Eddig mindenki csak legyintett a Google Apps-ra, vagyis a Google webes irodai alkalmazáscsomagjára, mondván, nagyvállalati környezetben nem tudja felvenni a versenyt a Microsoft Office-szal vagy a Lotus Notes-szal. Dehogynem.

A Google ma jelentette be, hogy megállapodott a Capgeminivel. Vagyis a jövőben az egyik legnagyobb it-tanácsadó cég a Google Apps nagyvállalati csomagját is ajánlani fogja partnereinek.

Capgemini's Jones said that Capgemini decided to offer a Google Apps service in part because employees often use the applications without the approval of corporate technology departments, which can lead to problems managing important company documents. (ZDNet)

Persze kérdéses, hogy hány nagyvállalat fogja választani ezt a megoldást az IBM vagy a Microsoft - ebben a környezetben - sokkal ismertebb megoldása helyett, mindenesetre az tény, hogy a Microsoftnak mostmár nem csak azért kell izgulnia, hogy az Office-ban használt dokumentumformátuma szabványosodjon.

(Múltkor, amikor a Google termékek magyarításáról írtam, kértem, hogy akinek van tapasztalata a Google Apps-szel, írja meg. Egyik olvasónk, Fülöp Szabolcs Zsolt mesélte, hogy a Corvunis EVK Szakkollégáiumában álltak át az Apps oktatói csomagjára:

A tapasztalatokról annyit, hogy azóta kb. nincs rendszerleállás, és mindenki imádja az egészet. A Docs&Sp-et mondjuk csak elvétve használják a tagok, ugyanis az egyetem csak az Office formátumokat fogadja el mindenütt.

Szóval ilyen is van.)

[update1] Hogy lássuk, mennyire fontos is ez a fejlemény, nem árt ha vetünk egy pillantást a Google-bejelentést követően kiadott Microsoft-ellenközleményre. Tíz pontban próbálják meg meggyőzni a vállalatokat, hogy miért érdemes a Google helyett mégis őket választani.

Címkék: microsoft google it office web office

Hogy is volt a múlt hétfő? Egy PayPal krimivel indítottunk itt a Webisztánon. (A sors fintora, hogy még aznap megrendeltem egy szolgáltatást, éppen a PayPal Subscription Paymenten keresztül. Ennyit a paráról.)

Kedden a szemerkélő esőben elmentem a Google budapesti sajtótájékoztatjára. A California Coffee-ben volt. (Tudjátok, a Starbucks-utánzat.) Sajnálatos módon túl sok új dolgot nem tudtunk meg, de azért mégis született belőle egy bejegyzésnyi.

Majd követtük az ISO-szavazás első fordulóját. A Microsoft bukott, de a csata ezzel még nincs megnyerve. Sőt. Aztán volt egy post az emotikonmegosztásról, majd pedig egy magyar torrentellenes hecckampányról/marketingfogásról is írtunk pár kedves sort.

Beharangoztuk a Meetupot, amin ezúttal személyesen nem voltunk jelen. (Majd októberben.) Írtunk arról, hogy a Second Life lassan beszivárog a médiapiacra. Ezt követően jött a hír, hogy itt a Silverlight 1.0 plugin. Ezt a témát persze lazán elnyomta a nap eseménye, az Apple Show. (Az összes amerikai early adopter geek fekete napja.)

A hét örömhíre a józanabbak számára, hogy immár saját keresője is van a Google Readernek. Majd egy O'Reilly Radar-post kapcsán a rendkívüli híradások sajátosságairól írtunk.

A heti open thread úgy szólt, hogy jó-e ha megnyitják a közösségépítő szájtok publikus profiladatbázisukat a keresők előtt? (Ez még lesz téma ezen a héten.) Majd a hét rosszhíre, hogy rosszul áll a netsemlegesség ügye.

A hét exkluzív infója az IndaFotó publikus beta verziójának indulása volt. A hét legnépszerűbbje pedig - a repülőszimulátor után - megint egy Google Earth-hír: össznépi nyomozás egy eltűnt személy után.

