Magyar idő szerint ma este jelentették be a Google harmadik negyedéves eredményeit. Eszerint 4,23 milliárd volt a három hónap bevétele, ami az előző év azonos időszakához képest 57%-os növekedés. Az előző negyedévet 9 százalékkal szárnyalták túl a szeptember 30-ával záródó időszakban.

A Thomson Financial elemzőcég korábban 2,94 milliárdos bevételt jósolt erre a negyedévre. Vagyis a Google messze túlszárnyalta az elemzői várakozásokat. A profit, vagyis a nettó bevétel 1,32 milliárd dollár, ami az összbevétel 31 százaléka. Ami: wow!

Szóval az előző negyedévben tapasztalható gyengélkedés, úgy tűnik, tényleg csak átmeneti volt. És elsősorban a Google kiköltekezése állt mögötte. A kiköltekezés oka egyrészt a nagy bevásárlások (pl. DoubleClick) és a masszív munakerőfelvétel volt. Az elemzők már az elmúlt hónapokban is arra számítottak, hogy a Google kicsit lehűti magát, és visszavesz HR-vonalon. Magyarán: nem vesznek fel minden programozót, akivel csak szembetalálkoznak. És a YouTube- vagy a DoubleClick-akvizícióhoz hasonló nagy kiköltekezésre sem lehet számítani a következő hónapokban. Talán...

A fő aranytojást tojó nyúk is tovább izmosodott:

Google's partner sites generated revenues, through AdSense programs, of $1.45 billion, or 34% of total revenues, in the third quarter of 2007.  This represents a 40% increase over network revenues of $1.04 billion generated in the third quarter of 2006 and an 8% increase over second quarter 2007 revenues of $1.35 billion. (...)
Aggregate paid clicks, which include clicks related to ads served on Google sites and the sites of our AdSense partners, increased approximately 45% over the third quarter of 2006 and approximately 5% over the second quarter of 2007.

A Google hirdetési bevételein várhatóan a jövőben is jelentősen fog dobni, hogy nemrégiben bevezették a piacvezető YouTube-on a videohirdetéseket. Valamint elég agresszíven nyomulnak a mobilplatformra méretezett hirdetési megoldásokkal is. Ha csak ezt a két fejleményt vesszük, megkockáztathatjuk, hogy a következő negyedév is hasonlóan erős lesz. És ez jó hír az egész szektornak (mínusz core riválisok).

Címkék: google üzlet

Amóta megvettem az új iPodomat, amire végre lehet tölteni rendesen, korlátlanul a bármiket, szóval azóta valahogy egyre jobban rákattantam a podcastokra. Pontosabban rákattannék, ha engednék.

A helyzet ugyanis az, hogy viszonylag gyenge a kínálat. A techműsorok közül eddig a Diggnation és a TWiT csorog le rendszeresen a webről az iPodomra. A zenei podcastok közül pedig a Mixotic maradt bent tartósan a készletben.

Meg az tök jó, hogy például az aktuálisan legnézettebb YouTube-videók is mindig ráfrissülnek az iPodra, de azért ennél sokkal többre vágyom.

Ugye az egész podcasting abból fakad - régi teóriám -, hogy az Apple az iPod berobbanása idején még képtelen volt wifit pakolni a hordozható készülékébe, így a feedből on-demand letöltődő médiafájlok jelentették a megoldást a kvázi-online világ felé vezető úton.

Bár maga a podcast, mint műfaj nem igazán terjedt el a közösségi weben. Nézzük csak az Odeo felemás sikerét, és khm, bukását. Azért a podcast mint olyan, kiváló eszköz lehetne például a videómegosztó szájtok számára, illetve a közszolgálati adók is kiszórhatnák a streamek mellett podcastokban is a műsoraikat.

Én például kifejezetten nehezményezem, hogy a BBC nem ad részletes podcast katalógust olyan kiváló adóihoz, mint amilyen a Radio 1 is. De persze azt is el tudnám képzelni, hogy a magyar közszolgálati adó rádióműsorait és saját gyártású tévéműsorait is lehetne szedni iPodra, automatikusan.

A podcast létjogosultságát az adja, hogy nem vagyunk folyamatosan szélessávú net közelében, így nem árt, ha automatikusan előtöltődik egy csomó "majd megnézem/meghallgatom" műsor.

