi, de hatása és jelentősége meghatározó. Úgyhogy hajrá. Mégha kicsit kétlelkű is a kezdés.

Címkék: blogok bloggerek social network blogmotor social bookmarking blogszolg buzz

Amíg idehaza is indul ez-az, meg jól megaszongyák a hozzáértők konferenciákon, addig a nagy amerikaiak roham léptekben kezdték el magyarítani népszerű szolgáltatásaik interfészeit. A cél természetesen az, hogy a magyar netezők is nagy számban használják szolgáltatásaikat.

Nem kisebb piaci szereplőkről van szó, mint a Google vagy a Microsoft. Utóbbi éppen ma mutatta be Live-szolgáltatásainak magyar verzióját. Ezek közül a legfontosabb a Live.hu címen elérhető személyre szabható nyitóoldal és kereső. Na de előbb néhány megdöbbentő adat Vityi Pétertől, a Microsoft Hungary ügyvezető igazgatójától:


powered by ODEO
A Windows Live szolgáltatáscsomag tehát kifejezetten jó alappal startol el Magyarországon. A komplett Windows-felhasználói tábor perceken belül megismerkedhet a Microsoft webes alkalmazáscsomagjával. Hogy pontosan mi is a magyar piacon a célja egy ilyen világvállalatnak, arról beszéljen maga Arend Hendriks, az MSN MEA regionális menedzsere:


powered by ODEO
A Google magyar interfészeinek megjelenése után tehát mostmár a Microsoft is erősít, és leplezetlen szándéka, hogy kihasítsa a maga szeletét a kiépülő magyar webkettes piacból. Ehhez képest nézzük ezentúl a dolgokat.

Címkék: microsoft google windows live.com

Egyre világosabb, hogy a News Corpnál (ők a MySpace tulajai) nagyon idegesek a YouTube-ra. Múltkor a beszólás, hogy a YouTube belőlük él, az ő vérüket szívja, most pedig a Google-akvizíciót követően rohamléptekben próbálnak saját felhasználóikra nyomást gyakorolni, hogy a YouTube helyett a MySpace saját videószolgáltatását használják.

A legutóbbi lépés, hogy a MySpace alatt feltöltött videók mostantól a Video Space rovatba kerülnek. Ez a korábban MySpace Vids néven futó belső videómegosztó egyre jobban hasonlít egyébként a YouTube-hoz. Nyilván sikeres szolgáltatást érdemes koppintani, hosszas és kétes kimenetelű kísérletezgetés helyett.

A Hitwise adatai szerint jelenleg így áll a videómegosztók versenye:

1. YouTube: 45,46%
2. MySpace Videos: 22,99%
3. Google Video: 10,25%
4. Yahoo! Video: 6,06%
5. MSN Video: 5,92%

Másként szólva:

1. Google: 55,71%
2. News Corp: 22,99%
3. Yahoo: 6,06%
4. Microsoft: 5,92%

Címkék: youtube videómegosztók myspace copyright

A jövő hét eseménye, hogy bemutatják a Windows Live magyar verzióját. (Erről majd részletesen is, később.) Már elérhető a Blogter új címlapjának első verziója. Lehet keresgélni a különbségeket a két verzió között. A freeblog érdekes méretű és formájú bannerekkel lepett meg néhány bloggerét. Ennél jobb fejlemény a legalitás szirtjein táncoló kezdeményezés, a beágyazható mp3-lejátszó. Hallottunk újabb magyar közösségi webes szolgáltatások indulásáról. Ezekről is majd később. Megújult email címünkön (webisztan at gmail) jöhetnek továbbra is az infók, ötletek, egyebek. Vége a hét utolsó kávészünetének.

Címkék: kávéhoz live.com

Először is, a Pandora új funkcióval bővült. Eddig ugye úgy volt, hogy megadtunk egy előadót, zenekart és az ahhoz hasonló stílusú zenékből generált nekünk a Pandora egy saját csatornát. Néhány napja van egy QuickMix funkciójuk is, melynek segítségével a létrehozott csatornáinkat tudjuk egyesíteni. Valamint már lehet mozgati a dalokat: egyik csatornából a másikba. Már csak egy kívánságunk maradt: még több zenét a Pandorába!