A hét zárását a Microsoft adta: elindult a webes fordítóprogramjuk, néhány érdekes fícsörrel. A hétfőt (vasárnap éjjelt) nem túl optimista hírek olvasgatásával kezdtük.

(Képkredit: Haszprus)

Címkék: kávéhoz

Nem, annyira nincs jó hírem: magyarul persze még ez a fordító sem tud. És van nekünk már egy elég összetett Google Translate-ünk is. Mégsem mehetünk el említés nélkül a Microsoft Live Translator mellett.

Szóval egyelőre angolul, németül, hollandul, franciául, spanyolul, portugálul, olaszul, koreaiul, kínaiul, japánul és oroszul ért ez a fordítóprogram. Tehát ebben mindenképpen versenyre kel a Google-lal. És mindkét cég a Systran technológiáját használja, tehát az eredményben sem várhatunk nagy különbséget.

Két dologban viszont újított a Microsoft. Az egyik, hogy a Live Translator komplett weboldalfordításnál nem csak a szöveges részeket fordítja át butamásiknyelvre. De közben mutatja az eredetit is, és ha a szöveg fölé visszük az egeret, jelzi, hogy az eredeti szövegben hol található az átfordított szövegrész. Valahogy így:



Különböző nézetek közt válogathatunk. Az egyik legjobb talán az "Eredeti szöveg előugró fordítással". Kicsit olyan mint a MobiMouse: a szöveg fölé visszük az egeret és megkapjuk az adott mondat fordítását egy felugró ablakban. Ilyesmi:



A másik, amiben jobb a Microsoft mint a Google, a speckó számítástechnikai szakszövegek fordítása ("Számítástechnikai témájú tartalom" radiobutton). Ez egy belső fejlesztésük alapján készült "terminológiamegfejtő" funkció. Érdemes kipróbálni. Persze azért specifikációt nehogy ez alapján adjunk le. De tájékozódni a bábeli dev világban azért jól pitcit talán jobban lehet a segítségével.

A Microsoft e két plusz pontja éppen kiegyenlíti a Google Translate két plusz pontját: a Translate Search-öt és a Dictionaryt. Így egyértelmű győztest nehéz lenne még hirdetni.

(Btw, az vicces, hogy bár a szövegeket nem tudunk magyarra vagy magyarról fordítani, a Translator interfésze viszont szépen le van fordítva magyarra. Vicces fiúk ezek a májkroszoftosok, na.)

Címkék: microsoft fordítóprogram

Kerek egy hete repült Steve Fossett a nevadai sivatag fölött magángépével, ám hirtelen megszakatt vele a kapcsolat, és azóta semmi hír róla.

A nyomozás nem csak a hagyományos módszerekkel folyik. Azt nem lehet tudni pontosan, hogy a Google maga frissítette-e már a lokáció műholdképeit (kérték őket).

Mindenesetre az Amazonnak megvan a friss műholdfelvétel, amit a Google Earthben layerként lehet beilleszteni. Így az Amazon Mechanical Turk segítségével bárki nyomozhat Fossett után.

(A jobb oldali ábrán a felső kép a Google Earth saját felvétele. Az alsó képen pedig az látható, hogy ha rátesszük a Google Earthre az Amazon layerét, akkor már a friss, részletes felvételben keresgélhetjük a repülőt.)

• Itt az Amazon-féle layer (.kml) (Nyisd meg Google Earthben.)
  
• Koordináták: 38.024368,-119.450912. (Másold be a Google Earth "Fly to" mezőjébe és katt.)
• Irány keresgélni.

Infó még: az Amazon blogján.