Valamiért azonban ez a műfaj nem tudott igazi sikereket elérni. Az egyik legutóbbi bukásnak tekinthető, hogy a Yahoo nagyon faszán összetett podcast directoryja október 31-ével megszűnik.

Tudom, hogy Magyarországon még annyi esélye sincs a témának, mint a tengerentúlon. És valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy mi volt a baj, miért nem tudott sikereket elérni a podcast a post-2005 weben.

Mi sem jelzi jobban a podcasting sikertelenségét, hogy az értelmes podcastok többsége még mindig szinte kizárólag tech témájú műsor.

Őszintén sajnálom, hogy a másfél évvel ezelőtti postom óta nem történt semmi, ami megváltoztatná a véleményemet a podcasting jövőjéről. :_(

Címkék: apple podcast ipod podcasting

Amikor 2007 első napjaiban beszámoltunk róla, hogy elindul a CoolTV videómegosztó szájtja, még láttunk benne némi fantáziát. Miért? Mert egy tévécsatorna képes lehet olyan műsorokat bepörgetni kínálatába, melyet a netezők dobnak össze.

Úgy tűnik azonban, hogy a CoolSpace vagy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagy valami nagyon másra készültek már akkor is. A lényeg, hogy ha most megyünk fel a szájtra, már egy egészen más felfogású szolgáltatással találkozunk. A videók helyére lépett a...

A CoolSpace mondjuk már nevében is nagyon erősen utal a MySpace-re, így éppen érthető is lehet a fordulat. Vagyis a MySpace-jellegű közösségi koncepció felé nyitás.

Egyelőre meglehetősen kusza az interfész. Ha például a Blogok menüpontra kattintok, akkor nem a blogokhoz jutok el, hanem valami belső oldalra, és onnan kell még továbbnavigálnom a vágyott tartalom felé. Ami... ami nem túl sok és nem túl érdekes.

A CoolSpace blogszolgáltatás része meglehetősen szegényes. Csak a Live Spaces ormótlanságához tudom hasonlítani. (Sosem értettem, hogy a Microsoft hogy volt képes ilyen igénytelen blogszolgáltatással megjelenni a piacon.)

A szájt videómegosztó szeglete már sokkal bizalomgerjesztőbb. Egy letisztult, ámbátor meglehetősen ingerszegény felületen nézegethetjük a... Ja, a videók még nem nagyon működnek. De nyilván itt egy véletlenül-publikus-beta verziót láthatunk.

Regisztránom egyelőre nem sikerült. (A captcha-kezeléssel lehet valami.) Így azt sem láthatom, hogy vajon milyen közösségépítő funkciókkal próbálják meg berántani a netező fiatalságot a CoolSpace-be. Talán majd pár nap múlva.

A CoolSpace továbbra is inkább hideg űr, mint kúl tér.

Címkék: magyar videómegosztók social network blogszolg

Bár az elmúlt években - bizonyos okoknál fogva - nem voltam jelen az Internet Hungary-n (IH), ez az az esemény, amiről továbbra is jó lemaradni. Most mondjuk egy kiváló erdélyi túra volt a konkurens történés, és szerintem megint a jót döntöttem.

A lényeg, hogy az Internet Hungary-vel kapcsolatban már tavaly sem egy ih-s előadás, hanem egy, a konferenciától teljesen független projekt volt a legérdekesebb. Ez pedig a Planet IH. Tóth Benedek és Szedlák Ádám projektjéről van szó, és a lényeg, hogy megkísérlik összegyűjteni egy szájtra - különböző automatizmusok segítségével - az IH-val kapcsolatos információkat.

Legyen az bárhol publikált, a témáról szóló blogbejegyzés, Twitteren küldött csirip vagy fotómegosztóra feltöltött releváns fénykép. Maga az ötlet, hogy a netről, egy adott téma kapcsán gyűjtsük be az összes releváns és friss információt annyira kézenfekvő és egyszerű, hogy nem is értem, miért nem alapítottak még erre céget. Mondjuk Benedekék.