A Pandora mellett a web2zene másik zászlóshajója a Last.fm. Náluk sok változás nem volt az elmúlt hónapokban. Hacsak egy új rivális, a Qloud megjelenését nem vesszük ide. Az Amazonnal és iTunesszal egybekötött szolgáltatás szintén zenekeresésre és válogatásra jó, igaz sokkal erőteljesebben próbálja a felhasználót rávenni arra, hogy vásárolja meg az adott zeneszámokat.

Ezzel együtt kiválóan aggregálják a felhasználók zenehallgatási szokásait, és ettől mégiscsak a Last.fm riválisaivá válnak. Akik a fenti háromból nem tudtak választani, azok nézzék meg a hatalmas zenei könyvtárral rendelkező MyStrands vagy a kissé szerényebb MOG oldalát.

Persze ismerőseink zenei ízlését ma már egyszerűbben is megtudhatjuk. Ott van mindjárt az MSN Messenger vagy a Google Talk. Utóbbiban már lehetőség van arra, hogy nyomon kövessük, online tartózkodó ismerőseink éppen milyen zenét hallgatnak. Anno már volt róla szó.

Szépen elsiklottunk a múlt havi Wired vezető témája mellett. (Beck beszél a remixelhető albumokról és videókról.) Már a nyáron is foglalkoztak azzal, hogy a zenekultúra átalakulóban van.

Címkék: zene pandora last.fm qloud mystrands mog

A Google tulajdonban került YouTube-ra egyre jobban haragszik a Time Warner. Természetesen szerzőjogi aggályai vannak a YouTube-bal szemben. Bár a Warner-vezérigazgató, Dick Parsons állítja, hogy a perrel fenyegetésnek semmi köze ahhoz, hogy a napokban a Google felvásárolta a YouTube-ot, azért érdemes megjegyezni, hogy a Time Warner is licitált a YouTube-ra, csak éppen alulmaradt.

A Google egyébként 5 százalékban tulajdonolja azt az AOL-t, melynek 95 százaléka éppen a Time Warneré. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a korábban Time Warner-tulajdonban lévő Warner Music már megállapodott a YouTube-bal videoklipjeik felhasználási feltételeiről.



A helyzet bár bonyolult, a Time Warner szándékai a YouTube befenyítésével egyértelműnek látszanak. Parsons ugyanis sietve leszögezte, hogy önmagában azzal nincs bajuk, sőt, szeretnék is ha tartalmaik megjelennének a YouTube-on, amennyiben tiszteletben tartják tulajdonosi jogaikat. Lefordítva: persze hogy kurva jó dolog, ha kint vannak a videóink a YouTube-on, mert kétszer annyi emberhez jutnak el. És milyen kafa lenne, ha ezen még keresnénk is néhány tízmilliárd dollárt.

Szintén idekívánkozik a MySpace tulajdonosának korábbi kifakadása, mely szerint a YouTube nagyrészt a MySpace-en élősködik. A helyet végülis érthető. A YouTube-on megjelent videótartalmakat mindenki magáénak érzi. Főként és jogosan a tartalom jogi tulajdonosai, akik persze hajlandóak lennének félrenézni egy vastagon megszabott jutalékmegállapodásért cserébe.

Kérdés persze, hogy ha a nagy cégek videótartalmaiért jutalékot fizet a YouTube, ugyan miért ne fizetne jutalékot az egyszeri felhasználónak is. Hiszen egy vicces házi videó éppen olyan státusszal rendelkezik, mint egy warneres videóklip.

Címkék: google youtube videómegosztók social network myspace aol

Alig száradtak meg a pixelek a Google-YouTube megállapodáson, máris azt latolgatják, hogy melyik lesz az az újabb sikeres webkettes mely sokszáz millió dollárért cserél gazdát. Ha körbenézünk a mostani független nagyok között, talán a legvonzóbbnak a Facebook kínálkozik. Bár ez is csak egy közösségépítő szájt, mondhatnánk, akárcsak a MySpace. És kinek kellene még egy ilyen?