[update1] Amúgy hajlamos vagyok egyetérteni azokkal, akik szerint az ilyen akciók új fejezetet nyitnak a kriminológia/felderítés történetében. Elvileg elképzelhető, hogy ha netezők ezrei ráaszabadulnak egy ilyen műholdképes keresésre, előbb találnak nyomot, mint a hatósági géptermekben ülő nyomozók. Már csak az kéne persze, hogy ne csak rendkívüli esetekben adjanak ki friss felvételeket, hanem minden egyes alkalommal, amikor olyan problémával találja szemben magát a hatóság, amiben segítség lehet az össznépi virtuális felderítés.

Címkék: bulvár google earth térképalkalmazások amazon

Az Indán belül az egyik fő célkitűzésünk jó ideje, hogy olyan szolgáltatásokat
készítsünk a magyar netezőknek, melyekben otthonosan érzik magukat, jó használni őket, szerethetőek.

Bár képmegosztó van a világon kismillió, úgy éreztük, a magyar netezők idehaza kimaradnak abból az élményből, melyet a nagy külföldi szolgáltatások nyújtanak. Mivel a képmegosztás közösségi élmény, ezért fontos, hogy a magyar netezőknek is legyen egy olyan helye a weben, ahol ők vannak nyeregben, kifejezetten nekik szól, és ahol érdemes is megosztani a képeket.



Az IndaFotó ma elindult publikus béta változatban. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg egy hosszú bugjavítás előtt állunk, de persze ez csak akkor fog olajozottan működni, ha próbálgatjátok a szolgáltatást, és értesítetek minket a felmerült problémákról.

Az IndaFotóban címkék és albumok alapján rendszereződnek a képek. A feltöltött fotókat egy képrendező alkalmazással azonnal el is helyezhetjük a megfelelő mappában, átméretezhetjük, kontrasztolhatjuk, vághatjuk és újra elmenthetjük.



Egy jó képmegosztónak legalább ennyire sajátja a megmutathatóság. A feltöltött képeket slideshow-ban is megnézhetjük, sőt egy külön szerkesztőfelületen testre szabott, beágyazható formában is elvihetitek magatokkal képeiteket blogotokra, weboldalatokra.

A felhasználók publikus képeit, illetve a képekhez érkező hozzászólásokat feedben is követhetitek. A szolgáltatásba jelenleg 30 naponként 250 megányi képet lehet feltölteni. Ami havonta több száz képet jelent.



Kinek szól? Elsősorban azoknak, akik imádnak fotózni. Profik, félprofik, amatőrök, akiknek az elmúlt években éppen olyan része lett életüknek, hogy a zsebükben, táskájukban van a fényképezőgépük, minthogy fogat mosnak, gép előtt ülnek.

Az IndaFotót fotóbloggerek tervezték (Fenyőbé és Eszpee), és ez mindenkinek garancia lehet arra, hogy a szolgáltatás kialakításánál és fejlesztésénél is a felhasználók igényeit fogják szem előtt tartani. Márcsak azért is, mert ők is az IndaFotót használják.

Az IndaFotó fejlesztése persze a mostani verzióval nem ért véget. Sőt, ha hasonlattal kell élni, akkor azt mondhatnánk, hogy ezek az első lépései a világban. A hibajavítás és az enhancementek csak ezután következnek.

Szóval kapjátok az IndaPassotokat, lépjetek be vele az IndaFotóba, és foglaljatok nicket.
A hibajelentéseket pedig az IndaFotóban a Kapcsolat linkre kattintva küldjétek.

Ja, én például itt lakom:
 

Címkék: képmegosztók képszerkesztés inda indafotó

A szabványügyi vita, de még a Steve Jobs által személyesen átbaszott early adopter amerikai macianok sirámai is semmik ahhoz képest, ami a net semlegességéről szóló vita jelent a jövő szempontjából. Nem kevesebb forog kockán, minthogy a weben minden elküldött és fogadott adat ugyanolyan elbánásban kell, hogy részesüljön-e. Vagy a sávszéligényes szolgáltatásokat meg lehet-e külön is sarcolni azért, hogy ugyanolyan eséllyel érjék el a netezőket, mint a kisebb adatforgalmat bonyolító szolgáltatók. (Illetve, akik tejelnek, azoknak lehet-e prioritása a hálózaton.)