Jut eszembe, ő most épp lent van Tihanyban. GTalkon beszélgettünk tehát...
Olvasom tovább »

Címkék: magyar startup

Na, erdélyi nyaralásunkat megszakítva szeretném tudatni, hogy úgy hallottam, hamarosan mobilon is nézhetem majd Google Docs-os dokumentumaimat. A cím elvileg a docs.google.com/m/ (még 404-et dob), és állítólag egyből egy csomó nyelven elérhető lesz a mobilra optimalizált alkalmazásverzió. (Vagyis magyarul is.) Annyit hallottunk, hogy iPhone és Blackberry alatt, valamint Windows Mobile-on lesz elérhető az oldal első körben.

Annyi csak a megszorítás, hogy a Google Docsban készített vagy tárolt prezentációinkat egyelőre csak iPhone-on nézhetjük meg mobilkörnyezetben. De a többi dokumentumformátumot viszi a többi mobilplatform is. Azt egyelőre nem tudni, hogy Opera Mini alatt is megnézhetem-e a dokumentumaimat, de amint élesben is elérhető lesz a szolgáltatás, ki fogom próbálni.

Hatalmas lenne, ha a mobilom segítségével végre elérhetném a doksijaimat és táblázataimat. Bár arra azért kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen kis kijelzőn mennyire lesz kényelmes az interfész. Rendkívüli híradásunk ezzel véget ért. Kellemes kedd délutánt mindenkinek.

Címkék: google mobil web office

Baráti országunk, a Bigyóblog új ruhát kapott, s feljebb nyomta a fordulatszámot: ömleni fognak a kütyühírek, immár karcos-zöldben. A technoszexualitás nem bűn, hanem büszkén vállalható állapot. Szép és jó és hasznos és praktikus apróságokkal körbevenni életünket - ez is a boldogság egyik forrása/formája. Mondanám, hogy tegyétek el a feedolvasótokba, de olyan szépre sikeredett a dizájn, hogy szerintem nem érdemes minimalban követni a postokat. A Webisztán mellett odaát is találkozhatunk a jövőben. Get involved.

Címkék: blogok bloggerek beharangozó

Kezdjük mindjár a lemaradásokkal. Nemrégiben elindult a mutasd.be, ami tök röviden arról szól, hogy három srác kitalálta, mi lenne, ha készítenének egy olyan webes szolgáltatást, melyben a felhasználók ismerőseiket mutathatnák be. Mi? - kérdeztem a szájt egyik alapítóját, Pőcze Balázst. Aki GTalkon azt magyarázta, hogy például az iWiW-en csak az emberek önbemutatkozását találhatom meg. És mennyivel érdekesebb, és bizonyos szempontból hitelesebb, hogy ha az embert a barátai mutatják be. A mutasd.be tehát arra az egyszerű koncepcióra épít, hogy mások hitelesebben beszélnek rólam, mint én magam.

A szájt egyelőre erős beta állapotban elérhető. Nekem ennél is fájdalmasabb, hogy például jelszóemlékeztető nincs. Vagyis pikk-pakk kizártam magam a szolgáltatásból :)

A második szájt, amiről pár mondatot szerettem volna írni, az a CivilMedia. Nem ez az első Newsvine-klón kezdeményezés idehaza. Ha valaki emlékszik még a Virtusra, akkor nem lesz új a dolog. Amúgy a szájt egyik vezetője körbeemailezett mindenkit, akit csak ért. És olyan hízelgő, ámbátor meglehetősen átlátszó trükkel próbálták felhívni a figyelmünket, mint például "Olvastam Hogy néz ki egy behálózott ország? című cikkét, melyet rendkívül érdekesnek találtam." Ja, persze semmi köze a cikknek a CivilMédiához, de mégis, legalább megpróbáltak valami marketingfogással bekerülni az Indexbe. Ez is jobb, mint az "írjatok má valamit rólunk, baze"-jellegű kifakadások.

Pedig a szájt önmagában is érdekes, hiszen a Newsvine-típusú közösségi hírportálok lehetnének éppen sikeresek is. Más kérdés, hogy a CivilMédia sem külalakra, sem tartalomra (mi köze a civil médiához az mti-hírek bemásolgatásának?) nem egy olyan hely benyomását kelti, ahova szívesen publikálna az ember ingyen és bérmentve, mások hirdetési bevételeit növelendő.