Nem tudom pontosan, hogy tényleg a hájpolás kedvéért, vagy tényleg egy elhallott félmondat miatt, de többen is arról pletykálkodnak, hogy a Google-nak tetszett meg a Facebook. Nem valószínű, hogy a YouTube-ért letett 1,6 milliárd dollár után újabb hatalmas akvizícióval kívánják sokkolni a technológiai szektort és a blogoszférát, de azért adjunk neki 1 százalékot. Na jó, 30-at. (A Facebook egyébként azt terjeszti magáról, hogy 2 milliárd dollárt ér. A ValleyWag erre már hájpolást kiáltana. Na de ismerjük a YouTube árát, tehát azért ne gondoljuk teljesen irrelevánsnak a 2000 milliót se.)

Amúgy a Facebook körül most épp nagy az elégedetlenkedés. Ugyanis az eddig csak zárt csoportoknak (egyetemistáknak, vállalati dolgozóknak, stb) fenntartott - egyébként nagyon népszerű - közösségépítő szájt megnyitja kapuit a teljes online közönség előtt. Ezzel pedig elveszítheti a Facebook elit közönségét, s ezzel a hirdetők fokozott figyelmét is. Hacsak a beáramló nagy tömegek nem jelentenek egy idő után még nagyobb vonzerőt ugyanezeknek a hirdetőknek.

Na de vissza a Google-hoz. A Google elvileg azért vásárolhatná fel a Facebookot, mert eddig közösségépítő szájtok terén nem igazán volt erős. Bár anno elindult az Orkuttal, ám ez a social network eltolódott a brazil piac felé, s így mára a felhasználók zöme is brazil, ami a pénzes amerikai hirdetőknek persze nagyon nincs ínyére. El is sorvadt a szemükben.
A második érv a felvásárlás mellett, hogy a jelenleg létező közösségépítő szájtok közül profilra, életérzésre még mindig a Facebook áll a legközelebb a Google-hoz. Bár ez inkább csak egy érzés.

Ami az egész felvásárlás ellen szól, az elsősorban a Google politikája: egy éve kínálgatták nekik a MySpace-t, de nem kellett nekik. Aztán mégis kellett, de csak azért, hogy az AdSense-t benyomhassák az immár News Corp tulajdonban lévő szájtra.

Amúgy a Google részéről többször kijelentették, hogy nekik ugyan nem kell egy ilyen szolgáltatás. Ők a keresésben és szöveges hirdetésben szeretnének nagyon jók lenni, s végülis ez indokolta a YouTube felvásárlását is. (Jó, ilyen alapon a Facebook is belefér.)

Címkék: google social network orkut facebook

Oké, kezdjük ott, hogy a mondás az volt év elején, hogy 2006 lesz az rss, pontosabban a feed éve. Aztán persze minden az IE7 körül kezdett el pörögni, hiszen az új Microsoft-böngészőben előkelő helyre kerül majd az rss-felvétel és -olvasás, úgyhogy százmilliók fogják hirtelen megismerni a kis sárga rádióhullámot utánzó ikont. Őt:

A Read/Write Web szerint 4 oka vannak, amiért 2007-et (már így előre is) az rss évének nevezhetjük:

jön az IE7, és az Outlookba integrált rss

a legnépszerűbb közösségépítő szájt, a MySpace is kísérletezik rss-integrálással

az új YahooMailbe is integrálták az rss-alapú hírolvasást

a Google Reader-szerű rss-alapú hírolvasást várhatóan integrálja a Google a Gmailbe

Nos. A fenti négy érv közül egyetlen van, ami az átlag magyar netezőre is közvetlenül hathat. Ez pedig a hamarosan induló IE7, melyet minden Microsoft-használó meg fog kapni frissítésként. És, ne legyenek illúzióink, 2007-ben is ez lesz a legnépszerűbb böngésző. Az is igaz ugyanakkor, hogy sok olyan funkciója van akár egy böngészőnek is, amit egy átlag netező sosem használ.

Egyszerűen azért, mert nincs rá szüksége, vagy azért mert nincs kedve/ideje feltérképezni böngészője összes funkcióját. Ettől persze még fontos lenne, hogy egyre többen használják ezt az eszközt. Mi az rss-sel a legnagyobb baj? Hogy nem lehet egy mondatban elmagyarázni a működési elvét.

Címkék: rss feed