Bár az amerikai szövetségi kereskedelmi bizottság korábban pozitív hangvételű állásfoglalásokat tett, vagyis a net semlegessége mellett érvelt, addig az amerikai igazságügyi minisztérium néhány órája kiadott állásfoglalása éppen ellenkező irányú: a net semlegességének tarthatatlansága mellett érvel.

Azt állítják, hogy az internet-szolgáltatóknak pontosan olyan joguk van a nagy adatforgalmat bonyolító szolgáltatásokat jobban megsarcolni, miként a posta is kérhet magasabb árat a kiemelt küldeményekért.

Oké, álljunk meg egy pillanatra. Merthogy - a szabványügyi vitához hasonlóan - ez is inkább lobbiháború, mintsem a józan ész és a szakmaiság diadala.

Az egyik oldalon állnak az internetszolgáltatók (isp-k), a másik oldalon pedig azok a cégek, melyek olyan szolgáltatásokat üzemeltetnek a weben, melyek sávszéligényesek (Google, Yahoo, Microsoft, és egy rakat másik.) A vita olyan annyira alapvető és komoly, hogy a Google vezetője, Eric Schmidt külön kiáltványban kérte a netsemlegesség pártolóinak segítségét. Ugyanezt tette Tim Berners-Lee is.

Utóbbiak természetesen azon az állásponton vannak, hogy az internet mint architektúra és mint filozófia, arra épül, hogy minden netező ugyanolyan könnyedén férhet hozzá a weben található összes információhoz. Legyen az egy statikus htmloldal, vagy egy streamelt videó, vagy egy virulens adatforgalmat bonyolító mailszolgáltatás. A szolgáltatók pedig egyenlő eséllyel juttathatják el tartalmaikat a netezőkhöz, függetlenül attól, hogy az adott tartalom mennyire sávszéligényes.

Előbbiek, vagyis az isp-k pedig kikérik maguknak, hogy nekik itt holmi YouTube-ok miatt fejleszteni kelljen hálózatukat, csak azért, hogy egy másik cég szolgáltatása flottul működjön.

A valódi probléma persze az, hogy anno, amikor az isp-k belekezdtek a bizniszbe, egyáltalán nem számoltak azzal, hogy ilyen mértékben nő meg az internetes adatforgalom. Tehát ültek a babérjaikon, nyelték be a profitot, és nem nagyon fejlesztették saját hálózataikat. Legalábbis olyan ütemben nem, ahogy kellett volna.

Csakhogy az utóbbi években a szélessávú internetelérés robbanásszerűen nőtt, és ehhez mérten megjelentek azok a szolgáltatások, melyek képesek voltak a szélessávot kihasználó, nagyonis sikeres webes szolgáltatásokat felnevelni.

Most ott tartunk, hogy a két tábor a különféle amerikai szerveknél próbálja bevetni minden lobbierejét. Úgy tűnik, az amerikai internetszolgáltatóknak hathatósabb érvei voltak az amerikai igazságügyi minisztérium illetékeseinél, mint mondjuk a Google-nak. Pedig a Google sem vette félvállról a lobbizást.

Oké, de mit vesztenek a netezők azzal, ha az igazsgügyi minisztérium értelmezése marad a mérvadó? Például azt, hogy a nagy adatforgalmat bonyolító webes szolgáltatásokat vagy el fogják lepni a hirdetések, vagy fizetőssé válnak. Ne adj isten, becsődölnek.

Realistábban: meggátolja az innovációt, a szélessáv minél erőteljesebb kihaszálását maga után vonó fejlesztések életképtelenek lesznek. A web konzerválódik mai állapotában. Az isp-k erőt gyűjtenek. És ha feltételezzük, hogy nem csak a profitmaximalizálásban érdekeltek (dehogynem!), akkor talán fejleszteni is fognak hálózataikon. És akkor majd, néhány év múlva megint engedhetnek egy kicsit a nadrágszíjon, megint lehet zabálni a sávszélt.