Azért szurkolunk, hogy összejöjjön nekik is a kritikus tömeg, hiszen a közös blog, vagy közös hírportál ötletekben mindig benne van annak lehetősége, hogy végre egyszer lelkesedésből és elszántságból is épül sajtótermék a piacon. (Vannak pozitív példák. Bár nekem inkább közösségi blogok ugranak be elsőre. Nyilván azért, mert a blog a szerzőké, jobban gondozzák, jobban ügyelnek rá, sjaátjuknak érzik. A portál kicsit nehézkesebb formátumnak tűnik közösségépítésre. Bár ott a Newsvine kiváló ellenpéldának. Le is csapott rá az MSNBC.)

Harmadik bemutatandó szájtunk nem új, de mostanában újult meg. Az Állás.ma oldalról beszélünk, mely - mint a nevéből kiderül - álláskeresőknek és álláskínálóknak készült szolgáltatás. Az Állás.ma fejlesztőit személyesen is ismerem, és nagyon pozitív benyomásaim vannak velük kapcsolatban: lelkes csapat, ígéretes ötletekkel. Szerintem az ilyen közösségi karrierszájtokban amúgy van potenciál. Elsősorban persze a LinkedIn jut eszebe pozitív példaként. Egy igazán jó álláskereső oldal persze kapcsolati hálón alapul.

Az Állás.ma egyik legjobb funkciója talán a CV-kereső, és hogy az álláskínálat megadásánál egy nagyon szofisztikált, zárt listás űrlapon adhatjuk meg, hogy pontosan milyen jelölteket is keresünk adott pozícióra. Saját fejlesztésük az önéletrajz-felismerő, és az adott állás után érdeklődőkről statisztikákat is kapunk.

Szóval három jó ötlet, három lelkes fejlesztőcsapat. Nincs más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk. És még több kísérletező kedvet.

Címkék: magyar startup

Néhány cikk/post, amikre nem maradt idő, de legalább átfutni mindenképpen kötelező. Márcsak azért is, mert foglalkoztam ezekkel a témákkal a napokban. És új szempontokat nyújtanak az eddigiekhez képest.

• The Facebook Generation --> A közösségépítő szájtok jövője
• Facebook Music Rumors --> A Zune 2.0-ról, még egyszer
• Web 2.0 Losing Its Luster --> Mi a Web 3.0? Na, naa, naaa!
• Loic Lemeur Building Video Twitter --> Hogyan használja a média a Twittert?
• Google XSS Exploit May Show Some Private Data --> Rémálom, luxuskivitelben
• RIAA Victory Sends Message But Won't Stop File-Sharing --> Egy pánikbeteg iparág rángásai

Címkék: kávéhoz

Levették a Joostról az invite only-t, úgyhogy mostantól már tényleg mindenki letöltheti a szoftvert és részt vehet a p2p-alapú streaming tévézésben. Izgalmas, nem? Amúgy továbbra is a Ministry of Sound csatornája a legnépszerűbb tartalmuk (pedig mostmár több mint 250 adás közül lehet válogatni), ami nekem azt jelzi, hogy a Joost-jellegű on-demand tévék a legnagyobb veszélyt az MTV-szintű hagyományos zeneadókra jelentik. Amúgy a Joost az invite only-szakaszban tényleg sokat fejlődött. Főleg a korai, Venice Project munkacímű időszak óta.

Címkék: joost

Tegnap óta van már precedens értékű ítélet p2p-fájlcserélővel szemben. Ugye a Jammie Thomas-ügyről van szó. Na meg arról, hogy a RIAA köntösébe bújt zenekiadó vállalatok triumfáltak egy nagyot: 24 zeneszám megosztásáért 222 ezer dollár büntetést kellene fizetnie a netezőnek. Érzékletesebben: 40 millió forint kár érte - az amerikai bíróság szerint - az éhhalál küszöbén álló amerikai zeneipari cégeket azzal, hogy két tucat dalt a Kaazán keresztül megosztott egy akárki.

Most nem akarok osztani meg szorozni, de ha ez az ítélet tök véletlenül nem egy, a valóságtól teljesen elrugaszkodott rémálom lenne, akkor valószínűleg a világ minden fájlcserélő honpolgára lazán tartozik a zeneipari cégeknek a Föld összes valaha megtermelt pénzével. Octodecillió nagyságrendű dollárral.