Ne legyünk naívak. Ha egyszer gyakorlattá válik, hogy az isp-k sarcolhatják/korlátozhatják azokat a cégeket, melyek relatíve (!) nagy adatátvitelt bonyolítanak, akkor ezzel az is gyakorlattá válik, hogy az isp-k fogják diktálni a piacot.

Éppen ez az, ami miatt még az amerikai igazságügyi minisztérium is csak óvatoskodva mer fogalmazni, és hangsúlyozza, hogy bár van egy elvi álláspontja, továbbra is közelről figyeli a piac reakcióit, és ha kell, közbe fog avatkozni.

A meccs nincs teljesen lejátszva. De majdnem biztosak lehetünk benne, hogy ennél csak durvább fejezetek következnek a net jövőjéről szóló krimiben. (Lehet, hogy maga az innováció lesz az áldozat és az isp-ka a nevető gyilkosok?)

Kérdés persze, hogy ha a net nem lehet a végtelen lehetőségek terepe, akkor mi?

Címkék: net neutrality

A Facebook a napokban a keresők számára is hozzáférhetővé teszi azoknak a felhasználóinak az egyszerűsített profiloldalait, akik ezt külön kitették a publikus listába. Vagyis ha egy Facebook-felhasználó a Facebook-tagok számára publikusan elérhetővé tette valamikor saját profilját, az nemsokára nemcsak a Facebookban lesz könnyen megtalálható, hanem a Google vagy a Yahoo keresőjében is.

Ha analógiát szeretnénk vonni, azt kell elképzelnünk, hogy mi történne, ha az iWiW a keresők számára is indexelhetővé tenné az iwiwes felhasználók profiloldalait. Vagyis külön belépés nélkül lehete elérni (nem csak a képeket), de a felhasználók adatait is. Valahogy így:



A hatás kettős: egyrészt a keresők, így például a Google komoly dilemmával nézhet szembe, hiszen akár több millió profiloldalt kell valahogy ügyesen leválasztania Univerzális Keresőjében.

Om Malik nem tartja jó tendenciának a Facebook nyitását. Szerinte elveszítik a Facebook-felhasználók a szolgáltatásbéli személyes szférájukat. Többé nem a Facebookban érzik otthon magukat, hanem a Facebook segítségével a világ előtt állnak a reflektorfényben.

De a dilemma ott van a felhasználók oldalán is: vajon szeretnénk-e, ha iwiwes/facebookos profiloldalunk megjelenne a Google keresőjében, vagyis bárki számára hozzáférhetővé válna. Avagy ez igazából nem is nagy változás?
Nektek mi a véleményetek?

Címkék: keresők iwiw privacy kommuniti facebook open thread

A rendkívüli történések sajátja, hogy a sztori folyamatosan fejlődik (developing story, ugye), nincs készen, nem lehet az összes információ tudatában írni a történésekről. A hagyományos média alapkésztetése, hogy ha lehetséges, a néző/olvasó ne kapjon nyers hírmorzsákat, hanem minél gyorsabban próbáljanak meg összefoglalókat írni. Mert azt gondolják, hogy a néző/olvasó nem követi úgy a friss infómorzsákat, ahogyan az újságíró/szerkesztő.

Dale Dougherty a minap egy kiváló postban foglalta össze ezt a problémakört. Scott Beale egyik postját vette alapul, mely a Burning Man fesztiválon történt váratlan incidens koverolta. A breaking news-post, - miként az a blogoknál szokásos - folyamatosan frissült, update-eket írt Beale a bejegyzéséhez, így akik azt szerették volna megtudni, hogy mi a legfrissebb a témában, nem kellett újra és újra végigolvasniuk a postot, hanem elég volt a legfrissebb update-ekre vetni egy pillantást.
Olvasom tovább »

Címkék: média blogok bloggerek how to

Eddig mindenféle gszkriptekkel kellett ügyeskednie a Google Reader felhasználóinak, ha keresni szerettek volna a temérdek feedelem között. Na de a mai nappal véget értek a megszorító intézkedések és a gányolások (legalábbis részben), hiszen a Google Reader mostantól saját keresővel rendelkezik. Sőt, külön címkék alatt (most épp foldernek hívják) és feedekben is kereshetünk. Sőtsőt, a találatokat mindjárt list view-ban és expaneded view-ban is megjeleníthetjük. Ezt nevezem jóléti rendszernek.