A zeneipari vállalatok nyilván úgy gondolkodnak, hogy ha egy-két ilyen perrel példát tudnak statuálni, akkor berezelt tinédzserek milliói futnak majd ismét a zeneboltokba és veszik meg a méregdrága cédéket, vásárolják az iTuneson keresztül a másnak kölcsön nem adható, nem túlságosan olcsó zeneszámokat. (Már ha van rá lehetőségük, egyáltalán.)

Ugyanakkor az is világos, hogy miként a vhs világban, úgy a p2p világban sincs az a RIAA, ami emberek millióit lenne képes megrendszabályozni. A mostani ítélet persze rémisztő a fájlcserélő netezőknek, de ugyanilyen rémisztő a zenekiadó vállalatoknak is.

Nincs visszaút ugyanis. Csak a düh és az elkeseredett vágyakozás egy sosem volt világ után, melyben az emberektől annyi pénzt lehetett elkérni egy albumért, amennyit nem szégyellnek.

A netezők nem csak azért töltik le a zenéket és osztják meg a többi netezővel, mert  mérhetetlenül gonoszak, vagy mert nem hajlandók fizetni érte (annyit biztosan nem, mint amennyit a Sony székházának legfelső emeletén kiszámolnak), hanem azért is, mert a neten az emberek azonnal, ott helyben szeretnék meghallgatni az őket érdeklő dalokat.

Sőt, a zenének éppen olyan szerepe van az életünkben mint mondjuk a könyveknek: szeretjük megosztani az ismerőseinkkel, ha valami jót hallgattunk/olvastunk, szeretjük kölcsönadni és kölcsönkérni a jó filmeket, jónak mondott regényeket, klassznak ítélt zeneszámokat. Egyszerűen ilyen az emberi természet.

Mininova is without a doubt the most popular BitTorrent site in terms of traffic. (...) In October the number of daily visitors gets close to 3 million a day which means that they can get close to 100 million visitors this month. (TorrentFreak)

A zenekiadó vállalatok akkor jártak volna a legjobban, ha az Apple-t megelőzve komolyan veszik magukat és jövőjüket, s saját online zeneboltjaikban olyan áron kínálták volna a számokat, ami valóban nem üti ki a biztosítékot a zeneszerető embereknél.

És hogy mi van a mindenképpen elúszott profittal? Nyilván nem nekem kell ezt kitalálnom, de a szponzorok, fellépések és egyéb, az előadóhoz kapcsolható üzleti tevékenységek nyilván elegendő tartalékot jelentenek ahhoz, hogy ne kelljen az éhező zenemogulok és homeless sztárok rémképével álmodnom éjszakánként.

Amúgy meg a lényeg, hogy a Jammie Thomas-ügy egyszer és mindenkorra rávilágított arra, hogy a zeneipar csöppet sem szórakoztató ipar.

Megelőlegezem, hogy az ügynek elenyésző hatása lesz a nagy torrent tracker szájtok forgalmára. A minnesotai esküdtek és a körmüket rágó zeneipari mogulok legnagyobb bánatára.

Címkék: zene p2p torrent

Curt Hopkins készített egy minikutatást arról, hogy a különböző szerkesztőségek hogyan használják a Twittert. A blogger becslései szerint jelenleg több mint hetven angol nyelvű szerkesztőség tart fenn Twitter-accountot.

Elsősorban az újságok online szerkesztői üzemeltetik ezeket a twiteket, és megint nem meglepően: nem csak arra használják a Twittert, hogy ehhez a közösséghez is eljutassák újságjuk legfrissebb híreit, hanem aktívan figyelik is a Twitteren publikált infókat, eseményeket.

A válaszadók 20 százaléka állította, hogy a Twitter abban is segített neki, hogy kapcsolatba léphessen olvasókkal. Tehát nem csak hírújrapublikálásra és infógyűjtésre alkalmas a Twitter, hanem segíti az online szerkesztőket abban is, hogy kapcsolatot építsenek ki az olvasóközönség egy részével.

A nem reprezentatív minifelmérésből az is kiderül, hogy az újságok munkatársai többségükben hasznosnak tartják a Twitter-jelenlétet.

Balage kolléga a Cellanaplót írja, és egy ideje a Twitteren is jelen van. Orosz kolléga pedig, amikor nem PowerBookja előtt ül, és csak a mobil van kéznél, akkor szokott twitelni. Ahogy ő fogalmaz, "miniatűr Belsőség posztok onnan, ahol még internet sincs."

De twitterezik Vámosi Gergő is, az origo techrovatának munkatársa. Sőt, újabban a Meetup is megszervezte saját twitjét. Miként a Blog.hu-ból is láthattok egy véletlenszerű szemlét.

Én 102 twittelőt követek, és 129-en követik az én twitemet. A Twitter nálam megtalálta a helyét a blogolás és a feedolvasás között. És nemegyszer előfordult eddig is, hogy a Twitteren elcsípett infó nyomán készült post a Webisztánon. És ti? Fent vagytok?

Címkék: twitter

Magas beosztású kolléga az imént szembesült azzal, hogy Google Calendarjába felvitt személyes és bizalmas bejegyzései megjelennek a publikus kalendáriumok között. Vagyis bárki elolvashatta, hogy milyen eseményeket írt fel virtuális noteszébe. Azt állítja, hogy ő maga nem publikálta a kalendáriumait. Akkor mi történhetett?

Az eset kicsit emlékeztet engem a fél éve Chris Pirillo által felvetett problémára. Arra lett figyelmes a blogger, hogy sokan észre sem veszik, de a bizalmas információkat tartalmazó kalendáriumaikat teszik publikussá. Például egy sor jelszó és felhasználónév nyilvánosan hozzáférhető. Nincs más dolgunk, mint rákeresni a "password" kifejezésre a publikus kalendáriumok között. (Ha arra keresünk rá, hogy "fontos", akkor is kapunk meglepő találatokat.)

Sokan a Google Calendar nem egyértelmű interfészét hibáztatják azért, mert a júzerek egy része nem veszi észre, hogy naptárait "véletlenül" megosztja a legszélesebb nyilvánossággal. A júzer error elsősorban outlookos calendar importálásánál szokott előfordulni. Legalábbis én ilyen tapasztalatokat hallottam.

Pedig a GCal fejlesztői amúgy vicces emberek lehetnek. Új esemény felvételekor az "esemény témája" megadásánál azt ajánlják példaként, hogy "e.g., Breakfast at Tiffany's". Lehet, hogy nem minden magyar anyanyelvű google calendar-felhasználó számára egyértelmű, de ez a példa az Álom luxuskivitelben című filmre utal.

A vicces kedvű programozók mindenesetre ránézhetnének egy kicsit arra a naptármegosztó funkcióra. Különben megtörténhet, hogy a szolgáltatás hamar elveszíti komoly felhasználóit.

Amúgy ha valaki most akar új kalendáriumot létrehozni a Google Calendarban, egyből eldöntheti, hogy publikus vagy privát legyen-e virtuális határidőnaplója. Az más kérdés, hogy a beállítások fül alatt már nem olyan egyértelmű, hogy mi a "share" és a "hide" gombok közti különbség. Próbálgatni kell, és ha szerencsénk van, nem kerülnek ki véletlenül a publikum elé bizalmas emlékeztetőink.

Címkék: google google calendar

Jason Calacanis még mindig nem érti meg, hogy ha valami bődületes hülyeséget bír beleírni az információs szupersztráda betonjába, plusz ha azt a Techmeme is szétszórja a mindehova, attól még nem fog könnyebben új, értelmes munkát találni.

Konkrétan a Web 3.0-definíciójáról akarok itt írni. Ami szerinte az értékes, minőségi tartalmak felemelésében állna.

Web 3.0 is defined as the creation of high-quality content and services produced by gifted individuals using Web 2.0 technology as an enabling platform.

Most jótékonyan eltekintek attól, hogy Calacanisnak sem a Digg-klón Netscape-pel, sem a Mahalóval nem sikerült a minőségi webes szolgáltatás közelébe kerülnie. Attól viszont nem vagyok hajlandó eltekinteni, hogy mekkora bődületes hülyeség is a web következő nagy rendezőelvét a "minőségiséghez" kötni. ("Minőségi újságírás", "minőségi szórakoztatás", "minőségi asztali bor" - ugye ismerjük az ilyen habos önigazolásokat?!)