Még egy - nem is annyira apró - változás, hogy az "All Items"-nél nem azt írja ki többé, hogy "100+" feedelem vár arra, hogy elolvassam, hanem, hogy 1000+. Így a konkrét címkék alatt már nem az fogad, hogy "100+", "100+",..., hanem hogy pl. "168+", "837+"... "1000+". Hát ez elég nyomasztó. Mármint, hogy ennyi elemet úgysem fogok tudni elolvasni tízpercenként. Jobb volt az a 100+, legalább nem terhelt pszichésen a hírcunami annyira.

Szintén újnak tűnik, hogy a bal oldali panelt már nem csak hotkeyjel lehet becsukni és megnyitni, hanem egy kis nyilacskával is.

(Valószínűleg, akik még mindig nem Google Readert használnak, fel sem fogják, mekkora örömhírek ez.)

Látható, és egyre egyértelműbb, hogy a Google a Readert használja virtuális homokozónak, kísérleti terepnek. A Gears, vagyis a webes alkalmazás offline működését biztosító program továbbra is csak a Readert támogatja. Pedig a Docsra vagy a Gmailre is ráférne. Na, de gondolom majd a következő hónapokban...

Címkék: google google reader start page

Akik nem a Meetupon vannak, kapcsolódjanak be az Apple Show-ba. Meghíztak az iPod Nanók, viszont mostmár videót is tudnak... Na és egy 160 gigás iPod, vagy egy érintőképernyős, wifis iPod hogy hangzik?
Majdnem mint egy iPhone. Na mi ez itt, a bal oldali képen? Haha, nem, nem az iPhone...

Címkék: apple beharangozó

Eljött a nehéz nap a flashplayer számára? A Microsoft kinyomta a Silverlight első verziós médiapluginját. Megy Windows és OSX alatt, és van remény a Linux-támogatásra is.

A böngészőfüggetlen kiterjesztés elvileg elég jól együttműködik a létező webes alkalmazásokkal, és elsősorban a jobb minőségű, interaktív audio- és videostreamekre vágyó fejlesztőknek és cégeknek lehet ínyére. (Ki nem tartozik ide?)

A hírek szerint a Microsoft nem fogja automatikusan kiszórni ezt a verziót a Windows frissítési csomagjában. Nyilván még ők is nézegetik egy ideig a reakciókat, meg bugreportokat. Ugyanakkor valószínűleg agresszíven fogják terjeszteni a cuccot - lehet, hogy már az 1.1-es verzió elérkeztével. Ha sikerült megállapodniuk egy-két nagyobb vállalattal, mely online multimédia tartalmat szolgáltat, a felhasználók maguktól is elkezdik majd töltögetni a plugint.

A Microsoft egyébként az idei Re:Mix-en kezdte el komolyan marketingelni a Silverlightot. A budapesti konferencián a fejlesztők jelentős része még az 1.1-es verzió hallatán is inkább a "majd meglátjuk" állásponton voltak. Ugyan ki merne most csapot-papot otthagyva váltani erre a Silverlightra? Nyilván a Visual Studio-felhasználók vagy az Expression-próbálgatók könnyebben meggyőzhetők lesznek.

A Silverlight működését például a Halo3 traileroldalán lehet vizsgálgatni.