A Web 3.0-val sokkal inkább valami olyasvalamit illene jelölni, mely legalább olyan alapvető hatással lesz a webre, mint amilyen volt a 2.0. Vagyis a web remixelhető, közösségivé váló, decentralizált időszaka, amiben jelenleg is élünk.

A Web 3.0-val eleddig leginkább a szemantikus web-elméletet volt szokás illetni. Nem csak azért mert a W3C ezen a munkacímen kísérli meg a weben fellelhető tartalmakat még strukturáltabbá tenni, hanem azért is, mert a web, mint architektúra újragondolása valóban méltó lenne arra, hogy a jelenlegi webről alkotott képünkön jelentősen változtasson.

The Semantic Web is about two things. It is about common formats for interchange of data, where on the original Web we only had interchange of documents. Also it is about language for recording how the data relates to real world objects. That allows a person, or a machine, to start off in one database, and then move through an unending set of databases which are connected not by wires but by being about the same thing. (w3c)

Akik ma a Web 3.0-ról értelmesen akarnak gondolkodni, azok régen az OpenID, az APML, a microformats, a Freebase vagy épp az OAuth specifikációit bújják. És leszarják, hogy lesz-e minőségi (profi?) YouTube vagy MySpace.

Amíg azonban az ilyen kalapból előhúzott "legyenek minőségiek a mindenféle dolgok" manifesztókon csámcsog a Blogoszféra Techia, addig nyugodtak lehetünk: nagy innovációkra nem kell számítanunk a következő hónapokban. Mindenki nagyon jól elvan itt, a weben.
 
Ami pedig ezt a "minőségi tartalom" mániát illeti: a nagy közösségi szájtokon eddig is az a szűk mag hozta létre a "minőségi" tartalmat, aki a jövőben is kész lesz erre. (És őket is emelték a magasba. A.k.a. a webkettő focista haja.) Ha olyan korban élünk, melyben (részben) a tömegeké a hatalom a weben, akkor egyben azt is el kell fogadnunk, hogy a tömegek olyan webet csinálnak maguknak, amilyenek ők maguk. Ugye ismerős érzés belegondolni.

[update1] A webkettő atyja is megnyilatkozik a témában.

Címkék: jason calacanis filozomatika szemantikus web

Akik a múltkori post kapcsán értetlenkedtek azon, hogy mi a különbség a Zune Social és az iPod + Last.fm kombó között, azok valószínűleg élvezettel fogják olvasni a PC World elemzőket kérdezgetünk-jellegű összeállítását.

There's lot of activity [related to] sharing music on the Web, and exposing people to new artists. I think this is good for the consumer and for the music business. I like what Microsoft's doing here.

- mondja az egyik elemző, és igaza is van. Persze hűtsük le mindjárt magunkat a cikk azon állításaival, miszerint az Apple iPodjának piaci dominanciáját csak egy magasabb szintű, lejátszófüggetlen környezetben szorongatható meg.

Jöhetne már az a médialejátszó, mely wifin szinkronizálja zenehallgatási szokásainkat barátaink zenehallgatási szokásaival. Tudom, Last.fm. De a Last.fm nem küldi vissza a begyűjtött infókat a lejátszókra, és nem állít nekem össze barátaim kedvenc zeneszámaiból önálló playlistet.

Álmaimban egy iPodba integrált Last.fm kliens üti ki a nyerekből a Zune Socialt. Amúgy meg mindegy is. A magyar felhasználókat valószínűleg egyik sem fogja érinteni. Majd ha egyszer lesz iTunesunk, Zune-unk, akkor álmodjunk.

Még egy dolog. Ha elmerengünk a cikkben megszólaló egy másik elemző eszmefuttatásán

It's not just about devices. I wonder if Microsoft looks at the success of Facebook and MySpace, and is actually trying to use [Zune Social] as an entry into the social networking realm.

mindjárt választ is kaphatunk arra, hogy a közösségépítő szájtok miként léphetnének egy nagyobbat előre. Elsősorban a MySpace és a Last.fm lenne itt előnyös helyzetben. Ha tulajdonosaik épp nem saját pecsenyéjük sütögetésével lennének elfoglalva. A jelek szerint azonban sem a News Corp, sem a CBS nem kíván összebútorozni a Microsofttal vagy az Apple-lel meg a többi pmp-gyártó céggel.

Címkék: microsoft zene zune

Nyilván benne van a levegőben, és páran már pedzegetik is egy ideje, hogy a social network, - vagy még általánosabban: a social software-en alapulú webes közösségi szájtok - elérkeztek egy olyan stádiumba, mikor már túl sok újat nem tudnak nyújtani a folyton újra, érdekesre, meglepőre vágyó, felfedező kedvű internetezőknek.

2005-ben még az egész jelenség új volt. Sőt, az embereket tömegesen fogta online aktivitásra a MySpace, a Friendster vagy az Orkut. Aztán elérkezett a vízválasztónak számító 2006-os év (annak is a második fele), majd 2007, és azt láthatjuk, hogy a sikeres közösségépítő szájtok felértek a csúcsra, nincs nagyon mozgolódás, beállt a piac.

Ez persze így, ebben a formában nem teljesen igaz. Vegyük például a Facebook újjáéledését, a MySpace egyre gazdagabb tartalomkínálatát, és a Google mozgolódását (az Orkuton túl), vagy épp a Yahoo újabb próbálkozását.

Bernard Moon szerint a közösségépítő szájtok mára elvesztették újdonság-jellegüket. Sőt, jóslata szerint a következő nagy korszak sötét lesz. Az innováció, a szolgáltatások továbbgondolása mélypontra jut. A pozíciók megőrzése, a kliséken való rágózás, "bevált módszerek" finohangolása lesz terítéken.

Mindez nagyonis valószínű. Egyrészt azért, mert a Facebooktól eltekintve nem látszik, hogy milyen növekedési potenciál van még a legsikeresebbekben. Másrészt pedig egy jelentős (milliós) felhasználói bázissal rendelkező szolgáltatás már nem nagyon ugrálhat.

Vegyük példának az iWiW-et, melynek immár harmadik életszakasza legelsősorban a szolgáltatás minél optimálisabb üzemeltetéséről szól. És ez így is van jól. Nem babra megy a játék. Ha csak a júzerszámot, és ebből követezően a rájuk irányuló figyelmet, ha az üzleti részét veszem, akkor is.

Moon szerint a sötét korszak után az új horizontok, új platformok felé nyitás jelentheti majd a felfrissülést a közösségépítő szájtok számára.

Social networks will become platform agnostic and more ubiquitous. Mobile is an area ripe for someone to conquer, but the platform that interests me is the set-top box and interactive TV. Yes, it’s back to the promises of the early 90s. While the cable TV and satellites industries move slower than old media, there is a lot of potential for “lazy interactivity” and the TV again. A wealth of information is waiting to be tapped into from set-top boxes combined with social networking on interactive TV platforms. This could be a gold mine of data for advertisers. Profiles matched with viewing and listening habits? Awesome for those sitting on Madison Avenue.

Abban biztosak lehetünk, hogy a sikeres közösségépítő szájtok túlságosan nagy értéket képviselnek ahhoz, hogy hagyják őket elhalni. Ha a felhasználók nem érzik jól magukat virtuális második otthonukban, akkor egyszerűen továbbállnak. Bár nagy visszatartó erő, hogy ismerőseik nem fognak automatikusan velük jönni. De mi sem ad rosszabb közérzetet egy embernek, mintha egy szabad környezetben (web) csapdába kerülnek (nem mozduló ismerősök), egy szolgáltatás foglyának érzik magukat (cannot log out but feeling bad).

Azok járnak jól, akik figyelnek az innovatív kezdeményezésekre, továbbra is bátrak képesek maradni, elfogadják, hogy bár nem szabad kísérteni a lehetetlent, de egy picivel mindig többet kell kísérletezni, mint amit a biztonságérzetünk még megenged.

A Facebook, a MySpace, a YouTube és az iWiW is létezni fog jövőre. Sokmillió felhasználójuk pedig folyamatosan szocializálódik az általuk felépített virtuális világban. Lemondani nem fognak egykönnyen accountjaikról. És ez felelősség is minden sn-építő vállalkozásnak.

Címkék: iwiw social network filozomatika