Címkék: microsoft silverlight

A Second Life berobbanása óta folyamatosan téma, hogy vajon mikor készül el az első egész estés mozifilm, mely kizárólag a virtuális világban játszódik. A HBO beelőzött, és állítólag hatszámjegyű összeget fizettek dollárban a My Second Life című áldokuért, melyet Douglas Gayeton forgatott és rendezett.

Várhatóan valamikor jövőre lesz látható az SL-ben játszódó film, mely a virtuális világ szubkultúráit mutatja be. A hét epizódos minisorozat Molotov Alváról szól, aki 2007 januárjában rejtélyes körülmények között eltűnt kaliforniai otthonából, és elkezdte élni SL-beli életét. A pilot már egy ideje látható a YouTube-on.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a következő évben egyre több olyan filmes tervről fogunk hallani, mely valamilyen mmo-ban játszódik.

Címkék: média videó second life mmo

A szeptember 5-ei Tech Meetup témái:

• Sex in the city - felnőtt tartalom és web2.0 funkciók fejlesztése LifeRay open-source portállal
• Huspell a Firefoxban - zsír magyar nyílt forráskodó fejlesztés, amire tényleg büszkék lehetünk
• Mommo - hálózati megosztás
• Világok a semmiből - procedurális tartalomgenerálás a gyakorlatban
• Gyermekjátékok a másik dokumentum formátum körül - infók és anekdotázgatás az odf vs. ooxml mizériáról

Büfé ezúttal nem lesz, úgyhogy odafelé mindenki kapjon fel a kisboltban pár üveg sört és csipszet. Ne felejtsetek el rsvp-zni, ha szeretnétek jönni.

Címkék: beharangozó meetup

Egyik kolléga küldte el nekem a következő idézetet, mely egy hamarosan megjelenő Index-cikkben fog szerepelni.

A Zuhanórepüléssel szeretne csapást mérni az illegális letöltőkre Kálomista Gábor producer: „Nem bosszút szeretnénk állni, hanem vissza akarjuk szorítani az illegális letöltéseket és másolásokat”. A filmet ők maguk töltik fel az ismertebb helyekre, de a filmet egy speciális vírussal látják el, ami hazavágja a merevlemezt, tudtuk meg a kalózellenes producertől. „Innentől mindenkinek a saját felelőssége, megkockáztatja-e” – mondta Kálomista.

A producer úr egyébként mindezt egy mai sajtótájékoztatón bírta belemondani az újságírók arcába. Szívemből gartulálok, remélem sok barátja lesz ennek a filmnek. A nem kereskedelmi célú letöltés/megosztás nem illegális Magyarországon. De ha az is lenne, ha tönkrebaszná esetleg valakinek a gépét ez a "vírusos" (haha) fájl, nyugodtan forduljon jogorvoslatért. Lehet, hogy a film valamelyik illegálisan elhelyezett plakátjára is felírom majd a rövid, tömör véleményemet. Megáll az ész.

Címkék: torrent copyright

A múltkori toivós post, meg a mostani olvasó által ajánlott link (transzilvanikon) kapcsán jutott eszembe, hogy tök jó lenne, ha az instant üzenetküldőkben a felhasználók tudnák definiálni az emotikonokat. És a saját ikonszettjeiket megoszthatnák ismerőseikkel, hogy ők is lássák, ha egy magam tervezte emotikont írok be az üzenetküldőm ablakába.

Azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hogy a laptop webkamerájával felvenném egy-két arckifejezésemet, és mondjuk a mosolygós arcképemet kapnák meg az ismerőseim, ha azt írnám be az IM-be, hogy ":)" (Nem irigyelném őket.) Aztán persze az is lehet, hogy már régen létezik ez a fícsör valamelyik im-ben, csak én nem vettem észre.

[update1] És tényleg, köszi (megint egy olvasónak): az MSN tudja ezt. Kár, hogy zömében GTalkot használok. :_(
A "share your emoticon set" ötletemet is feltalálta már valaki?
Ne kegyelmezzetek.

Címkék: lol emotikon open thread